időtálló idő

széttört valószínűsége

hamuszürke köd

bezár

 

életértelemző

kisszótárban

neved jelen bekezdése

hamuszürkén nevet

 

elfáradt az élet

veled repülni vágyó

hamuszürke

akarat

 

ki nem mondott

szavak terhe

egyre nyomasztóbb

hamuszürke lepel

John Longshadow a legyeket hessegette és az árulkodó jeleket figyelte. Már két órája ültek az asztalnál. Ez volt az utolsó kör. Dustnest kocsmájában vágni lehetett a füstöt, és vágyni a friss levegőre. Az öt marha azonban nem a legelőkre gondolt, hanem egymás pókerarcán legeltette a szemét. Senki sem szólalt meg. A csevegés nem való ehhez a vérre menő játékhoz.

– Emelek – dünnyögte Mike, és az asztalra dobott két aranyat.

– Tartom – rágta meg a szivarja végét Ted, majd a jókora kupac tetejébe vágott egy cirkalmas, drágakövekkel ékesített zsebkést.

A könyv mostantól a Wattpad-on lesz elérhető, ha valakit érdekel, itt megtekintheti.

- Nem, nem, nem… - lihegi az igazgató. – Ez meg mi?! Mégis mit képzelsz te magadról?!

- Elestem – mondom vállamat megvonva. – Nem nagy ügy. 

- Nem nagy ügy?! Láttad már a lábaidat mostanában, aranyom? Lógnak rajta a húscafatok! Mégis mit képzeltél, amikor így akartál színpadra állni?!

- Majd lealapozom és húzok egy harisnyát rá – mondom könnyedén.

- És az miben fog segíteni?! Eszednél vagy te? – tajtékozza. – Takarodj a szemem elől! 

- Enyém a főszerep – emlékeztetem felvont szemöldökkel.

2. Játékbaba-darabok

 

*

 

Scott

 

Muszáj egy pillanatra eltartanom arcomtól a telefont, mert a nő úgy kefél engem, hogy fáj! Lágyan rászólok, mire kipirult arca kaján vigyorba kanyarodik, mindenesetre lassít, puhábban lovagolja puncijával a farkam – nem úgy, mintha fogak lennének a méhszája helyén.

 

Vissza az üzlethez.

- Itt vagyok. Mennyi kell?

- Tíz kiló.

- Tíz kiló mi? Alma, vagy mi a faszom?

- Heroin, te balfasz! Ne baszakodj velem, te faszfej, nem vagy abban a helyzetben.

Farkasokkal üldözött álmomból riadok fel. Mikor felülök az ágyban, a reggeli napsugarak szomorú megvilágításba helyezik sebes térdeimet. Ijedten nézek körbe a szobában, hiszen sehol sem látom tegnap esti segítőmet. Megrémülve ugrok ki az ágyból, gyorsan felhúzom magamra a földes nadrágomat, betűröm alá a bő férfiinget. Alapos körülnézés után merek csak kilépni a folyosóra, Rick után kutatva indulok útnak. Hangtalan léptekkel haladok, éppen a színpadot kerülöm meg, mikor tányércsörömpölést hallok valahonnan.

Szomszédjaimról szól a történet. Ikerként születtek. Először a lány jött a világra, majd őt követte 2 perc elteltével a fiú. Én még két ilyen összeférhetetlen embert nem láttam a világon. Szerintem már az anyaméhben utálták egymást, és ez az antagonisztikus ellentét végigkísérte egész életüket. Egykorúak voltunk, gyakran ütöttük el az időt nálunk, de soha nem hármasban. Ha a lánnyal játszottam, akkor a fiú maradt távol, és ugyanígy fordítva is.

 

 

 

 

                                       A kopjafa

 

 

 

           Kell legyen az emberi agynak, szivnek , netán léleknek egy olyan titkos bugyra, rekesze, fiókja ami teljesen független az embertől, annak jellemétől  - szóval mindentől.Ebben a rekeszbe tárolja az ember - talán tudatán kivűl - azokat az emlékeit amit sohasem élt meg sohasem látott életnagyságban soha semmi köze nem volt hozzá.

           Nekem is van egy rekeszem, amiben apai nagyapám emlékét őrzöm.

