10.rész: Az élet szép

- Ma este kiderül, hogy ki nyeri a polgármester választást – mondta egy női hang a rádióban, miközben Rian leparkolt egy emeletes ház előtt. – A közvélemény kutatások szerint az egyértelmű esélyes a korábbi polgármester, Edward Nolen, míg kihívója, Adam Blackwood támogatottsága folyamatosan csökken. A jelenlegi államügyész megítélésének nem tett jót, hogy egy adománygyűjtő rendezvényre partnerként, Ashley White pornószínésznőt vitte magával. Egyesek szerint ez egy furcsa kampányfogás volt, míg mások hatalmas blamának tartják. A lényegen azonban mit sem változtat, hogy Edward Nolen győzelme szinte borítékolható. – A tudósító ugyan folytatta még a mondandóját, de Rian kikapcsolta a rádiót, így beléfojtotta a szót. Kiszállt az autóból, kikerült egy pénzt kunyeráló hajléktalant, majd a tenyerével belökte a kaput, hogy a többemeletes lakóház udvarára jusson. Mivel lift nem volt, így maradt a gyaloglás.

A rozoga lépcsők hangosan recsegtek, ahogy határozott léptekkel sietett felfelé. Felérve a negyedik emeletre, előhalászta a telefonját, majd újra elolvasta az SMS-t: „4. szint 3-as ajtó” – szólt az üzenet, melyet jó húsz perccel ezelőtt kapott Jacktől.

Mielőtt bármit is tett volna, körbenézett a folyosón, hogy megbizonyosodjon arról, nem figyeli senki sem. Ezután a megfelelő ajtóhoz lépett, egy laza mozdulattal arrább rúgta a lábtörlőt és lehajolt a kulcsért. Kattant a zár és ő egy könnyed lépéssel a lakásban termett. Nem tudta, hogy mi várja odabent, ezért megpróbált a lehető legnagyobb óvatossággal eljárni. Végigment az előszobán, majd onnan a nappaliba. Először észre sem vette – mivel félhomály volt odabent – de elfordítva a fejét nagyot ugrott a meglepetéstől. Egy férfi ült a székben, leragasztott szájjal. Az, meglátva Riant, ordítani kezdett, de csak halk, morgásszerű hangokat tudott kiadni a celluxon keresztül.

- Nyugi! – emelte fel a kezét Rian, mivel nem tudta, hogy hogyan kerülhetett oda a fickó és azt sem, hogy mit kezdjen vele.

Ennek ellenére a pasas továbbra is csak morgott és a szemeit forgatta ide-oda.

- Figyelj! Leveszem azt a szádról, ha megígéred, hogy nem fogsz ordítani. Oké?

A férfi erre hevesen bólogatni kezdett.

- Ez fájni fog – fogta meg a ragtapasz szélét, majd egy határozott mozdulattal letépte. A fogvatartott fel sem szisszent, hanem egyből beszélni kezdett.

- Elraboltak. Ez a maffia. Kérlek, oldozz el és hívd a rendőrséget! Ezek meg akarnak ölni. Siess! Téged is kicsinálnak, ha itt találnak.

- Mi a faszról beszélsz? – állította le Rian, mivel gyanakodni kezdett.

Ekkor nyílt a bejárati ajtó és jókedvű beszélgetés hallatszódott. Richi és Jack lépett be a szobába.

- Látom már össze is barátkoztál az emberünkkel – mondta a bátyja, miközben vágott egy új ragasztócsíkot. – Amúgy, ez nem csak dísznek volt rajta – nyomta a férfi szájára.

- Gondoltam. Csak úgy voltam vele, hogy a nélkül könnyebb beszélgetni vele.

- Már mindent tudunk róla – vette át a szót Richi. – Malcolm McShawn-nek hívják és építkezési vállalkozó. A város északi részén álló lakópark tulajdonosa és régi ügyfelünk.

- Csak én érzem úgy, hogy ez a múlt idős fogalmazás nem a leghízelgőbb az emberünkre nézve? – húzta fel a szemöldökét Rian.

- Jól érzed. Mr. McShawn a mi beleegyezésünk nélkül akarja eladni azt a területet egy másik vállalkozónak.

