Az én városom , és környéke 26.

           A szerelem vak, mondja a közmondás, ami valószinű  igaz is, de én hozzátenném , hogy ráadásúl még türelmetlen is. A vakságot kevésbé , de a türelmetlenséget meglehet érteni. De ezt csak azok tudják akik voltak már szerelmesek, és átestek ezen a szivet lelket melengető és a vért pezsditő érzésen.

           Szóval, Póli és Kálmán, olyan meredeken kapaszkodtak a szerelem magasabb régiójának  elérésébe, hogy azon gondolkodtak , hogy mit hozhatnának fel a mentségükre , amivel a várakozási időt letudnák csökkenteni. Ötletük az lett volna -  mindkettőjüknek -  de annak  elmondását  a szülők irányába - arra nem mert egyikük sem vállalkozni. Pedig megfordult a fejükben nem is egyszer, hogy mondhatnák , hogy volt egy idő előtti nászéjszaka  - aminek következménye lehet - és akkor igazán előbbre hozhatnák, az eljegyzést, lakodalmat esküvőt. Ez a variáció, nem állta volna meg a helyét, mert ilyet még csak hallomásból ismertek , de példát nem tudott senki mondani ilyesmire. Azonkivűl még a Kálmán szülei sem hitték volna el mert nem úgy nevelték a fiúkat, hogy bármi hatására, meggondolatlanul, megfeledkezzen magáról, és csak úgy teherbe ejtsen egy lányt. De Póliról sem hitték volna el, mert azt tartották róla, hogy ha kibirta - mostmár húsz éves kora után is, anélkül, hogy elcsábult volna - mostmár nem sok esélye van arra, hogy akárki elcsábitsa, bünbe vigye. Mert az ilyesmi az főbenjáró bünnek számitott, és csak nagyon kevés példát, vagy egyáltalán nem  tudtak megemlíteni még azok az öregek sem akik már közelebb voltak a koporsóhoz , mint a szerelmi élethez.

          Hiába csavarták az eszüket nem tudtak semmit kitalálni, amivel előrébb vigyék az ügyet és közelebb hozzák az esküvő időpontját. Így aztán nem maradt más hátra,mint az egyenes út , hogy bevallják , hogy ők úgy szeretik egymást , hogy nem tudnak tovább várni, ezért mielőbb egymáséi akarnak lenni. Úgy döntöttek , hogy az igaz utat járják - vagyis  megmondják, hogy nem hajlandók kivárni az egy, másfél esztendőt, mert úgy érzik , hogy az teljesen fölösleges , az ő esetükben, mert attól jobban már ugysem fogják szeretni egymást , ha ezer évig is várakoztatják őket.

         A terv elkászült de még akkaor is kellett várni az alkalmas pillanatot, amikor a szülők hangulata van annyira laza , hogy nem seperik le a tervüket egyetlen mozdulattal a "napirendről".

         Tudták nagyon jól ,hogy szülöi belegyzés nélkül semmiféle törvényes frigy nem jöhet létre , és tudták azt is hogy a szülök- a beleegyezésükkel sokkal nagyobb kockázatot vállalnak, mint ők maguk. Mert ha uram bocsá" nem sikerül valami akkor ők még kivághatják magukat , hogy mi nagyon szerettük egymást , ám a szülő nem teheti ezt meg. Mert ő továbbra is felelősnek érezte magát  gyermekei  sorsáért jövöjéért. Mindezt latba vetették és arra a megállapodásra jutottak , hogy nagyon szépen megkérik a szülőket, hogy adják beleegyzésüket abba , hogy  házasságot kössenek hét nyolc hónap udvarlás után. A tárgyalás megejtését, egy vasárnapi ebédhez kötötték,amikor  egy kicsit  a szülők is eltudnak lazulni és nem sürget semmi munka, semmi körülmény ami miatt muszáj lenne kapkodni. Póli már az ebéd felszolgálásánál is ügyeskedett és úgy megteritett leendő apósának , ahogy csak a  felesége, valamikor  házasságuk kezdetén. De hasonlóképpen szolgált fel Kálmánnak is - és azt nem lehetett nem észrevenni , hogy mennyi tisztelet rejlik Póliba leendő apósa és anyósa irányába, és mennyi szeretet sugároz Kálmán felé.

         Kálmán edesanyja elbüvölve figyelte a lány mindenm mozdulatát, és magába már biztos volt benne , hogy Pólit az Isten is fiának teremtette. Az após jelöltnek is tetszett a lány sürgése forgása, és talán gyanút is fogott  - szinte biztosra vette - hogy a fiatalok valamit elakarnak érni , valami kérésük lehet!

Nem tévedett, mert alig fogtak hozzá a második fogáshoz, ami nem volt e- gyébb mint egy nagyon finom paprikás csirke -   Kálmán máris neki fogott mondokájának -  igaz előtte Póli már többször rénézett , hogy itt az ideje hogy a tervüket bejelentsék, sőt az ellenvetéseket is eltudják háritani.

- Édesapám , édesanyám, mi úgy gondoltuk, hogy szeretnénk mielőbb összeházasodni, és nem kivárni azt időt amit a szokás diktál, hogy még legalább hónapokig várjunk.

- Hát azt látom rajtatok , hogy szeretitek egymást, de az nem elég, mert ahhoz a szülői áldás is szükséges, mint tudjátok - mondta a fejét vakargatva Kálmán édesapja.

- Aztán pont erről lenne szó - vette át a beszéd fonalát Póli - pontosan a szülői áldást kérjük és szeretnénk meg is kapni mert, a dolog mellett,  elég messze van minduntalan átjárni egymáshoz amikor már ugyis eldöntöttük , hogy egymáséi legyünk!

- Nagy követ mozgatsz lányom, tudom és hogy a szerelem türelmetlen, és nincs is nekem kifogásom ellene, de hát mit szól a világ?