Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Köszönöm
Éltem én már megalázva, megtörve,
Hittem, már semmit nem tartogat az élet.
Arcul vágott már oly sokszor az élet,
Hittem, létem már senkinek sem kélhet.
Már föladtam minden reményem,
Hittem, ezt már túl nem élem.
Mikor már elfogyott minden hitem,
Hittem, lelkem már rég eltemettem.
Nem láttam a segítő kezet magam mellett,
Az élet apró boldogsága már nem kellett.
A segítő kéz hozzám ért, felkarolt,
Lelke lelkem mélyéig hatolt.
Már nem hittem, tudtam én,
Nem. Még nem jött el a vég.
Mellettem állt, támogatott, segített,
Bűnnel teli lelkemmel együtt szeretett.
Ölelő karjaival mindig betakart, védett,
S közben néma ajka, semmit nem kérdett.
Viszonzásképp nem várt ő semmit,
Tán annyit, próbáljak boldog lenni.
Nem adhattam fel, így nem,
Élnem, léteznem kellett nékem.
Ezért ha százszor, ezerszer is elbuktam,
Nem adtam fel, hibáimból tanultam.
Fölálltam, megmutattam a nagyvilágnak,
Erősebb vagyok, mint amit tőlem vártak.
Boldogan, mosolyogva lépek kinyújtott karja felé,
Ha csak a kezét foghatom, nekem egy életre elég.
|
|
|
juhasz aron írta 2 hete a(z) Helios-A lebegő város I. blogbejegyzéshez:
olvasom tovább érdekes is lehet
juhasz aron írta 2 hete a(z) Éjjel született vers blogbejegyzéshez:
nem lehet jöbban tetszett, ift úgy érzem, hogy azért van egy-két ...
juhasz aron írta 2 hete a(z) Nem lehet blogbejegyzéshez:
esküszöm az egyik legjobb vers, írás, amit mostanában ...
juhasz aron írta 2 hete a(z) A halál csókja blogbejegyzéshez:
a rímért ne áldozzuk fel a helyesírást, ragozást, és ...
juhasz aron írta 2 hete a(z) Téglamadár blogbejegyzéshez:
látok benned potenciált, de egyelőre inkább a korod
juhasz aron írta 2 hete a(z) Bozsik Barbara: Megérintettél blogbejegyzéshez:
vártan nekem egy csöppet idegennek tűnik ...
juhasz aron írta 2 hete a(z) 1.Emlékez ránk - A kezdetek blogbejegyzéshez:
huh próbálam elolvasni, remélem, hogy inkább fiatal ...
juhasz aron írta 2 hete a(z) John Monday - novella, intro blogbejegyzéshez:
nem mondom, hogy teljes lett a kép, de mindeképpen...
juhasz aron írta 2 hete a(z) Ahol csobog a patak blogbejegyzéshez:
'Sokan beszéltek róla legendaként,' szerintem...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!