Mindenre van magyarázat,

avagy hogyan került a hegedű a hűtőbe?

    Secci Győző, és öccse, Secci Győző, egy hegedűn álltak. A hegedű nem volt túl nagy, de arra mindenképpen alkalmas volt, hogy Győző, Győző öccse, és Győző, Győző bátyja egyidejűleg, egyszerre állhassanak rajta. Azért álltak a hegedűn, mert kifojt a tej, és nem akartak belelépni. A tej fehér volt, és folyékonysága miatt folyt a padlóra. Mikor a tej felszáradt, Győzőék megpróbálták belerakni a zeneszerszámot egy vázába. Csakhogy Győzőék már fáradtak voltak, így ügyetlen módon kiborították a vízzel teli vázát, és a folyékonysága miatt folyékony víz szétfolyt a padlón. Győzőék reflexszerűen ugrottak ismét a hegedűre, mert nem akartak a vízbe lépni. Sokáig álltak a hegedűn, közben nem beszélgettek, hanem a vizet lehelték és nézték. Mire a víz felszáradt, már jócskán elzsibbadt a lábuk az állástól, a szájuk a leheléstől, a szemük pedig a nézéstől.

    -  Szálljunk le! – adta ki az utasítást Győző, Győző bátyja.  -  A hegedűt rakjuk a kredencbe!

    Ahogy a kredenc ajtaját kinyitották, abban a pillanatban kiesett belőle egy fazék dinnyeleves. Hangos csattanással érkezett a földre, s a leves szétfolyt a padlón. Győzőék fölpattantak a hegedűre, nehogy a levesbe lépjenek, és türelmesen várták, hogy felszáradjon. Most sem beszéltek egymással. Mereven nézték a kredencet, a plafonról lógó kitömött szarkát, a félóránként éhesen csipogó tamagocsit. Estefelé járhatott az idő, amikorra a dinnyeleves felszáradt. Csupán néhány mag éktelenkedett a padlón, és úgy ragadt minden, mint a mézbe mártott cukros terítő.

    -  Az a tervem – kezdte határozottan Győző, Győző öccse –, hogy a további problémák megelőzése érdekében rakjuk a hegedűt a hűtőbe. Ha jól tudom, szinte teljesen üres, mint általában.

    Valóban az volt. Győzőék elégedetten tették a zeneszerszámot a néhány nyamvadt fokhagyma és zeller közé.

    Győzőék a mai napig nem értik, hogy hogyan került a dinnyeleves a kredencbe…

Piff "TOPAFA" Krisztián