Nos ha tovább boncolgatjuk ezt a jelenséget,akkor bizony van bőven mit írni erről.Elégé TABU témához kell nyúlni,mégpedig,a halálhoz.Gondoljunk csak bele,van aki várja a halált mert olyan halálos beteg.Nekik meg könnyebülést jelent az elmúlás.Van aki hirtelen balesetben,vagy csak lefekszik és meg áll a szíve.Azt mondják mikor meghalunk, az emberi testből, a lélek távozik.Az imént felsoroltaknak a lelkük,biztos nem marad itt a földön az élők között,mert nincs miért, sőt felszabadulnak ezek a lelkek.Akkor kinek a lelke bolyong a földön?Vegyünk egy hétköznapi családot.A családban van egy fiú gyermek, aki 18 tölti.Édesanyja elvált az apjától,de élettársi kapcsolatban él egy elégé,iszákos,és agresszív férfival.A fiút nevezzük Tominak.Tamás utálja a nevelőapját,de próbál alkalmazkodni hozzá.Egyik este hazafele menet a házukhoz érve,veszekedés üti meg fülét.Belépve a szobába látja,hogy anyját ököllel üti mostoha apja.Segítségére siet,de abban a pillanatban akkora maflást kap,hogy ájultan esik össze.Anyját is erős ökölcsapással leüti az alkoholtól bűzlő férfi.Beviszi őket a belső szobába és egymáshoz kötözi,mind kettőt.Lassan kezdenek magukhoz térni.

Beteszem ezt az interjúmat ide is, talán lesz, akit majd érdekel...

AZ E-KÖNYV LEHETŐSÉGEI, avagy VÁLTOZNAK AZ OLVASÓI SZOKÁSOK

Egy újabb interjút olvashattok most a blogomban, amelyben ismét az internet segítségével megismert emberrel beszélgetek, és sok olyan információt olvashattok, amelyről az írással foglalkozóknak jó tudniuk.

Összeszerkesztettem a harmadik könyvemet, s mikor kiadót kerestem az interneten, a szemem megakadt egy hirdetésen, amelyben azt olvastam, hogy mindenki kiadhatja a saját e-könyvét.

Szádra
tapasztott
némaság

csend

üvölt,
meghalt,
soha már

érzés

szétszórt
darabjai
benned

énekelnek

tüskére
fűzött
kapcsolat

sebei

lélekpusztító
valóságodban
felemészt

a gyönyör

aláhulló,
semmit nem
jelentő

képtelensége.

Belegondoltunk abba,hogy valójában mi történik a halál után?A lelkünk kiszáll a testünkből és tovább bolyong?Hogy néz ki az ember lelke?Látható vagy láthatatlan?Tényleg a sötét éjszaka tárgyakat mozdít meg,és bánt minket?Egy biztos vannak valós írások,és történetek,amik azt igazolják,hogy valójában léteznek.Az én történetem kitalált,de akár lehetne igaz is.

Este van éjfél után.Képzeljünk el egy szobát.A szobában ágy, amin alszik egy lány.A lányt valaki figyeli de fentről, szinte a mennyezetről.Próbáljuk úgy elképzelni mint egy 3dés moziban ülnénk.A kép a mennyezetet mutatja, és mi is a lányt fentről látjuk.A mennyezeten viszont semmi csak a szoba porát légmozgását látni.Síri néma csend.Lassan a lény lejeb megy,  de nem egészen.Fokozatosan egyre lejeb lejeb,még a lány bőre nyakát látjuk.Már ekkor nincs csend, hanem hallgassuk csak,hallani a lány egyenletes szív dobbanását.Most se látunk még semmit,míg egyszer csak kirajzolódik valami halvány cigi füst színű épp, hogy látható lebegő valami.Sikerült elképzelni?Ha nem megy úgy képzeljék mint egy lassított felvételt ami csak egy pillanatra mutat valami kirajzolódó ködöt,aztán eltűnik.Megint a lány nyakát látjuk közelről.Majd a nyakán kéz lenyomat.A szív hangja, egyre hevesebben ver,és sikítva levegő után kapkodva,riadtan ül fel.Körbenéz, de sehol semmit se lát.

KEDVESEM, NAITIA

Naitia, a kedvesem, a Zong bolygó legizgalmasabb lénye. Számomra legalábbis. Kialakulásom, megképződésem óta szeretem őt. Mihelyt egésszé álltam össze, elindultam társat keresni. Naitia molekulái akkor már befejezték a kötés folyamatát, a lány a spirituális készenlét állapotába lépett. A festői Dormen-kráter környékén találkoztunk. Gondolatai felém vibráltak és hullámzásom mohón nyelte még kissé fésületlen, kósza impulzusait.

   Nyár vége volt, amikor Várady fejében megfogant az ötlet. Természetesen, mint minden, nagyobb horderejű döntése előtt, felkereste az egyetlen személyt, aki szívesen végighallgatta, sőt, még építő jellegű tanácsokat is osztogatott néhanapján.

   Lánczos Antal, mint a nagy kánikulákban általában, a hűvös lakásában tartózkodott. Épp a rajzvázlatait tanulmányozta és rendezte sorba, amikor Várady bekopogott hozzá.

-          Mint látod, dolgom van épp – jelentette ki, fülig érő vigyorral az arcán Lánczos, és a nagy, kör alakú asztalra mutatott, ahol grafit rajzai terültek szét.

Este tízkor, mikor véget ért a nyitvatartás, az utolsók között távozott. Lopott pillantást vetett a titokzatos alakra, aki szintén a holmiját szedte össze, s Theresa gondolatok kavalkádjával a fejében elindult haza. Jó volt a friss kora őszi levegőbe beleszippantani a levéltár fülledtsége után, s a tiszta égbolton szemlélni a ragyogó csillagokat. Adam kocsija már a felhajtón állt, s látta, hogy a konyhában még ég a villany.

- Apa? – kérdezte a bátyját, mikor belépett

Adam épp a tejet tette vissza a hűtőbe.

Mocskos utcák, nyitott kapuk.Hajnalban kukázó hajléktalan,eldobott fecskendők.Szirénázó mentő túladagolásban meghalt ifjú.Káromkodás hangja,majd elcsattanó pofon.Figyelő árgus szemek,éhező testek,csikket felszedő gyerek.Nagyok is jönnek,kocsiban hangos zene,nyakában vastag arany lánc,zsernyák keményen figyel rá.Utcán kártyázó suhancok,fiatal lányok mini szoknyában fáznak.Várják a lét,mert itt lét a tét.Felsíró baba talán pont az a baja,hogy tudja hova született.Nincs itt kegyelem se irgalom,de vigadni van alkalom.Sörös üveg szerte szét,lenyúl hozzá egy kéz.Cigire már nem telik,de egy kiló kenyérre épp kikerekedik.