- Azért hívtatok ide, mert el kell tűntetni?

A kérdés hallatán a fogvatartott szemei kikerekedtek és újra ordítani próbált. Vergődött a székben, megpróbált kiszabadulni, de az egész jelenet annyira szánalmas volt, hogy Richi majdnem meg is sajnálta.

- Egyenlőre nem. A te dolgod az lesz, hogy eljátszd Malcolm szerepét az üzleti tárgyaláson.

- És az miért jó nekünk?

- Az általa kialkudott összegnek nagyjából a négyszeresét fogod kérni. Ennyiért már megéri eladni azt a területet, mellesleg a pénz teljes egésze a mi zsebünkbe vándorol és nem ennek a spiclinek a bankszámlájára.

- Kapd fel a legjobb öltönyöd és fél tizenkettőre legyél az Island Golf Klubban!

- Azt hiszem menni fog – biccentett Rian, majd az ajtó felé lépett.

- Még valami – szólt utána Jack – hogy látványos legyen a belépőd! – dobott oda neki egy slusszkulcsot. Rian szája széles vigyorra húzódott, mikor meglátta a bilétán, a sárga alapon lévő ágaskodó fekete lovat.

A Ferrari California duruzsoló hangja szinte mindenki figyelmét felkeltette. Rian közvetlenül a bejárat előtt állt meg vele, majd kiszállva, egy laza mozdulattal az egyik fehér inges fiú kezébe dobta a slusszkulcsot.

- Jobban vigyázz rá, mint az életedre! És árnyékos helyre parkolj vele!

A fiú csak megszeppenve bólogatott, miközben Rian már a recepciós pult felé sétált.

- Üdvözlöm az Island Golf Klubban! – szólt a nyájaskodás sokkal inkább a látványos belépőnek, mint inkább Rian személyének. – Miben segíthetek?

- Malcolm McShawn! Üzleti epédre jöttem.

A recepciós néhány másodpercig az előtte lévő számítógép billentyűzetén kopogott, majd újra Rianre emelte a tekintetét.

- Az asztala már késszen áll és az üzletfelei is megérkeztek. A hölgy majd odakíséri önt! – mutatott a melléjük lépő dekoratív pincérnőre.

- Köszönöm! – biccentett Rian, majd elindult a nő után. Közben megigazította a szemüvegét, melyben a rejtett kamera volt, illetve a fülhallgatóját, nehogy kiessen. Mikor már egyértelmű volt, hogy melyik asztalhoz vezetik, elkezdte szemrevételezni az ott ülőket. Ketten voltak. Egy vörös hajú, középkorú nő és egy pofátlanul fiatal, nyálas képű fiú, aki talán még a huszadik életévét sem töltötte be.

- A csaj, Samantha Cole. Vele folytattad az üzleti megbeszélést telefonon – hallotta Jack hangját a fülhallgatón keresztül. – A fiút nem ismeri Malcolm. Azt mondja, hogy nem tud róla semmit.

A bátyja szinte még be sem fejezte a mondatot, Rian már az asztalnál állt és kezet fogott a nővel.

- Üdvözlöm Mr. McShawn! Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatunk. Ezúton had mutassam be a fiamat is, IV. Timothy Cole-t – bökött a fiú felé.

- Negyedik? – zökkent egy kicsit ki a szerepéből, mely hallatszódott a hangján is.

- Igen – felelte a fiú olyan hangsúllyal, mintha az imént Rian valamiféle csodálattal tette volna fel a kérdést. – A dédapám óta minden elsőszülött fiú a Timothy nevet kapja – mondta ezt olyan felsőbbrendűséggel a hangjában, mintha csak azt közölte volna, hogy leszármazottja a Brit királyi családnak.

Rian erre csak biccentett egyet, majd helyet foglalt az asztalnál. Egyből az étlapot kezdte tanulmányozni, hogy időt nyerhessen magának, mielőtt még megmondaná, hogy a jelenlegi körülmények között nem áll az üzlet. Ez azért is volt fontos, mert időközben megtudta Jacktől, hogy a Cole család nehezen viseli azt, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt ők szeretnék.

