Még alig esteledik, de a kikötő négy legrettegettebb gengsztere máris szolgálatba állt. Bicska, Gumi, Üveg és Egér egy–egy ládán ücsörög a keleti dokkoknál. Kezükben sör, körülöttük megszámolhatatlan cigarettacsikk. Olyan magabiztos, komoly tekintettel szemlélik a munkájukkal végezve hazafelé tartó matrózokat, hogy messziről látszik: áldozatot keresnek. Mint oroszlánok a szavannában, kiéhezetten figyelik a falkát. A leggyengébb tagot keresik, akit elkaphatnak és kifoszthatnak.

– Én mondom, el kellene bújnunk. Én se mennék oda négy félelmetes alakhoz – okoskodik Egér. A többiek csak szemüket forgatják, hisz pontosan ötödjére játssza el ugyanezt.

– Már ezerszer elmondtam, hogy hülye vagy – közli Üveg tökéletes nyugalommal. Ő a banda vezére, a kegyetlen gengszter, akinek már a neve említésétől mindenki retteg. Kivéve azt a matrózt, aki most sétál el közöttük. Biztosan külföldi, talán orosz lehet, ez megmagyarázna mindent. Ekkora vállai egy helyi embernek nincsenek! Márpedig egy külföldibe nem éri meg belekötni, túl nagy feladat lenne megértetni vele, mennyi pénzt akarnak, ezért hagyják elsétálni. Csak távozása után folytatják a vitát: – Akkor csendben kellene maradnunk egész nap. Ne feleselj, inkább oda nézz! – szakítja félbe Üveg a vitát, mielőtt Egér még visszavághatna. Mind a négyen egyszerre ugranak le ládáikról, ugyanis egy úrihölgy közelít feléjük csodás vörös szoknyában, fekete felsőben, és még kalap is van a fején. Talán egy gazdag turista lehet, aki eltévedt. Ő lesz a tökéletes célpont!

– Szép napot, uraim – köszön a nő, mintha éppen csak a helyi butikba térne be új ruhát vásárolni. De vajon miért ilyen nyugodt? Mégiscsak négy veszedelmes fickóval áll szemben!

– Örvendek, asszonyom – viszonozza Egér a köszönést. Hangja a szokottnál vékonyabbnak hat, mintha éppen fontolgatná, hogy leendő, gyönyörű áldozatuk lábaihoz boruljon–e.

– Megállj! – Üveg férfiasan, egyenes háttal, megfeszített bicepszekkel állja el az utat. – Erre nem lehet csak úgy áthaladni. Két dollár lesz az ár, minimum! De többet is elfogadunk. – A férfi zsebéből előkerül egy görbe pengéjű kés. Valahonnan külföldről hozta még anno, amikor egy egyszerű matróz volt. Most ez a hatalma jelképe.

– Maguk utcai tolvajok? – kérdi a nő, és mint az nem meglepő, komoly felháborodást vált ki a kikötő gengsztereiből.

– No–no! – kiáltja Gumi, a legalacsonyabb mind közül. – Nem tolvajok, hanem gengszterek vagyunk.

– Tudják maguk, ki vagyok? Lady Olívia, Lord Kovalens felesége. Ne kívánják elállni az utam! – Bár a hölgyet kivéve senki nincs tisztában az angol rangok jelentésével, sem a nevek félelmetességével, a revolvert mind ismerik. Elő is villan egy igazán szépen rozsdásodott darab Gumi zsebéből. Talán el se lehetne sütni, de már szimpla megjelenésével is elég egy komolyabb késelés megelőzésére. Ez az ő érvük a vitában.

– Én pedig Bicska vagyok – hallatszik az egyik láda mellől. Egy tizenéves fiúcska áll ott, ő a banda negyedik tagja. Még amatőr a szakmában, de a legjobbaktól tanul. – Méghozzá az, amelyik az éles eszéről kapta a nevét!

– Üveg! – Ha már egy ilyen semmirekellő újonc bemutatkozott, hát a banda vezére sem maradhat ki a sorból. Bár neve történetét nem meséli el, nem látja megfelelőnek az időpontot, társai természetesen megteszik helyette.

– Az erejéről kapta a nevét, ő a banda félelmetes vezére! – meséli Bicska. Mivel a nő értetlenül néz, hozzáteszi: – Esténként a kocsmában lefölözünk egy üveg sört, és a főnök egy semmirekellő fején élesre hasítja az üveget. Most már érti?

– Rendkívül érdekes – szól a nő. – Tehát még sosem hallottak a férjemről. Mit is mondtak, önök gengszterek?

