Egy kapor emlékiratai

Egy kaporról írni nem könnyű, főleg ha annak a kapornak elhagytam az emlékiratait. Pedig mielőtt bedobtam volna egy jó nagy adag tök mellé fortyogni, megkért, hogy írjak egy pársoros novellát arról milyen életet is élt. Csak tudnám hova tettem, néztem már a fiókba, az irataim között, a tökfőzelékbe, a tökfőzelékes fazék alatt, a tökfőzelékes tányér alatt, de sehol se találtam és még a tökfőzelék is elfogyott. Ha emlékeim nem csalnak, főleg az anyjáról beszélt sokat, hogy milyen kedves volt, vagy talán arról, hogy mekkora hárpia. Igen-igen hárpia ez lesz az. Gyereknevelési problémák, romlott fiatalkori évek, ami kihat a felnőtté válás nehézségeire. Csak a szokásos, egy átlagos kapor életét élte. Mit is várnak ennél többet? Megfigyeltem, nem szokták sokáig húzni, legtöbbször egy hatvan év feletti öreg néni kezei között végzik. Gondozza, dédelgeti őket, ha már elég nagyok, levágja és beviszi a belváros közepébe, valamelyik metró aluljárót kiválasztja, annak is a legelhagyottabb lépcsőjét és legkoszosabb lépcsőfokát, innen kiabálja „Tessék a kaprot, vigyék a kaprot, friss a kapor” újra és újra ugyan ezzel a szöveggel, ijesztgeti az arra járó fiatalokat. Pedig ő csak nyugdíj kiegészítésre vágyott, a fiatalok meg, csak egy eldugott helyen akarnak cigizni. Bár meg kell hagyni, szerencsére, nagy a választék, így virág, gyógynövény és fűszernövény árusokba, egyáltalán nincs hiány a városban. Bárhova mész, haza csak úgy juthatsz, kell hogy legyen egy Margit nevű rokonod, akinek épp akkor van a névnapja, így odatudod adni a nagy csokor virágot amit az aluljáróban szedtél.  Ahogy a közmondás is tartja, „Kapor se terem a kertjében”, úgy nekem se terem kapor emlékirat az írógépem alatt. Már tényleg mindenhol kerestem, legutóbb a lemezeim között néztem szét, hátha valahogy becsúszott közéjük, sajnos ez egy egyszobás lakás ahol is, minden egybe van, szóval kénytelen vagyok a sütőben tartani a lemezeimet. Tegnap is véletlenül beraktam a csirkét melléjük sülni, csak tizenöt perc után vettem észre, hogy valami elkezd füstölni, szerencsére a wc-n voltam, onnan pedig nagyon jó a kilátás nyílik a sütőre, így sikerült egy párat megmentenem. Ezek között volt az a lemez is, amit valami Kapor nevezetű énekes ad elő. Ez talán valami véletlen egybeesés, de meghallgatom, hátha elvezet az emlékirathoz. Két óra arab vendégmunkások által előadott elektronikus zenét végig hallgatni, a semmiért. Az egész házat felforgattam, muszáj lesz megtalálnom, különben kivetem magam az utcára. Fél óra múlva kiugrottam az ablakon, zuhanás közben, a zakóm belső zsebében cigaretta után kutatva, találtam meg az emlékiratot. Egy tollat is kértem a szomszéd nénitől leérkezés közben. A lapot átfordítottam az üres oldalára és elkezdtem írni a saját emlékiratomat.