A mezítlábas bandita

2008, Washington

A helyi fiatalkorúak börtönében volt többek között, Coy Ryland Braddock is, csupán tizenhét évesen, többszörös lopás vádjával, három év börtönre ítélték. Kilátástalan helyzet volt ez a fiatalember számára, a családja szétesett már régen. Édesapja gyakran poharazgatott és a drogot sem vette meg, ennek az lett az eredménye, hogy őt is rács mögé dugták. Édesanyja, úgy döntött, hogy új életet kezd és új élettársával összeköltözve, nevelték Coyt.  Azonban, Coy soha nem jött ki a nevelő apjával, mindig veszekedtek.

  A börtön udvarán, ült egy padon és közben felidézett egy hasonló konfliktusba torkollott hétvégét.

Ragyogó, napsütéses délután volt. Nevelőapja, barbequet sütött, miközben édesanyja a tányérokat rakta az asztalra. Mariabella elmondta élettársának is, hogy tegnap az igazgató, az iskolába hívatta és Coy viselkedéséről panaszkodott, nem tanul, szemtelen a tanárokkal. Jason, szeretett volna beszélni a fiúval, de Mariabella, nem tartotta jó ötletnek.

Ám, Jasonból ki kívánkozott a mondanivalója. Mikor elkészült az étel és Coy is hajlandó volt kijönni a szobájából, neki láttak enni.

-       Ide adnád a sót? – kérte Coyt, nevelőapja. Azonban a fiú mintha meg sem hallotta volna.

Nem sikerült megtörni a jeget, végül Mariabella adta oda készségesen a sót. Azonban, Jason nem adta fel, sőt úgy döntött a lényegre tér:

-       Coy, édesanyádat a tegnap behívta az igazgató – kezdte, olyan hangon, mint aki csupán csevegni akar.

Mariabella nagyot nyelt, miközben a fiú csúnya tekintetet vetett a nevelőapjára.

-       Nem gondolod, hogy nem kellene ilyen szégyennek kitedd, szegény édesanyádat? – folytatta Jason.

És ezzel be is telt a pohár, Coy indulatosan felugrott az asztal mellől és felborította a tányérját.

-       Nem vagy az apám, hogy kioktass, cseszd meg! – dühöngött Coy és ott hagyta őket.

A nő szemében könnyek gyűltek össze és letette evőeszközét, a szétszórt ételeket kezdte összeszedni. Jason, megfogta a remegő kezeket, mire Mariabella visszazuhant az székre és zokogásban tört ki.

Coy ezek után, még zárkózottabb lett és lopni kezdett mindenfélét, ami megtetszett neki.

  Ennek az lett az eredménye, hogy most ott csücsül egy börtön padján, de nem ez foglalkoztatta őt. Valami sokkal fontosabb, a szökés.

Megfigyelte, hogy a börtönbe, mindig abban a délutáni órában érkezik az élelmiszert szállító autó, mikor ők kint vannak. Ebben lehetőséget látott, csak meg kellett, figyelje jól, hogy mikor lesz a legalkalmasabb a szökés végrehajtása.

Megfigyelte megint az autót, a hátsó ajtót, ahol kiszedik a termékeket, nem szokták bezárni, ez jelentősen megkönnyítette a dolgát. A kapu előtt, mindig meg kell álljon az autó, hogy szabad utat adjanak neki. Itt van egy hatalmas bokor is, mögötte elrejtőzhet és a megfelelő pillanatban felszáll az autóra. Csak egy bökkenő volt, az őr mindig leellenőrizte a rakteret is. De nem volt jobb ötlete, bízott benne, hogy majd akad valami az autóban, ami mögé elbújhat.

Ezzel véget is ért a séta, mindenkit visszatereltek az épületbe.

-       Félre az útból pupák! – üvöltött a fülébe egy srác, miközben befelé haladtak.

