12.rész: Emlékszel még a szörnyetegre?

Válassz! A családod és a mostani munkád vagy London és én – visszhangoztak Hannah szavai Rian fejében, miközben az öntudatlanság állapotából lassan magához tért.

- Bárcsak téged választottalak volna – préselte ki a szavakat a fogai között, miközben lehunyt szemmel feküdt. Még mindig látta maga előtt a nő rakoncátlan, szőke tincseit, szép mosolyát és igéző tekintetét.

- Rian Oneill! – harsogta egy mély hang a nevét, miközben egy nagy durranás vízhangzott a közelből.

11.rész: All in

A sötétkék színű Ford Transporter lassan begördült a repülőtér „véletlenül” nyitva felejtett hátsó kapuján, majd megállt az egyik árnyékos, biztonsági kamerák által nem látható részén. A kifutópálya lámpái még nem világítottak és semmiféle mozgolódást nem lehetett észlelni.

- Nyolc perc – mondta Rian, miközben magára erősítette a golyóálló mellényét és a fejére húzott egy sí maszkot. Hozzá hasonlóan a többiek is kommandós ruhát viseltek, egyedül a volánnál ülő Jerry volt hétköznapi öltözetben.

10.rész: Az élet szép

- Ma este kiderül, hogy ki nyeri a polgármester választást – mondta egy női hang a rádióban, miközben Rian leparkolt egy emeletes ház előtt. – A közvélemény kutatások szerint az egyértelmű esélyes a korábbi polgármester, Edward Nolen, míg kihívója, Adam Blackwood támogatottsága folyamatosan csökken. A jelenlegi államügyész megítélésének nem tett jót, hogy egy adománygyűjtő rendezvényre partnerként, Ashley White pornószínésznőt vitte magával.

9.rész: Emlékek

Köd lepte az egész parkot, melytől a levegő hűvös és nedves volt. A lehullott falevelektől az út csúszóssá vált, de ez nem zavarta a nőt. Egyenletes tempóban kocogott, miközben az mp3-lejátszóján az egyik rádió reggeli műsorát hallgatta. Út közben nemhogy hozzá hasonló sportolókat, de még más embereket is alig látott. Célba vette az egyik padot, majd folyamatosan lassuló tempóban odakocogott és megállt mellette. Kikapcsolta a zenelejátszóját és jobb lábát a támlára rakva nyújtani kezdett.

8.rész: A nagy kérdés

A sporttáskája érintetlenül hevert a sarokban. Mióta hazatért, egy ujjal sem nyúlt hozzá. Sőt, a Hannahval való összeköltözés óta, már el is felejtette, hogy ott porosodik a gyerekkori szobájában. Pedig az jelentette a kapcsot a régi és a mostani élete között. Erre egy álmatlan éjszakán jött rá, mikor a gyémántok utáni kutatás lehetőségein agyalt.

A csomagból enyhén dohos szag csapott fel, ahogy Rian kinyitotta. Legfelül pólók és nadrágok voltak.

7.rész: Álca

- Szarba kell rántgatnunk az államügyészt, erre te elhozol egy filmforgatásra? – fordult a bátyjához Rian, kérdő tekintettel, miközben beléptek a fényűző villa főbejáratán. Csak az előszoba nagyobb volt, mint egy átlagos családi ház és minden egyes berendezési tárgyról a hihetetlen pazarlás tükröződött vissza. Márványozott padló, kristálycsillár, antik fabútorok és festmények.

Jack fittyet hányva a testvére kérdésére, elindult a nappali irányába, miközben stylistok, mikrofonos emberek és fodrászok mászkáltak körülöttük.

6.rész: Bizalom

A raktár ablakán bevilágító hold fénye pontosan a három férfira vetült. Egymás mellett térdeltek a hideg betonon, hátrakötözött kezekkel, fejükön egy-egy zsákkal. Sem megszólalni, sem megmoccanni nem mertek, annak ellenére, hogy jó tíz perce nem történt semmi. Érezték, hogy a körülöttük lévők csak egy rossz mozdulatra várnak. A távolból ajtó csapódása hallatszódott, majd közeledő léptek zaja. Az újonnan érkező cipője keményen kopogott a betonpadlón.

5.rész: Nagyfiúk játéka

Rekkenő volt a hőség, de Rian és a csapata teljes menetfelszerelésben közeledett a feltételezett terrorista táborhoz. Járműveiket a távoli homokdűnék mögött hagyták, így gyalog és lassan, ugyanakkor csendben tudták megközelíteni a célpontot.

A sátrakból és vályogházakból álló tábor kihaltnak tűnt. Tudták, hogy jövünk – gondolta magában, miközben ellenállás nélkül jutottak be az ellenséges bázisra. Katonatársaival lassan, épületről épületre haladva térképezték fel a tábort.

4.rész: Temetetlen múlt

Az egész várost ködfátyol lepte be, csupán a határt jelképező keleti kilátó csúcsai emelkedtek ki belőle. A felkelő nap sugarai impozánssá tették a látványt, de a három férfi teljesen mással volt elfoglalva. Csurgott róluk a verejték, miközben gyors mozdulatokkal lapátolták a földet egy mély gödörbe. Némán, egymásra sem nézve dolgoztak, csak magukban mérgelődtek és idegeskedtek, hogy mi fog történni ezután. Lassan az utolsó kupac is a helyére került, majd elegyengették és köveket hordtak a tetejére.

3.rész - Kincs! Ami nincs?

Rian belépett a Szent Patrik Pub bejáratán és a pult mögött álló Jerryhez sétált.

- Helló! – köszöntötte. – Jack már itt van?

- Hátul van a bokszoknál – felelte Jerry, miközben egy poharat törölgetett. – Már várnak rád.

- Várnak? Kik? Azt hittem, hogy csak Jack akar velem találkozni. Miről lehet szó?

- Hé-hé! Állj már le! Úgy parázól, mint egy szűzlány a swinger partin. Menj oda és megtudod.

- Kösz! Igazán megnyugtattál – felelte Rian, majd elindult a helység hátulja felé.

2.rész:

Az első munkanap

Rian a családi házuk előtt várakozott bőrdzsekijének zsebébe mélyesztett kezekkel. A madarak csiripelését hallgatta, miközben a fák sárguló leveleit figyelte. Csendes volt a környék, alig lehetett egy-két embert látni. A fizikai munkások már megkezdték a napi robotot, míg az irodai alkalmazottak csak a reggeli készítésénél és az újságolvasásnál tartottak. Az idilli hangulat azonban egyből véget ért, mikor a sarkon egy Ford Mustang kanyarodott be és üvöltő motorhanggal Rian felé vette az útját.

1.rész: Hazatérés

Szakadt az eső, miközben Rian Oneill kilépett a repülőtér épületéből és leintett egy taxit. Pár másodperccel később már meg is állt előtte egy sárga színű kocsi, de a sofőr nem szállt ki, hogy segítsen a csomagjaival küszködő férfinak. Rian kinyitott a hátsó ajtót és belódította a nedves sporttáskát az ülésre, majd letelepedett mellette. Odabent legalább tíz fokkal volt melegebb a levegő, melyben enyhe kesudió illatot lehetett érezni.