Bocsi, nagyon hosszú lett, de elolvasva nem tűnik annak. Próbáltan ketté bontani, de nekem nem volt az igazi úgy

Rendeződni látszó sorok

            A kurva eget, hogy nem bírok visszaaludni!

Mérgemben lerúgtam magamról a takarót és ökölbe szorított kézzel csapkodtam a matracot. Ennek a kiváltó oka pedig a legrosszabb álomfajta volt, ami csak akkor válik szörnyűvé, ha felébredünk belőle. Azt álmodtam, hogy Cassie-vel újra együtt voltunk, visszajött hozzám és boldogan éltünk.

-  Előre a hazáért ! – kiáltott a szakaszparancsnok, majd elsőként indult rohamra, hogy majd két másodpercel késöbb telibetrafálja a golyószóró egyik tölténye. Persze a sok suhanc mit sem törődött a veszéllyel, őket csak a dicsőség érdekelte, követték a parancsokukat egyenesen a halálba. A szerencsésebbek a kobakukba kapták a golyót, akinek pechje volt, az a lábába, kezébe, vagy egyéb testrészekre, ők voltak azok, akiknek a haláltusája lassú, fájdalmas volt, és hogy ne legyen annyira baljós  a hangulat a csatatéren, még élettel is megtöltötték azt a vonyításukkal.

                                         Az én városom és környéke 27.

            Kedves anyámasszony - kezdte el Póli a mondandóját - a világ száját úgy sem tudjuk befogni, mert az nem olyan hogy belehessen fogni, úgy hogy én a magam részéről nem is nagyon törődök a világ szájával, mert annak mindig van valami mondani valója, ha nem jó, akkor rossz, de az soha be nem áll.Ezért is kérném anyámasszonyékat, hogy járuljanak hozzá, ahhoz, hogy megtartsuk a kézfogót, és az év végén az esküvőt is.

Bence lassan szembefordult a hölggyel. Ekkor úgy érezte, mintha egyszerre több áramvonal hatolt volna át a testén. Immár nem csak riadt tekintete, hanem egész teste arról árulkodott, hogy szemlátomást megrémült a hölgytől. 

Ellentétben persze Évával, aki olyannyira élvezte helyzetét, hogy ajka nem győzött hosszabb ideig felfelé kunkorodni. Közelebb sétált a fiúhoz, szemeit sokáig a kidolgozott, meztelen felső testen legeltette. Érzelmektől lángoló tekintete valami olyasmiről tanuskodott, hogy ezennel olyat fog tenni, amit később lehetséges hogy mindketten megbánhatnak majd. 

Nem vesztegette tovább az időt.

Poveglia

A csónak szinte nesztelenül siklott a parti vizeken. Elviselhetetlenül meleg volt, embert és állatot az ájulás kerülgetett, talán még a laguna mélyére húzódó halakat is. Egy pasi csapkodott az evezőkkel, a pompás hímek fajtájából. Télen is szívesen megszabadul az ilyen a pólójától, csakhogy érvényesülhessen a kidolgozott teste. Izmait mérnökök hada tervezte meg, és Paolo tényleg mindent megtett azért, hogy a helyükön maradjanak. Ez nagyjából le is kötötte a teljes energiáját.

                                        Különös álom

                                  Különöset álmodtam az éjjel,

                                  csillagok szikráztak - fenn az égen

                                  és egyre közeledtek felém,

                                  de erre sem ébredtem meg én.

                                  Egyszerüen csodás volt, hihetetlen

                                  lehet , hogy nem is véletlen?-

                                  talán közölni akartak valamit velem.

Régi iskolámba, a debreceni Fazekas általánosba még az átalakítás előtt ( ifjúsági összejövetelek rendezvények lebonyolítására tették alkalmassá)jártam. Végig sétáltam a folyosókon és a tablókon kerestem ismerőseimet és önmagamat.

Ajánlom figyelmébe az ilyen jellegű látogatásokat azoknak, akik nosztalgiáznának, vagy csak megmutatnák az utódoknak, hogy hol tanultak gyerekként. Nagyon jó az ismeretségek felújítására is ez a séta. Például, ha patrónust szeretnénk valamely pályázatunkhoz, új munkahely megszerzéséhez, lehet, hogy ez lesz a legjobb hely.

