Tokay újabb szendviccsel melegít a délutánra
Nem zavarja, hogy Endre közben fecseg valami olyanról, hogy Kunt ne engedje lőni, vagy hogy az indításra figyeljen, ezek felesleges taktikai elemek, ő neki pedig nincs rá szüksége, ő megy és gól, kész ennyi, nem kell túllihegni. Igaz, hogy ez az ötödik forduló és csak most hívták be cserének, mert Nyughalmi lesérült, de ez nem azért van, mert ne értékelnék tudását, ugyan dehogy. Közismert tény, hogy a 13.C osztály a legetikusabb társaság egész Saroksáron, ők a fair play hívei, megadják az esélyt a többi csapatnak is, hogy megnyerjék a bajnokságot, vagy legalábbis kis izgalmat vigyenek bele. Arról már senki sem tehet, hogy az egyik állat, név szerint Vadafi lerúgta a csapattársukat, és most szétalázhatnak mindenkit.
- Érdemes neked a taktikát magyarázni – zárja le a monológot Endre, kinek a második harapásnál esett le, hogy a csodacsatár most a sonkás zsemlére figyel. Lehet a mellőzés miatt kicsit durcis lesz, de majd megenyhül, ha Tokay rúg egy mester négyzethármast. A falat, amit az imént harapot ki az ételből, most ért le a gyomrába. Érzi, ahogy az egész testét átjárja az erő, hogy most ő az alfa és az omega, a kezdet és a vég. Ő dönti el a mai meccset... már ha a többiek is megérkeznek
- Te, Kovács hol van már?  - nem érkezik válasz. Lehet kicsit jobban megsértődött volna? Csak körmöli azt az ostoba történetét. Megböki a barátját,  hogy történjen már valami. Endre sóhajt, majd lerakja a tollat, és újra Tokayhoz fordul.
- Kukta korrepetálja őt valamelyik tanteremben kémiából – Azok a jó öreg korrepetálások... Szívesen adna ő is külön órát a vörösnek embertanból, de az a csaj még ahhoz is túl buta, hogy egy kis önkritikát gyakoroljon. Majd egyszer. Talán.
Ha befut Endre egyik műve
Ez pedig egyet jelent a cölibátussal.
Az utolsó falat is eltűnik a fogai közt, jóízűen nyel egy nagyot, majd pedig kidől a padon. Egy csodacsatárnak az ilyen luxus a minimum. Endre csak tovább körmöl. És körmöl... és körmöl, de mi a fenét tud eddig írni? És miért? Hogy ? Magyaron majdnem meghúzták, ne erőltesse azt ami nem megy.
- Csáo srácok, na mi a helyzet?  Hé Endre mit írsz? Mutasd már meg! Vagy inkább diktáljam?  Csak mert... mindig is szerettem volna diktátor lenni – Kiállt a távolból Csaba a folyosón henyélő két tanulóra. Mellette barátnője aki hangosan kacag az iménti „viccen”, bár ő úgyis mindenen szokott... Igazából ez egy közismert tény, hogy Kovács és a humor valamikor réges régen, egy messzi messzi galaxisban csúnyán összevesztek, és azóta külön tengetik az életüket. Szerencsére nem szokott gyakran humorbombákat szórni, de amikor próbálkozik... akkor valaki a valaki a földön biztos belenyúl a konnektorba. Igen, azért nyúl bele, mert Csaba poénkodni próbált. Endre csak elfintorodik a viccen... Hallott ő már rosszabbatt, úgyhogy értékelni kell minden olyat, ami nem borzadályosanéletfogytiglannal büntetendő.  Tokay arra se veszi a fáradságot, hogy felüljön, ha akarnak valamit, akkor majd úgyis oldalba bökik, addig had pihenjen
- Csak a leckét – fogja rövidre Endre, és teszi is a táska legmélyére a füzetet – egyébként hogyhogy ilyen hamar végeztél?