Csak nézd,csak nézd csak mi ez a táj!
Azt hiszem megtaláltam már,
Mi az ami éltet,mi az ami kell!
Csak mond utánam Bonsoir!
Elragadott a hangulat,
Első pillantásra lamur.
Ez volt nekem Párizs,
Pedig nem is jártam ott még!

Csak nézd,csak nézd mi ez a varázs?
Egy lány volt itt,kin sok a változás!
Szivárványon egyedül üldögél,
Barátok nem érik el a messzeségbe!Mert
Messzi vízekre utazik ő,
Lágy habok ringatják el őt!
Könnyedség ez való neki!
A szabadságát irigyelik!
Mert őt nem lehet megkötni,
Ezért ő a világba lépő!

Harmadik rész

Ruy sisakját kezében tartotta; dús fekete fürtjeit összeborzolta a tenger felől támadó késő júniusi szél. A Szent Elmó felől fútt… a lovag úgy érezte: odahozza az utolsó perceit élő erőd agóniáját.

A Rend megtépett lobogója derékba törten hullott a habokba… és helyébe lassan kúszott fel a füst és por fölött a pogány jelvény.

A fiatalember kifürkészhetetlen, merev arccal nézett a fodrozódó hullámokon át; csak tekintetében nyíltak örvénylő mélységek; ahogy önkéntelenül is mind hevesebben markolta a mellvéd párkányát.

Mindenre van magyarázat,

avagy hogyan került a hegedű a hűtőbe?

    Secci Győző, és öccse, Secci Győző, egy hegedűn álltak. A hegedű nem volt túl nagy, de arra mindenképpen alkalmas volt, hogy Győző, Győző öccse, és Győző, Győző bátyja egyidejűleg, egyszerre állhassanak rajta. Azért álltak a hegedűn, mert kifojt a tej, és nem akartak belelépni. A tej fehér volt, és folyékonysága miatt folyt a padlóra. Mikor a tej felszáradt, Győzőék megpróbálták belerakni a zeneszerszámot egy vázába. Csakhogy Győzőék már fáradtak voltak, így ügyetlen módon kiborították a vízzel teli vázát, és a folyékonysága miatt folyékony víz szétfolyt a padlón.

A fiú az erdő felé tartott. Számára mindig nyugodt volt ez a hely, távol mindentől és mindenkitől. Itt szüntelenül utat engedhetett feltörő gondolatainak, melyek jó ideje folyamatosan feszítették őt belülről. Legtöbbször nem tudta, mi ez a feszítő érzés, de hirtelen megszűnni indult, mert hallotta a madarak hangját és minden egyes szippantással megtisztult lelke, mintha a beszívott levegő simogatta volna belülről, mintegy feloldást adva számára.

Kezét kinyújtotta az ég felé és energiát kért.

Nem vagyok én senki, csak egy ember akinek tele van a hócipője e kibaszott világgal.Emberek jönnek mennek, sietnek ,néznek bámulnak mint a barom. Taknyos kölykök köpködnek, mert azt hiszik nagyok,szívnak,lopnak,balhéznak

Thököly úton a keletihez közel, egy kicsi ékszerboltnál a lépcsőn mécsesek világítanak mesélnek,sírnak hogy ilyen a világ.Kopók jönnek mennek érthetetlenül bambulnak ki a hibás és mért történt ez.Csak egy öreg úr volt aki mindennap kinyitotta ékszer üzletét, és ha meg látott illendően köszönt.

Az esernyős bácsi

    Az esernyős bácsit azért nevezték a szomszédjai esernyős bácsinak, mert mindig esernyőt tartott a feje fölé, még akkor is, ha esett az eső. Elég idős volt már szegény, egész pontosan hetvenhét éves, és napok óta nem jött ki a lakásából, hogy kitegye a lábtörlőt.

    -  Ez fura! – méltatlankodott néhány nap elteltével Krasnikné. -  A lábtörlőnek már kint kéne lennie! Tisztán, kisimítva, jobb sarkán kaviccsal.

„Boldog születésnapot.” – Mondtam savanyúan az előttem terpeszkedő nagy tál mosléknak. Nem gondoltam volna, hogy 1 évesen idáig jutok. Zavaros, erőt próbáló, néhol kegyetlen év volt ez. Pedig milyen szépen indult! Születésem után pár hónapig egészen boldog voltam. Emlékszem az alom melegére, a testvéreim illatára és anyám nedves orrára. Az alomban én voltam a legfiatalabb és a legkisebb. Sokat harcoltam a fivéreimmel, és lány létemre sokszor hagytak nyerni.

Én elhiszem…

Én tényleg elhiszem, hogy nem emlékszel semmire, de azért megnéztem volna az arcod, mikor reggel a tükörben azt a három mély karmolás nyomot nézed a mellkasodon, és azon agyalsz, hogy vajon egy nő volt nálad vagy összebalhéztál egy macskával. De végül is mindegy is, azt hiszem így a legjobb, tudom, hogy ennek így kell lennie. Hisz minek is bonyolítsuk azt, ami egyébként is az?

Én viszont emlékszem…

Emlékszem minden egyes pillanatra, és arra, hogy néztél rám egész este.

Fura dolog belépni egy új közegbe. A rengeteg új arc, akik mind arra várnak, hogy megismerd őket, ám kíváncsiság helyett mégis félelmet, vagy épp önteltséget árasztanak. Hát igen, vannak, akik már kezdettől fogva vezető pozícióra törnek, de hogy aztán ez mennyire válik a javukra, arról már az idő dönt. Egy biztos: ez mindenkinek új lapot jelent. Hátrahagyják a régi életük és belefognak valami újba, amiről már hallottak mindenfélét, bár főleg rosszat. Valahogy mindig minden újról rosszat mondanak.

Mielőtt elindult a könyvtárba, ami a szokásos kedd esti programjává vált az elmúlt hetekben, elővette a halottkém jelentését és újra elolvasta: „teljesen kivérzett holttest, a harapásnyomok az artériák környékén ismeretlen eredetű állatra utalnak”. Mit jelent mindez? Mire utalhatott Faye? Nem értette. Lehet, valamilyen állat támadta meg az anyját? Mit titkolhat előle a rendőrség?

