Kultvicc, azaz nem vicces viccek:

 

Az udvarló felmegy

 

 

 

Egy lány hívja a néhány hete ismert udvarlóját, hogy menjen fel hozzájuk. A fiú nyugtalan, mert nem akar még a lány szüleivel találkozni. A lány megnyugtatja, hogy nincsenek otthon a szülők, csak az ölebe. A fiú nem túlságosan szereti a kutyákat, de baja sincs velük, egyszerűen eddig kimaradt az életéből a kutya. Mivel jó pontot akar szerezni, nem azt mondja, hogy számára közömbös egy öleb, hanem azt, hogy szereti, sőt, nagyon szereti a kutyákat, ráadásul nem is kutyát mond, hanem kutyust, mert tudja, hogy a kutyatartók mennyire negatívan reagálnak arra, akiről érzik, hogy nem annyira elfogult kutyapárti, mint ők. Úgyhogy ezt mondja:
- Mehetünk, már alig várom, hogy megismerjem a kutyust!

 

13.

 

Nem is lett volna baj az ügyelettel, ha minden műszakot hárman viszünk. Aki nem igényelt azonnali ellátást, azt Tomi már vitte is szirénázva tovább. Ő egész éjszaka úton volt ezért, legalább annál kevesebb ember jutott nekünk. Peti volt az idősebb mentős, bár mindenre megtanította Tomit is, például simán megműtöttek vakbelet, vagy kivettek egy lépet az emeleten lévő sebészeten, mert itt a szükség mindig törvényt bontott. És sebészre lett volna szükség, mindenfélére, de az nappal is csak néhány órát volt jelen, és nem is mindegyik nap.

 

10.

 

Zsongott a fejem az egész élettől. Talán valamiféle sokkot kaptam, vagy a letargia azon szintjét kezdtem súrolni, ahol már minden mozdulat hatalmas erőfeszítéssel jár. Ott álltam mellette, és a semmibe bámultam, a sötét utca végébe, ahol már nagyon úgy tűnt, hogy az egyetlen utcalámpának is sanyi.

Mellém lépett.

- Azt mondják, több, mint hetven éves vagy.

Nevetett. Ránéztem: reggel óta is fiatalodott.

- Sok mindent mondanak, Evelin – bólintott.

 

7.

 

Aztán Petinek lett igaza, valóban ő mentett meg a hidegvérű gyilkos karmai közül. Elkapta a grabancát, rántott rajta néhányat, hogy a férfi a porba hulljon.

- Takarodj, te tetves állat, már hívom is a zsarukat – ordította neki, miközben felszedett a földről.

A férfi elnémulva nézett engem, ami a mentőst még jobban kihozta a sodrából. Elengedett, a férfihez lódult, és kis híján hasba rúgta, de az eliszkolt.

Peti mellém guggolt.

- Megerőszakolt? Megütött?

 

4.

 

Peti haza akart kísérni, de én mindenképp össze akartam kukázni a többi kutyámat. Berakott a mentőbe, és szirénázva száguldottunk el a szomszédos településen lévő kutyamenhelyig; de nem voltak ott a dögök…

- Zsibbadsz? - kérdezte, miközben kiszálltunk az ügyeletnél.

- Ja, a szemem. Az agyamba szúrtad, vagy mi?! - mérgelődtem, ám akkor kutyacsaholás távoli zajára figyeltünk fel.

Összenéztünk, és futni kezdtünk a sebészeti tömb háta mögé, ahol a két épület összeért és a szomszédos telekig kerítés alkotott kvázi egy kennelt.

 

1.

 

A regionális rendelőintézet utcájában laktam, a szomszédos idős házaspártól eltekintve – tőlük azért szükséges „eltekinteni”, mert már hosszú évek óta egyikük sem volt fennjáró – teljesen egyedül. A zsákutcához természetesen más házak és telkek is tartoztak, de már idejét sem tudom, milyen régóta üresedtek ki. Mindenki külföldre költözött…

A rendelőintézetben belgyógyászat, sebészet, ügyelet, labor, fizikoterápia és fogászat üzemelt – két részre osztva az épületet.

Egy kapor emlékiratai

 

Egy kaporról írni nem könnyű, főleg ha annak a kapornak elhagytam az emlékiratait. Pedig mielőtt bedobtam volna egy jó nagy adag tök mellé fortyogni, megkért, hogy írjak egy pársoros novellát arról milyen életet is élt. Csak tudnám hova tettem, néztem már a fiókba, az irataim között, a tökfőzelékbe, a tökfőzelékes fazék alatt, a tökfőzelékes tányér alatt, de sehol se találtam és még a tökfőzelék is elfogyott. Ha emlékeim nem csalnak, főleg az anyjáról beszélt sokat, hogy milyen kedves volt, vagy talán arról, hogy mekkora hárpia.