- Tudod... a kémia meg én olyanok vagyunk mint a tűz és víz. Egyik sincs a másik nélkül, ergo bennem is meg van a tudás, csak elő kell hívni. Mint az oroszokat a spájzból -
valakit most nyúlt a konnektorba, állapota súlyos, és szinte biztos, hogy nem éli meg a holnapot.
- Najó.. Remélem tudod, hogy ötkor meccs. Többieket nem láttad? – Csaba rá se hederint, barátnőjével enyeleg, majd a konditerem felé veszik az irányt. Jobb így mindenkinek. Tokay nagyokat horkant. Sehol senki, ,egyedül a szurkolók hangja szűrődik ki a tornateremből. Még egy óra van hátra. Tanulnia kéne, de évvégén jobb jegyeket akar kapni de... a falat most festették újra. Milyen gyönyörű. Milyen fényes. Milyen lassan szárad a festék. Igen, meg van mit fog tenni a meccsig.... Vigyáz a falra, hogy ne fogdossák újra, hisz kár lenne érte, ha a frissen festett fal már most koszos lenne. A tanárok biztos meg fogják érteni, hogy miért nem készült.
Kivéve Tihanyi
Sebaj... Vannak akik egyszerűen nem tudják becsülni a hősöket. Különben is, amíg a falat figyeli, mentálisan felkészülhet a délutáni meccsre. Két legyet egy csapásra.
Jó fél óra telik el, mire befut Korlát tanár úr, a csapatmezben. Endre az órára tekint, ideje menni melegíteni. Felkelti komáját, aki még kicsit kómás, de tudja jól: ha menni kell hát menni kell. Endre felkapja a vállára a táskáját, elindul átöltözni.
 Percek kérdése, és kezdődik a mérkőzés...
Percek kérdése és egy más világba lépnek át, ahol csak győztesek vagy vesztesek vannak.  Vagy valami ilyesmi. Endre, aki egyébként a csapat hálóőre gyorsan átveszi a ruháját, és indul is melegíteni. Megszokásból ő is fut egy kört a folyosókon, noha ennek a gyakorlati hasznára még nem jött rá, lévén a feladata, hogy többé-kevésbé, de egy helyben álljon. Mindegy végülis, a tradicíók fontosak, felesleges lenne ezt most megszakítani. Futás letudva, kicsit még nyújt és kész is az alapos bemelegítés, kár lenne ezt tovább fokozni, csak nőne a sérülés esélye, az pedig roppant kínos lenne meccs előtt. A teremben a hangulat kiváló, a nézők rendkívül szórakoztatónak tartják az előcsapatok játékát, ami most kifejezetten minőségire sikeredtek. Kovács nem bírja ki, a közönséghez rohan, és letépi magáról a mezét, had csodálja mindenki meg a kidolgozott felső testét, ha már a játéktudását nem mindnig tudják. Fiatal gólya lányok tucatjai rohannak feléje az aláírásáért, rosszabb esetben pedig szerelmes levéllel a kezükbe.. Hihetetlen, hogy a páncélozottharcijármű csapata két zacskó szotyiért szerződtetni tudott egy ekkora tehetsége. Persze az ilyen tehetségét barátnője kevésbé értékeli, aki ilyenkor inkább elfordul, és magát győzködi, hogy feleslegesen féltékeny, Kovács hűséges hozzá. A bíró lefújja a mérkőzést, az előzőek le, az újak fel, ezt pedig egyet jelent, hogy Endre végre elfoglalhatja méltó helyét. Megkezdődik a labdával való melegítés, a srácok passzolgatnak, cselezni próbálnak, míg Endre egy kapushoz méltóan végzi a melegítést: A  szemével követi a labdát, de azt már profi szinten. A gyors melegítésnek vége, újabb sípszó, kezdődhet a mérkőzés, tank a száraz zsömle ellen, akik egyébként csak egy évvel idősebbek náluk , de ez nem jelent semmit ugyebár. A tehetség nincs korhoz kötve. A védelem főparancsnoka, és egyszemélyes hadserege nem más, mint az osztályfőnök, Korlát Ferenc, aki kiválóan szerzi meg az