Azonban nem járt szerencsével, mivel amint leadták az italrendelést, Samantha egy aktatáskát vett fel a lába mellől, melyből hatalmas paksamétát csúsztatott Rian elé.

- Szeretnénk minél előbb megkötni az üzletet – nyújtott egy tollat a férfi felé, miközben zöld szemei úgy csillogtak, mint a smaragdkövek.

Rian vett egy mély levegőt és már majdnem belevágott a mondandójába, mikor a recepciós pult felől veszekedésre lettek figyelmesek.

- Tudom, hogy itt van a volt férjem. Azonnal beszélni akarok vele! – ordította, sőt szinte toporzékolt az ott álló nő.

Már majdnem tett rá egy epés megjegyzést, de a szerepe miatt visszafogta magát. Inkább érdeklődve figyelte, hogy hogyan fog végződni az őrült nő és a pincér konfliktusa, ezzel is időt nyerve magának.

- Bakker – hallotta újra Jack hangját. – Ez Malcolm ex-neje.

- Ez a volt feleségem? – nyögte ki hangosan, mire Samantha és Timothy kérdőn nézett rá. Rian egyetlen szerencséje az volt, hogy az üzletfelei nem hallották a kérdő hangsúlyt a mondatában.

- Mit akar magától? – vonta fel a szemöldökét a vörös hajú nő.

- Azonnal el kell tűnnöd a mosdóba – hallotta újra a bátyja hangját – Ha ez-az őrült spiné bejut és odakeveredik az asztalotokhoz, azonnal lebuktat.

- Szegénykémnek vannak problémái – nézett Rian a többiekre esdeklőn. – Elnézést, de nem láthat meg – állt fel az asztaltól. – Kérem, ha idejönne, akkor tagadják le még azt is, hogy ismernek! - mondta, majd választ nem várva elindult a férfi wc felé. 

- Baszd meg! Ez még elcseszi nekünk a dolgokat! – dühöngött Rian és akkorát csapott az egyik fülke ajtajára, hogy az majdnem beszakadt. – Most mi legyen? – kérdezte az üres helységtől, de valójában Jacknek és Richinek szólt.

- Nem túl megnyerő az-az üzletfél aki a wc-be menekül a volt felesége elől, majd utána felmondja a már lefektetett megállapodást. Lehet, hogy le kellene fújni az egészet – hallgatta Richi elmélkedését.

- Mi lesz akkor? – kérdezte Rian.

Hát – hagyta fenn a hangsúlyt Jack – Cole-ék is hasonló módszerekkel dolgoznak, mint mi, csak ők kisebb halnak számítanak a városban és annak környékén.

- Tehát Malcolm veszélybe kerül?

- Nem, mivel a te pofádat jegyzik meg.

- Picsába – dörmögte Rian, majd megengedte a hideg vizes csapot és elkezdte megmosni az arcát. Gyors tempóban forogtak a fogaskerekek a fejében, miközben kivörösödött fejjel, a mosdókagylóra könyökölve farkasszemet nézett saját tükörképével. Arcáról úgy csöpögtek a vízcseppek, mint a verejték egy komolyabb edzés után. Higgadt és nyugodt volt legbelül, de egy külső szemlélő számára úgy tűnhetett, mintha most akarna szívrohamot kapni. Lehunyta a szemét és kifújta a levegőt, mikor egy hang szólalt meg a háta mögött.

- Atyaég! Ennyire súlyos?

Rian gyorsan perdűlt meg és nézett farkasszemet az őt aggódó tekintettel figyelő Timothyval.

- Tessék?

- Miért fél ennyire az ex-feleségétől?

- Hosszú történet – rázta meg a fejét Rian, mivel nem volt felkészülve arra, hogy egy újabb mesét találjon ki.

- Mindegy is – legyintett a fiú egykedvűen. Megnyugodhat. Nem engedték be és már lelépett. Nem fogja megzavarni az üzleti tárgyalásunkat.

- Kösz, hogy szóltál! Két perc és megyek.

Megtörölte vizes arcát, felvette a szemüvegét, megigazította a nyakkendőjét, majd határozott léptekkel elindult vissza az asztalukhoz.

- Innen szép nyerni! – hallotta Jack morgását a fülhallgatón keresztül.

