Csillaghullás

                                  25.

       A másnapot követően, Rudolf már a reggeli órákban tudta, hogy alaposan ki fogja használni a Valentin napot.     Ilyenkor általában Norbert, mindenféle édességekkel elhalmozza Rékát, amiből neki is jut bőven dőzsölni való, tehát az idén szénhidrát gazdag Valentin napot fog tartani. Norbert a délelőtt kilenc órási Tápiószeléről érkező buszról szállt le.       Míg a hátán egy telepakolt táska feszült, addig mindkét kezében egy-egy teli szatyor lógott, melyek láttán, teljesen úgy nézett ki, mintha elzavarták volna otthonról. Kissé csapzottnak tűnt, hosszú szőke haja helyenként kócokban állt, ám a szemei alatt húzódó karikák láttán tűnt a leginkább nyúzottnak.

           Rudolf, aki az idei korán keléseket tekintve, a mai napon kelt a legfrissebben, széles vigyorral az arcán köszöntötte barátját a buszmegállóban.

 - Ne nevess, mert nem kapsz csokit - dunnyogta Norbert, míg barátja elvette tőle a két szatyrot. Nehézségükön még Rudolf is elcsodálkozott. Nagyra nyílt szemekkel meredt a szőke fiúra, aki faképpel haladt előre a járdán.

 - Mégis mi van ezekben a szatyrokban? - emelgette a kezében lévő cuccokat a fiú, mintha súlyzók lennének. - Egy egész rakéta állomás?

 - Ha belenézel, akkor tudnád - morogta a válla felett Norbert.

 - Nagyon durcás vagy, ha nem alszod ki magad, ugye tudod? Most komolyan, te elhoztál egy tálca sört, Valentin napra?

 - Tudod nagyon jól, hogy este eljönnek Vurstliék is! - magyarázta unott hangon, Norbert. - A múlt héten esett róla szó, csak te akkor nem voltál beszámítható! 

Rudolf keserűen húzta az ajkát, azonban teljes mértékben egyetértett barátjával. 

 - Ami igaz, az igaz - jegyezte meg félhangon, majd tovább leskelődött a szatyrokban. - Most tényleg ennyire be akarsz engem rúgatni?

Norbert fáradtan hátralendítette a fejét és szaggatottan nevetett.

 - Téged nem kell berúgatni, barátom, hiszen iszol te magadtól! Este akkor velünk jössz?

 - Hova?

 - Japánba - közölte gépiesen, majd a fejét csóválta. - A diszkóba, barátom!

Rudolf ajkát biggyesztve, ám ezúttal is meggondolatlanul felelt. Mint mindig, ha diszkóról volt szó.

 -Megyek, hát! - biccentett, határozottan. - Kik jönnek még?

 - Jön Vustli, Agár, Tomi és még eljönnek Kádasék is!

 - Remélem, otthon hagyja a guminőjét!

 - Na, jó ezt most fejezd be - szólt rá, fennhangon Norbert. - Ezt elég volt tegnap meghallgatni! 

           Semmi más nem okozhatna nagyobb felfordulást, mint amit a ma esti diszkózás fog Rudolfnak.     A fiú, már érezte azt a jellegzetes bizsergést a mellkasában, amelyet akkor szokott, ha a részvételét jelenti be a hétvégi bulizós estékbe.      Még ha egy évben, csupán kétszer-háromszor megy el szórakozni, de még azok az esték sem sülnek el jól nála.     A legutóbb, amikor még karácsony előtt, Norberttel és Rékával volt, sírva rohant ki a szórakozó helyről, melynek oka, Zsófi hiánya volt.     S most éppen ezt érezte most is. Alapvetően az, hogy Valentin nap van.    Megannyi ifjú szerelmespár lesz majd, akik lázasan csókolóznak a romantikus macskazenékre, miközben összeolvadva, egymást ölelgetik Ő pedig ott lesz egyedül és kortyolgathatja a sört. Nem hangzik valami frappáns estének.

          Mindenesetre bejelentette hogy részt vesz a barátaival.

 Különben is, ha jönnek Vurstliék, akkor az már csak egy roppant hangulatos estét jelenthet a számára.    A magas, langaléta, bodros frizurájú fiú pedig mestere a viccelődéseknek.     Még ha gyakran túlzásokba is tud esni, de akkor is.