Az első pörkölt (február)

A hagyma kicsúszott a kezemből, miközben próbáltam leszedni a héját. Kapkodva igyekeztem még reptében elkapni, mire kettőt pattant a kézfejemen, majd egyenesen a szemetest vette célba. Olyan gyorsan elkaptam, hogy még magam is alig hittem el. Büszkén körbenéztem a konyhában, de nem, nincs senki, aki látta volna, mekkora király voltam! De hát én akartam így főzni, hogy ne legyen itthon anya, mert csak így tudom, hogy képes vagyok –e rá.

3. rész

 

Bár az óra megdöbbentően keveset mutat, az éjszakai sötétségben jégvirágok jelennek meg a kocsi ablakán. Hegedűs és Julis a buszpályaudvarhoz legközelebbi parkolóban állnak, és várakoznak. A kislány, hátán sajátjára húzva viseli Melódia kabátját, és a zsiguli kosztól átláthatatlan hátsó ablakán alkot. Rálehel, majd rajzolni kezd, és amikor végzett, újra lehel, hogy eltüntesse a nyomokat. Hegedűs eközben dideregve szorongatja egyik kezével a kormányt, amolyan kezdő sofőrökhöz illő reflexként, másikkal a "kövér patkányt", akire ő vigyáz az utóbbi fél órában.

Békés csend borul Búzakalász falura, mikor Hegedűs magára veszi szakadt dzsekijét, és felül kerékpárjára. Még látszanak a nap sugarai, már amennyire a hetek óta tartó köd ezt engedi, ezért alig múlhatott négy óra, mégis késő esti hangulat borul az utcára. A férfi lassú mozdulatokkal halad a repedezett szélű úton, az elszórtan elhelyezett, sárgás fényű lámpák alatt, és átadja magát egyik kedvenc elfoglaltságának. Be-bepillant a kerítéseken, amik mellett elgurul, közben pedig azon gondolkodik, vajon mit csinálhatnak a gazdáék, hogy ilyen kihalt a főutca.

A lábbal integetők

 

    Két évvel ezelőtt az egyik régész barátom megkért, hogy kísérjem el egy ásatásra és segítsek neki, mert Ő fél megfogni a csontokat. Javasoltam, hogy akkor vegyen fel egy kesztyűt, de erre a megjegyzésemre kirázta a hideg, a meleg, összeszorult a gyomra, végig gurult állán az izzadás, majd szomorúan közölte, hogy fél megfogni a kesztyűket is. Sokat gondolkodtam a megtisztelő felkérésen, mígnem beadtam a derekam és igent mondtam.

Kacsacsőrű emlős

 

Az Úr már rengeteg állatot teremtett, és unta, hogy mindegyik panaszkodik. A tigrisnek a csíkos bunda nem tetszett, az elefánt karcsúbb szeretett volna lenni, a liba azt gondolta, sokkal nagyobb biztonságban lenne a mája nélkül, és így tovább, egyik sem volt elégedett. Ezért megkérdezte a sorban következő madarat:

 

Van valami különleges kívánságod?

 

Van hát, felelte pimaszul a madár, először is, nem tudnám elviselni, hogy madárnak néznek, másodszor, ne legyen tollas a hátam.

A tarhonyasütő

 

A rendőrautó ott áll meg, ahol a legjobban útban van mindenkinek. Kiszáll a két zsaru (egykor hekusoknak nevezték őket, amikor még nem voltak ilyen sokan), és egymás után meszelik le a balszerencsés járgányokat. Közúti ellenőrzés. Néha csak a pirosakat állítják félre, mert olyan kedvük van, vagy mert fülest kaptak („törzsőr, mindenki gyanús, aki vörös!”) De a legtöbbször nem ússzák meg a szürkék sem, suhanjanak akármilyen árnyalatban.

 Még alig esteledik, de a kikötő négy legrettegettebb gengsztere máris szolgálatba állt. Bicska, Gumi, Üveg és Egér egy–egy ládán ücsörög a keleti dokkoknál. Kezükben sör, körülöttük megszámolhatatlan cigarettacsikk. Olyan magabiztos, komoly tekintettel szemlélik a munkájukkal végezve hazafelé tartó matrózokat, hogy messziről látszik: áldozatot keresnek. Mint oroszlánok a szavannában, kiéhezetten figyelik a falkát. A leggyengébb tagot keresik, akit elkaphatnak és kifoszthatnak.