– Méghozzá a legjobbak! Gumi vagyok – lép előre az egyik férfi. – Nem ez az igazi nevem – súgja.

– No, elég a beszélgetésből! Elő azzal a pénzzel, különben megbánja! – Üveg, ahogy egy jó főnökhöz illik, saját kezébe veszi az ügyet. Nem lehet itt egész este beszélgetni, főleg nem most, hogy kapás van. Felemeli hát kését és megsimítja a penge oldalát. Ettől talán megrémül végre a nő, legalábbis azt reméli.

– Ne siessenek úgy, uraim! A negyedik tagjuk nevét még nem is tudom – mondja könyörgő hangon az áldozat. – Mi a maga neve, jó uram?

– Egér vagyok. Egér Jóska – vágja rá a fiatalember.

– Értem. Egy pillanatot kérek, már keresem is a tárcám. – Kotorászni kezd saját táskájában, a négy gengszter pedig boldogan csillogó szemekkel várja, milyen vastag tárca fog előkerülni. Ki tudja, talán tényleg olyan gazdag, ahogy kinéz, és akár három dollárt is kicsikarhatnak belőle! A neszesszerből azonban csak egy aprócska füzet kerül elő, és egy toll. – Tehát Egér József, Gumi, Bicska, és Sörösüveg. Jól mondom?

– Üveg vagyok, csak simán Üveg! – háborodik fel a gengszterfőnök. Szörnyű, hogy pont az ő nevére nem emlékezik. – Előre írjon, én vagyok legelöl!

– Rendben, tehát Üveg. – A nő tolla gyorsan jár, levési füzetébe a négy nevet, majd még néhány mondatot. – Kérem, megtennék, hogy aláírják itt nekem? – nyújtja át a füzetet Guminak.

– Na, ne húzza itt az időt! – kiáltja Üveg most már mérgesen. – Mit írogat, inkább fizessen és menjen!

– Sajnos nem tehetem. Önöknek végezniük kell velem, ha a pénzemet akarják, de szeretném, rögzíteni, hogy nem öngyilkos lettem. Tudják, a családom nem gondolhat ilyen szörnyűséget rólam. – ezzel megemeli kicsit a füzetet, és a tollat is hozzá.

– Én nem tudok írni – mentegetőzik Gumi.

– Elég, ha egyikük aláírja mindenki helyett. Kérem, nem hagyhatnak itt a bajban. Picinyke munka ez a pénzemért cserébe. – A lady gyönyörűen tiszta ruhájával mit sem törődve térdre borul az utca koszos aszfaltjára és feje fölé emeli a füzetet. – Kérem, írják alá. Valamelyikük csak tud írni! – A négy gengszter tanácstalanul néz össze. Egér még csak–csak oda tudna kaparni valami írást, de tegye meg? Üveg a haját tépi, a többiek utasításra várnak. Ha azt mondja, adják írásba a nő megölését, megteszik. De ki fog akkor szúrni? Aki először aláírt? Egér aztán biztos nem, hátrál is gyorsan két lépést, mielőtt másnak is eszébe jutna ugyanez. A hölgy azonban tántoríthatatlan: – Kérem, a férjem nem fogja felnevelni a gyermekeim, ha öngyilkos leszek. Megígértem, hogy tíz gyermekünk lesz, de még csak öt sikerült, ha most feladom talán fel sem neveli őket bosszúból! Nem tehetik ezt szegénykéimmel! – A kegyetlen gonosztevők kétségbeesetten pislognak körbe. Ilyen még nem volt.

– Na, ne bolondozzon itt velünk. Tényleg megöljük, ha nem fizet! – jelenti ki Üveg.

– Megértettem. Éppen ezért könyörgök maguknak, csak ezt tegyék meg előtte. Utána elmetszhetik a torkomat, vagy ahogy csinálni szokták. Csak ennyit tegyenek meg egy szegény áldozatért! – sápítozik a nő.

– Tudja mit? Adjon egy dollárt és elmehet – próbálkozik Üveg, de a lady már elhatározta magát.

– Kérem, öljenek meg, jobb is lesz nekem. De a gyerekeim hadd éljenek! – Még a legkeményebb gengszterek szíve is meghasad néha, ha ehhez hasonlót látnak. Nem csoda hát, hogy a kikötő négy legkeményebb férfija is beadja derekát. Elengedik a nőt, de megígértetik vele, hogy másnap visszatér azzal a két dollárral, és kifizeti őket...