11.rész: All in

A sötétkék színű Ford Transporter lassan begördült a repülőtér „véletlenül” nyitva felejtett hátsó kapuján, majd megállt az egyik árnyékos, biztonsági kamerák által nem látható részén. A kifutópálya lámpái még nem világítottak és semmiféle mozgolódást nem lehetett észlelni.

- Nyolc perc – mondta Rian, miközben magára erősítette a golyóálló mellényét és a fejére húzott egy sí maszkot. Hozzá hasonlóan a többiek is kommandós ruhát viseltek, egyedül a volánnál ülő Jerry volt hétköznapi öltözetben.

törölt kisregény

                                         Az én városom , és környéke 26.

           A szerelem vak, mondja a közmondás, ami valószinű  igaz is, de én hozzátenném , hogy ráadásúl még türelmetlen is. A vakságot kevésbé , de a türelmetlenséget meglehet érteni. De ezt csak azok tudják akik voltak már szerelmesek, és átestek ezen a szivet lelket melengető és a vért pezsditő érzésen.

           Szóval, Póli és Kálmán, olyan meredeken kapaszkodtak a szerelem magasabb régiójának  elérésébe, hogy azon gondolkodtak , hogy mit hozhatnának fel a mentségükre , amivel a várakozási időt letudnák csökkenteni.

Mi az élet, semmi az?

Mit ad neked, semmit csak?

Az vagy aki akartad?

Ha nem vagy az, változtatsz?

Miért élsz a semminek,

ha nagy dolgokat is tehetsz?

Megtennéd, de nem mered?

Tedd meg bátran mit tehetsz,

hisz csak életedben teheted.

Nevess jót míg teheted, míg ki nem hunyt az életed.

Az életedet te kaptad!

Éld hát át azt, amíg vagy.

                               Az én városom, és környéke 25.



            Póli, néha meglátogatta,  Kálmán, falujukba lakó rokonát. Előbb csak úgy udvariasságból , később viszont, ezeket a látogatásokat arra is felhasználta , hogy minél többet megtudjon Kálmán családjáról, és általában mindenről, ami a faluba és annak környékén történt. Jómódú emberek lakták, akik szivesen láttak vendégül mindenkit, legyen az a biró rokonsága vagy Cika az alvégről.

4. Fejezet

Elveszíteni valakit

Nővéremékkel jókat tudtam beszélgetni, ők figyeltek rám. Nyugodtan mondhatom, hogy ők neveltek. Pelenkás koromban csak a hónuk alá csaptak, amikor lementek a játszótérre. Így utaztam velük. Ha éhes lettem, vagy épp tele lett a pelus, felkiabáltak szülőnknek, hogy lenne egy kis dolga velem. Akkor még a kilencedik emelten laktunk, így mire anyám leért, addigra a szomszédok már rég elrendezték sorsomat. A kisebbik nővérkém, Erika imádott velem babázni.

Kilencedik rész

- Pergament? – pislogott a fogadós, úgy pislogva a friss malacsültre, mintha a néhai sertés megválaszolhatná a kérdéseit – Pergament – ismételte valamivel magabiztosabban, és az asztalra helyezte a tálat – Hát, talán. Igenis, senores. Keresek. Hogy tintát…? Azt is, senores. Amit csak parancsolnak.

„Pergament. Hogyne” – füstölgött magában, olyan hévvel, hogy a kémény megirigyelhette volna. Igaz, immár hallótávolságon kívül, legalábbis reményei szerint – „Ahogy a kedves urak parancsolják.

   Lassan este kilenc óra, de még mindig a sarokban gubbasztó pókkal szemezek intenzíven, ahelyett, hogy irodalom leckémen agyalnék.Egyszer írtam holmi frappáns kis szöveget, minek híre gyorsan terjedt, s egyszeribe azon kaptam magam, hogy az irodalom tanár máris szelídebben bánik velem. Nem állt le velem vitázni, holmi érveken, hisz, mint ahogy ő maga is mondta, a művészlelkeket ő ugyan támogatja, de meg nem értheti. Nofene, nem is bántam  a történteket, végtére is a jegyeim javulásnak indultak, csak aztán arra nem számítottam, hogy minden boldog-boldogtalan kérlelni fog, hogy írjak történeteket a saját szájízűknek megfelelően.