ellenféltől a labdát a középkezdést követően, sőt bátran tör kapura, jobbszélen indítja Tokayt, ki, mit ad Isten, nem éri be a passzt, és kirúgás az ellenfélnek. Petinek persze védekezni már büdös, meg különben is levágott egy sprintet, úgyhogy őt most békén lehet hagyni, úgyhogy a csapat emberhátrányba kerül a térfelén. Korlát tanár úr nem szórakozik, gyorsan megoldja az emberelőnyt, és becsúszik az ellenfélnek. Persze a kerek tárgyat nem találja el, de a szerencsétlen végzőst annál inkább, akinek nem csak a mai úszott el, de a félévben többet nem lesz meccse, tanár úr pedig megúszsa egy figyelmeztetéssel. Hiába, ha labdavót akkor labdavót. A szabadrúgást Endre könnyen hárítja, aki előreadja Tokaynak, a csatárról kivételesen  nem pattant két méterrel odébb a labda, úgyhogy kapura törhet. Meg is teszi, de az erőtlen találatot könnyen hárítja a kapus, azonban a kipattanóra még odaér Kovács, és megszerzi a csapat a vezetést. Egy-null. Kovács lekapja megint a pólóját és beugrik a szurkolók közé, nem számít, hogy így kettővel vannak kevesebben a védekezésnél, hisz Tokay megint szörnyen elfáradt abban a rendkívül megerőltető támadásban... Gólpasszt adott na , ezek után nehogy már ő rohangáljon a labdaután. Egyedül Baszkföldi és Korlát marad a védelemben, becsúszás kihúzva, már ha nem akarnak eltiltást. Először Baszkföldi indul meg az ellenfél felé, de az csak kipasszolja szélre, majd újra vissza középre, csak hogy most Korláthoz. Már indulna vissza a szárazzsömle védekezni, mikor az utolsó emberük megszerzi a tanár úrtól a labdát, és jöhet a legszemetebb rész. Az egy kontra egy. Endre készül lelkiekben, hisz most fontos döntést kell meghoznia, a másodperc törtrésze alatt: mozduljon vagy ne, rúgja fel a gyereket vagy ne , nindzsa vagy a krumpliszsák védést alkalmazza, írja tovább a történetét vagy ne. Döntött , kimozdult, és oly finoman, oly kecsesen rúgta fel a gyereket, hogy azt még a bíró sem fújta be. Sőt erre még Korlát is elégedetten csettint. A labda közben a pálya túlsó végén landolt , a felrúgott gyerek pedig a kapuba, hiába , Szilvás ért az ilyesmihez. A játékos egy ideig a földön is maradt, de a bíró színészkedésért még sárgát is ad neki. Kovács még időben szakad el a rajongóktól és időben csap le az árva labdára, ami felé oly annyira sietett az ellenfél kapusa. Hasonló helyzet alakul ki, mint az imént Endre és a csatár között, azzal a különbséggel, hogy Kovács bevarrjaa a helyzetét aljasan a jobbsarokba. Kettő null. Ettől végkép megvadul a közönség, és mindenki Kovács nevét skandálja, aki nem rest, és beugrik közéjük, azonban most nem is szándékozik visszatérni a pályára. Hiába, a csúcson kell abbahagyni. Kovács lejövetelét követően a közönség jórésze el is hagyja a termet, a sztárral együtt, helyére pedig Balu áll be, akit egykor egy melegszendvicsért vett meg a csapat, de még az is drága volt érte, mint idővel kiderült. A zsömle készül az új középkezdéshez, de leintik, félidő és térfélcsere
- Tokay, a jó ég áldjon már meg, egyszer se jöttél vissza védekezni! – korholja meg a tanár úr a csodacsatárt, kinek ránézésre lélegeztetőgépre lenne lassan szüksége
- Ha én nem maradok elől, a kontra játékunk mehet is a kukába – szuszakolja ki magából a választ, majd megy is a helyére. Nincs szüksége taktikai utasításokra, a meccs alatt kielemezte az ellenfél gyengepontjait.