Az aktát a táskájába tette és elindult a lépcsőn lefelé. Az apja a nappaliban aludt.

A Kossuth Kiadó és a Microsoft Magyarország

e-könyv-írói pályázatot hirdet

1. kategória: Szépirodalmi regény
A művészi igényű irodalmi művek mellett azokat a kéziratokat is szívesen fogadjuk, amelyek igényes módon dolgoznak fel krimi vagy science-fiction műfajú témát.
A kézirat esetleges illusztrációi kizárólag jogilag tisztázott eredetű képek, ábrák lehetnek.

2. kategória: Ismeretterjesztő mű
Kizárólag informatikai és/vagy természettudományi témát középpontba helyező műveket várunk.

P.L. LADISLAUS

CARMEN

© 2009, P.L. Ladislaus

– Szia Jim! – mondta kedvesen mosolyogva Carmen és maga alá húzta a rozsdás vasszéket, melynek lábai nyikorogtak a fémpadlón. A nő keresztbe tette lábait, könyökét térdére, állát pedig tenyerébe támasztotta. Kék farmernadrágot, szürke sportcipőt és fehér felsőt viselt. Szőke, állig érő haja kissé csapzottan, kócosan igyekezett takarni enyhén szeplős arcát, melyből csak úgy világítottak égszínkék szemei.

A konyhába ment, ahol halomban állt a piszkos edény. Feltűrte az inge ujját s nekilátott mosogatni. Pár perc múlva megjelent a nővére, Faye. Szép nő volt, magas, fekete hajú, kék szemű, az édesanyjuk mása. De csak külsőre hasonlított rá, jegyezte meg magában Tess. Belülről semmi sem volt benne Helen kedvességéből, nagy szívéből. Önző volt és csak saját maga érdekelte. New York egyik legmenőbb divatlapjának volt a főszerkesztője, a családjával jóformán csak telefonon tartotta a kapcsolatot.

Egy kicsit még ücsörgött az ágy szélén, aztán belebújt a piros orrú, szarvasos mamuszába /amelyet őrült barátjától kapott/, és félig csukott szemekkel elindult nagyjából az ajtó irányába. Néhány koppanás a lakás különböző tárgyaiba, végleg kiverte a szeméből az álmot. Felvette a levélbedobó előtt heverő újságot és kedvenc foteljébe telepedett. Egyenesen a hátsó oldalra lapozott, mindjárt az álláshirdetéseket vette szemügyre. Már hónapok óta nem volt munkája és kezdte felélni a tartalékait, sürgősen munkát kell szereznie.

   A gyerekek épp az udvarra nyíló ajtón szivárogtak kifelé, amikor a férfi belépett a főbejáraton. Kellemes őszi délelőtt volt, a nap sugarai akadálytalanul hatoltak a földi légkörbe, hogy egy kis boldogságot csempésszenek az emberek szívébe.

   A férfi céltudatosan indult felfelé a lépcsőn, határozott léptekkel haladva az igazgatónő irodája felé.

   Pisti megállt útközben, szemét az emeletre szegezte, és egy darabig mozdulatlanná dermedt. Eszébe jutott az a nap, amikor Editet magukkal vitték.

   Pisti most már végképp elveszettnek érezte magát. Visszasüllyedt abba a melankolikusnál rosszabb állapotába, amelybe árvaházba kerülése után került. Nem kelt fel az ágyból, csak amikor a takarítónő a szokásos ágyneműcserét végezte. És miután végzett, visszafeküdt a tiszta párnára. Semmihez, de semmihez nem volt kedve.

   Egy nap aztán Zsolti, megelégelve Pisti viselkedését, a fiú ágya szélére telepedett, megvárta, míg az kinyitja szemét, majd így szólt:

-          Tudom, hogy rossz most neked, de nem feküdhetsz itt egész nap.

(Újsághirdetés 1.)

Kiegészítő tanfolyam biztonsági őrök számára!

Ha Ön már biztonsági őrként dolgozik, egészítse ki szakmai tudását nálunk.

Kis létszámú csoportokat indítunk, így oktatóink mindig külön-külön oda tudnak majd figyelni mindenkire, s a tananyagot olyan tempóban adják le, hogy az bárki számára érthető legyen! És az nekünk FONTOS!

Oktatóink roppant türelmes emberek. Ha muszáj képesek akár negyvennyolcszor elmondani ugyanazt a mondatot ugyanannak a személynek két percen belül.

 A fiú izzadva áll egy forgalmas útkereszteződésnél.A sok kocsik zúgását halva, van benne egy kis félsz,de bízik önmagában hisz ezt az utat naponta megjárja.Leveszi hátáról a hátizsákot előveszi üdítőjét,hogy enyhítse szomját.Valahogy kicsúszik  kezéből az, és földre esik.Óvatosan lehajol, hogy föl vegye.Az arra járó emberek megnézik majd segítség nélkül tovább állnak.Hirtelen egy meleg kéz érintését érzi kezén.Felállnak és a lány kezébe adja flakonját.

Névtelenül
írom a
falra
kockára
vetett
életem
számai között
hol lehetsz?

Csöpögő
ismeretlen
folytatása
érdektelen
monoton
éjszakába
dermedt
álom.

Pénzen vett
boldogságod
kikockázott
képei
örömtelen
mámor
bódító világa.

Életbe
vetett hited
haldokló ágya
mellett
ülve kérleled
maradjon
még egy
kicsit veled.

December 6.

 avagy az igazság pillanata

(számomra)

    December 6-án reggel hat óra körül arra riadtam, hogy Cirmi kutya erőteljesen csóválja bozontos farkát, egyenesen bele az arcomba. Ez még önmagában nem lett volna probléma, csakhogy a bozontos farkcsóválás mellé magas frekvenciájú vonyítást is párosított. Lassan felemeltem férfiasnak mondott államat a párnámról, majd ugyanolyan lassúsággal fordultam a másik oldalamra. Alattam megreccsent az ágy, majd elhallgatott, mint ahogy örökre elhallgat egy műszaki hibás tranzisztoros rádió is, ha már végleg kilehelte a lelkét.