Bölcskei Imre:

Szomjazom

Egy órája láttalak csupán

De már tébojult fejemben

Torz képe maradt csak

Arcodnak

Belőled

Bennem

Megérteni nem fogom

Szívem miért kalapál

Fel-Alá járkálok

Mint ki saját akaszárára

Vár

Disszidál

Szomorúan közlöm

Emigrálni készülöm

Engem itt:

Nap nem melenget

Szél nem csókol

Lassan viszont ellep

A por

Téveszmékkel küszködöm

Vágyálmaim hajszolom

S a megváltásra

Szomjazom

Véleményeket, kritikákat mint mindig szívesen fogadok, mint szerintem a klubb leg terméketlenebb írója.

A nő csendesen simogatta a férfi tartkóját. Elgondolkozott azon, hogy mi is történt az elmúlt napokban, miközben élvezte, hogy kedvese ölébe hajtva a fejét, csendesen pihen. Két hét telt el, mióta megismerték egymást. Csak két hét. Vagy már két hét? 

Pro és kontra lista készült a nő gondolataiban erről a két hétről. És a döntéséről. Arról, hogy sok év egyedül lét után ismét párkapcsolatba kezd. Teheti vajon?

Negyven éves múlt.

Mögötte egy elrontott házasság.

Továbblépni nem egyszerű

              - El kéne már húznod, Ray!

Tom nyitott be a szobába, aggódva tekintett végig rajtam, tudom, anélkül, hogy rá néztem volna. Nyikorgott az ágy, ahogy lassan felálltam róla. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, még egyszer körbe néztem, szippantottam egyet a levegőbe, majd lekapcsoltam a villanyt.

            - Ne érts félre, öreg, jöhetsz bármikor, tudod. De most már állati késő van, és neked reggel indul a napod, dolgoznod kell menni.

 Patriknak mindössze két napja maradt a húsvétig. 

  Azaz negyvennyolc óra állt a rendelkezésére, hogy felkészüljön a nagy családi összejövetelre, a finomságok elkészítésére és természetesen a locsoló versek betanulására.   Hogy az utóbbi miért játszik olyan fontos szerepet a huszonhárom éves fiú, - igen sokkal inkább az mint férfi - életében? Azért, mert a húsvét egyik legcsodálatosabb hagyományai közé tartozik, csak úgy mint a lányok locsolása, és az ajándékba szánt tojások adományozása.

10.rész: Az élet szép

- Ma este kiderül, hogy ki nyeri a polgármester választást – mondta egy női hang a rádióban, miközben Rian leparkolt egy emeletes ház előtt. – A közvélemény kutatások szerint az egyértelmű esélyes a korábbi polgármester, Edward Nolen, míg kihívója, Adam Blackwood támogatottsága folyamatosan csökken. A jelenlegi államügyész megítélésének nem tett jót, hogy egy adománygyűjtő rendezvényre partnerként, Ashley White pornószínésznőt vitte magával.

                             Az én városom, és környéke 24.

            Mielőbb szeretett volna beszélni Sárával, aki már több mint egy éve férjnél volt, és néha meg is emlitette neki , hogy milyen jól eljátszanak a férjével, a hosszú téli éjszakákon és a rövid nyári éjjeken. De akkoriban Pólit nem igen érdekelte ez a dolog, mert neveltetése okán, tudta nagyon jól , hogy annak  is  eljön az ideje. Most viszont úgy érezte , hogy éppen most jött el az ideje, hogy Sára rávezesse, és megtanitsa a szerelem gyakorlásának, általa ismert formáira.Ezért aztán egy kicsit szégyenlősen egy kicsit pirulósan, de beállitott Sárához.

Sziasztok! 

Igazából nekem ez az első történetem, amit eddig megírtam, elég sokat is dolgoztam rajta, szeretném hallani róla mások véleményét is :) 

1. Fejezet 

Moonshine 

  Tavasz eleje felé lehetett. A Nap verőfényesen sütött,de ezért elkellett egy kabát. Hűvös szellő sepert végig a mezőn, meghajlítva a magasra nőtt sárga füvet. Az ég felhőtlen kék buraként magasodott fölém. A fákon lassan kibújtak az első virágok. Leveleik susogva lengedeztek a szélben. 