Gimnazistaként gyakran ücsörögtem az iskolai könyvtárban. Na, nem azért, hogy olvassak, mert azt nem illik, de hogy segítsek az elektronikus adattárhelyet megvalósítani. A hely maga nem volt könyvtári, túl kicsi volt. Két négyzetméter között kábelháborúzott két számítógép a konnektorokért. Az egyik új volt, a másik nem. És mivel a középkorú berendezések nem tudják felfogni, mi az a vezeték nélküli internetkapcsolat – és még imádkozni sem tudnak –, mindig a fiatalságra kell hagyatkozni.

Olivér taxisofőr épp a gumiabroncsot reklámozó tekebábú reklámplakátját nézegette, amikor zöldre váltott a lámpa. Kedvtelenül tekergette a rádiót, az pedig illedelmesen fröcskölte magából a fehér zajt. Néha azért belerontott az abszurd szólóénekbe az esperes hangja a református rádióról. A visszapillantóba nézve pedig elöntötte elmeállapotát a grandiózus nosztalgia és a sok csínytevés, amiért nagymamája annyiszor megvonta tőle a pampuskát és a forintos csokoládéra valót, amiért annyit körmölték tehetetlenül a tanári kézre szabott, fából faragott vonalzócskák.

Aranyhasú lány

 

A fiúk jelentőségteljesen összenéztek, amikor végigment az utcán, ujjukkal a homlokukra böktek, vagy csak nyerítettek, mint afféle kamaszok, fiatal csikók. A lány úgy tett, mint aki se hall, se lát, mindig sietett. Ki tudja, hová sietnek ezek a kicsi lányok? Mert ha a sorsuk elől akarnak menekülni, előbb-utóbb rájönnek, hogy hiába minden kísérlet.

 

De mit keresnek itt az olyan nagy szavak, mint sors, végzet vagy eleve elrendelés? Az ember elég tevékenyen bele tud nyúlni a saját életébe, csak akarni kell. Látszólag apróságokon múlik, egy kis elhamarkodottság itt, egy perc késés amott, és máris találkozhatunk azzal, vagy elkerülhetjük azt, aki alaposan beleavatkozhat az életünkbe.

Beígért jutalom

 

Az öreg minden nap elsőként érkezett, és elfoglalta a legkényelmesebb füles fotelt. Micsoda önzés, mondták a többiek, akik egyszer sem próbálhatták ki, milyen fölemelő érzés, amikor a fejüket egy fülhöz támaszthatják. Hét még ha kettőnek! Sajnos ez egyszerre nem lehetséges. Mindig megfogadták: Holnap előbb érkezem! Aztán persze minden közbejött, például buszkimaradás, sűrű elnézések az óramutató irányában, kétoldali lustaság, és hasonlók.

A rejtély titka

 

Van egy ismerősöm, akit soha nem lehet elérni telefonon. Megmondja kereken: A teló nem arra való, hogy akárki zaklasson engem. Várják meg szépen, amíg én akarok valamit tőlük – amit aztán várhatnak ítéletnapig, hacsak nincs köztük egy-két megbízható vízvezetékszerelő. A sors kifürkészhetetlen akaratából nála mindig csöpög, folyik, vagy kiszárad; egyszer a mennyezet ázik be, máskor egy csap makacskodik. Annyi biztos, hogy nincs jó passzban, Én azonban föl szoktam venni, ha már nagyon kellemetlenül csörög – és így jelent meg az életemben ismét Jackie.

Apró emberkék

 

Fájdalmas emlékek ezek, és nehezen válogatom össze a szavakat, pedig időközben megkaptam a hivatalos abszolúciót. Magamról csak annyit, hogy mélyen hívő ember vagyok, életem céljának tartom, hogy kövessem a vallásom parancsait, annak ellenére, hogy a munkahelyemen rengeteg hátrány ért már emiatt. Az én asztalom áll a legsötétebb sarokban, a természetes megvilágítás lehetősége nélkül, és a látásom máris erősen romlott az örökös lámpafényben.

Botsáska

 

A botsáskák méregdrága bevásárló utcákban, címlapokon, plázákban és diszkókban fordulnak elő. Legfontosabb jellemzőjük az, hogy teljesen beleolvadnak a környezetbe. A botsáska olyan vékony, hogy alig lehet megkülönböztetni a csini rucitól, amelyet akár otthon is hagyhat, nem fog feltűnni senkinek.

 

Teste fogpiszkálóra vagy paszulykaróra emlékeztet, lába hosszú, potroha elcsökevényesedett. Magassága 1,70 m körül, testsúlya 40 kiló alatt, BMI-je a nullához közelít.

Pissaladiere

 

Élt egy magányos lány vagy asszony a Steinalp tetején, akiről nem lehetett sokat tudni. Kőasszonynak nevezték, mert a háza kicsi volt ugyan, de kőből épült. Ha beszéltek róla, az csak megrovással történt. Miért él ott egyedül, miért nem barátkozik senkivel, mit csinál egész nap, miért nem azt csinálja, mint mindenki más – megannyi kérdés. Általában egyetértettek abba, hogy nem rendes dolog egyedül élni, meg aztán gyerekek nélkül túl nagy a nyugalom, annyi nem jár ki az emberiségnek.