   Edit és Pisti szokásos, békés sétájukat tették az udvaron aznap is, amikor Viola nénit és Brigitta nénit utoljára látták. Csak távolból voltak szemtanúi, amint csomagjaikkal kisétáltak a főkapun. Viola néni gonosz, „csessze meg a nevelőotthon, az összes lakójával együtt” – tekintettel mérte végig utoljára az épületet és az udvart. Brigitta ellenben vissza sem nézett. Alázatos bűntudattal az arcán, fejét lehajtva ballagott végig az árvaház előtt nyúló, kapuig vezető kövezett úton.

A fiatal srác megilletődve ült az asztalnál. Néha babrált a hajával, megigazította az inge gallérját, közben ujjaival kopogott a piros abroszon. Jobbra – balra nézegetett, majd a fejét újra az ajtó felé fordította.

„Nem jön, még mindig nincs itt. Már öt perce itt kellene lennie. Lehet, hogy nem jön el. Biztos…” – gondolta, aztán az ajándékba szánt rózsával kezdett el játszadozni. Azonban a virág nem adta magát könnyen magát, egyik tövise csúnyán egsebezte a srác karját, aki ennek következtében a földre dobta a növényt.

                  Meggyszedés  idején

                  A nap magasan volt az égbolton és mind jobban öntötte tikkasztó hőségét.Délutánba fordult az idő,de enyhülés nem érződött,sőt az épületek is okádták már magukból a beszívott meleget..Erzsi a kertben szedte a meggyet.A nagy terebélyes meggyfa sűrű lombja alatt némileg hűs volt,s ez fokozta munkakedvét.Kis könnyű nyári ruhában állt a létrán és húzta maga felé a hajlékonyabb ágakat.

KÖRLEVÉL

Ne, ne, és ne!!!

    Kedves címzett!

    Íme, itt ez a levél. Első ránézésre egy teljesen hétköznapi levélnek tűnhet, de nem az, mert varázsereje van! Sorait egy Koreai iszappakoló munkás véste papiruszra, még időszámításunk után 1926-ban (gyakorlatilag tehát 1926-ban), s miután elkészült vele, a saját vizeletével és némi kiegészítő adalékanyaggal szentelte meg. Éppen ezért mágikus hatalma óriási, bűvereje nem ismer határokat!

   Brigitta másnap fejfájásra ébredt. Ritka volt az ilyen alkalom. Általában véve nyugodt alvó volt, rémálmok nem gyötörték, és legtöbbször hatig-hétig húzta a lóbőrt. Most azonban már negyed hatkor elszállt a szeméből az álom. Kegyetlenül kínozta a fejében lüktető fájdalom, melyet nem tudott hová tenni.

   Miután feladta a visszaalvásba fektetett reményeit, felült, kihúzta komódja második fiókját, és elővette a gyógyszeres dobozát. A komód tetejére oda volt készítve éjjelre egy bögre víz.

Kedves barátom!

Hamarosan itt van december 6, Mikulás. Erre a napra mindenki szívesen emlékszik gyermekkorából, vagy épp a felnőtt időkből, amint gyermekének, kistestvérének szerzett örömet egy-egy ajándékkal, csokoládéval.

Pályázatunk most épp erről szól!

Téma: Mikulás.

Feladat: Idézz fel magadban egy számodra kedves, örömteli eseményt, ami a Mikuláshoz kapcsolódik. Írd le prózában - max. 1 db A/4-es odal 12-es betűmérettel - vagy versben - max.

Fél óra múlva édesanyja autójával beparkolt a garázs elé. Nem szállt ki, csak ült és bámulta az üres tornácot. Délutánonként Helen ott szokott ülni és vagy olvasott, vagy hímzett, vagy kötögetett. Ez az emlékkép élénkebben élt benne az anyjáról, mint bármi más, mióta utoljára otthon járt. Most azonban a tornác üres volt. Nem voltak kint a szokásos virágok sem, sem a terítő az asztalon, amit még a nagyanyjuk horgolt, sem a limonádé a megcsorbult kancsóban.

Végre elkészült a második fejezet - az iskola miatt nem nagyon volt rá időm rá. Remélem, ennek ellenére azért olvasható lett. :)

A nem kívánt harmadik

Öt óra.

Valentina gyorsan összepakolt; pedáns jelleméhez képest most azonban olyan szertelenül, trehányul, hogy amikor végignézett púpos bőröndjén, azt hitte, nem is az övé. Nem törődött vele, leült mellé és eltűnődött mindazon, ami előtte van még.

 Egy vonatút, Herefordból Doverbe, majd onnan át komppal a Franciaországba.

Rózsakereszt

Majdnem tökéletes

A bál fergeteges sikert aratott – legalábbis kezdetben ezt gondolta a házigazda, Velor Gates. Teljes nyugalommal ült le kényelmes, kipárnázott székébe, közben fentről vizsgálgatta a táncolókat.

Szemlátomást mindenki elégedettnek tűnt, a táncparkett sohse volt üres, a kifáradt párokat mindig újak váltották fel. Késztetést érzett, hogy felkérje táncolni a mellette ülő hölgyet, de tudta előre, hogy az úgyis nemet fog mondani.

Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2005. 2.sz.  

Ugyan úgy hajtja le fejét egy kis gyerek mint bármelyik.Csak ő egy nagy teremben van ahol több ágy van.A többi társai aludnak csak ő van fent és álmodozik.A kis legény alig múlt hat éves de a fájdalom ami a szemében van az egy meg lett embernek is sok.Szeretne máshol lenni és nem a rideg falak közt ébredni.Szeretne egy anyai ölelést kis testvérét elalvás előtt meg csókolni és az anya altató dalára álomba merülni.Mindjárt itt a karácsony gondolja és egy csepp könny szökik ki szeméből.Nem akarom itt tölteni de nincs hova és kihez mennem gondolja.Szülei születése után a kórházba hagyták lemondtak róla.Eldobták mint egy ki nőt ruhát.Okát mai napig se tudja.Csak azt érzi hogy nagyon egyedül van.Ő sajnos árva marad örökre.De azok a szülők is akik saját gyereküket eldobják mind ridegek érzéketlenek és árvák.közeleg a karácsony nekik is de vajon kinek raknak ajándékot a fa alá?Senkinek mert ők a legnagyobb árvák a világon.A kis fiú egyszer felnő családot alapít és tisztességesen felneveli biztos gyermekét.És akkor már nem lesz árva hanem boldog család apa.Amikor egy új szülött a világra jön minden józanul gondolkodó felnőttnek kötelessége óvni és a tőle telhető módon tisztességesen felnevelni.Mert ők ártatlan angyalok és a legtisztább kis teremtmények a földön

1. fejezet

Theresa

Theresa Harris lehajtott fejjel állt a temető kapujában, s remegő kezével lenyomta a kilincset. Végigsétált a zöld füvön, elhaladt az öreg tölgy mellett, s az ismerős táblánál állt meg. A kis, vadvirágokból álló csokrot a vázába tette. Ezek voltak az anyja kedvenc virágai. Kislánykorában, ha ráértek, mindig kisétáltak a közeli mezőre és hatalmas csokrokkal gyűjtöttek az éppen nyíló virágokból. Máig visszasírta azokat az éveket.