 

 

 

 

                                    Villáminterjú Gündel Takács Gáborral

 

 

 

 

            R.- Kedves, Gundel úr, hogyan szólithatom?

GTG. - Ahogy éppen óhajtja, csak túl magas kérdéseket ne tegyen fel , mert most itt a repülőgépen már ezer méter fölött vagyunk, és nem szeretném ha a kérdések szinvonala összeütközésbe kerülne egy szembejövő repülőgéppel. 

R.- Amikor önből készültem, olyan dolgokkal is találkoztam, amire nem számitottam.

 

 

 

                                         Amatőr versike

 

 

 

                                     Milliónyi szó között,

                                     kutatva keresve,

                                     nem találom,

                                     melyik

                                     illene ide.

                                     Rim is kéne, 

                                     meg gondolat,

                                     mondhatom--

                                     nem könnyű

                                     feladat.

4. Barátból ellenség

 

A pékséggel átellenben parkolva is felismerem a teraszon üldögélő kampóskezű Alekszejt. Átszaladok az úton, s odalépek az asztalához.

- Alekszej! Régi jó barátom! Üdvözöllek!

- Üdv Jekatyerina! Ezer éve nem láttalak! - köszönt és széttárja karjait.

Megölelem, ő pedig magához szorít.

Helyet foglalunk, majd megszólal.

- Mire van szükséged? 

- A segítségedre! 

Ahogy kimondom az utolsó szót, éles csípést érzek a nyakamban, melyet egy másodpercen belül tompa fájdalom és bódultság vált fel.

VII. 1988

 

1. Golgota, nárcisz, borostyán és John

 

 

*

 

John

 

Sosem tudhatod, mikor kezdődik el az életed. Mikor nyílik ki feletted az ég, vagy alattad a pokol. Az élet egy olyan játék, melyben soha nem tudhatod előre a dobókocka számait. Nincs benne logika, következetesség, vagy igazságosság: egyszerűen nincs előszele annak, ha megindul a lavina, de annak sem, ha a tél közepén felragyog a menny.

 

Megszoktam. Tudok mást? Valakinek fel kellett nevelni a nővérem gyerekeit. Nekem… Nekem kellett felnevelnem.

Hibáinkból tanulunk,

Mégis alulmaradunk.

Tovább vívjuk harcunkat

De mégsem mutatjuk arcunkat

 

Életünk csata, vívódás

De azért nem kínlódás.

Akárhogy nézem

Van szép az életben.

 

Küzdeni kell, harcolni,

Mindig jobbat nyújtani.

 

Miután végre elérjük úticélunkat, a taxis leállítja a számlálót, felém köpi a végösszeget. Kezébe nyomom a pontos összeget, hiszen egy ilyen kellemetlen fazon igazán nem érdemel borravalót. Még be se csukom a kocsiajtót, már el is rajtol az őrült sofőr. Mikor megfordulok és megpillantom a sötét ég alatt ácsorgó Phelan palotát, még a lélegzetem is elakad. Életemben nem láttam még ekkora házat, számomra elképzelhetetlen, hogy mégis hogyan és ki élhet egy ilyen csodás helyen.

Egy alak vált ki az erdő sűrűjéből. Komótos léptekkel, mogorva tekintettel haladt a tisztás közepe felé. Csizmája alatt panaszosan nyögtek fel a száradt ágak, ahogy átküzdötte magát egy régen kidőlt fa korhadó maradványain. A reggeli fagy ezüstös háttere előtt körvonalait elmosta a kora reggeli köd, mely komótosan szállt a környező hegyek ormai felé. Lépteinek zajára elcsendesült a környék. Ha volt is vad a közelben, most biztosan megdermedt, csakúgy mint a környező táj.

Bálint-napi ramazúri

 

Február tizennegyedik napja nemcsak a szerelmeseké, a virágküldő szolgálatok naptárában is pirosbetűs „ünnep”. Ünnep, olyan szempontból, hogy megsokszorozódnak a rendelések. Más kérdés, hogy a túlterheltségnek a futárok örülnek a legkevésbé.

Átlagosan kezdődött az idei Bálint-nap a budapesti „Virágot a virágnak” virágküldő cégnél. A furgon hajnalban megérkezett a tegnap, frissen leszedett virágokkal. Józsi és Feri behordták a raktárba az összeset.