A visztulafa

 

A tiroli Weiherburg parkjában időtlen idők óta áll egy visztulafa. Hogy az milyen? Nem is tudom. Néha szürke, máskor zöld, néha hullámzik, máskor elsárgulnak a levelei. Lengyelül Wisla, németül Weichsel, és csak az ördög tudja, miért neveztük el Visztulának. Egyáltalán, mi az a tu? Hogy kerül a tu egy folyó vagy egy fa közepébe? Mert nem kétséges, hogy különleges fáról van szó, amelyen időnként meggy terem. Nem vadmeggy, vagy kopasz cseresznye, hanem valóságos folyó, egykor hallal, ma minden egyébbel teli.

Ködmadár

 

Ezen az északi tengerparton gyakran volt köd, és a halászfalu lakói pontosan tudták, hogy miért. A ködmadár hozza magával a rossz időt! Igazság szerint még senki sem látta, de tudták róla, hogy milyen. Először is, nagy, legalább akkora, mint egy albatrosz – el sem lehet képzelni, hogy egy ködmadár apró legyen. A tolla szürke, a hátán sötétebb, a hasán világosabb, és nesztelenül repül. Ahol megjelenik, ott váratlanul leszáll a köd.

 

Ismerjük el, hogy ez a leírás nem túl kreatív, de mit lehet tenni, egy ködmadarat senki sem képzelhet el fecsegő, tarka papagájnak.

Puspadanta

 

A Kelet világa mesés, rejtelmes, érthetetlen, és éppen ezért szeretjük. Vagy nem. Nézzük például Puspadanta történetét.

 

Puspadanta szó szerint virágfogút jelent, és én elég nehezen tudom elképzelni, hogyan harap bele pár szál rózsával egy méretes kókuszdióba, ám ez legyen az ő baja. A szépnevű félisten a gandharvák királya volt. A gandharvák a mitológiában szépséges, szárnyas ifjak, akik gyönyörűen énekelnek, félelmetes harcosok, és a kedvenc sportjuk az, hogy elcsábítják a földi lányokat.

Bölcsek köve

 

Élt egyszer Gidhaurban egy földesúr, név szerint Puran Mal. Annyi földje volt, hogy maga se tudta, mennyi, a birtoka az egyik fűzfától a másikig ért, persze ugyancsak fennhordta az orrát, és elvárta, hogy királynak nevezzék. Egyszer egy vándor énekes jött Delhiből, aki a céhe szokása szerint agyba-főbe dicsérte. Hízott a mája a kétfűzfás királynak, és amikor eljött a jutalmazás ideje, azt mondta neki, kérjen, amit akar.

 

A költő már beszerzett bizonyos helyi ismereteket, ezért pontosan tudta, hogy nem számíthat semmire.

Mindenféle cseppek

 

Ez a Petrus nevű bérlő tavasztól őszig fent lakott az esztenán. Legeltette a teheneket, vajat és sajtot készített a tejből. Urasan megélt volna a kétkezi munkája után, ha nem prédál folyton. Csakhogy Petrus igen gondatlan volt. Megfeledkezett a tehenekről, napokig nem adott nekik enni, nem takarta le a szénát, amikor fekete esőfelhők közeledtek, és ha ez nem lett volna elég, azt se bánta, ha kiloccsan a tej a sajtárjából. Próbálkozott ugyan az asszonynéppel, de a nagy herdálást egyik sem állta, meg aztán unalmas is ott fönn az esztenán.

Vánkosasszony

 

A vánkosasszony magas hegyek közt él, de nem lakik sehol. Pásztorok és nyájak körül csatangol, néha láthatatlanul, és ilyenkor csak az tűnik fel, hogy az állat nagyon nyugtalan; a szívének és a nyelvének egyaránt kedves friss fű sem tudja egyhelyben tartani. Nagy fáradság ez a pásztoroknak, de jobb, ha megtartják maguknak a mérges szavakat vagy a káromkodást, mert a vánkosasszony a tréfát se tűri.

 

Vánkosasszonynak pedig azért nevezik, mert köröskörül igen puha, elmenne nagypárnának vagy derékaljnak is.