  Hátamon a táskámmal sétáltam át a réten.

Milyen csodálatosan vagyunk összerakva mi emberek, mélyen zsigereinkben ott van a vallás, az értünk tett áldozat tudata, akkor is, ha hitetlennek, megkeseredetnek érezzük önmagunkat és a világot.

Minden hétköznapnak megvan az áldozata, a  hálája.  Mára csak a nagy ünnepeket tartjuk számon, csak akkor akarunk megújulni, abban a pillanatban elvetni magjainkat, nem nézve hogy köves földre, útszélére szórjuk azt.  

Nagycsütörtök, a búcsú, a lemondás, önfeláldozás, hála ünnepeként élem meg.

                                   Az én városom , és környéke 23.

         De térjünk vissza újra  a mába, és a múltról majd akkor tárgyalunk megint, ha ismét eljön az ideje. Kálmán nagyon beleszerelmesedett Póliba, de Póli sem rejtette véka alá , hogy tetszik neki a fiú, ezért aztán mindent elkövettek, hogy minél többet lehessenek együtt . Ezt nem is volt olyan könnyű megszervezni, mert  teljében pompázott a nyár, és annyi dolog volt, hogy alig győzték.

3. Fejezet

Pici Ricsi Fiú

Szeretném, ha mások is megismernék, azt az embert, aki már szinte a bátyám volt. Talán így könnyebb megérteni, hogy miért is fáj még ma is az elvesztése. Az ember életében nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. Ezért pár apró történet által szeretném jobban bemutatni, hogy milyen is volt ő.

A mi pici Ricsi fiunk, az idősebbik nővéremnek, Andreának udvarolt. Nem tudom, hogy hol és milyen körülmények között ismerkedtek össze.

                                 Az én városom, és környéke 22.

         - Csakhogy,  jösz már végre Cika! -  hát hol voltál ilyen sokáig - mondta szinte kiabálva, a vizből éppen kifelé mászó férfi.

- Miféle Cikát beszélsz te?- ezek szerint te Cikát vártad, és azért nem igyekeztél hazafelé mint más rendes ember. Vagy nem volt elég neked a viz, és megvártad mig mindenki hazamegy , hogy tied legyen az egész Szamos.

           Magamat csapnám be , ha nem emliteném meg --ha már szinházról van szó--Edward Albee: Nem félünk a farkastól cimű darabjának szatmári bemutatóját, már csak azért is mert ebben a darabban két szatmári vezető szinész, Ács Alajos és Elekes Emma remekelt  az amerikai drámában, ami újszerű, és szokatlan volt, mert  olyan, mondhatnám intim gondolatokat és tetteket visz a közönség elé, ami számunkra, a szatmári szinpadról, még ismeretlen.

Szereplők:-Tanke kapitány

           Nero eszredes

           Molga tiszedes

           Felteles Burning

           Denis Burning

           Gero Burning

           Zero Burning

           Hero Burning

           John Bin Force

                                                                    Burning Battlestrike Csata

Itt vagyok a kocsmában és elvisznek katonának, hát utaztunk, legalább úgy két-három napot.

Ugye emlékeztek még az előző történetemre a három muskétásról, Finről, Ray-ről, Timről, meg többiekről. (Nem volt címe, utólag Vacak világra kereszteltem) Úgy terveztem, hogy egyszer még folytatni fogom, nem ilyen hamar, de most csapott meg az ihlet. Félve írom, nem mindig sültek el jól a folytatások, de volt már rá példa, remélem, én sem barmolom el, szóval ha valaki olvassa, és ismeri az előzményeket, szóljon, ha valami már nem működik, ha kérhetem. Kicsit hosszú lett bocsi.

Nyolcadik rész

- Senki. Nem is volt soha – felelte Amparo a férfi óvatos kérdésére, hogy szeretett-e már valakit.