         Amint hazaértek, Norbert lassan felment Réka szobájába, Rudolf pedig a hűtőbe helyezte a dobozos söröket és az egyéb nyalánkságokat.     Gondterhelten sóhajtozott.     Belegondolt abba, milyen jó lehet most Norbertéknek.     Nem mintha, csak Valentin napon kedveskednének egymásnak, de ezt a nap mégis, ünnep ami jobban lendít a hangulatukon. Jobban kibontakoztatják az egymáshoz fűződő érzelmeiket.     Voltak vitáik nekik is, például amikor úgy összevesztek, hogy egy héten keresztül nem beszéltek egymással, ám mégis át tudnák hidalni ezt a problémát. Meg volt bennük az a szoros összhang, ami összekovácsolta őket, hogy nem hagyta széthullani a kapcsolatukat. 

         Onnantól kezdve, hogy Norbert, óvatos léptekkel felvánszorgott barátnője szobájába, s míg jóformán a nap jó részét ott bent is töltötték, lassacskán leszállt az est.       Ezúttal ők ketten zárkóztak be, egymás társaságában élvezve, különösképpen a Valentin nap alkalmából.      Rudolfnak azonban, akinek esze ágában sem volt ünnepeli, hiszen nem is tudott kivel, így neki annál keservesebben teltek az órák.      Szinte már várta, hogy megérkezzenek a barátok és elinduljanak a diszkóba.    Persze, még ettől a gondolattól is bukfencet vetett a gyomra, viszont a kínos egyedülléttel, amellyel Norbert és Réka bezárkózásától, egészen Vurstliék érkezéséig kellett társulnia.

        Édesanyja, előkészítette a konyhát a barátok érkezésére.     Különféle italos poharakat helyezett az asztal közepére, majd derűs mosollyal az arcán, fogadta az ifjakat.       A konyhába való vezetése után, kijelentette hogy most magukra hagyja az ifjúságot, elvégre ez az ő estéjük.    Miután elvonult, felfelé menet a lépcsőn, hangosan bekopogott Réka szobájába, ezzel jelezve a szerelmeskedő párnak, hogy megérkeztek a vendégek.    A bentről kiszűrődő duruzsolásból ítélve, roppant váratlanul érte őket a figyelmeztetés, amelyet kapkodó mozdulatok és vad levegővételek kísértek.     Ezután Erika, Rudolf szobája felé indult.     Nem meglepő, hogy csukva volt a fiú szobájának ajtaja, hiszen hogyan is hagyhatta volna nyitva.     Az már nem lenne rá jellemző. Óvatosan bekopogott, mire a fiú, szinte felkészülten felszólalt.

- Igen?

- Megjöttek Vurstliék! 

- Máris megyek!

    Erika, elégedetten fordult el az ajtótól, s vette célba a saját szobáját.

 Azonban, újból megtorpant.     Érezte, hogy belülről elkezdte ösztönözni valami, ami a hirtelen megfordulásra és fia szobája felé tartó elindulásra késztette.   Immáron a második napja, hogy magában tartja titkát, ami most mindent elsöprő erővel készül kitörni belőle.     Ezzel, pedig egy kellemetlen bizsergés jár, ami egészen a csontjáig hatol.    S ezt a belülről fakadó fájdalmat, máshogy nem lehet megszüntetni, csakis egyféleképpen.    Ha most visszafordul, ismét bekopog Rudolf szobájába és elmond neki mindent.    Mindent, ami tegnap reggel történt a házuk előtt.

      Ám, nem tette.    Tovább haladt lefelé a lépcsőn, a saját szobája felé. Valami nem engedte, hogy visszainduljon fia szobájába.    Érezte, ahogy a kínzó fájdalom, egyre jobban ráül a szervezetére.    Nem csak a csontjaiban, de már minden egyes mozdulatánál tapasztalta azt a kellemetlen bizsergést. 

      Rudolf szépen, lassan felöltözött hogy már a diszkóba való indulásra, készen álljon.    Nem vitte túlzásba, hiszen semmi kedve nem volt menni.    Főként, hogy a késő délutáni alvás, még azt a maradék kedvét is elvette. Magára húzta sötétkék színű farmernadrágját, fölé pedig zöld színű rövid ujjú pólót, majd fekete-fehér csíkos felsőt.      Ennyi éppen elég, egy szingli fiúnak, aki egy Valentin napi buliba készül, ahová eredetileg az ég világon, semmi kedve nincs menni.     Lassan lekocogott a lépcsőn.    Itt már hallotta barátai, jó hangulatú beszélgetéseit. Persze, Vurstli hangját lehetett a legjobban hallani. Mindig felnevetett a beszéde közben. így olykor alig lehetett kivenni a szavaiból, azt hogy mit is kívánt mondani. 

         A konyhába érésekor, minden barátja felpattant a székéről és kézfogással üdvözölték Rudolfot, aki egyszerre hét férfi parfümöt érzett egyszerre. Ettől tudott, még frászt kapni, amikor legalább negyven féle illat keveredik az orrában, amitől kínzó fejfájdalmat és egy enyhe bódultságot érez.   Bár ezt, az est okozta kedvtelensége és az alvás utáni nyűgre fogta. 