II. Fejezet

A terv

Reno, Neveda 1947

  Wilson egy hosszú folyosón futott. A közlekedő végeláthatatlannak tűnt, milliónyi ajtóval. Valami üldözte, nem tudta, hogy mi az. Futott, ahogy csak bírta, de úgy érezte, nem bírja tovább. A halál leheletét érezte a tarkóján. Berontott egy helyiségbe, bevágta az ajtót majd leült elé. A szíve erősen vert, olyannyira, hogy a már fejében hallotta a dobogást. A dobogás lassan kopogásként hallatszott. A férfi riadtan ült fel az ágyán.

 

 

 

 

                                          A gyalupad

 

 

 

            Öreg jószág, mint a gazdája, őtven. hatvan, hetven éves, de talán még attól is több, hiszen már nem ujonnan vásárolta . Mikor is? - gondolkozik az öreg. Talán ezerkilencszáz hatvannégyben de nem biztos , de nem is ez a fontos. Fontos?  Mi a fontos , az a sok munka amit elvégzett rajta, asztalok kanapék , fotelek. Csak a szövetek szinére emlékszik. Hány is volt ?- sok, nagyon sok, két hetente  egy garnitura hall.

3. Üldöz a balszerencse

Fél óra nyugodt repülés után felfigyelek egy furcsaságra. Hirtelen sokat veszítünk magasságunkból.

- Hoppá!

-  Hoppá, elromlott a magasságjelző? - kérdezi James.

- Nem. Hoppá, mindjárt lezuhanunk.

- Akkor kifogy az üzemanyag?

- Az nem létezhet. A tartály szintjelzője induláskor tele tankot mutatott.

- Megbütykölték a kijelzőt! - áll elő az ötlettel.

- Lehetséges.

- Hol járunk?

James hangosan számolgat, majd rövidesen a kapott számból következtést von le.

FARKASNAK SZÜLETETT

Sajgó lábamat spiccbe nyomorítom, majd a közönség felé pillantok és tökéletesen behúzott hassal veszem fel a végpózt. Ekkor a zene hirtelen elhallgat, mintha csak elvágták volna, majd felváltja az emberek ütemre össze-összecsapódó tenyerének hangja. Pár percig még kitartom ezt a pózt, majd a vastaps közepette leomlik a súlyos függöny. Ekkor a többi táncos is visszarohan a színpadra, gyorsan egy sorba állunk, majd ismét felemelkedik a sötét anyag előttünk.

A mezítlábas bandita

 

 

2008, Washington

A helyi fiatalkorúak börtönében volt többek között, Coy Ryland Braddock is, csupán tizenhét évesen, többszörös lopás vádjával, három év börtönre ítélték. Kilátástalan helyzet volt ez a fiatalember számára, a családja szétesett már régen. Édesapja gyakran poharazgatott és a drogot sem vette meg, ennek az lett az eredménye, hogy őt is rács mögé dugták. Édesanyja, úgy döntött, hogy új életet kezd és új élettársával összeköltözve, nevelték Coyt.  Azonban, Coy soha nem jött ki a nevelő apjával, mindig veszekedtek.

Hetedik fejezet

 

Matteo az ablaknál állt, elrévedve nézte a lagúnák sötét vizén remegő csillagfényt. Bűnösnek lenni abban, ami meg sem történt… soha ki nem mondott esküszót megszegni?

Azonban akármilyen mélyre is merült gondolataiba, éles ösztöneivel megérezte, hogy már nincs egyedül a szobában.

- Köszönöm, hogy nem mondtad el a lányomnak – szólalt meg csendesen s lassan ifjú barátja felé fordult – Mert jól sejtem, ugye? Olivia… Olivia ki akart engem adni Trinellónak.

    A Föld… Több, mint hét milliárd lakosa van. Édes és sós vizei, száraz földjei vannak. A Tejútrendszer magjától huszonhétezer fényévre található. Egy a sok milliárd bolygó közül. Az emberek aranyért, kőolajért és országhatárok miatt háborúznak és ölik egymást. De vajon mi történne, ha egy idegen civilizáció megjelenne és ne adja Isten nem békével jönnek. Akkor egymásra leszünk utalva, félre kell tenni a nézeteltéréseket és együtt kell harcolni.