A délelőtti verőfényben a fogadó ivótermében üldögéltek reggelijük maradványai mellett. A mutatványosnő hűségesen ápolta lábadozása alatt; azonban most, hogy Reynaldo felépült, sem akaródzott útra kelnie. Mintha bizony a sebeken kívül más is eggyéforrott volna az elmúlt hetek alatt…

- És ha volna… milyennek szeretnéd?

Amparo úgy tett, mintha alaposan elgondolkodna; s kirévedt az ablakon.

A város ezer szeme ragyog.
Csillagok között járunk gyalog.
A hold fáradt, nekünk üzen.
Minden lépés furcsa ütem...
minden ige egy kosza dal...
körül táncol szép szavaddal.
Szívem boldog ,mert veled lehet,
s tudja: tied is viszont szeret.

           Az egyik szemem sir, a másik meg nevet.Nem hiszek abban , hogy  az emberi élet úgy van megírva , hogy az  egyik embernek csak a jóból, mig  a másiknak csak a rosszból jut. Ez így , ebben a formában nem lehet igaz, inkább igaznak tünik az , hogy az ember hajlamos  a saját gondjait- bajait eltúlozni, mig a másikét észre sem venni, fgyelmen kivűl hagyni.Ez a tendencia napró-napra fokozódik, emberek mennek el egymás mellett csak éppen bólintva egymásnak,vagy még azt sem , akik valamikor jóbarátok , sorstársak, harcostársak, esetleg elválaszthatatlanok voltak, csak azért mert egyikőjük életébe valami változás állt be, akár jó , akár rossz írányba.

9.rész: Emlékek

Köd lepte az egész parkot, melytől a levegő hűvös és nedves volt. A lehullott falevelektől az út csúszóssá vált, de ez nem zavarta a nőt. Egyenletes tempóban kocogott, miközben az mp3-lejátszóján az egyik rádió reggeli műsorát hallgatta. Út közben nemhogy hozzá hasonló sportolókat, de még más embereket is alig látott. Célba vette az egyik padot, majd folyamatosan lassuló tempóban odakocogott és megállt mellette. Kikapcsolta a zenelejátszóját és jobb lábát a támlára rakva nyújtani kezdett.

2. Fejezet

A nővérek költözése

Édesapámtól elég sok mindent tanultam. Persze ki ne tanulna, hisz’ minden ember a szüleitől tanulja meg az alapvető dolgokat az élethez. Hogy melyik szülő ezt milyen módszerrel teszi, az már teljesen más kérdés.

Több nevelési eszköz van a gyermekek életét terelgetni. Azt, hogy egy szülő melyiket választja, csak magától a felnőtt embertől függ. Nálunk a pszichológiai hadviselés volt érvényben.

                                       Verset olvastam ma.

                                       Ma is olvastam egy -két verset,

                                       talán ettól szállt meg ismét az ihlet.

                                       Beleképzeltem magam egy korba 

                                       de nem illettem bele a sorba.

                                       Kivetett magából az a régi  kor,

                                       -majd megpróbálkozom máskor.

                                  Április 11.

                             Sok év óta ünnep 

                             ez a nap,

                             nem tudni,

                             mit hoz a holnap.

                             Talán szerencsét,

                             egy kalappal,

                             vagy ajándékot -

                             nem földi javakkal .

                               Az én városom, és környéke 21.

            Hanem amikor szétszéledtek az emberek az asszonyok és  módja lett volna , hogy ő is lemenjen a Szamosra, akkor valami megszólalt benne -  ne menj oda mert, mert annak nem lesz jó vége. Nem tudta ő konkrétan, hogy mit érez , mi sugta neki azt hogy ne menjen arra, csak azt hogy most nem szabad oda mennie. Megérzése bevált mert, amikor hazafelé ment - teljesen egyedül - jóval később mint  a többiek, találkozott Bertával , aki már a ferje keresésére indult , mikor látta, hogy a többiek már jönnek hazafelé, az ő ura meg nem.

Magány

Az emberiség az utolsókat rúgja. Talán már nincs a bolygón olyan város, mely még épen állna. Az ellenséges országok végleg elfogyasztották a hadi felszereléseiket. Különféle rakéták, bombák tarkították az eget.