Az előétel elfogyasztása közben sem a papírok aláírása, sem a volt feleség nem került szóba. Mindkét fél érezte, hogy jobb lesz semleges témákkal indítani. A pincérek már elvitték a tányérokat, mire Rian összeszedte magát és úgy érezte, hogy ideje lesz belevágni.

- Több vállalkozóval és ügyvéddel beszéltem az elmúlt napokban. Töviről hegyire átnéztük a szerződést és arra megállapításra jutottam, hogy szeretnék belevenni egy-két aprócska módosítást az üzletbe.

- Mire gondol, Mr. McShawn? – kulcsolta össze az ujjait Samantha az álla alatt, miközben érdeklődve figyelte a férfit.

Rian ekkor az ölébe vette a saját aktatáskáját és kiemelte belőle az álltaluk előkészített szerződést. Már majdnem átnyújtotta Samanthanak, mikor egy meghatározhatatlan korú, agyonplasztikázott nő lépett az asztalukhoz.

- Szervusz, drágám – búgta mély hangján, miközben a szempilláit rebegtette.

- Ha ez is a volt feleségem, akkor a desszertes villával szúrom le magam – gondolta Rian, miközben a nő focilabda méretű, szilikon melleit vizslatta a mélyen dekoltált felsőn keresztül.

- Na és ez kicsoda? – hallotta a bátyja kétségbeesett hangját.

Rian szíve hevesen vert, miközben kérdőn nézett Samanthara. Aggodalma azonban csak fokozódott, mivel a nő is hasonló arckifejezéssel szemlélte őt. A másodpercek csak peregetek, de nem szólalt meg senki. Rian gondolatban a „te ki a fene vagy?” - kérdés udvariasabb változatát fogalmazta, mikor megszólalt Timothy.

- Anya! Had mutassam be a barátnőmet, Isabelle Winkelhoff-ot – állt fel a fiú az asztaltól és fogta meg a melírozott hajú, botoxos szájú teremtmény kezét.

Rian minden erejével azon volt, hogy ne nevessen fel hangosan, mely azért is volt nehéz feladat, mert a fülében hallotta, ahogyan Jack és Richi az asztalt csapkodva röhög.

Samantha – dicséretére legyen mondva – semmiféle negatív reakciót nem mutatott, csak bemutatkozott a nála is idősebb nőnek, elcsevegett vele egy kicsit, majd útjára engedte a szerelmespárt.

- Had lássam azt a szerződést! – huppant vissza a székbe és hajtotta fel a keze ügyébe kerülő vörösboros pohár teljes tartalmát.

- Ha gondolja, áttehetjük a megbeszélést máskorra is – tolta elé a lapokat Rian félénken.

- Nem! Most is megfelelő az időpont! – szikráztak a nő szemei és elkezdte átlapozni a szerződést.

Nem mutatott semmiféle érzelmet vagy reakciót, mely idegesítette Riant. Emellett az is megnehezítette a dolgát, hogy Richi és Jack végigkommentálta az egészet.

- Szerintem a legszívesebben kikaparná annak a plasztik csodának a szemeit – nevetett Richi.

- Ha végigolvassa a szerződést, azonnal szívrohamot kap – felelte Jack.

- Nem hinném. Valószínűbbnek tartom, hogy az öcséd torkának ugrik.

Ekkor a nő felemelte a tekintetét és fenékig ürítette Timothy otthagyott italát is. Közben a másik kezével a tolla után kotorászott, miközben végig a vele szemben ülő férfit vizslatta.

- Anyám! Egy tollal fogja leszúrni a tesódat!

- Szerintem annál kifinomultabb. Biztosan van egy revolver a retiküljében.

Samantha - megtalálva a töltőtollat – vett egy mély levegőt és alákanyarította a nevét.

- Remélem boldog, Mr. McShawn – köpködte szinte a szavakat. – Egyvalamit, azonban elvárok ezért cserébe.

- Hallgatom! – felelte Rian tetetett nyugalommal.

- Ami itt történt a fiam és az a nőszemély között, arról nem beszél senkinek sem!

- Számíthat a diszkréciómra – bólintott nyájasan a férfi.