Az éjszakai élet szépségével, sokszínűségével, és ellentétességével mindig ámulatba ejt. Elragadó, hogy a minden fényt elnyelő sötét égbolt, és a felismerhetetlenségig szürkülő unalmas házfalak ellenére bizonyos pontokon fáklyaként villannak fel az életet jelző fénysugarak. A kirakatok sárga-kék-piros lámpái az állandóságot, az autók megjelenő majd tovatűnő reflektorai pedig a dinamizmust, az élet megállíthatatlan haladását juttatják eszembe

Fenszterli

 

A hosszú Lali Ambrasban született, tetszik tudni, ott van az a nagy fehér vár vagy kastély a régi Innsbruck délkeleti határán, ahol a szépséges Philippine Welser ereit felvágta a gonosz anyja, Jagelló Anna. Még ma is mutogatják a fürdőt, ahol megtörtént a rémtett – fura egy hely, annyit mondhatok! Falazott medence, ahová sok lépcső vezet le, olyan mély, hogy még a hosszú Lali se maradt volna meg benne állva. Nehéz elhinni, hogy az öreg császárné személyesen ment volna oda gyilkolászni, vagy hogy egyáltalán fürdésre használták ezt a helyiséget, valamikor a 16.

Mentőötlet

 

Az igazi Faust asztrológus volt, mágus hírében állt, és nem is történt vele semmi érdekes, amíg fel nem robbant az Oroszlánhoz címzett fekete-erdei fogadóban. A legendák Faustját azonban még az ördög sem tudta felrobbantani, kénytelen volt elvinni úgy, ahogy volt, egészben. Addig viszont jóval érdekesebb élete volt, mint az asztrológus kollégának, például meglátogatta a pápát Rómában, a szultánt Konstantinápolyban, és ha már úgyis úton volt, benézett Károly császárhoz is, aki éppen Innsbruckban tartózkodott.

A nyelvpritty

 

Valamikor óriások éltek az Alpokban, akiknek a legmagasabb hegy is csak akkora volt, mint egy vakondtúrás. Vadászgattak és pecsenyét sütöttek, gyökérlisztből kását főztek – megszárították a gyökereket a napon, aztán porrá őrölték, csak az volt a baj, hogy nagyon sok pecsenyét kellett sütni, nagyon sok gyökeret kellett kihúzni a földből, mire egy óriás jóllakott. Még a bővizű forrást is szárazra itták, ha megszomjaztak. Étel-ital elfogyott, az óriások nem tehettek mást, kihaltak, vagy összementek.

Vacsora Londonban

 

Az étterem szép volt, a szó legrosszabb értelmében. Kínos gondossággal válogatták össze a berendezést, hogy egészen különleges legyen az atmoszféra, ami egyetlen szóval így lehetne kellemezni: gazdagemberes. Nem kétséges, hogy az ilyen helyeken csak a gazdag emberek érzik jól magukat. Nem elég, hogy valakinek átmenetileg nagyon sok pénze legyen, és gond nélkül ki tudja fizetni a szégyenteljes számlát. Efféle éttermek azoknak valók, akik legföljebb könyvből ismerik a szegénységet, és fogalmuk sincs arról, hogy egy teknősbéka leves árából mások esetleg egy hétig megélnek.

I. fejezet

„Csodálatos Daley”

 

Valahogy mindig is borsódzott a hátam az eleve elrendelt dolgoktól. Ha valamit meg KELL tennem, nos akkor biztos, hogy megpróbálom nem megtenni. Jó… lehet, hogy ez egy kicsit (nagyon) felelőtlenül hangzik, de ha nincs az életben választási lehetőség, akkor mi van? Kötelesség, felelősség… Ehhez még túl fiatal vagyok!

- Min gondolkodsz? - szakította félbe a töprengéseimet Ronnie, aki mindig tudja, hogy milyen hangulatomban vagyok éppen, és hogy érdemes-e zargatni.

Előzetesbe annyit, hogy bár hosszú időre eltüntem, most újra visszatértem, igaz stílust váltva. Ez a szösszenet egy fiktiv székelyföldi, azon belől is háromszéki falú életét mutatná be, lehetőleg humorosan, na de tovább nem csépelem a szót.... Figyelem, bizonyos szavak székely eredetüek, így az anyaországi közegnek meglehet érthetetlenek lesznek, akár csak a román fogalmak....

 

 

Bevezetés helyett, a média

 

NARRÁTOR

 

Kedves hallgatóink, önök a Kárpát FM, Falujáró adását hallják.

Riport

 

Hogyne emlékeznék azokra a szép napokra, mondta Oechsle az Oxen Times riporterének. Ez volt a fénypont az életünkben. Igaz, Baronochs?

 

Baronochs elbődült, ami ebben az esetben azt jelentette, felejthetetlen élmény volt, bárcsak meg lehetne ismételni akármikor.

 

A riporter egy szalmabálán ült, és olyan elegáns volt, hogy azt egyszerűen nem lehet elviselni. kedvenc sötétkék zakóját viselte, a nyárra és a vidéki helyszínre való tekintettel sötétebb árnyalatú térdnadrággal.