Azon a napon, amikor minden csendes lett. A kisebb települések hamuvá váltak, míg a megavárosok maradványai arról árulkodnak, valaha létezett civilizáció. Meredekebbnél meredekebb szögekben roskadtak a felhőkarcolók.

Egy zubbonyos férfi sétál Chesapeake bay retriever kutyájával a romos utcákon.

           Akár rendhagyónak is nevezhetném, ezt a hangversenyt, mert túl sok köze  nem  igen volt egy igazi koncerthez, viszont a versenyszellem annál élesebb volt. Különösen akkor  amikor a sötétség rátelepedett a strandvendéglő óriási fákkal övezett, alig megvilágitott teraszára. Eleinte még minden asztal foglalt volt, de ahogy telt az idő, és egyre inkább elhatalmasodott az éj felettünk,  úgy ürültek az asztalok mellett a székek. Közel volt az éjfél, fogytán a sörünk, de a hangulatunk annál inkább emelkedett.

Búsan renget,
sodor a tajtékos tenger.
A neved feszül a vitorlán.

Ha hideg ver,
belül is fázik az ember.
A fagy tátott szájú oroszlán.

most rám ordít…
Szavad nélkül minden zord itt,
bősz hullámok tépik az utat.

Ami törött…
hegygerincek, völgyek fölött
saját darabja után kutat.

                                    Az én városom, és környéke 20.

            Nagy volt a hőség, de mindezek ellenére minden épkézláb ember a mezőn tartózkodott. A férfiak nagyobb részt fűvet kaszáltak szénának, az asszonyok lányok meg a kapát forgatták kellő ügyességgel , hogy gyom, gaz ne maradjon a kukorica sorokban. Közben  gyakran törölgették homlukukat az izzadsádtól. Talán még soha nem várták úgy az estét mint ma, mert a szokásosnál is magasabb volta hőmérséklet.

Beígért jutalom

Az öreg minden nap elsőként érkezett, és elfoglalta a legkényelmesebb füles fotelt. Micsoda önzés, mondták a többiek, akik egyszer sem próbálhatták ki, milyen fölemelő érzés, amikor a fejüket egy fülhöz támaszthatják. Hét még ha kettőnek! Sajnos ez egyszerre nem lehetséges. Mindig megfogadták: Holnap előbb érkezem! Aztán persze minden közbejött, például buszkimaradás, sűrű elnézések az óramutató irányában, kétoldali lustaság, és hasonlók.

           A Tiszaujlaki utcából akkoriban  legalább  hat kis utca vezetett le a téglagyári kubikgödörhöz.Nagyon sokan jártak arra , mert a horgászat igen-igen felkapott foglalkozás volt, és nem csak hobbyból , hanem megélhetési szempontból is, mert lenditett valamit az egyébként elég  szegényes táplálkozási lehetőségeken. Horgászengedély után  akkoriban nem igen érdeklődtek, meg volt mindenkinek a maga baja.Ugyan kinek jutott eszébe , hogy mászkáljon a nádasban, a sás között, ahol még zsombék sem volt mint a lápvidéken Toldi Miklós idejében.Az ígazság az , hogy  elég vadregényes  volt annak aki nem ismerte a terepet, és nem tudta , hogy hol lehet, félméteres vizben bemenni arra kis szigetre ahol fél kilós kárászokat lehett fogni, annak függvényében , hogy mennyit birt el a horgászhorognak előléptetett  meghajlitott gombostű, illettve a édesanyám varrócérnája.

            Aki azt hiszi,hogy a tej és a vaj  mindig az élelmiszerboltban voltak kaphatók , sőt , hogy egyáltalán kaphatók voltak  minden időben, az nagyon téved, mert nem igy volt, mert volt idő, amikor úgy volt mint a mesében .Hol volt , hol nem volt--mármint a tej. De inkább , nem volt. De hagyjuk ezt , mert ez inkább egy későbbi időre tehető, amihez Eszti néninek semmi köze  még kevésbé a szamarának.

            Talán elkellenne árulnom, hogy ki is volt az Eszti néni azoknak , akik nem tudják , mert hát ők vannak többen.