 

 

 

                                     A határátkelőnél.

 

 

           A gesztenyepeterdi határállomáson várakoztam egy ismerősömre, a szomszéd országból. Az illető késett, és türelmem fogytával szükségesnek éreztem , hogy valami elfoglaltságot találjak magamnak, megérkezéséig . Szét is néztem a környéken, ahol ezidőtájt, minden második, harmadik házban italkiméréssel is foglalkoztak.  Ezek a kis csehók , a ház valamelyik helyiségéből voltak kialakitva, melyik szobából , melyik konyhából, de volt olyan kicsi is amelyiket biztos,hogy egy spájzból léptették elő korcsmává!Nagyon találáló neveket adtak nekik , mert a sétámon olyan neveket találtam: Jobb bent, mint kint!

5. Babaház

 

 

 

 

*

 

Dee

 

Évszakok zuhannak el mellettem. Kibomló őszi rózsák - későn virágzó vérbordók, öreg feketék, és a fény csak szárad és szárad, ahogy húz ölelésébe a tél.

Ezüst égről csillagok hullnak, zuhanva húzva magukkal a hold fényét, és az éj többé nem fordul hűs türkiz hajnallá. Szürke égről bomlanak a levelek, avartemetőt ringat beletörődve az első fagy. Félkört ír az év, mire felhők torkán fagy a hó, és megáll hátam mögött a gravitáció.

Tokay újabb szendviccsel melegít a délutánra
Nem zavarja, hogy Endre közben fecseg valami olyanról, hogy Kunt ne engedje lőni, vagy hogy az indításra figyeljen, ezek felesleges taktikai elemek, ő neki pedig nincs rá szüksége, ő megy és gól, kész ennyi, nem kell túllihegni. Igaz, hogy ez az ötödik forduló és csak most hívták be cserének, mert Nyughalmi lesérült, de ez nem azért van, mert ne értékelnék tudását, ugyan dehogy. Közismert tény, hogy a 13.C osztály a legetikusabb társaság egész Saroksáron, ők a fair play hívei, megadják az esélyt a többi csapatnak is, hogy megnyerjék a bajnokságot, vagy legalábbis kis izgalmat vigyenek bele.

 

 

           Ez a történet , még abból a fatengelyes világból való ,amikor  az emberek akarattal , vagy anélkül, urakból elvtársakká váltak. Ezidőtájt már sikerült a kisipart , ugy megalázni , hogy a szegény kismesterek , tetszik nem tetszik,  kénytelenek voltak mühelyeiket bezárni, és  az állami vállalatok felé tendálni. Ez elsősorban a gyáraknak volt jó, mert  nagy hiány mutatkozott a jó szakemberekben, de a volt kis mesterek is , ha kevesebbet is de biztos jövedelemhez jutottak.

 

 

 

 

                                       A cigány meg a tejfel

 

 

 

 

          Történetünk , valamikor még abban a fatengelyes világban történt, amikor a  nagyáruházak helyén,  szántó-vető emberek dolgoztak, és termesztették a kenyérnek valót és egyéb élelmiszerek alapanyagát. Annak idején amikor már minden padlás le volt seperve, és a paraszti munka a háztájira szorult vissza, afféle jövedelem kiegészitésként - mert azt mindenki tudta , hogy a tszcs-ből nem lehet megélni.

 

 

 

 

                                        Tiszta szerencse

 

 

 

           Sokat forgolódtam, többször mentem ki a fürdőszobába - és valahogy nem találtam a helyem, pedig a kis párnám is meg volt, és  este a gyógyszert is bevettem. MIndezek ellenére úgy éreztem, nem minden úgy történik ahogy az korábban történni szokott. A változást akkor vettem észre , amikor reggel felkeltem, és a fürdőszobába slattyogtam, a szokásomtól eltérően egész lassan.

…volt egyszer egy királyság, valahol a világ leghátsóbb sufnijában. Itt élt, hatalmas kastélyában az öreg király, három gyönyörűséges leányával. Sajnos a feleségét a harmadik lánya születésekor elvesztette, soha nem vágyott új asszonyra. Bár mindene megvolt, mégis naphosszat szomorkodott. A lányok nagyon sajnálták az apjukat, ezért összedugták a fejüket, mivel lephetnék meg őt a közelgő születésnapja alkalmából. Mivel ismerték a dalszöveget, amely szerint: „szeretet nélkül minden ház üres”, elhatározták hát, hogy ez lesz a meglepetés.

