Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Köszönöm
Éltem én már megalázva, megtörve,
Hittem, már semmit nem tartogat az élet.
Arcul vágott már oly sokszor az élet,
Hittem, létem már senkinek sem kélhet.
Már föladtam minden reményem,
Hittem, ezt már túl nem élem.
Mikor már elfogyott minden hitem,
Hittem, lelkem már rég eltemettem.
Nem láttam a segítő kezet magam mellett,
Az élet apró boldogsága már nem kellett.
A segítő kéz hozzám ért, felkarolt,
Lelke lelkem mélyéig hatolt.
Már nem hittem, tudtam én,
Nem. Még nem jött el a vég.
Mellettem állt, támogatott, segített,
Bűnnel teli lelkemmel együtt szeretett.
Ölelő karjaival mindig betakart, védett,
S közben néma ajka, semmit nem kérdett.
Viszonzásképp nem várt ő semmit,
Tán annyit, próbáljak boldog lenni.
Nem adhattam fel, így nem,
Élnem, léteznem kellett nékem.
Ezért ha százszor, ezerszer is elbuktam,
Nem adtam fel, hibáimból tanultam.
Fölálltam, megmutattam a nagyvilágnak,
Erősebb vagyok, mint amit tőlem vártak.
Boldogan, mosolyogva lépek kinyújtott karja felé,
Ha csak a kezét foghatom, nekem egy életre elég.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!