A családom őrült. Nagyon is őrült. Tiszta bolondok, csak a varázslással, mágiával és bájitalkeveréssel foglalatoskodnak egész nap. Tudom én, a boszorkányoknak ez a munka, de egy nap szabi csak jár nekik nem? Persze én is boszorkány vagyok, nem valami nagy szám, de az vagyok. Nincs fizikai erőm, nem tudok senkit sem elvarázsolni, bár anyám szerint isteni a makarónim, de ennyi. Néha kotyvasztok egy-két főzetet, amolyan próbaképp hátha szüksége lenne rám a családomnak, bár ennek is kicsi az esélye.

                                 Az én városom, és környéke 19.

          Hosszúnak tűnt a hét,  mégis megérkezett a vasárnap. Mindketten nagyon várták, és amikor találkoztak, szinte egymás szavába vágtak, annyi mondanivalójuk akadt , mert ha ha egy héttel korábban alig találtak közös témát, most tele voltak ötletkkel kérdésekkel. Most Póli volt a beszédesebb, és ott folytatta , ahol egy héttel korábban abbahagyta  Kálmán.

Márkó

Csintalan, mozgékony gyermek vagyok

Ellenőrzőmet mindig az iskolába hagyom.

Kicsit szétszórt, kicsit szeleburdi

Dolgaim szeretem elhagyni.

Nem. Nem szeretek tanulni

Inkább mennék a térre játszani.

Minden csínytevésben benne vagyok

Ilyenkor a lelkem csak úgy ragyog.

Mostanság a lányokat kajtatom

Anya meg, emiatt a plafonon.

Papol is ez végett eleget

De a fülem be és kimenet.

Büntetést ritkán kapok

De akkor valami nagyot.

Sármos a mosolyom, anya szereti

Mindig le tudom a lábáról venni.

          Amire én most gondolok, ötven év távlatából tolakodtak elő, magam sem tudom miért. Talán azért mert gyerekkorom jó darab idejét ezen a környéken töltöttem el, és ahányszor arra járok, szemem, agyam fittyet hány  a jelenre , és egy jóval korábbi képsort vetit elém , a Zsidókorzó akkori képét. Fénykép nemigen  őrzi , mert akkor nem volt divat a fényképezés, és egyáltalán kinek jutott  fényképezőgépre , de ha jutott, akkor nem fényképezőgépet vásárolt , hanem útlevelet, hogy eltünjön, valahol a nagyvilágban, hogy majd egyszer újra feltünjön városában , városunkban, vagy örökre eltünjön a világ sürüjében.Akinek fényképe van erről az időről  cáfoljon meg , mert én annak csak örülni tudnék.

 Van egy hely, mely mintha szívem kivetülése lenne. Bármerre nézel megcsillanó víztükör, fickándozó halak és zöldellő természet.
 Sietősre veszem a lépteim. Kapkodva veszem a levegőt, hogy minél előbb az említett helyre érjek. Szürke aszfalton vezet végig utam, s amint elkerülöm a régi kocsmát, melyből most is részegek kiáltozása hallatszik ki, a rozoga, kopottas, sárga hídnál ledobom cipőm, és mezítlen lábam csak suhan a melegedő aszfalton

8.rész: A nagy kérdés

A sporttáskája érintetlenül hevert a sarokban. Mióta hazatért, egy ujjal sem nyúlt hozzá. Sőt, a Hannahval való összeköltözés óta, már el is felejtette, hogy ott porosodik a gyerekkori szobájában. Pedig az jelentette a kapcsot a régi és a mostani élete között. Erre egy álmatlan éjszakán jött rá, mikor a gyémántok utáni kutatás lehetőségein agyalt.

A csomagból enyhén dohos szag csapott fel, ahogy Rian kinyitotta. Legfelül pólók és nadrágok voltak.

                                        Bence-csere

                                  10.

                             /epizódzáró rész/

  Bence nem akarta tovább szaporítani a szót.

 Talán azért, mert már ő maga is úgy érzi, hogy ez a beszélgetés előbb-utóbb egy éles vitába torkollana.   Elvégre benne ült egy csodálatos hölgy autójában, aki volt olyan kedves és elhozta őt egy szerelőhöz, vagyis majdnem elhozta, ahelyett hogy neki kellett volna idáig eltolnia.

