Kevesen tudják, de egykor Saroksár és környékét nem a Cigány vérvonal uralta, hanem egy ősi nemesi család, mégpedig a Setétváriak. Rengeteg magyar nemeshez hasonlóan ők is a szabadságharc leverése után vesztették el a települést, és a hozzátartozó vidéket. Azóta nem hogy nem politizálnak, de még emberek közé se mennek, csak végszükség esetén. Endre is csak véletlenül ismerkedett meg a Nyúl birtok legifjabb tagjával, Setétvári Zsolttal. Endre éppen nagyban lőtte az olaszokat isonzónál egy játékban, mikor az ifjú úr csatlakozott hozzá. Könnyedén barátok lettek, lévén Endre volt az egyetlen, aki orvosként tudta, hogy a sérülteket el kell látni, és nem a gyilokokat gyűjteni. Ez nem a csapattársak tudatlanságát mutatja, hanem Endre zsenialitását 
Hisz manapság divatos túlbonyolított játékokat készíteni
A birtoktól nem messze teszi le egy távolsági busz az ifjú írót, konkrétan a semmi közepére. Itt-ott szalmabálák, de ezen kívül semmi, csak egy földesút, ami egy épülethez vezet a távolban. Hosszú útnak néz elébe, ha tudja ezt, hideg élelemmel készül. Nem érti, hogy Zsolti fiú miért nem említette neki ezt az apróságot. Lényegtelen, nem morfondíroz tovább ezen az apróságon, és elindul az úton. Időközben a mezőn feltűnik egy kecske, ki Endrével szemben nem volt megdermedve. Gondtalan életet élt a Nyulak ura birtokán, a sok tapsifüles között, napi kötelességeit gond nélkül teljesítette. De ez egy más időkre szánt történet.
Nem telik bele félórába se, és eléri a birtok kapuját. A kerítést, és az ajtót is már csak a lélek tartja egyben, több helyen is korhad a fa, a festésnek nyoma sincs, és még rendes nyomógombos csengőre se futja. Ellenben a kapu felett lóg egy kolomp, ami azért már valami.... A hecc kedvéért jó erősen megrázza, had tudja meg ország világ, hogy valaki érkezett.

- Édes fiam, nézd má meg ki érkezett! – szól valaki a pajtából

- Nem tudom mutter – szól egy hang a házból, feltehetőleg az internetes barát

- Oszt mé nem tudod édes jó drága fiam? – egy perces néma csend, hirtelen nagy puffanás, majd egy sikítás, és újra csend. 