Meglepő, ha úgy ébredsz, süt a Nap.
Nincsenek felhők, tiszta a lég,
Valahol harangoznak, prédikál egy pap,
Amott kenyerét készíti a pék.

Könnyűnek érzed a tested, szinte száll.
Kilépnél az útra, még maradsz,
Mátkád itt fekszik, még egy kicsit hál,
Mindened van, hiába tagadsz.

Megtetted, mit gyűlöltek akkor, s most.
Hallgat a fa, susog rajta a szél,
Az idő ereje haragost is tisztára mos,
Gonosz szívük titkon ily éltet remél.

Sötét volt eddig, most ragyog a Királyság.

                Annak emlékére,hogy kisöcsém voltál

               Az ember legféltetteb és ugyanakkor legszebb élményeit,emlékeit a gyermekkor tarsolyában őrzi.Csöndes napokon elmélazva,néha felötlenek a kristálytiszta csínytevések,melyek mindig megmosolyogtatnak és gondolatban újra átéled öket.Független a kortól,a társadalmi viszonytól,a hovátartózástól a gyermekkori csíny mindig az marad,egészséges móka,mely leleményességet, fantáziát tükröz.

   Hamar elszáguldott a karácsony, csak úgy futólagosan beköszönt Újév napja, és nemsokára – tényleg nem sok időnek tűnt – tovalépett a mogorva, kegyetlen tél. Március-áprilisban néha megcsillantotta aranyló fogait a tavasz. Volt olyan nap, amikor akár egy szál pólóban is ki lehetett lépni a szabadba.

   Május közepe táján aztán már a harminc fokot is megkörnyékezte a hőmérő higanyszála. Néha ugyan eső tarkította a hétköznapokat, de a borús napokat rendre ragyogóak, felhőtlenek követték.

Második rész

Forró májusi nap; akár július hava is lehetne; morogta magában nehéz köpenyében Ruy; már régen megbánva, hogy erre a sétára indult a hegyek közé. A reggeli hűvös megtévesztette: azt hitte, egész nap tart majd a barangolásra termett hűs idő; és hát – ha az ostrom megkezdődik, úgysem lesz sok alkalma csatangolni a vidéken.

Ez a fülledt hőség azonban már nyomasztó volt; és legszívesebben visszafelé vette volna útját; azonban a négy fal között sem akart maradni.

Ismerős idegen,te vagy az álmom.
Ismerős idegen,te vagy a vágyam.
Hol vagy a világ melyik részén?
Mikor találsz rám herceg lévén?
Útjaim csak feléd vezetnek.
Mikor ismerlek meg ismeretlen?

Várj még egy percet a szemed elvarázsol!
Álmomban láttalak,de már most hiányzol!
Büvős körödbe belekerültem!
Hiányod fáraszt,és nem vagy mellettem!
Várjon a világ,nekem nem kell más!
Hadd légy enyém,csak tudnám hol jársz!

Ismerős idegen,te vagy az álmom.
Ismerős idegen,te vagy a vágyam.

Az utam leltem

Egy égi tünemény

Vetett kuckót,

Megáldva, hálálva

Főhajtott imánkat.

Embertelen, igaz harcunk

Dicsősége él benne,

Két szív egyazon

Útját diktálva.

Álmaink tiszta képe

Nem dereng,

Tisztán ragyog,

Nyugodt tenger már.

Fagyos reggeleken majd

Egyszer felsír kérőn,

Szeretve hív majd,

Anya, Ő Téged vár!

Mindent éltem már,

Csaltam, loptam,

Hazug szavakat súgtam

Naív fülekbe, s

Nyomorba döntve

Addigi életem sorát,

Eltemettem már

Egy szomorú Édesanyát.

Bevezetés

Helen Harris beletette a jegyzeteit a táskájába, a laptopját összecsukta és sietve indult a könyvtár kijárata felé. Az órájára nézett, elmúlt kilenc óra. Késésben volt. Ügyetlenül kotorászott a táskájában a telefonja után, mialatt haladt előre a megbeszélt hely felé. Tárcsázta a lánya számát, aki csak a negyedik csengésre vette fel. Már majdnem lerakta a nő.

- Halló, anya? – szólt bele fáradtan. Ilyen későn sosem hívta az anyja.

Kedves olvasók.A hús evő írásomhoz kettő kritikát kaptam.Az egyik az erotikus jelenetek ellen érvelt meg hogy az egyik mondatom érthetetlen.Nálam az erotikus jelenetek természetesek.Szinte minden műfajban meg jelenhet és semmi kivetni való nincs benne. Hangsúlyozom nem pornó hanem erotikáról beszélek. Ennek a honlapnak egy nagy hibája van hogy nagyon kevés  az írásra szánt oldal.Egy hosszabb komlyabb írást egy két mondatban lehetetlen le írni.Ennek  ellenére köszönöm a kritikákat .A terveim közt szerepel egy szellemekkel foglakozó történetem.Amit viszont szeretnék kiemelni fókuszálni magára a szellemre.Kíváncsi lennék és várok is ötleteket hogyan lehet leírni meg jeleníteni egy szellemet?Az interneten találhatók szellemes képek és gondolom a műfaj kedvelői is láttak ilyen filmeket.Én viszont szó szerint a szellembe szeretnék bújni az ő szemével látni járni.Köszönöm aki arra méltatott hogy el olvassa az írásomat és valamilyen ötlettel tud segít.

Akkor este együtt voltunk,kedves

Szívünkben vágy és forró szerelem.

Közöttünk átsuhant az Élet

Valamit súgott magának és nekem.

Szívemen sötét fátyol remegett

Amint hallottuk az Élet éneket.

A maga szeme később könnyben úszott

Majd felállt és tétován távozott.

Miért ment el ekkor,kedves

Elrabolta beteg lelkem ,szívem,

S tovább dalolta vajúdó szerelmét

Az Élet nekem,egyedűl nekem.

Azóta az évek messze szálltak

Sok tavasz,nyár,borus ősz és tél.