           Barátom és kollégám, akinek humora  vetekedett szaktudásával, néhol túl is szárnyalta--a hetvenes években  privatizációra szánta el magát, amit akkor nem úgy hivtak, hanem,hogy saját mühelyt nyit. Becsületére legyen mondva, hogy tisztában volt annak minden buktatójával, és mindezek ellenére nekivágott.

           Nem azért volt ő egy időben párttitkár is , hogy ne ismerte  volna ki magát az azzal járó torturában, de bízott erejében, és fantáziájában --teljesen jogosan--igy nekivágott a szinte lehetetlennek.

                                      Az én városom, és környéke 18.

          De ha már itt tartunk akkor, időzzünk még egy kicsit Berta néninél meg Cikánál, mert az ő történetük tisztázása nélkül, a történet többi részére sem derül napfény. A dolog úgy történt , hogy Berta néni fiatal férje, szemet vetett Cikára, de nem csak szemet, hanem egyebet is, mert ajándékokat vett neki és hitegette is Cikát, hogy érte lehagyja Bertát, és feleségül veszi az akkor még hajadon Cikát.

/Oh, gyárilag sem volt egy túl értelmes fajta,
úgy vágott az esze ,mint egy fejetlen balta.../

A templom tetőn
súrolta a keresztet.
Csak nézett merőn,
nagy szemeket meresztett...

Gondolta hálás lesz az úr...
nem hiányzott már más
csak egyetlen réteg lazúr
minőségi ,márkás.

De egyszer hirtelen
egy villám orvul fejbe vágta,
(senki se volt jelen)
és ráesett egy nyírfa ágra.

Mikor magához tért
harangozni támadt kedve.
(Ne kérdezzétek mért!)
Csak állt vad ütemet verve...

De a népnek nem tetszett,
hogy Péternek (aki Punk)
a bús harang a dobszett,
ezért jól megdobálták...

           Ez idő tájt történt meg az a dolog, hogy városunk vezető asszonyának férje--akiről mindenki tudta , hogy  nagy barátja a szeszes italok minden fajtájának-- szokásához hiven , minden nap hülyére itta magát. Persze ez nem zavarta kellőképpen abba, hogy Dácsiájával egész nap  egyik kocsmából , a másik vendéglőbe furikázzon. Egyesek szerint a városban csak azokat az utcákat ismerte ,amelyiken kocsma volt, lévén, hogy nem szatmári születésű volt.

Köszönöm

Éltem én már megalázva, megtörve,

Hittem, már semmit nem tartogat az élet.

Arcul vágott már oly sokszor az élet,

Hittem, létem már senkinek sem kélhet.

Már föladtam minden reményem,

Hittem, ezt már túl nem élem.

Mikor már elfogyott minden hitem,

Hittem, lelkem már rég eltemettem.

Nem láttam a segítő kezet magam mellett,

Az élet apró boldogsága már nem kellett.

A rejtély titka

Van egy ismerősöm, akit soha nem lehet elérni telefonon. Megmondja kereken: A teló nem arra való, hogy akárki zaklasson engem. Várják meg szépen, amíg én akarok valamit tőlük – amit aztán várhatnak ítéletnapig, hacsak nincs köztük egy-két megbízható vízvezetékszerelő. A sors kifürkészhetetlen akaratából nála mindig csöpög, folyik, vagy kiszárad; egyszer a mennyezet ázik be, máskor egy csap makacskodik. Annyi biztos, hogy nincs jó passzban, Én azonban föl szoktam venni, ha már nagyon kellemetlenül csörög – és így jelent meg az életemben ismét Jackie.

           Vajon mit láttak és értettek az egészből azok a tizenéves pionir palánták, akik félnapokig ácsorogtak,átcsoportosultak, hellyet változtattak  és vezényszóra  rekedtre, betegre orditották magukat?Semmit! Nemcsak én voltam ezzel igy , hiszen megszámlálhatatlanul sokan voltak ott, de merem állani, hogy szivből jövő jókivánság csak kevéske hányada volt a kiabálásoknak, mert mindenki alig várta , hogy vége legyen  a ripacskodó szinjátéknak , ingyen cirkusznak, felhajtásnak.