4. Örökkön örökké

 

*

 

John

 

Rám dől az egész – bámulom egy ideig a beszakadó tetőt. Anyagtalan, de ólom súlyú. Egyre több, egyre nagyobb része sebez meg. Fáj – döbbenek meg.

A sarokba húzódok, és összekuporodok – ez csak egy álom, ez csak egy álom, nem halhatok meg.

 

Ugye? - mormogok a hangos robajú tető felé.

 

- John? Jó ég, odabent vagy? - sikít valahonnan a távolból Ava hangja.

 

Ez nem lehet igaz – állok fel heves szívdobogással.

Mindig bizonytalan érzés kilépni a hiperűrből. Az utazás során a hajón szinte semmit sem lehet csinálni. A fizika ilyenkor utál. Minden időtlen és olyan… Nehéz megfogalmazni. Érzetre sosem tart sokáig, pedig fényévekkel kerülünk távolabb, bele az ismeretlenbe. Mindjárt vége. A leálló hajtómű jellegzetes hangja zene füleimnek.

Most azonban hatalmasat ránt rajtunk a hajó, és borzalmas recsegések közepette megszólalnak a vészjelzések. Még beszíjazva is fáj. Nyöszörögve térünk magunkhoz a megrázkódtatás után.

2. A beavatás

 

Egy sötét furgonba szállunk be az éj leple alatt. Elől kettő, hátul három ügynök és Én. Velem szemben ül a legidősebbnek tűnő fazon. Érzem magamon a tekintetüket. Meglep, hogy még a fiatalabbak is engem bámulnak, de mindenképp jóleső érzés. Vagy csupán oly régóta vannak távol párjaiktól, hogy ki vannak éhezve? Lehet. Viszont, ha egy ujjal is hozzám érnek a golyóik fogják bánni. Én még fiatal koromban sem adtam oda magam akárkinek. 

- Mondják uraim, nem gúvad ki a szemük?

Február 14., szombat. A Nap fényes orcája lassan feltűnik a hegycsúcsok mögül teljesen. A sípályák szomszédságában egy kétszintes nyaraló magasodik. A kisváros, Cortina d'Ampezzo még csak halvány fényben úszik. A nyugati sziklacsúcsok hósapkáiról úgy verődik vissza a fény hajnalban, mintha világítótornyok sorakoznának egymás mellett. Az ablakon bámulok kifelé, már vagy 10 perce. Zaklatott éjszakán vagyok túl. Nem aludtam sokat.

 

Késő este érkeztünk meg Franciska apjának egyik terepjárójával. Az egész utat végigvezettem, ráadásul szűk, kanyargós szerpentinek sorát vettük be, erre Franciska kitalálta, hogy menjünk el a városba bulizni, mert van egy ismerőse Paolo, akivel régen találkozott. Nagyon féltékeny lettem hirtelen, ami kedvesemet nem zavarta, inkább tovább cukkolt vele.

 

 

 

 

                                            Tragikomédia

 

 

 

             Nem szivesen beszél az ember ilyesmiről, mert elég szégyen , hogy annyi év után pont egy ilyen dolog miatt szakadt meg minden kapcsolatunk. Hát soha nem gondoltam volna , hogy a feleségem ekkora feneket kerit annak a dolognak hogy új lakáshoz jutottunk. Egy szobával több, igaz egy gyerekkel is mert hát időközben megszületett Jánoska, de minden valószínűség szerint vele együtt megszületett a feleségem hisztériája is.

3. Mindenki itt van

 

*

 

Nate

 

Talán egy óra is eltelik a pince vak sötétségében, amikor újra belekortyolok a vizeletízű teába – bár az illata valóban kellemes: levendula. Egy órán belül hatvanhatszor kérdeztem Anne-t, hogy fenn van-e még. Az utolsóra azt hiszem, hogy álmában válaszolt – vagyis nem ő, hanem Dee szusszant egyet: „békén hagynál, alszom”.