        Mindenesetre, most Vurstli, aki konyha kellemes meleg hőmérséklete ellenére sem szabadult meg, vastag kék színű ballonkabátjától, átkarolta Rudolfot, s az ügyesen betanult, spanyol nyelven, elhadart neki néhány üdvözlő mondatot.     Észrevette, hogy a házigazda fiú, még csak fele annyira sincs jó kedvében, mint a többiek s éppen ezért még néhány tréfás koreográfiával egészítette ki idétlen mondatait.     Ezzel alaposan megnevettette Norbertet és Rékát, nem beszélve Kádasról, Tímárról, Kádárról, Mészáros Tamásról és Agárról - aki az egyik barátjával való fogadás miatt, most hatalmas barna szakállat hordott. Egyébként egy kétméteres, kamionosról van szó, aki alaposan kigyúrt testalkata és kopaszra nyírt feje mellé, még egy bozontos szakállat is növesztett.     Amikor Rudolf először megpillantotta, hirtelen olyan érzése támadt, mintha Vurstli, egy kedves börtönlakót is hozott volna magával, ám szerencsére csak Agárról volt szó. Ami pedig a focis társakat illeti, rajtuk semmi nem változott a pénteki edzés óta, - természetesen nem focimezben, hanem civil ruhában jelentek meg - s változatlan módon, még mindig Kádas nem létező guminőjével ugratták egymást.

         Ami még alapos figyelmet kívánt magának az este résztvevőiről, az a kiköpött Forma 1-es pilóta, Sebastian Vettel hasonmása, Mészáros Tamás fokozott illuminált állapota volt. A szőke, kék szemű, vigyorgó srác mostanra olyan kábultan tekintett ki a fejéből, mintha egy egész ballon szivárgó kéj gázzal aludt volna együtt. Végül is, egyszer ő is jól érezheti magát, főként hogy a héten ment tönkre a párkapcsolata, ami durván hét évig tartott. 

        Talán neki is ezt kellene tennie, gondolta magában Rudolf, miután a kezébe vett egy dobozos sört és leült a barátai köré.     A szénsavas alkoholos ital, azonban egyáltalán nem javított a hangulatán.  Általában nem volt gondja a sörökkel, olykor a meccsnézésekkor és nyáron a foci-vébé vetítése közben szokott meginni egy-egy dobozzal, de most legszívesebben a csukott ablakon hajította volna ki, olyan rossz ízű volt.    Miután jobban szemügyre vette a dobozt, s látta hogy nem akármilyen ízű sört vett elő a hűtőből, nyomban az arcához kapott s az asztal tetejére helyezte az alkoholmentes sört. 

 - Ki az a barom, aki alkoholmentes sört vett Valentin napra? - kérdezte gorombán, majd felállva helyéről, ismét a hűtő felé indult, ám Vurstli visszarángatta a székére és az asztal tetejét kocogtatta, ahol egymás mellett sorakoztak a rendes sörök. 

 - Mondjuk én, mert nem bírom a rendes sört! - szólalt meg, flegmatikus hangnemben Réka, akire Rudolf még csak véletlen sem akart nézni, így visszaült a helyére és a kezébe vett egy dobozos sört. 

 - Olyan kedvetlen vagy, mi bajod van? - tette fel a kérdést Kádár, amire Rudolf szinte sértődötten lóbálta a fejét, majd mikor csapattársára nézett, azt is látta, hogy egyszerre többen is kérdően tekintenek rá. Még Norbert is, aki még ha jól tudta enne az okát, most nagyra nyílt szemekkel, homlok ráncolva figyelte barátját. 

Rudolf azonban nem kívánt őszintén nyilatkozni. Felvonta a szemöldökét és inkább belekortyolt a sörbe, ahelyett hogy hagyná kiszökni ajkán mindazokat a szavakat, melyek egytől egyig meggondolatlanságból fakadtak. Így hát öblített rájuk néhány korty sört, ami után már sokkal nyíltabban tudott válaszolni. Persze, ettől még koránt sem őszintén.

 - Csak fáradt vagyok - jelentette ki faarccal, mire Vurstli a combjára csapott. 

 - Hülye vagy te, barátom, nem fáradt - vihogta a borostás arcú fiú, mókásan kacarászva s közben az asztal felé tekintve a többiekre, míg Rudolf bosszúsan reagált a kellemetlen lábcsapkodásra. - Ez a nap a szerelemé, úgyhogy mosolyogj, felejts el mindent és szórakozz úgy ahogy mi! 

Ha az olyan könnyen menne...