Az én városom, és környéke 22.

         - Csakhogy,  jösz már végre Cika! -  hát hol voltál ilyen sokáig - mondta szinte kiabálva, a vizből éppen kifelé mászó férfi.

- Miféle Cikát beszélsz te?- ezek szerint te Cikát vártad, és azért nem igyekeztél hazafelé mint más rendes ember. Vagy nem volt elég neked a viz, és megvártad mig mindenki hazamegy , hogy tied legyen az egész Szamos.

- Jajj , dehogy vártam én Cikát, hát nem látod , hgy fürdök, hisz olyan meleg volt ma hogy szinte leolvadt rólam az ingem , hát persze hogy lejöttem egy kicsit fürödni, meg a lábamat kiáztatni. Te tán nem úgy teszel, mikor egész nap kapálsz.

- De úgy teszek, bizony, csak nem éjfélig maradok , mert amikor mások mennek hazafele akkor én is szedem a sátorfámat és indulok. Rossz uton jársz -  te ember! - de megtudom én az igazat, és ha másokra kacsintgattál, akkor neked véged van. Azt tudd meg! - Hát azt megtudod mondani , hogy miért mondtál Cikát, mikor jöttem lefele, vagy már a nevemet is elfelejtetted, úgy belebolondultál valakibe? Persze Cikába. De Cika rád se sz...k, mert találkoztam vele, és pontosan ő mondta , hogy lementél fürödni. Mert már otthon sem bírtam várni , mert a vacsora már kétszer elhűlt , én meg bolond, már megijedtem , hogy valami bajod történt , hogy elvitt a Szamos. Te meg Cikával szerettél volna cikázni, de úgy látszik , hogy még annak a cigánylánynak is több esze van mint neked.

         Igy korholta Berta az urát, aki csak hallgatott, mert tudta , hogy bűnös, és csak ritkán szólt vissza az asszonynak , hogy hagyja már abba hiszen láthatja , hogy a holdon, meg azon a néhány fátyolfelhőn kivűl sehol senki nem tartózkodik a környéken. Berta viszont miközben várta, hogy a férje felöltözzön, igyekeztt ide-oda elsétálni , abban reménykdeve , hogy hátha talál valami bizonyitékot a férje ellen. Azon a cimen, hogy félreeső dolga akadt, bebújt néhány bokor alá is, ott keresve valami árulkodó jelet. Persze ez is időbe telt, és már a férfi kezdte kiabálni: Hol vagy már te asszony, már ha lejöttél akkor ne bujj el előlem , mert ha én talállak meg, akkor azt nem uszod meg szárazon.

- Aztán mit csinálsz velem?

- Azt majd meglátod.

Erre előbújt az asszony -  a férfi meg se szó se beszéd , és neki állt a Berta ölelésének , csókolásának , hogy bizonyitsa , hogy ő igazán csak őt szereti és ha már igy hozta a sors akkor itt most azonnal lefekteti. Az asszony egy kicsit huzódozott , de amikor érezte , hogy nincs menekvés és a férje komolyan gondolja a dolgot, és érezte , hogy derék alatt is kész állapotban van, megszüntette az ellenállást, és átadták magukat a csendes szamosparti, éjszaka nyugalma nyujtotta idillnek. Szeretkeztek egy darabig, de aztán, igyekezni kezdtek mert már  éjfélt is elütötte a toronyóra. Berta megnyugodott egy kicsit, de azt nem hitte el teljes mértékben, hogy kizárólag csak a fürdés miatt maradt el az ura. Azért maradt benne némi tüske, mert ilyen még nem fordult elő , hogy a kaszálásból, a kapálásból , vagy bármilyen munkából ne igyekeztt volna hazafelé a férje. Nyugalmához viszont az is hozzájárult , hogy a férje még ilyen körülmények között, a kemény vádaskodások, és megróvások, kiabálások után is hajlandó volt, egy kis örömet csepegtetni, kiosztani neki a hites feleségének.Már szinte majdnem elfelejtett mindent - mert az ura átkarolva kisérte hazafelé, miközben   vállát a kasza súlya nyomta.Azt viszont , hogy a Cika nevét emlegette, az sehogy sem fért a begyében , mert világosan emlékezett, hogy Cikát, sőt még egyebeket is.

          A férj szerette volna hinni , hogy ezzel a huszárvágással szinte feledésbe megy az egész kimaradása, bár azt is tudta , hogy Berta korántsem olyan feledékeny. Pedig hogy szerette volna ha asszony mindent elfeled , egyik napról a másikra.

          Cikát az anyja már a kapuba várta.- Te jólány , hát hol voltál ilyen sokaig?- Tán csak nem ...

- Nem anyám nem történt semmi, pedig egész nap kapcitált, és meg is igértem neki, hogy lemegyek vele este a Szamosra, de mikor odakerült a dolog akkor bizony, hagytam hogy elmenjen fürödni, én meg szépen hazaindultam. Pedig hát volt már úgy a nap folyamán , hogy teljesen elszántam magam és hajlandó lettem volna mindenre. De akkor eszembe jutott , hogy mit mondtál, és utána már könnyűszerrel túl tettem magam az egészen , pedig tudom , hogy megfog haragudni rám - de legyen az az ö baja mert nekem nincs szükségem rá, ott van neki a Bertája, boldogitsa őt. Egyébként még jó is hogy nem mentem mert Berta is lejött a Szamosra, de  még az uton találkoztam vele, és én mondtam meg hogy hol tatálja az urát.

- Jajj kislányom , vigyázz nagyon magadra, mert tudod a világ szája mindig nyitva van ha cigányt kell gyalázni. Majd meglátod, hogy eljön a te időd is -  és megtalál téged, aki téged keres. Mert olyan szép vagy mint a legszebb mezei virágszál!