 

Erre John, aki néma csöndben ülte végig – vagy feküdte, mit tudom én, hiszen sötét van –, akiről azt hittem, hogy a tizenhatodik kérdés után kómába esett a betegségétől, nagyot moccant, és kétségbeesetten keltegetni kezdte, ám ismét csak egy félálomban elmormolt kérdést hallottunk tőle: „a rémálmokból mindig felébredünk?”

 

Na, azóta várom én is John-tól a választ.

 

 

                                    A vasderes.

 

          Nagyon sokat gondolkodtam azon a dolgon , hogy honnan indul ki agyunk melyik féltekéről , vagy melyik bugyrából az gondolat ,hogy valami olyat cselekedjünk , vagy ne cselekedjünk, amivel , kitolunk kollegánkkal , kellemetlen helyzetbe hozzuk barátunkat, ismerősünket , vagy akár egy teljesen ismeretlen valakit , aminek a végén  egy jót nevethetünk . Végleges eredményre nem jutottam , mert hát olyan okos nem vagyok , de azt valahogy eltudom képzelni , hogy ez a dolog valahogy úgy müködik mint a lopás --alkalom szüli a tolvajt, de a tolvaj keresi az alkalmat.

 

 

 

 

                                       " Marad még asztalán"...

 

 

 

           Petöfi verse jutott eszembe, amikor képviselőink státusáról fizetéséről, nyugdijáról való törvénytervezetről értesűütem. Elvagyok regadtatva tőle. Micsoda előrelátás, gondoskodás , micsoda gyorsaság, és egyhangú szavazás.

           Igenám , de ez az egyetértés  azért jöhetett létre, mert félre tették   az ország  a nép (az istenadta nép) minden baját , gondját , hogy most kizárólag a saját dolgaikkal , zsebükkel  foglalkozhassanak.

1. Váratlan megbízatás

 

- Hé! Hol vagyok? Mit akarnak tőlem? Kik maguk? - üvöltök egy székhez kötözve, miután kinyitottam szememet. 

Semmi válasz nem érkezik. Szétnézek a pislákoló fénynél, mely a kis zugot megvilágítja. Ablaknélküli, dohos szagú szobába vagyok bezárva. Végigtapogatom testemet. Vágás vagy szúrás nyomai után kutatok. Szerencsére hiába, sértetlen vagyok. Akkor meg miért vagyok megkötözve? Valaki foglyul ejtett? Igen. Azt viszont nem tudták rólam, hogy valaha én voltam a legjobb ügynöknő a KGB-nél, Jekatyerina Petrovna Szemjonova.

Füst a lámpafényben.

Bizonyára te is feltetted magadnak a kérdést, hogy vajon milyen lesz életed utolsó itala. Ha nem, akkor előbb vagy utóbb úgy is felteszed és megpróbálsz rá válaszolni. Felesek mámorító hatásától, rózsaszín ködön át próbálod elképzelni az választ, de nem fogsz tudni igazából semmit se felelni rá. Mert a válasz nem is létezik. Tök mindegy, hogy melyik vágyálmodat is kergeted. A vörösborozás imádott pároddal, akit már a gimnázium óta ismersz.

Hatodik rész

 

A nyugovásra készülő várra hulló csend elviselhetetlen volt. Míg beszűrődtek hozzá a mindennapi zajok, legalább időnként kapott pár pillanatnyi feloldozást, amíg kiszabadulhatott a félelem és a bűntudat szorításából. Mostanra azonban némaság honolt a folyosókon, csak saját csizmáinak idegtépően ismétlődő dobbanását visszhangozzák szűk szállása csupasz falai.

Már felhagyott a számlálással; már nem érdekelte, hányszor kerülte körbe a szobát.

Kevesen tudják, de egykor Saroksár és környékét nem a Cigány vérvonal uralta, hanem egy ősi nemesi család, mégpedig a Setétváriak. Rengeteg magyar nemeshez hasonlóan ők is a szabadságharc leverése után vesztették el a települést, és a hozzátartozó vidéket. Azóta nem hogy nem politizálnak, de még emberek közé se mennek, csak végszükség esetén. Endre is csak véletlenül ismerkedett meg a Nyúl birtok legifjabb tagjával, Setétvári Zsolttal. Endre éppen nagyban lőtte az olaszokat isonzónál egy játékban, mikor az ifjú úr csatlakozott hozzá.