- Remélem is – állt fel Mrs. Cole az asztaltól és köszönés nélkül elviharzott.

Aprókat kortyolgatva ízlelgette a vörösbort, miközben Jack és Richi hitetlenkedését hallgatta, akik még mindig nem fogták fel, hogy Samantha aláírta a szerződést.

- Nagy voltál tesó! Király vagy!

- Azért lenne egy kérésem.

- Igen?

- A Ferrari.

- Vigyed nyugodtan, a tiéd! – nevetett Richi, majd kikapcsolta a mikrofont.

- Az élet szép – mondogatta maga elé Rian, miközben levette a szemüvegét és kisétált az étteremből.

Már több mint két órája száguldozott a várost körülölelő autópályán, de még mindig nem tudott betelni az élménnyel. A bőrborítású kormány belesimult a tenyerébe, a széles kerekek magabiztosan tapadtak az aszfalthoz minden egyes irányváltásnál, miközben süvítő hangon, magas fordulatszámon dolgozott a motor. Éppen a benzinszint mutatójára pillantott, mikor megszólalt a telefonja. Ismeretlen szám – látta a kijelzőn. Először nem akarta felvenni, de aztán mégis fogadta a hívást.

- Tessék?

- Rian Oneill?

- Ki beszél?

- Rian Oneill?

- Igen az vagyok, de elárulhatnád, hogy te ki vagy!

- A csomag holnap hajnalban érkezik a városi reptérre. Csak azért állnak meg, hogy utánpótlást vegyenek fel, majd indulnak is tovább. Remélem minden érthető – mondta a Rian számára most már ismerős hang, majd megszakította a hívást.

Azonnal levette a lábát a gázról és a leállósávba navigált.

- Az élet szép – vigyorgott, miközben már a lehetséges forgatókönyv részletein agyalt.

Rian leállította a Ferrarit Hannah lakása előtt, majd széles vigyorral az arcán az ajtó felé vette az irányt. Mutatóujján a slusszkulcsot pörgette, miközben lenyomta a kilincset. Út közben már felkészült a lány kérdéseire, hogy honnan szerzett egy ilyen drága sportkocsit? Végül azt agyalta ki, hogy csak kölcsönbe kapta egy-két hétre. Ez elég hihető mesének tűnt, így nem fogja kellemetlen kérdésekkel bombázni. Bár, az utóbbi hetekben már nem is kíváncsiskodott annyit – állapította meg magában, miközben belépett az előszobába.

- Halihó – kiáltotta el magát jókedvűen, de azonnal az arcára fagyott a mosoly. Két, sötétlila színű gurulós bőrönd állt a cipős szekrény mellet. Tudta jól, hogy ez semmi jót nem jelent, ugyanakkor reménykedő arckifejezéssel nézett az előkerülő nőre.

- Szia – üdvözölte az kissé félénken.

- Ez mi? – bökött a férfi a két bőrönd irányába.

- Kaptam egy munkát Londonban. Holnap indulok.

Rian ökölcsapásként érte a hír. Ordítani és üvölteni akart, de csak egy bátortalan kérdést tudott kinyögni.

- Akkor mindennek vége?

Hannah vett egy mély levegőt, majd belekezdett.

- Az állásajánlatban az áll, hogy magammal vihetem a partneremet is. Tudom, hogy kilenc éve nem láttad a családodat és most próbálsz minden egyes másodpercet kihasználni, amit velük tölthetsz. Ugyanakkor azt is látom, hogy a munkád – bármi is legyen az – kezd felőrölni. Annak ellenére, hogy sok pénzt keresel nem ez az, amit csinálni szeretnél. Én most felajánlom a lehetőségét egy nyugodt és jobb életnek. Válassz! A családod és a mostani munkád vagy London és én.

Rian már szólásra akarta nyitni a száját, de Hannah odalépett hozzá és szájon csókolta, hogy ne tudjon semmit sem mondani.  

- Ne válaszolj még! Most menj haza és gondold át azt, amit mondtam! Ha engem választasz, akkor holnap reggel nyolcra legyél a reptér C8-as termináljánál. Várni foglak!

Folytatás: április 25-én

11.rész All in