Coy, szóra sem méltatta. Minek? Holnap, kis szerencsével persze, már nem lesz itt.

Egész éjszaka nem aludt semmit, csak a fölötte lévő matracot bámulta, izgatott volt. Képzeletében, számtalanszor eljátszotta, hogy mit fog tenni.

Végre ebédidő volt, a siralmas eledelt, készségesen falta. Ha kijut sikeresen, nem tudhatja, mikor kap legközelebb ennivalót.

Az ebéd után, rendszerint kimehettek az udvarra, szerencséje volt, az nap is jó idő volt. Máskor bent maradtak és akkor csak az unalmas regények olvasása maradt, de ezek is ügyesen válogatva voltak. Csakis olyan írásokat kaptak kézhez, amiből okulhatnak, ezek a féktelen kölykök.

Kiérve, ugyan arra a padra ült, ahol tegnap volt. Már csak el kellett rejtőzzön a bokor mögött, de ez sem ment könnyen. Négy őr figyelte az udvar történéseit, ha a kapu felé indulna, azonnal észrevennék.

Kis tétlenség után, végre a szerencse a kezére játszott. A tegnapi fiú, aki lebőgte, megint nem fért a bőrében. Egy másikkal összekaptak rendesen és kitört a tömegverekedés. Természetesen, az őrök azonnal ott termettek, ez kapóra jött. Újabb mázli volt, hogy a kapus figyelmét annyira lekötötte a kitört verekedés, hogy Coy észrevétlenül rejtőzhetett a bokor takarásába.

Nemsokára az élelmiszert szállító autó is távozásra készült, szerencsére, nem tűnt fel senkinek, hogy Coy már nem ül a padon.

Amint megállt az autó a kapu előtt, az őr kilépett az őrszobából és az utasteret kezdte vizsgálni. Ezt várta a fiú, elő ugrott és kinyitotta a hátsó ajtót, szanaszét hányt ládák tárultak elé. Gyorsan felszállt és csöndben, amennyire lehetett becsukta az ajtót. Majd azonnal pár ládát egymásra pakolt és mögéjük bújt. Épp időben, már nyílott is az ajtó. Az őr belesett, nyújtotta a nyakát jobbra, balra. Majd csattant az ajtó. Coy mindeddig, lélegzet visszatartva lapult a ládák mögött.

-       Nem volt becsukva rendesen a hátsó ajtó! – hallotta az őr hangját.

Coy hátán, hideg veríték csordult végig. Csak remélhette, hogy senkinek nem lesz gyanús ez a dolog.

-       Biztos nem csuktam be rendesen. Sietek! – válaszolta a sofőr.

-       Akkor engedem is útjára! – mondta nevetve az őr.

A motor felbőgött és a jármű, mozgásba jött.

Nemsokára az autó megint megállt. Coy úgy gondolta, hogy elég távol van már a börtöntől, ezért gyorsan kiszökött az autóból és behúzódott egy sikátorba.

2008, augusztus

A washingtoni Orcas-Island települése, mindig csendes volt. Soha nem történt semmi különös dolog, ez idáig. Az őrsre bejelentést tettek, hogy valaki betört a helyi kávézóba.

A rendőrség azonnal kiszáll a helyszínre, rövidesen kiderült, hogy a tolvaj a széfből, egy hitelkártyát és tízezer dollárt sikkasztott. De semmi érdemleges nyomot nem hagyott maga után.

Hamarosan kiérkeztek a nyomozók is és találtak valamit, valamit ami elkerülte a rendőrség figyelmét. Meztelen lábnyomokra bukkantak, viszont ez sem segíti a nyomozókat a bűntény megoldásában.

Coy az erdők rejtekében bujkált, volt ugyan pénze, de hasztalan, nem mert mutatkozni senki előtt. Ezért úgy döntött, betör néhány lakásra és élelmet lop magának.

