Szelek szárnyán

                Verőfényes nyári nap volt. A levegőben a sirályok hangja szállt. Ben Stalker beszívta a tenger sós illatát és ránézett egy kis háromárbocos katonai tengeralattjáróra.

- Már mindent hívhatnak hajónak. – sóhajtott. Ócska, Armani inget viselt,ami Armanból származott. Melegítő nadrágja fekete volt,ha sötétben nézték. De a mostani verőfényben zöld árnyalatban játszott a sárga ruha. Elindult a móló vége felé,ahol vitorlása horgonyzott. A jenkik szerint parkolt,de mindegy. Sőt,mindkettő! Óvatos léptekkel felszállt (nem a levegőbe,a hajóra) és körülnézett a fedélzeten. Büszkeség töltötte el. Szó,mi szó,dó rendben is tartotta a kis kétárbocost,ahhoz képest,hogy egyedül volt. Kapitánya a legénységnek. Ránézett a naptárra. Elidőzött a „Pléhboy” felirat alatti képen,majd lecsekkolta a dátumot is. Március nyolc.

- Ha marad a szép idő,egy hét múlva indulhatok. – mondta magában,amiből a kezelés sem gyógyította ki. Nekiállt felpakolni a rakományt. Jó,ez hazugság,de felügyelte a rakodást a már említett naptár mögül.

***

                - Március 16. Egy napot vesztettem. – gondolta,mert jó matekos volt. A kettest mindig fixen megkapta jóindulatra. Portland – a nevéből következtetve – a kikötők országa városa volt. Senki nem nézte ott a Marinát (sznob kikötő-angol),csak esetleg a Vak angyalt,kedvenc filmjük pedig a Vak asszony visszanéz c. sikermű volt. Innen hajózott ki Ben Stalker. Az Atlanti-óceánt egy manikűrollóval átvágva akart eljutni a messzi-messzi galaktika  Grét Britanniába. Az első hét (7) viszonylag eseménytelenül telt,ha nem számítjuk a napi átlag egy egész nyolc tized kalóztámadást.

                Az út felénél (50%) kifogyott az üzemanyag a szélmeghajtású vitorlásból. Hősünk kénytelen volt a gyorsabb,de környezetszennyezőbb lóvontatásra váltani. Ez gyorsabban fogyasztotta az üzemanyagot,mert a lovak szabályos időközönként vízbe fulladtak,ilyenkor cserélni kellett őket. Ben a fedélközben tárolt legalább háromszáz (300) váltást egy öt (5) négyzetméteres (m²) helyen. Mellette volt a szerény,százhúsz (120) négyzetméteres (lsd. feljebb) kis szobája.

***

                - Föld a láthatáron! – kiáltotta az az árbockosárban ülő emberke,aki nem is volt a nemlétező kosárban. Ben kirohant a fedélközből… Nem,ez hazugság volt (tisztára,mint Alexandro Volta),igazából ásítozva kivánszorgott,és meglátta maga előtt Dover fehérre meszelt szikláit. Elvakították a kormányost a visszaverődő UV-sugarak,aki nekikormányozta a hajót egy apró óceánjárónak.

                Ben hajója meg elsüllyedt a kokainszállítmánnyal együtt. L.