                A barátom története

               A tenger felől csípős szél fújt amikor kinyitottam az ablakot.Nyugtalanított már az ezred késése.Az éjjel kellett volna megérkezzenek.Olyan unalmas volt ez a pár hét amíg tartott a hadgyakorlat,egyedül félig-meddig tétlenűl üldögélni az irodában és válaszolgatni a központi parancsnokság kérdéseire vagy lejegyezni az érkezett telefon értesítéseket.Üres volt a kaszárnya,s a néma csend mintha ránehezedett volna a lelkemre.Pár pillanatig a nyitott ablakon elmerengtem a part felé igyekvő,egymást ölelő hullámokon.Sirályok kergetőztek és rikoltoztak a víz felett.A végtelen tengeren a messzeség homályából kirajzolódtak a határőr hajók vonalai.Furcsa volt megszokni,hogy elsíklik a szem és nem ütközik hegyekbe mint otthon.A víz tükrén megtört a tavaszi napsugár és érezni lehetett,hogy a levegőt tavaszi illatok árasztják el.Az itteni tél másabb mint otthon,hó nem hull,a telet a tenger felől fújó keservesen kegyetlen és hideg szél jelenti,meg a felkorbácsolt tenger hatalmas fekete hullámai.Még néhányat szívtam a friss tavaszi levegőből és becsuktam az ablakot.

Sziasztok, egy régebbi gondolatmenetemet osztanám meg Veletek!

Amióta megismertük egymást, egy csodának tekintem azt a napot. Mert egy csoda jött el az életembe, aki Te vagy. Azóta valahogy másképp látom a világot. Szeretnélek mindig ölelni, szeretnélek csókolni, szeretnélek mindig a karjaimba zárni és hálát adni Neked, hogy eljöttél hozzám. Szeretnék mindig annyi szeretetet adni Neked, amennyit csak tudok, amennyit egy férfi egy nő számára képes adni. Szeretném idős korban is érezni bársonyos kezed érintését.  Szeretnék minden reggel úgy felkelni Melletted, hogy azt mondhassam: „Köszönöm, mert érzem, hogy itt vagy mellettem.” Csodás a lelked, tiszta, akár egy forrás, mesés minden gondolatod, érzésed, melyeket megosztasz velem.

Néhány szóval
kifejezett
érzelem
éhenhalt
utitárs

széllel
szemben
elesett
gondolat
egyetlen
pillanatban
megtestesülő
érzelem

nem kér
nem kiált

ha utolér
talán

veled megy
tovább.

feltöltök még egyet, remélem tetszik :) ...bár nem a legjobb, talán vicces :D

Mai barátság

Ó, ő mindig meghallgatott,
Irántam sosem táplált haragot,
S mikor beszélgettünk éjjeleken át
Igaz, nem fontuk be egymás haját,
De egymást teljesen megértettük,
A másik szavait merőkanállal ettük,
Átadtuk egymásnak mindazt, mit tudunk,
Hogy mikor volt kiskorunkban halunk,
És mit ettünk tegnap éppen,
És hogy mi volt a tévében.
Egymásnak mondtuk el, ha sírtunk,
A másiknak bugyuta verset írtunk,
Elárultuk, miről álmodtunk este,
És hogy ki kinek a kedvét leste.

Sziasztok!

Következő alkotásom szabad stílusban írtam.

„Néha nehéznek érezed a világot, mikor felkelsz s kinyitod szemed.

Kitárod szíved, olykor leejti, kinek adod,

Mégsem törik össze, azt nem hagyod.

Gyakran elesel. 

Van, hogy nincs válaszod, csak kérdezel.

Miért?

Aztán fáradtan, ám lelkesen kelsz fel.

Nem számít fáradt éned,

Mi az, mi erősebb?

Szent meggyőződésed.

Van miért felkelned!

Hiszen valaki akkor is fogja kezed,

Miközben erősen behunyod szemed.

Hajszálak tapadtak
Körmök pattogtak
Ágyak izzadtak
Sminkek elfolytak
Szépen eloltottak
De mégis fellobbantak
Vágyak virágoztak
Övek szakadtak
Szívek hasadtak
Csókok, kopottak
De mégis lopottak.
Gombok gurultak,
Erek pattantak
Nedvek kifolytak
Nők elkapattak
Férjek feladtak
Szinte eladtak
De visszakaptak
Tovább akartak
Mégis maradtak
Örökbe hagytak.

Szinte elégtek
Zajos volt a lélek
Előbb kitértek
Rá meg dicsértek
Ezért szerettek
Lélekre leltek
Ezerszer örökre
Mámort ígértek.

A Tilos Rádió sci-fi irodalmi és zenei pályázatot hirdet a Galaktika
támogatásával az alábbi kategóriákban:

1. Sci-fi novella
2. Sci-fi vers
3. Sci-fi zene

A pályaműveket a palyazat@tilos.hu címre kérjük elküldeni (max 10MB!)
Minden beküldött pályaműről értesítést küldünk!

A pályázat benyújtásának határideje: 2011. december 10.

A pályázat elbírálásának módja: szakmai zsűrizés és közönségszavazat

A pályázat elbírálásának határideje: 2011.december 21.

Csak toporogtam. Ide oda lépkedtem, közben félve a csengő felé nyúltam. Rég tartottam ennyire bármitől, mint most. Mit fog szólni, hogy fog fogadni?

Félretettem aztán minden aggályomat, és megnyomtam a gombot. Semmi. Még egyszer megtettem. Ekkor egy hang jött az ajtó túloldaláról.

- Megyek már, na!

Aztán pár másodperc múlva megjelent ő is. Egy kockás rövidnadrágot és valami kinyúlt pólót viselt. Világosbarna haja összevissza állt a fején, és sötétbarna szemével meglepetten vizslatott végig rajtam.

Azt mondták jobb lesz majd,

mert az idő gyógyírt ad.

De eltelt már egy év,

s még gyötör az emlék kép.

Oly gyorsan történt minden,

szemedbe nézve az életem szemléltem.

S mikor vége lett a mesének,

lassan felébredtem álmomból, melyet

ébren képzeltünk el régen.

Azóta lassú lett minden,

csak emlékekből élek,

csak ez maradt nekem….

Látom, hogy az égi tünemény már váltott,

felé közeledve támad, s kihasználja az átkot,

hogy még mindig, az igaz szerelem a válasz.

Néztem a holdat, hogy ragyog,

ott, ahol az angyalok vannak.. hisz én is egyre gondolok.