Elhangzik a sípszó, a páncélosok kapura törnek, Balu lehagyja a védőjét, kapura tör, mire valaki csúnyán elkaszálja a lábát a hetesen belül. Tizenegyes nincs, vita van, majd gól is. A játék nem állt meg, és amíg Korlát a bíróval vitázott, addig hátul Endre maradt egyedül a zsömle csatáraival szemben, és lehet bármekkora csodakapus, de a kettő kontra egyet ebben a dimenzióban egy kapus se tudta jól megoldani. Korlát inkább visszaáll a helyére, morog valamit, és feláll az újabb középkezdéshez. A labda ezúttal Tokayhoz landol, aki elég merésznek érzi magát ahhoz, hogy cselezni próbáljon. A műtét sikeres, a páciens meghalt, Tokay, a futball hatalmas labdazsonglőre konkrétan saját magát cselezi ki, és hagyja árván a labdát. Dühében letépi magáról a mezt, majd kihajítja a pályáról.
A látványtól a maradék közönség is inkább hazament leckét írni. Kivéve Kukta. Mert Kukta egy igazi páncélozottharcijármű ultra. Utolsó öt perc következik, és a zsömle vezet egy újabb támadást az ellenfél térfelén. Baszkföldi nem cicózik , az ellenfél játékosát beszorítja a falhoz, és próbálja elvenni a labdát. Aprítják egymást, ott egy bokának annyi, itt egy sípcsont fog eltörni, sebaj, legalább meglesz a felmentés testnevelésből. A zsömle végül nehezen kigurítja a fal mentén a társának a labdát, aki könnyedén fordul le Korlátról, és támad egyedül a kapura. Endre nem habozik, kirohan, hogy megint elkaszálja az ellenfél játékosát, azonban most valahogy elszámolja magát, és túl korán csúszik el. Az ellenfélnek nincs más dolga, mint besétálni a kapuba. Kettő-kettő. Egy utolsó, mindent eldöntő támadásra van már csak idő. Tokay hátraadja Korlátnak, aki meglódul, majd mielőtt elvesztené a labdát, gyorsan kiadja szélre Balunak. A srác habozik, elbizonytalanodott, mit tegyen, amit a zsömle kihasznál, és könnyedén veszik el tőle a labdát.  A kontra építést Baszkföldi akadályozza meg, aki jóidőben lép ki, és elcsípi a labdát, mikor azt passzolták tovább, és kapura tör. A zsömle játékosok körülötte, az ellenfél kapusa előtte, csapattársak pedig messze kint a szélen.... Nincs mit tenni, el kell vállalnia... Nem született hősnek, de ha kell, most az lesz, felvállalja a góllövés nehézségeit, és dicsőségét, azért cserébe, hogy a csapat győzelmeskedjen. Nem habozik, erősen ellövi a kapu közelében a labdát, hátha beakad.... Csak a gólhoz többnyire szükséges egyfajta lövőkészség ami Baszkföldiben... mondjuk úgy nincs meg. A kapu helyett a tornaterem ablakát találja el, ami a lövéstől össze is törik.
A végeredmény : Kettő- kettő
Boldog valaki?  Nem
Érdemes volt ezért játszani? Nem
Endre nem vár, amint lefújják a meccset, rohan az öltözőbe a holmijáért, nincs kedve megvárni a nagy taktikai kibeszélést Korlát és Baszkföldi között. Tanulni kell, ha nem akar holnap Korlát „váratlan” röpdolgozatán karót írni