 

Triccsvadászok

 

Kugelhopf üzleti ügyben utazott Landauba, de mintha minden összeesküdött volna ellene. A tárgyalópartnerek egy nap türelmet kértek, aztán még egyet – ahol tízen megjelentek, onnan bizonyára hiányzott a főnök, aki nélkül, ugye, egyetlen lépést se – még a szállodai szobából is kiköltöztették, mert valaki, eggyel följebb, eláztatta a mennyezetet. Kugelhopf hol dühöngött, hol szomorkodott, Egy perc alatt alá lehetne írni a szerződést, ami csak jó lehet, hiszen én csináltam!

 

Mióta Názár menyasszony lett, nem lehet bírni vele. Pedig én már pár éve igyekszem. Az egész úgy kezdődött, hogy neki sosem tetszett a fehérarany eljegyzési gyűrű, kővel a közepén. Nekem meg nagyon. Erre mit ad az Isten? Fehérarany az eljegyzési gyűrűje és kő is van a közepén! Hiába, meghalt Mátyás, oda az igazság...

 

Az anyóssal együtt élős mígahalálelnemválasztig ugyan még van néhány hónap, de én legjobb tudásom szerint igyekszem már most kiokosítani Názárt, hogy milyen viselkedés a legcélravezetőbb életben maradása szempontjából.

 

Szobor a Lonetalból

 

1930-ban kezdődött a karrierem, és rögtön rám fogták, hogy 32,000 éves vagyok. Nem is tudom, hogy tudatlanság vagy arcpirító szemtelenség – értem én, hogy a nagy hírnévhez nagyot kell mondani, de hadd szögezzem le mindjárt az elején, nem így képzeltem el a hírnevet. Az utolsó jégkorszak után születtem, ami durván 10,000 év, de én mindenkinek csak 9,000-et szoktam bevallani, mert az sokkal jobban hangzik. Sosem gondoltam, hogy egyszer még a korommal fogok érvényesülni, főleg ebben a mai világban, amikor kötelező a fiatalság, vagy legalább annak látszata.

 

Nyöszörcs

 

A rét a Hubertus-kápolna mögött kezdődik, zöld és tarka, ameddig csak ellát a szem. Ezernyi virág nyílik a fű haragos zöldjében, kékek, sárgák és fehérek, parasztembernek csupa haszontalanság, városi kisasszonynak emlékkönyvbe préselni való. Csendesség nincs a réten, mert milliónyi bogár, légy, darázs, szöcske dong, zsezseg és cirpel a virágok körül, röpködnek a nagy, sárga lepkék, néhol egy apróbb madár is. Napnyugta után mindegyik talál magának alvóhelyet, a kápolna padlásáról kirajzanak a denevérek, felbukkan egy fehér ködfolt, majd ismét eltűnik a berkenyék mögött.

Some people have done above which from a day!You then can spimly include brand-new aid matters, produce links, help home windows, place graphical records and also everything the particular HTML CODE Support program permits you to complete; accomplishing this connected with doing the job is actually as easy because using the services of Ms Company uses.* Area: Because label advises, the place segment works via outer place.

 

A nyolcadik ügy

 

Első fejezet

 

    Nem nagyon szeretem senkinek sem elmesélni magánnyomozásaim fergeteges sikereit, de most az egyszer kivételt teszek.  Magánnyomozó vagyok, erről hivatalos, műanyag fóliába bújtatott okmányom is van, és a múlt hónapban derítettem fel a nyolcadik ügyem. Nem azért ezt az ügyemet vetem most papírra, hogy ez lehessen a beszámolóm címe, és nem is azért, mert az egyik kedvenc filmem magyar fordítás szerint a „Nyolcadik utas a halál”.

A viskó

(szabvány horror, klisékkel és happy end nélkül)

 

 

    Éjszaka általában sötét van. Olyan sötét, mint egy cipős dobozban. Dzsekk mégis elindult feleségével az erdő felé, miután a kocsijuk füstölni kezdett, és pufogva megállt. Az autót ott hagyták a csapzott cserjékkel szegélyezett út szélén, annak ellenére, hogy egy igen értékes porszívó volt a hátsó ülésen.

    -  Úgy hallottam, van valami viskóféle az erdő közepén, jó mélyen, ahol a madár se jár – mondta lelkesen Dzsekk, miután ügyesen átlépett egy nedves pocsolyát.

Hey I was wondering if anoyne could tell me which universities are the best (anywhere) for creative writing? I'm not interested in any universities in ontario because they dont offer the type of courses I want. I was also wondering if maybe there are schools specifically for creative writing? Please help me out, I have to apply in Dec, and I have no idea where I'm going, I just know that I want to write, because writing is my life, and I cant see myself doing anything else. Thanks.. Thank you for the sensible critique.