Újabb bejelentések érkeztek az őrségre, élelmet és sátrat loptak ezúttal. A nyomozók idegeit szaggatta a dolog, hogy az agyagos meztelen lábnyomokon kívül, semmi más nyomot nem hagyott hátra a betörő.

Coy egyre mesteriebben űzte, foglalatosságát. További betöréseket követett el és élelmet, mp3 lejátszót, fényképezőgépet lopott magának. Az erdő rejtekében élte életét, gyerekesen játszadozva. Mit sem sejtett róla, hogy a nyomozók nagy erővel keresik. Már mindenki úgy emlegette, mint a mezítlábas bandita esete.

2009, szeptember

Talán hihetetlen, de Coynak sikerült egy évig rejtőzködni a nyomozók elől. Már mindenki megfeledkezett a mezítlábas banditáról.

Azonban hosszú idő után, megint betörést tervezett. És ezúttal, valami nagyobbra gondolt, ezért a helyi market esett célpontjául.

Az éjszaka leple alatt közelítette meg az üzletet, két szerszámot vitt magával, egy fémvágót és egy pajszert.

Miután sikeresen átvágta a rácsos ajtót, kis vesződés árán az ajtót is sikerült kifeszítenie a pajszerrel.   

Amint bejutott, rögtön észrevette, hogy a market minden sarkában kamerák vannak felszerelve. Eszeveszett rohanásba kezdett a polcok közt, próbálva minél több élelmet magához venni. Közben próbálta arcát takarni, de ez, mint később kiderül, nem igazán sikerült.

Másnap, a nyomozók végre tovább jutottak az esettel, a betörő sikeresen elmenekült ugyan, de a kamerán tisztán látszott a gyerekarcú tolvaj és ezúttal is mezítláb volt.  A meztelen lábak, kétség kívül arról tanúskodtak, hogy az egy évvel ezelőtti betörővel van dolguk és már azt is tudták ki az.

Nem maradt más hátra, elfogatóparancsot adtak ki és a hírekben is megjelent az arca, a tizennyolc éves Coy Ryland Braddocknak, aki egy éve szökött meg a börtönből.

2010, március

Coy ismét sikeresen elmenekült az üldözői elől, ezzel az őrület felé kergetve a nyomozókat. Ez alatt, valóságos világszenzációvá nőtte ki magát a tizennyolc éves mezítlábas bandita, akinek lehetetlen a nyomára bukkanni.

Eközben a fiú, Teknőspáncél térségében húzta meg magát és itt újabb hibát követett el. Amint a víkendházak közt kószált, néhány ember észrevette.

-       Nézzétek! Az a kölyök, nem a mezítlábas bandita? – kiáltott fel az egyikük.

De ezzel fel is keltette, a bandita figyelmét és ő, mint rémült vad menekülni kezdett a fenyvesek között. Azonban, az egyikük épp kamerázott és azonnal felé fordította a készüléket. Így sikerült lencsevégre kapni a mezítláb menekülő, kócos hajú fiút.

-       Ezt azonnal jelenteni kell! – mondta a kamerás fickó.

Úgy is tettek, értesítették a hatóságot és azonnal a keresésére indultak. A nyomozók ez úttal, mindent megtettek, annak érdekében, hogy kézre kerüljön a két éve menekülő bandita.

Hamarosan, fegyveres SWAT egységek lepték el a szigetet és az égen black hawk helikopterek köröztek. A parti őrség, a vizet kémlelte árgus szemekkel.

A keresés tizennégy órát vett igénybe, eredménytelenül. A tinédzser kölyköt, mintha a föld nyelte volna el.

A médiában kitörő szenzáció volt, egy fiatalember, aki két éve immár, hogy túljár a hatóságok eszén.

Coy tudta, azzal hogy felismerték nagyot kockáztatott. Ennek tudatában, nem vesztegette idejét, még mielőtt a hatóság a keresésére indult volna, elkötött egy jachtot és meg sem állt, San Juan szigetéig.

