Barátom és kollégám, akinek humora  vetekedett szaktudásával, néhol túl is szárnyalta--a hetvenes években  privatizációra szánta el magát, amit akkor nem úgy hivtak, hanem,hogy saját mühelyt nyit. Becsületére legyen mondva, hogy tisztában volt annak minden buktatójával, és mindezek ellenére nekivágott.

           Nem azért volt ő egy időben párttitkár is , hogy ne ismerte  volna ki magát az azzal járó torturában, de bízott erejében, és fantáziájában --teljesen jogosan--igy nekivágott a szinte lehetetlennek. Nem is voltak komolyabb problémák a munkát illetően, de amikor látták , hogy többre képes , hogy nagyobb jövedelemre tesz szert , mint mondjuk egy gyárigazgató--igaz kemény munka árán-- elkezdődtek a gáncsoskodások, és kezdték lehetettlenné tenni, hogy megrendeléshez jusson. Ennek ellenére  talpraesettsége folytán mindig hozzájutott annyi megrendeléshez ami bőven elegendő volna családja fenntartásához, ha nem folytatták volna a gáncsoskodást azzal , hogy  nem kapott anyag kiutalást, már pedig anyag nélkül, mit sem ér a szaktudás, a mühely, de még a humor sem.

           Ekkor szánta el magát kollégám , hogy a város első asszonya elé járul meghallgatásra. Gondolta bedobja párttitkári múltját, elsüt néhány viccet,agyondicséri a nagyságos asszonyt - de dolgavégezetlenül nem távozik. Fel is készült rendesen , mert az volt az elve "Az iskolába felkészülve megyünk". Ehhez tartotta is magát , tudott néhány  idézetet az idevonatkozó Ceausescu-expozékból, kongresszusi határozatokból, és annak kivitelezési modjáról. Megjegyzem , nem  ő volt az egyetlen aki igy operált, lobizott.

           Felöltözött szépen, az alkalomhoz illő (piros)nyakkendőt kötött--egyébként utálta,-- és jelentkezett a pártszékház bejáratánál. Ott a félanalfabéta portás fogadta  és  érdeklődött , hogy  mi járatban van, és kivel szeretne találkozni? Barátom egyenesen a témára tért  és kijelentette, hogy személyesen az első titkár asszonnyal szeretne értekezni. A portás elmagyarázta neki , hogy az nem olyan egyszerű, mert az első titkár asszonynak , ma nincs fogadónapja,és akkor ugyebár tárgytalan a fáradozása.

           Ezt még lenyelte , de felirta magának, hogy mikor vannak a fogadónapok, órák, és máris készült, hogy az áhitott találkozás mielőbb letrejöjjön ,  mert őt sürgette az idő.

           Meg is jelent a következő fogadónapon, ekkor nyilvántartásba vették, kikérdezték , hogy milyen témakörben  szeretne meghallgatást nyerni a nagyságos asszonynál, majd kétórai várakozás útán közölték vele, hogy a főnök asszony házon kivül van és semmi remény , hogy a nap folyamán még visszatér, mert rendkivül zsúfolt a programja. De ha két hét múlva  visszajön akkor,megpróbálhatja újra, ha meg lesz tartva a fogadóóra. Nagyot nyelt barátom, magában a nagyságos  asszony felmenöit emlegette , a fajfenntartással kapcsolatban.De az arca ebből semmit sem árult el, pedig izzadt a tenyere , és már a vére is forrt. Ugyanezzel  a szöveggel, mégegyszer elutasitották, ugyanis nem vették a fáradságot , hogy valami újat találjanak ki . Igy volt a forgatókönyvbe ,igy adták tudtára , igy közölték a kérelmezővel,hogy bizony az ő ügye nem olyan fontos , mint ahogy azt Móricka elképzeli.

           Barátunk csavart egyet az eszén , mert rá kellett jöjjön, hogy ez a pirosnyakkendős kommunista figura nem jött be , ezért stratégiát kell váltson  és be kell vesse a proli figurát.Az elhatározást , tett követte. Felvette legenyvesebb munkaköpenyét , elövette legócskább colostokját,és elindult a meghallgatásra .  Belépett a kapun , a portásnak oda dobott egy jónapotot, és már száguldott is felfelé a lépcsőn. Az utána lihegő , kámfuternek meg csak annyit mondott--miközben colostokjával szélesen gesztkulált--hogy a nagységos asszony már várja , bizonyos munkálatok elvégzésének érdekében, és nagyon nem szeretné megvárakoztatni.Pillanatokon belül eltünt a főnökasszony dolgozószobájának ajtaja mögött, és már vidáman mesélte is jövetelének okát. Tette ezt ezt olyan humorral és meggyőző erővel , hogy bármelyik szinésznek a becsületére vált volna. Az eredmény sem maradt el, rövid időn belül egy olyan aláirásos  papirral távozott, amivel  korlátlan mennyiségben  vásárolhatott mindenféle anyagot.  Nekem megmutatta ezt a papirt  akkor is amikor sokmindenre  feljogositotta, és akkor is amikor már semmire sem volt jó.