Az étkezdébe, csak Rizi és Kati tartozkodik, ők is már a a takaritással meg a mosogatással vannak elfoglava, amikor váratlanul betoppanok. Megkérdezik, hogy mit óhajtok ebben a szokatlan órában. mesélni kezdtem, hogy a gyomromra akkora  űr tátong, hogy akár űrhajós forgalmat is  lehetne bonyolitani benne. Nagyon megsajnáltak-- legalábbis úgy tettek mintha sajnálnának-- különösen akkor amikor elmeséltem, hogy a délután egy részét, és ennek a szép nyári estének a jelentős részét a" legényegyletben "  töltöttem, pusztán azért, mert valami amnézia folytán elfelejtetettem, hogy khaki szinű ruha van rajtam, ami úgy látszik, hogy korlátoz emberi -és szabadságjogaimban, emiatt városban való tartózkodásomat  zárkával "jutalmazták." Kétes körmondatom meghatotta őket, mert már hozták is a finom rizset, némi hussal letakarva.

             Közben ők ketten németül társalogtak, kezük ördöngős ügyességgel, gyorsasággal, nyalta körbe a tányorokat k, kivül , belül. Aztán lecsaptak a seprűre, és boszorkányos  ügyességgel  tisztult minden utánuk, ahol elhaladtak. Egy idő után-- amikor én még birkóztam az ennivalóval--Rizi telepedett le velem szembe, és hagyta , hogy Kati egyedül folytassa a takaritást. Nagy fekete szemei  elbüvöltek, és majdnem bekaptam a villát, annyira megigézett . Így beszélgettünk a szemünkkel , ami már valami erotikus téma körül forgott, de még egyáltalán  eszembe sem jutott, hogy ennek  gyakorlati kivitelezése milyen közel  van hozzánk , időben.

              Kati már végzett a takaritással , amikor Rizi  oda szólt neki, természetesen németül: Geh Kati und leg dich hin, veil ich  diese Junge für eine Nacht verbringe.( Eredj , Kati feküdj le , mert ezt a fiut én elviszem ma éjszakára.) Tettem magam , hogy nem értek semmit- az igazat megvalva háromszor is utána  gondoltam , hogy jól értettem-e amit mondott. Egy kicsit meg is lepődtem , de úgy tettem mintha a hús akadt volna meg a torkomon, pont most az utolsó falat. Azért ártattlan tekintettel  megsimogattam  Rizi arcát, és köszönetet rebegtem a kiadós vacsoráért.

               Ahogy kiléptünk az étkezdéből, nem birtam tovább, hogy ne adjam tudtára vágyaimat, tudva azt , hogy , hogy az Ő vágyai sem különböznek az enyémtől. Átöleltem és megcsókoltam. "Hivatalból", némi ellenkezést tanusitott, de az addig sem tartott, mint egy szempillantás, és mire kikerültünk egy  lámpa , halvány fényköréből már semmitől sem zavartatva megállithatatlanul bujtunk egymáshoz. A szobájába érve egy  fotelba helyezkedtem el. Jóval kényelmesebb volt mint a zárkabéli matrac. Rizi bort vett elő és töltött két pohárba-- nem tudom ajzószernek vagy minek szánta , de én úgy éreztem , hogy inkább fékező rakétára van szükségem, nem serkentőre. Rizi a fotel karjára ült és szürcsölte borát, de nem sokáig mert egy kicsit megbillentettem, hogy érett gyümölcsként húlljon ölembe. Igaz egy kis bor  rám löttyent , de hát ki foglakozik ilyenkor ilyen apróságokkal. A fotel kényelmetlennek  bizonyult kettőnk számára ezért át telepedtünk a kanapéra  ahol áldoztunk a szerelem oltárán egészen addig , ameddig a napsugarak tovább nem küldték a ködöt a Virághegy csucsáról. A reggelinél  hallottam amint Kati  odaszólt Rizinek: A  vagonodhoz kötött ruhaszáritó kötél mozgott a hajnalban , pedig szélcsend volt. Ezt nem birtam ki mosoly nélkül. Rizi is csak mosolygott, és gyanakodni kezdett , hogy értem beszédjüket.

              Tudtam , hogy rengeteg munkám van, ezért már kora reggel neki álltam festéket keverni, hogy a tiszti étkezde vagonja estére barna vörösen , vagy vörösbarnán viritson. Más szin nem jöhetett szóba. Amint hozzáfogtam a munkához rájöttem , hogy egy ilyen kicsi ecsettel, ami jelen pillanatban a rendelkzésemre állt, semmi kilátásom sincs, hgy a munkát elvégezzem, pedig a parancs az parancs , akkor is amikor dologról van szó, nem csak akkor amikor , amikor a tisztné nagyságos asszony  lelki és  szexuális egyensúlyát kell helyrebillenteni. El is indultam egy nagyobb ecsetet keresni, ami nem sokára sikerült is , mert egy civil ácstól akkora ecsetet  kaptam , hogy kedvem lett volna  felvállalni az ég kékre festését , ha nem lett volna anélkül is gyönyörű augusztusi kék. Aztán szaporán dolgozni kezdtem, mert bántott a lekiismeret.