Itt sem időzött sokáig, Oregon partjain kötött ki és így elérte az Egyesült Államok területét.

Hamarosan, újabb lopásra kényszerült, most egy autót lopott. Az egyik nagykereskedés parkolójában, talált egy olyan autót, amit a gazdája felelőtlenül elfelejtett lezárni. És most nagy utat vett a nyakába, egészen Dél-Dakotáig autózott.

Itt is többnyire csak rejtőzködött, de az éhség megint csak hamar előcsalogatta. Ennek orvoslása érdekében, egy családi házat szemelt ki, Yanktonban. Amint elhagyták a lakást, betört és a konyhába sietett. Kitárta a hűtő ajtaját és eszeveszett zabálásba kezdett. Ahogy megürült valami a kezében, egyszerűen csak a földre dobta. Mikor éhségét kielégítette, bement a fürdőbe és elkezdte levágni a haját.

Azonban ez időigényesnek bizonyult, mivel visszatértek időközben a lakók. És egyből kiszúrták a nyitott hűtő ajtót és a szétszórt dobozokat.

-       Kicsim, üljetek vissza a gyerekekkel az autóba. Lehet, még itt van! – utasította a családfő a szeretteit.

-       Csak… légy óvatos! – nyöszörögte a rémült anyuka.

A férfi még végig nézte, ahogy felesége és a mit sem sejtő két kisgyereke kimennek az ajtón. Majd, mikor megfordult, egy alakot látott kiszaladni a fürdőből, egyenesen le a pincébe.

A férfi nem habozott, utána sietett. Eközben, a betörő a pince egy sötét zugába rejtőzött.

-           - Ki van ott? – kérdezte a férfi. – Gyere elő te gazember!

Lassú léptekkel közelített a férfi, egy baseball ütővel a kezében. A fiú egyre jobban kétségbe esett.

-            - Mutasd magad! – kiáltotta a dühös apa.

És ekkor Coynak mentő ötlete támadt. Zsebéből előkapta, a lézeres tollát. Bekapcsolta és a férfira irányította a lézersugarat.

-        - Maradjon, ahol van! – szólalt meg a fiú, magabiztosságot erőltetve hangjára. – Fegyverem van, és ha nem tűnik el azonnal, használni is fogom!

A férfi bevette, inába szállt a bátorság és hanyatt-homlok szaladt ki a pincéből. Hallgatózott és rövidesen hallotta is a távozó autót. Gyorsan elhagyta a családi házat.

Coy ebből az államból is menekülni kényszerült.

A hatóságok tanácstalanságukba, tízezer dollárt ajánlottak fel a nyomravezetőjének.

2010, julius

A mezitlábas bandita további autókat lovasított meg és így jutott el egész Indiana államig. Itt némiképp meghúzta magát, de a keze továbbra is szurkos maradt. Apróságokat, ugyan de lopott továbbra is.

Eközben nevelőapja elhunyt és édesanyja egyedül maradt. Csak nőtt a nyomás rajta, nem tudván mi történik gyerekével. Ráadásul a média is állandóan faggatta, de ő ugyan semmit nem tudott róla. Bár csak tudott volna valamit, hollétéről.

Négy hónappal, az után, hogy Coy elhagyta Dél-Dakotát, reménykeltő hívás futott be az FBI-hoz. A mezítlábas banditát, egy bahamai sétányon látták.

Az FBI nyomozói csak hüledeztek. Hogy lehetséges, hogy észrevétlenül, az államok másik felében bukkan fel? Erre is kaptak választ hamarosan.

Nem régiben, egy repülőt loptak el, az Indiana állambeli bloomingtoni reptérről. Az ellopott Corvalis kisrepülő, vészjelzéseket adott le, a Bahamákról. Hamarosan rá is bukkantak a szétroncsolt gépezetre, amin megtalálták a fiú DNS mintáját is.