At last, someone comes up with the "right" anwser!

Lanjrut sg mngguTrex color bandotEa + Ab =n2.inn.n3469515~567.0123A1380~678.1234A2398~234.7890A2406~123.6789A6202~345.8901A9671~234.7890A0656~123.6789A3327~901.4567A9522~789.2345A5628~789.2345A8568~789.2345A7993~678.1234A1017~456.9012AAa + Cb =inn.n2.inn+1406602~49.01.67A9671~38.90.56A0656~61.23.89A3327~38.90.56A9522~83.45.01A5628~61.23.89A8568~16.78.34A7993~83.45.90A1017~72.34.90AKress As = 2490Ca Eb =inn.n2168210~27.89 bk 02e4067~61.23 bk 71e4830~05.67 bk 56k9336~27.89 bk 27e7921~27.89 bk 22k4001~83.45 bk 28e9980~05.67 bk 68k4335~49.01 bk 93k7595~27.89 bk 17e2507~27.89 bk ??

At last! Somehtnig clear I can understand. Thanks!

An awsner from an expert! Thanks for contributing.

Mindenre van magyarázat,

avagy hogyan került a hegedű a hűtőbe?

 

    Secci Győző, és öccse, Secci Győző, egy hegedűn álltak. A hegedű nem volt túl nagy, de arra mindenképpen alkalmas volt, hogy Győző, Győző öccse, és Győző, Győző bátyja egyidejűleg, egyszerre állhassanak rajta. Azért álltak a hegedűn, mert kifojt a tej, és nem akartak belelépni. A tej fehér volt, és folyékonysága miatt folyt a padlóra. Mikor a tej felszáradt, Győzőék megpróbálták belerakni a zeneszerszámot egy vázába. Csakhogy Győzőék már fáradtak voltak, így ügyetlen módon kiborították a vízzel teli vázát, és a folyékonysága miatt folyékony víz szétfolyt a padlón.

Az esernyős bácsi

 

    Az esernyős bácsit azért nevezték a szomszédjai esernyős bácsinak, mert mindig esernyőt tartott a feje fölé, még akkor is, ha esett az eső. Elég idős volt már szegény, egész pontosan hetvenhét éves, és napok óta nem jött ki a lakásából, hogy kitegye a lábtörlőt.

    -  Ez fura! – méltatlankodott néhány nap elteltével Krasnikné. -  A lábtörlőnek már kint kéne lennie! Tisztán, kisimítva, jobb sarkán kaviccsal.

You really found a way to make this whole process esaeir.

I rellay needed to find this info, thank God!

 

(Újsághirdetés 1.)

 

Kiegészítő tanfolyam biztonsági őrök számára!

 

Ha Ön már biztonsági őrként dolgozik, egészítse ki szakmai tudását nálunk.

Kis létszámú csoportokat indítunk, így oktatóink mindig külön-külön oda tudnak majd figyelni mindenkire, s a tananyagot olyan tempóban adják le, hogy az bárki számára érthető legyen! És az nekünk FONTOS!

Oktatóink roppant türelmes emberek. Ha muszáj képesek akár negyvennyolcszor elmondani ugyanazt a mondatot ugyanannak a személynek két percen belül.

 

December 6.

 avagy az igazság pillanata

(számomra)

 

 

    December 6-án reggel hat óra körül arra riadtam, hogy Cirmi kutya erőteljesen csóválja bozontos farkát, egyenesen bele az arcomba. Ez még önmagában nem lett volna probléma, csakhogy a bozontos farkcsóválás mellé magas frekvenciájú vonyítást is párosított. Lassan felemeltem férfiasnak mondott államat a párnámról, majd ugyanolyan lassúsággal fordultam a másik oldalamra. Alattam megreccsent az ágy, majd elhallgatott, mint ahogy örökre elhallgat egy műszaki hibás tranzisztoros rádió is, ha már végleg kilehelte a lelkét.

We've arrievd at the end of the line and I have what I need!

This is way more helpful than anhtynig else I've looked at.

KÖRLEVÉL

 

Ne, ne, és ne!!!

 

    Kedves címzett!

    Íme, itt ez a levél. Első ránézésre egy teljesen hétköznapi levélnek tűnhet, de nem az, mert varázsereje van! Sorait egy Koreai iszappakoló munkás véste papiruszra, még időszámításunk után 1926-ban (gyakorlatilag tehát 1926-ban), s miután elkészült vele, a saját vizeletével és némi kiegészítő adalékanyaggal szentelte meg. Éppen ezért mágikus hatalma óriási, bűvereje nem ismer határokat!

MILYEN SZÍNŰ A BOLDOGSÁG?

