Csillaghullás

                               12.

      A kellemetlen hidegrázásaiból ítélve, míg eszméletlen volt, s a járdán fetrengett, alaposan felfázhatott.     Kabátja zsebébe dugta kezeit, nyakát pedig alaposan behúzta a gallér mögé, ám így is érezte, ahogy mindenét átjárja a hideg.    Szája rettentően ki volt száradva, így jobbnak látta, ha minél előbb vesz magának inni valót, mielőtt ismét elájulna. 

      A legközelebbi sarki kisboltba belépve, rögtön a bal oldalt lévő pultnál, egy fiatal lány kedves mosolya fogadta.     Piros és fehér színű eladói ruhában volt, míg hosszú szőke haja copfba kötve lógott rá a bal vállára.    Bőre napbarnított volt, ami azt jelentette, hogy rendszeresen járhatott szoláriumban, így tengerkék szemei csak úgy rikítottak az arcán. 

 - Szia, mit adhatok? - mosolygott rá Rudolfra, s ez a kedvesség, ami belőle áramlott, javarászt gyógyszerként hatott a fiúra és a lelkét simogatta.

 - Szia, egy fél literes ásványvizet szeretnék - mosolygott vissza rá Rudolf, azzal a kassza mögött lévő hűtőszekrényre mutatva. 

 A lány arcán ekkor sokkal szélesebb mosoly jelent meg.

 - Hány bubis legyen?

 Rudolf egy pillanatra értetlenül, majd az eladó lány jókedvű nevetése után, ő maga is vidámabban mosolygott.

 - Legyen bubis nélküli - felelte, majd pillanatok alatt meg is kapta a kért terméket. 

 - Csak viccelődtem ám - legyintett óvatosan a lány, csökkentett mosolyával. - Láttam rajtad, hogy nincs túl jó kedved!

Rudolf nagy levegővétele alatt, fejbólintással jelezte, a lány pontos észrevételét.

 - Valóban, bár egy vagy két órát tölthettem hanyatt fekve a járdán, ami kitisztította a fejem!

A lány ismét elnevette magát, kérdően tekintve Rudolfra.

 - Miért, a kocsmából jöttél?

Rudolf komor arckifejezéssel az arcán, a fejét csóválta, azonban esze ágában sem volt magyarázkodnia, elvégre egy vad idegen lánynak tenné meg azt.

- Köszi, hogy megnevettettél és a vizet is! - emelte fejmagasságig a szénsavmentes ásványvizet, mire vele szemben a kék szemű lány elégedetten bólintott felé.

 - Több mosolyt, fiatalember, az jobban áll!

     Köszönetnyilvánítóan bólintott, majd a kijárat felé fordult.   Egy nála alacsonyabb, fekete ruhás férfi lépett be, akaratosan elállva Rudolf útját.   A fiú nem foglalkozott vele különösebben, a másik irányba lépve, próbálta megkerülni, ám a férfi ezt a lehetőséget is feltartással akadályozta. 

Majd ekkor látta, hogy az ismeretlen, s nem sok jó szándékkal megáldott személy, egy kisebb pisztolyt szegezett a gyomrához, míg zavaros barna tekintetét fenyegetően rá szegezte. Kerek feje volt, roppant vastag, borzolt szemöldöke és ápolatlan, borostás arca.

 - Lépjél szépen vissza - suttogta, iszonyatos rekedt és fenyegetéssel teli hangján.

Rudolf nem hitte volna, hogy a mai nap, ilyen fordulatokat fog tartogatni a számára. Nem volt elég a félelmetes, vörös szemű Norberttel és a szellemként felbukkanó Zsófival találkoznia, még ma rablótámadás áldozatául is esik. 

Mindenesetre szófogadóan cselekedett. Feltartotta a kezeit, bár ezt rossz akarója nem kérte tőle és engedelmesen három-négy lépéssel hátrálni kezdett.

A férfi ekkor a kassza felé fordult, hol a szőke lány szemlátomást, halálra rémült a fegyver láttán, néha az oldalt álló Rudolfra pillantva kétségbeesetten vibráló szemeivel. 

- Te meg pakold ki szépen a kassza tartalmát - azzal kinyújtotta a karját és ismét Rudolf felé irányította a fegyvert. - Semmi trükk, nem hősködsz, világos?

Hősködni? Jelenleg azt sem tudom, merre vagyok arccal, nem hogy még hősködök, te majom!

Rudolf némán bólintott, karjait továbbra is a magasba emelve. A férfi előhalászott a hosszú kabátja mögül egy nylon szatyrot, amit a remegő kezű lánynak hajított, majd torkaszakadtából rákiáltott.

 - Haladjál már!!! - majd szikrát hányó szemmel nézte a hirtelen kiabálástól megugrott lányt. - Nem érek rá egész nap!

Rudolf tehetetlenül figyelte, ahogy a szatyor megtelik a sok bankjeggyel, miközben a kétségbeesett lány, akit már a sírás kerülgetett, a félelemtől szaggatottan mozgott. Végül odanyújtotta a szatyrot a férfinak, aki gyorsn mozdulattal a kabátja mögötti zsebbe tuszkolta, közben Rudolfra mutatott.

 - Mindketten velem jöttök! Gyerünk!

Rudolf nagyranyílt szemekkel meredt a nála alacsonyabb támadóra, majd utána a holtsápadt lányra, közben egyre nagyobb mérget váltott ki ezzel a férfiból.

 - Nem hallottátok? - rángatta a fejét dühösen, összeszorított fogai közül sziszegve. - Mozgás, mozgás, mindkettő előttem, kifelé!!!

A mondata végén, egyre nagyonn hangerőre váltott, ami mégnagyobb riadalmat keltett a kassza mögött álló lányban, így ő elsőként lépett ki mögüle és indult el a kijárat felé. 

 - Mozgás, coloska, mozgás! - szegezte, mostmár az orrára a pisztoly csövét a férfi. 

Rudolf vett egy nagy levegőt, elbotránkozva fogadván ezzel mellkasa fájdalmat keltő lüktetését, amiből már kezdett elege lenni. Lassú léptekkel elindultkifelé, ám a férfi erősen megmarkolta a jobb karját és egy jókora lendülettel a kifelé vezető ajtóhoz lökte.

 - Mondom, haladjál csicska!!! - üvöltötte ész nélkül, majd gyors léptekkel mögé közeledett és addig lökdöste, míg ki nem értek a sötét járdára. Egy rozoga, bordó színű autó állt közvetlen a bolt előtt, ami minden bizonnyal a kretén férfié lehetett, mivel a pisztolyával intett felé és beszállásra utasította a riadt fiatalokat. 

 - Te vezetsz, nyomás! - választotta ki gondolkodás nélkül Rudolfot, miközben a keze, amelyikben a fegyvert tartotta, iszonyatosan remegni kezdett. Mintha egy láthatatlan elektromos sokkoló birizgálta volna, s már betegesen ide-oda rángatva a pisztoly halálrémisztő csövét.