A mezitlábas bandita, Indiana államban tartózkodása alatt, nem tétlenkedett. Könyveket lopott, könyvtárakból, lakásokról. Ezek a könyvek a kisrepülők vezetését tanulmányozták, ezen kívül, szimulációs játékokat is játszott. Mikor eleget tanult, a reptér hangárjából kilopta a repülőt és a Bahamákra repült.

Sikeresen leszállt a gépezettel, habár az használhatatlanná vált, ott is hagyta, ami később vészjelzéseket adott le.

Coy épp ez egyik parti kikötőben csellengett, mikor egy járőr rá ismert. Az üldözőbe is vette a fiút.

A fiú nem habozott sokat, egy motorcsónakot vett igénybe és vízre szállt. A végtelen víztenger felé vezette a csónakot. A járőr, már feladta, már megint meglépett.

Igen ám, de a bandita ezúttal ismeretlen terepre lépett és elkövetett ezzel egy újabb hibát. A csónak rövidesen, homokpadba futott és tehetetlenül állt egy helyben.

Ezt észre véve, a járőr, erősítést kért és rövidesen kézre került a bandita. Ironikus módon, ez úttal is mezítláb vezetik el a biztonságiak.

Végül, két év hajsza után, tizenkilenc évesen elfogták Coyt. Ez alatt több százezer dolláros kárt okozott, amiért hat és fél év börtönbüntetést kapott.

A hírek megtelnek vele, mindenütt ezt lehet hallani.

„Szörnyű, amit tett, de csodálom, hogy magától képes volt meg tanulni repülőt vezetni!” – mondja az édesanyja a riportereknek.

Rövidesen, csodálói is akadnak és több mint ötvenháromezer fanra tesz szert, a közösségi oldalakon.

De ezzel még nincs vége. A fiú hamarosan rossz híreket kap, édesanyja halálos beteg. A fiú, kétségbeesésében, mindent megtesz édesanyja megmentése érdekében, még a börtön rácsai mögül is.

Felveszi a kapcsolatot, egy szervezettel, akik emberek lefagyasztásával foglalkoznak. Azok, viszont, nem kevesebb, mint nyolcvanezer dollárt kérnek az eljárásért.

Coy tudja, hogy ez édesanyja egyetlen lehetősége, mivel jelenleg, betegsége gyógyíthatatlan.

Riportot készítenek a fiúval, ahol kéréssel fordul az emberekhez:

-Az édesanyám az egyetlen a világon akit, mindennél jobban szeretek és minden áron, akarnék egy lehetőséget adni neki a jövőbeni gyógyulásra. Ezért arra kérek mindenkit, hogy segítsenek megszerezni a kellő összeget a lefagyasztására! – hangzik a telefonból, az előközvetítés alatt.

Csodával határos módon, az adományok elkezdenek befolyni és az összeg egyre jobban megközelíti a szükséges mennyiséget.

De nem elég gyorsan, Coy édesanyjának, hosszas küzdelme a rákkal véget ér, 2016 májusában elhunyt.

Újabb riportot készítenek az immár 25 éves Coy-al:

- Le vagyok sújtva, hogy az egyetlen ember, aki jelentett valamit nekem, már nem lehet itt. Még soha nem tapasztaltam ilyet, egész éjszaka sírtam és még sokáig fogok… - mondta elcsukló hangon. – Ez nem csak ábránd volt, bíztam benne, hogy az eljárás megmentheti anyukámat. A hetvenes években, a személyi számítógép is, csak egy ábránd volt és most, mindennap tapasztaljuk, mennyire valóságos.  Csupán kétezer százhatvan dollár hiányzott, még egy hét kellett volna, vagy két-három nap és meglett volna az összeg. Sajnos, nem bírt tovább küzdeni, és tizenkét órája elhunyt…. A begyült összeget, az adománygyűjtő szervezet, visszajuttatja az adományozóknak…

A történet valós esemény alapján készült, a nevek fiktívek!