Emlékszem, amikor még nekünk adott fényt,

s láttuk a Sarkcsillagot, ahogy súgja felé,

két szív egymásra találásának történetét.

Előttünk a tó tükre ragyogott, mint a két szép szemed,

s magamat láttam benne, s azt hogy szeretsz engem.

Lehullottak a levelek, majd jött a fagyos tél,

szívedet megdermesztette, hiába szerettél.

A tűzre földet dobtak, majd letakarták,

sokáig tartott, de a szikra is kialudt talán.

Mikor szemét kinyitja egy lábat lát maga mellet.Felnéz és barátja gúnyos mosolya néz vissza rá.Arca lassan kezd torzzá válni fogai megnőnek és állathoz hasonló hangod ad ki torkán.Hirtelen a lányhoz le hajol és az éles fogaival mélyen beleharap a hátába.A lány a fájdalomtól és a félelemtől üvölteni kezd.Próbál menekülni kezeivel kapálózik hátha a kezébe akad valami de mind hiába.A harapás most a karját éri szó szerint kiszakad a nyers hús amit a barátja csámcsogva fogyaszt el.A lány saját vérében úszik.Teste rángatózik de eszméleténél van még.A harapások sorra érik testét mindenhol.Közben a másik fiú fel áll pár lépést hátrál és csak figyeli az eseményeket.A hús evő utolsó harapását a lány nyakára célozza ami az elmúlást jelenti.Szinte csontig lerágja a húst.A kellemes zene szól.

- Szerinted ez a jobb? – húztam szét a próbafülke függönyét.

- Ez is ugyanolyan jó, mint az előző volt… - mondta unottan, közben megtámasztotta a fejét a térdén.

- Szerintem kövérít… - sóhajtottam. – Nem jó. – visszamentem, átöltöztem, majd mind a nyolc darab kiválasztott ruhával kisétáltam.

- Na, azt a szürke kővel kirakottat választottad? – kérdezte felcsillanó szemekkel.

- Nem választottam egyiket sem – néztem rá idegesen, aztán szépen sorban végigjártam a sorokat, közben visszaakasztgattam a ruhákat a helyükre.

-én inkább kihagynám

-Válasz vagy szeretkezünk vagy úgy jársz mint a barátod?Feleli a fiú és a lány nyakát simogatja érzékien.Gyere táncoljunk hagy érezem az egész testedet.Lány nem tud ellenkezni mert az erős karok szorosan elkapják és magához szorítja a fiú.Kellemes lágy zenére össze fonódva himbálóznak mint tengeren egy hajó.A lány szíve a torkában jár de tudja nincs menekvés.Át adja magát a táncnak és a fiúnak.A fiú lassan kigombolja a lány blúzát és a melleit simogatja majd nyaldossa.Egyre lejeb megy.Végül minden ruha lekerül a lányról.A fiú is ledobja magáról gönceit.Lassan leheverednek a szőnyegre.A zene továbbszól.kint a hold még fényeit borítja a tájra de hamarosan ő is nyugovóra tér.Bent a két test hevesen össze ér a kezek simogatják a bársonyos bőrt.Fiú finoman a lányt hasat fekteti és a a fenekét puszilgatja.Nagyon jól esik a lánynak szemit becsukja és átadja magát az élvezetnek.Mit nem törődve a múlt borzalmaitól.

                       Forgács az  érzelmei magaslatán

            Néhány napja felfigyeltem öcsém fúrcsa viselkedésére.Mintha takargatna,titkolna valamit.Időnként bemegy a kamrába,majd figyelmesen,biztosítva magát kioson és áttrappol az udvaron egészen a fészerig s aztán jó ideig eltűnik,nem jön elő..Furdalta kíváncsiságom és elhatároztam,hogy végképp kiderítem titkolózását.Észrevétlenűl követtem.A fészer egyik sarkában volt meghúzódva és a lopott fasírttal egy kis kutyát etetett.Ahogy észrevett összerezzent.

A lánynak valahogy az első falat lement de a következő a torkán akadt és fel öklendezte.

-mért csinálod ezt?Mit élvezel ezen?kérdezi  zokogva.

-szeretem a színtiszta hús illatát,zamatát izét.Amúgy is a legtöbb ember hús evő nincs ebben semmi rossz.Állatokat ölünk meg nap mint nap hogy a legjobb falatok kerüljenek az asztalainkra feleli.

-de nem emberi húst mérgesen vágja rá a lány

-ne idegeskedj próbáljuk kellemesen eltölteni még a hátra levő időt mondja a srác és mellé lép.

Lassan az óra mutatója a tizenegyet is elhaladja.A lány furcsa dolgokat vesz észre magán.Mintha valami húzná lefelé nehezen beszél.Italához nyúlna de a kábultságtól lecsukódik szeme semmit se törődve a körülötte történő dolgokról.A fiú fel eszmél hogy itt valami nincs rendben de túl késő.Ájultan huppan a szőnyegre.A ház ura lehajol hozzá és minden ruhát levesz róla.Könnyedén felemeli és  egy titkos ajtón leviszi a pincébe.Ott egy hosszú asztalra fekteti és a hófehér formás testét nyálát csorgatva végig tapogatja.Majd slaggal alaposan lemossa testét.A lány közben kezd magához térni és rettegve hallgatja barátja keserves fájdalmas ordítását.Próbál fel állni de össze csuklik.Lassan meg szűnik a fülsikító ordítás.Pincében be lobban a gáz és a rajta levő leveses fazékban rotyogni kezd a víz és tetején hús darabok úszkálnak.Kis idő elteltével díszes leveses tálal jelenik meg a ház ura.A lányt az asztalhoz ülteti és mer a levesből neki.

A meleg nyári estén  mikor szinte mindenki nyugovóra tért egy nem mindennapi házban helyes fiatal ember izgatottan áll az étkezőjében.Az asztalhoz lép meg igazítja az étkészletét és az órájára pillant.Vendégeket vár vacsorára.Olyas valaki ő aki nem barátkozós annak ellenére hogy jó meg jelenésű kellemes arcú.Mindene meg van de nem enged túl közel senkit magához.A furcsa az hogy nem főzött és nem is hozatott semmit.Csengetnek.Bejárati ajtóhoz lép és elfordítsa a kulcsot.Kint néma csend és a kellemes nyári szellő végig simítja arcát.Csak a vén hold az égen világítja be a környéket.

Írni, vagy nem írni...

