Dudorászva festettem egy létráról, hogy előbb a felső résszel  legyek meg, mert alul aztán még szaporábban  haladok. Munka közben eszembe jutott gyári kollégám, aki azt mondta: Ide figyelj, három és félkiló festéket kell rákenjek  egy konyha bútorra , de én , ha megölnek sem tudok  két és félkilónál többet rákenni. Megprobálkoztam én  is az ő módszerével , és beigazolódott, hogy kevesebbel is lehet jó munkát végezni. Igaz a tiszti étkezde  egyik vége egy kicsit halványabb lett , de itt árnyalatokra nem adtak. Mindezek ellenére felkészültem , hogyha  esetleg valakinek szemet szúrna , legalább tudjam megmagyarázni. A magyarázat egyszerű volt ,azon a végén szárazabb volt, emiatt jobban beszivta a  festéket-- ugyanis az a része keleti fekvésű.

           Amikor --így magamba -- kész voltam a magyarázattal, megjelent a kapitányné, és reklamált , hogy nem mentem  megcsinálni a kredencajtóját. Majd elsirtam magam , amikor elpanaszoltam neki   hogy jártam, és ma ne is próbálkozzon az őrnagynál, mert rendkivül dühös rám, ennélfogva semmi esélyem , hogy ma  kimenjek a táborból. Azért leszálltam a létráról és biztositottam , hogy  a kredencajtó meg lesz csinálva, és nem feledkeztem el , egyéb teendőimről  sem,  ami nem annyira a kredenchez hanem sokkal inkább már a rekamié használathoz kapcsolódik. Kihangsúlyoztam , hogy nagyon szivesen teszek eleget efajta  kéréseknek , parancsoknak. Megnyugodni látszott a nagyságos asszony, de azt nem mulasztotta el megjegyezni , hogy netán valami nőnél voltam a városban. Hiába,  ilyenek ezek a nők, kis univerzumnak képzelik magukat, kis csillag rendszer közepének, aminek vonzásköréből , nem szabad kiszakadni. Dehát egy csillagrendszerben  azért több csillag van. Egyébként ki akart kiszakadni? Én biztos nem . És ezt még több alkalommal bebizonyitottam neki.

            Délre járt az idő, ennélfogva  úgy éreztem, hogy fel kell mérjem eddigi munkámat. Megnyúgodva állapitottam meg , hogy aggodalomra semmi ok, mert estig minden körülmények között befejezem a festést . Mikor újra kezdtem a munkát, éppen ott következett  a festés ahol a vagonszámok szerepelnek. Megjegyzendő , hogy minden számpárnak jelentősége van. Vagonismereti ügyekben , rendkivül járatos voltam, úgy annyira ,hogy az első négy számból megtudtam állapitani , hogy milyen gyártmányú és hány tonnás a vagon. A tiszti étkezde vagonszáma úgy kezdődött hogy 2153.. ezt azt jelentette , hogy a kocsi huszonöttonnás és román gyártmány-- pontosabban , hogy román tulajdon. De amikor jobban megnéztem , kiderült , hogy  a festék alatt egy másik szám van, éspedig 2155.... ami azt jelentette , hogy ez bizony magyar kocsi, csak, vagy tizenöt-húsz éve gazdát cserét egyebekkel együtt. Még jobban utána néztem a dolognak , és azt is megtaláltam , hogy ott van a MÁV felirat.

             Ezen felbuzdúlva, megnéztem a többi vagon számait is,  és megállapitottam , hogy az  összes ottlévő-- több mint nyolcvan  vagon-- egytől egyig  hadizsákmányból származik. Volt itt német , cseh,  lengyel, bolgár jugoszláv, magyar , osztrák vagon, de még véletlenül sem volt egy orosz sem. Onnan nem zsákmányoltunk, annál inkább ők innen , amint azt megtudtam, megbizható forrásból(hű, be hivatalos). Nagybányáról napi negyven kiló aranyat, húsz éven keresztül. És nem csak innen!

             Hogy  miért kell ezt nekem tudni , azt nem értem, de valamilyen oka csak kell legyen, és ha már megtudtam-- közreadom. Az aranybányába dolgozókat  szigorú titoktartás kötötte , ám kocsmai beszélgetések alkalmával könnyen hozzá lehetett jutni , ilyen és hasonló információhoz, anélkül , hogy az ember érdeklődött volna utána.

             Munkám befejezése közepette arra gondoltam, hogy épp itt az ideje , hogy a civil főnök  gyerekének édesanyját helyzetbe hozzam, mert eddig csak az tartott vissza , hogy nem akartam ráhajtani--bár mindennap többször is talákoztunk-- hagyni akartam neki arra időt, hogy kolozsvári szaktársammal való eseteit elfeledje, és őmaga jöjjön rá , hogy itt az ideje az új szerelemnek.

              Egyik délután , amikor műhelyemben  tevékenykedtem, látogatóm érkezett a civil főnök személyében, jó kapatos állapotban. Szétnéz a műhelyben, és mint akiből kihúzták a dugót, beszélni, panaszkodni kezdett:Hogy az a másik asztalos milyen  szemtelen volt , képes volt kikezdeni az  ő feleségével, de ő látja , hogy én nem vagyok olyan és ezért ő engem tisztel és becsül. Megnyugtattam , hogy én egyáltalán nem vagyok olyan , és nekem semmi közöm a nagyságos asszonyhoz , azon kivül , hogy tisztelem  és becsülöm vele együtt. Na erre , hogy varjak gombot?