 

 

Ugye ismerik azt az érzést, amikor az égvilágon semmi sincs a kedvünkre, az étel ízetlen, munkatársaink undokok, úgy érezzük, hogy az élet kilátástalan és az árak megfizethetetlenül magasak, s ilyenkor még kedvenc barátnőnk pletykáira sem vagyunk kíváncsiak. Órákig nézzük a kirakatban a régóta kiszemelt nercbundát, sóváran álldogálunk az utazási iroda plakátjai előtt, s közben odaképzeljük magunkat egy Fülöp-szigeteki strand homokjára.

 

Amikor felébredt és fürdőszoba felé botorkált, átesett a gyerek által tegnap este otthagyott Maci Lajos úron. Csak a szerencsének és a reflexeinek köszönhette, hogy nem történt komolyabb baja, de akkor már tudta, hogy ez a nap már el van átkozva.

Úgy indult, hogy miután egy kicsit jobban megnézte az órát, szembesült a ténnyel, hogy komoly késésben van. Ebből persze kapkodás lett, amelynek persze következményei lettek: kapkodása eredményeként leszakadt az inggombja, majd miután nagy nehezen talált egy másik inget, azt szerencsésen nyakon öntötte egy csésze kávéval.

Az elcserélt fogsor.

 

Elöljáróban talán annyit, hogy a kocsma sohasem tartozott kedvteléseim színhelyei közé. Mégis úgy vélem, hogy a legalább olyan bőséges forrása e helyszín a humornak, mint talán annak idején a Magyar Néphadsereg volt. Talán, nem veszitek rossznéven tőlem, ha elmesélek néhány történetet, amik szűkebb pátriámban, már a falusi legendárium részei.

E történeteket, egytől egyig egy személy, az én igen kedves Csali barátom előadása nyomán próbálom meg szavakba önteni.

"Nálam igazából a család az, amiről beszélhetek, és nem csak a vér szerinti kötelékről van szó, hanem annál sokkal nagyobb dologról. A családot azok az emberek alkotják, akiket beengedsz az életedbe. A család az, ami támogat és átsegít dolgokon. Ők azok, akikkel igazán törődsz."
	Született szinglik c. film

 

 

  Nos, lássuk csak. Az ember lányának, vagy fiának normális esetben van egy anyja és egy apja, és ha szerencsés akkor bizonyos számú testvére is.

 

Szelek szárnyán

                Verőfényes nyári nap volt. A levegőben a sirályok hangja szállt. Ben Stalker beszívta a tenger sós illatát és ránézett egy kis háromárbocos katonai tengeralattjáróra.

- Már mindent hívhatnak hajónak. – sóhajtott. Ócska, Armani inget viselt,ami Armanból származott. Melegítő nadrágja fekete volt,ha sötétben nézték. De a mostani verőfényben zöld árnyalatban játszott a sárga ruha. Elindult a móló vége felé,ahol vitorlása horgonyzott.

 

Irány Szibéria!

Babitz Jónás nem szerette,ha eltérítik a gépét. Szerette a szép nőket,a gyors kocsikat és a Sztori tévét,mint minden,normális,a harmincas éveiben járó szingli pasi. De az eltérítést és a harmadik típusú találkozásokat nem. Azt meg főleg nem,ha a Hawaiiba induló gépe Szibéria fölött repked. Pedig Pécsen érettségizett a budapesti egyetemen. Azt se szerette,ha a gépe eltérítői Szibériában kilökik a gépből tizenhárom társával együtt.

 

Irány Észak!

Hickenbauer Pálnak melege volt. (Nem kicsit. Nagyon!) Nem is csoda,Mozambikban nagyon meleg a nyár,árnyékban csupán negyvenkét és fél fok van. Átlagosan. De persze ezt Pál nem tudta,viszont már pedzegette. Elment hát a japán Ki-Fin-Gik utazási irodába,hogy elutazzon hidegebb éghajlatra.

- Konicsivava.- köszönt illendően japánul.

-  Csá.- köszönt vissza kissé furcsán nézve az áljapán utazási ügynök- Mit tehetek önért?

- Szeretnék elutazni.

            Kedden elfogyott a sajt. Nem szimplán a csücske, vagy a kicsit keményebb széle várt a hűtőben, hanem a teljesen üres csomagolópapír. Ilyen még sohasem történt, és az addigi megszokott rend felborulni látszott. Az általam szentnek tartott reggeli étkezés, egyáltalán nem volt az igazi. Próbáltam rá se hederíteni, és nyugtattam magam, hogy hiszen csak egy kevés sajtról van szó, amivel reggelente a rántottámat díszítem. Jó, esetleg néha szelek még mellé egy-két szeletet, de ennyi az egész.