Napló, mint az ember féltve őrzött gondolatainak könyvecskéje, mely ha megfelelően működik - vagyis rendesen eldugom - nem beszéli el fűnek fának a titkaimat.
Na de mégis? Van értelme felesleges sorokat kaparni egy lapra, amit rajtam kívül úgysem lát senki sem? Ha kiírom magamból jobb lesz. Aztán rosszabb, mikor illetéktelen kezekbe került. Kivéve ha kódoltan írok. Pl.: Ma a P. betűs fedőszóval ellátott egyén, akinek nem mondjuk ki a nevét rámszegezte mindent elsöprő tekintetét, amitől görcsbe rándult a gyomrom.

                  Kaland a Baraganon

               Vili elővette a térképét és figyelmesen tanulmányozta az útirányt: Konstanca – Murfatlar- Adamclisi – Ostrov. Itt kell majd átkelnie a Dunán.Számítgatta,hogy hány kilóméter,mert ezen az útszakaszon még nem járt. Ő mindig a Vadu – Oii hídon szokott átjönni Dobrodzsába.Most viszont a kiváncsiság is vonzotta erre az útra,szerette volna előbb látni a többi társai előtt a híres romokat,ha messziről is de kielégítené kiváncsiságát és fölényt érezne társaival szemben,hogy ő már látta.Jövetele célja ugyanis az volt,hogy a századost kellett behoznia Konstancára  a Katonai Parancsnokságra,hogy elintézzen egy kirándulás engedélyezését.A százados elismert történész volt és egy olténiai sikeres hadgyakorlat után,ahonnan dicsérettel jöttek haza és a bakák nagyrészét is előléptették,megigérte,hogy elviszi a csapatát Adamclisibe és feltárja nekik az ősi történelmet,amelyről ő is tanulmányokat készit.Adamclisi egy hatalmas emlékoszlop volt a római nagy háboru után,amikor Trajánusz az első dák – romai csatában porig verte a dákokat 101 –ben és az azt követő háboruban a dákok Vezére Decebál öngyilkos lett.Traján 109-ben emeltette az emlékművet,ami kibirta az idő vasfogait is ,első ízben a gótok probálták tönkre tenni sikertelenűl.Dobrodzsa hosszú idők során török fennhatóság alatt volt,mindössze 1870-ben került román uralom alá.Adamclisi,már a nevéből is származtatni lehet,hogy török elnevezés és az ember házát jelenti,Adam= ember és Klissi= ház,de az idők folyamán értelemszerűen az Ember Temploma-ként maradt a köztudatban.

Valamikor réges régen volt egy ember, aki soha nem nevetett. Soha nem is sírt. Nem volt szomorú soha. Egyedül élt egy kis erdő közepén, abban a házban, amit ő maga épített fel 4 esztendő alatt.

            Egy szép napon megjelent az erdő szélén egy fiatal, hamvas arcú lány, aki nem találta helyét a világban, így elindult, hogy megkeresse a boldogságát a nagyvilágban. Nagyon sokáig járta a világot, míg egyszer csak eljutott erre a helyre, ide, az erdő szélére.

Reggelek

                Reggelente csak nézlek halkan, az álmokat elkergette már a felkelő nap a novemberi ködön túl. Nyugodt vagy, s szép. Néha megráncolod szemöldököd, amikor a kis pocaklakónk megmozdul odabent, ő is szendereg. Édes csend van.

                Valahonnan mélyről elkezdenek szivárogni a mindennapok gondolatai. Pénzről, munkáról, álmokról, kettőnk jövőjéről, és még valamiről. Egy félelemről, ami mindig bennem van, szokott marni, szokott feszíteni, elnyomni és csavarni, mint egy rongyot.

Képzeletvilággal
küzdő
üvegfényű hétköznapok
keresztmetszetében állsz,
rossz álomból
ébredő valóság
se más
csak kézzel fogható.

Félrefordított
csukott szemed
leszúrt pillanat
belső világként
tükröződő félelem
befelé hisz
kifelé lát
valóban?

Nem kell már
az elveszett
nap
fény-árnyéka
színház
más szereplőkkel
ugyanaz a darab.

   A versenyt természetesen félbeszakították. A gyerekek vacsoráig a szobájukba húzódtak, és a balesetről susmogtak.

   Viola néni nem foglalkozott különösebben a lelkivilágukkal. Leült a folyosó egyik padjára, kezében egy bögre kávéval, és a friss újságot lapozgatta. Pechére épp arra járt az igazgatónő. Megállt a nevelőnő előtt, egy darabig várt, hátha az magától észbe kap, de mivel ez nem történt meg, célzón megköszörülte a torkát. Viola kezéből kipottyant az újság.

MILYEN SZÍNŰ A BOLDOGSÁG?

Ugye ismerik azt az érzést, amikor az égvilágon semmi sincs a kedvünkre, az étel ízetlen, munkatársaink undokok, úgy érezzük, hogy az élet kilátástalan és az árak megfizethetetlenül magasak, s ilyenkor még kedvenc barátnőnk pletykáira sem vagyunk kíváncsiak. Órákig nézzük a kirakatban a régóta kiszemelt nercbundát, sóváran álldogálunk az utazási iroda plakátjai előtt, s közben odaképzeljük magunkat egy Fülöp-szigeteki strand homokjára.

Első rész

A napszítta, száraz föld messze felporzott a tovaügető lovasok nyomán. A két férfi fekete köpenye már-már eggyéolvadt a mind sűrűbbé szövődő alkonyattal; azonban rajzolatuk jól kivehető maradt: a mélyülő sötétségben messze világított a két fehér kereszt.

A vár ablakából várúr s fia nézett a távozó ispotályosok után. Az egyik szerzeteslovag Carlos, a grand egykori bajtársa volt még ifjonti éveiből, s rendje megbízásából társával együtt küldetésben járt.

MÁr biztosan senki nem emlékszik az előzményekre, szóval íme:

Előzmények:

A '90-es években járunk, Budapesten. Főhősünk, Várady Sándor, egy valaha volt híres festő hite erősen csorbát szenvedett, miután néhány fiatal ügyes csellel kifosztja őt a vagyonából, és rá kell ébrednie, hogy akit szeretett, igazából csak az anyagi jólét miatt volt vele.

Mindeközben Szabó Eszteréknél tombol a szegénység. Miután a családfő elhalálozott, vagyonukat igencsak hamar felélték, és az anya, rossz lelkiállapota miatt, nem dolgozik.