- Eltörött a lábam mutter, ezé nem tudom – Hihetetlen milyen könnyen baleset érhet minket. Elég, ha csak vendég jön, és máris eltörhetjük a lábunkat. A párbeszédet követően nem sokkal kinyílik előtte a kapu, kor, magasság, és természetesen a nem alapján Zsolt édesanyja nyitott kaput. Apró,vékony, de mellben telt asszony, sötét hosszú hajában néhol már megjelentek az őszhajszálak. Barátságosan mosolyog Endrére, aki kicsit zavarba jött a halottaktól, úgyhogy enyhén elpirul.
- Nem kell piromkodni, nem vagyok én olyan szép. Inkább fáradjál be. Zsolti bent vár a szobájában – Endre csak még inkább elvörösödött, és próbálja kerülni az asszony tekintetét. Tipikus parasztház, az a csoda , hogy áram és internet van náluk. A fiatal író amint befárad, az anyuka be is csapja az ajtót, majd indul vissza a dolgára nyulakat etetni. Érthető, hisz nem is hozzá jött,… Habár a tekintetében volt valami… kacér..
A lakás a külsőnek megfelelően egyszerű, sehol egy kirívó bútor, vagy festmény. Az ismerős bent ül a szobában, és elsőre elég bizarr látványt nyújt. Pólóján rajta van az elmúlt egy hét ebédmenüje, izom nem sok, de zsírból még annyi sincs rajta. Konkrétan számolni lehetne a bordáit ránézésre. Az áll alatti szakáll gondozatlan, hosszú, haja enyhén zsíros. Nem feltétlen erre a látványra számított a fiatal író. Mindennek a tetején pedig, Zsolti lába egy nagy adag téglarakás alatt van. Endre semmilyen utalást sem talál arra, hogy hogyan került oda az a rengeteg tégla, vagy az a láb a téglák alá. Az birtok urának nem tűnik fel elsőre, hogy jött hozzá valaki, először rá se hederít, majd miután Endre már úgy köhögött, ahogy az igazolásért harcol a doktor úrnál, megfordul és elkerekedik a tekintete
- Csak nem? Azt hittem vicc volt, hogy tényleg eljössz hozzám –makogja meglepetten , finoman végigméri Endrét, majd visszafordul a géphez – szívesen felállnék és kezet fognék veled, de éppenségel el van törve a lábam , és... gondolom tudod hogy megy ez.. Mondjuk azt megköszönném, ha nem ülnél rá, így is eléggé fáj 
- Szevasz Zsolti – Nem ül le, inkább nekitámaszkodott a falnak, úgy érzi, hogy nincs értelme erőltetni most a személyes beszélgetést. Különben is, az egyetlen széken, ahol helyett foglalhatna, épp egy téglarakás csücsül, az ágyon pedig koszos ruhák tömkelege - mi a helyzet? Hogy a francba tudtad eltörni a lábad? És a francba is, mit keres egy rakás tégla a szobában – Az a tégla kezd fontosabb szerepet játszani, mint bármelyik karakter ebben a történetben. Zsolti csak értetlenül tekint az új barátjára
- Te még nem csináltál ilyet? Tudod... amikor anyum kér valamire, és épp a neten játszom , nos... drasztikus módszereket kell alkalmazni... Nem tudják megérteni, hogy az interneten nem lehet a játékot megállítani. Most is, ha kimentem volna, buktam volna minden aranyam, amit az elmúlt három órában összeszedtem. Az ilyenek elkerülése miatt kötöttem a plafonra egy rakat téglát – mutat a szék fölé, amelyiken a lába van. Tényleg lógnak le a plafonról kötéldarabkák, amiket odaragasztott valaki. – Bár kétség kívül , nem túl egészséges ez...
- Kétség kívül, a tégla rendkívül ártalmas tud lenni a saját és környezeted egészségére – morogja Endre cinikusan – És mi a helyzet a nőkkel? Sikerült becserkészned akár egyet is ? – érdeklődik. Hazudnék, ha azt írnám jószándékból, csupán biztosra akar menni, hogy megint egy életképtelen alakot fogot ki, mint ismerős a neten. Zsolti egy pillanatra újra Endrére tekint kérdőn, majd visszafordul a géphez, és tovább játszik azon
- nőőők... Csak a baj van velük ... – A fiatal író nem akar hinni a fülének. Tán mégse lenne akkora  ... szerencsétlen mint gondolta? – Múltkor az az ostoba bejárónő miatt buktam több ezer aranyat, mert amennyi esze volt, kihúzta a modemet. Szóltam is anyumnak, hogy ez minimum egy kirúgást ér, ha nem kötél általi halált, de neki lágyabb a szíve, és inkább csak kirúgta, igaz nem azért, amit mondtam neki. Egyébként kár, hogy csak elbocsátotta,ugyanis  akasztott embert még úgyse láttam – És Endre most tette meg az első lépést a kijáratfelé.
- De... miért rúgta ki ? – Nem érti mit keres még itt az előző kijelentés után, kitudja, lehet az egész csak egy álca, és egy sorozatgyilkos csapdájába sétált bele... Habár jobban belegondolva, senki nem tudná magát ilyen bénának maszkírozni...
- Azt mondta, hogy szexuálisan zaklatott. Engem. Mondom jóvicc. Attól, hogy néha lengén jött be hozzám takarítani, az még nem jelent semmit. Lehet csak melege volt... - Közben beállíta háziasszony, kezében frissen szedett répával
- Naa mit hozott neked anyuci, mit hozott Zsoltikának? – jött be a szobába , közben úgy csinált, mint a nyulak a fogukkal, ha kaját látnak
- RÉPA ! MUTTER TEDD LE AZ ASZTALRA  ÉS KOTRÓDJ KIFELE, NEM LÁTOD, HOGY TELJESEN BEÉGETSZ? – ordít rá Zsolt, miközben a székben „ugrál” dühében. Az asszonyka lerakja a répát az asztalra, majd kiment. Kifele menet kacéran kacsintEndrére, aki nem tudja mire vélni a dolgot. Valahogy nincs kedve a töltöttnyúlhoz. Zsolt kivett egy répát, és hangosan rágcsálni kezdte, egészen elképesztő lelkesedéssel
- Kérsz? – nyújtotta felé a tálat.
- Nem köszi...
- Jobb is, több marad nekem. Egyébként veled mi a helyzet? – próbál úgy tenni, mint akit érdekelt, de közben a szeme mindvégig a monitoron maradt. A fiatal író nem tudja mire vélni a dolgot, de inkább megpróbál a kérdésre válaszolni
- Belekezdtem egy történetbe ami egy
- Bocs, nem mennél el, újra behívott csatába, muszáj arra koncentrálnom.MUTTER!  kivezetnéd? – Egy anyukának a gyermeke kérése szent és sérthetetlen, rohant is be a szobába megint, hogy kitessékelje az illetéktelen betolakodót. Endre nagyokat pislog, nem igazán tudja mirevélni az egészet. Viszont már érti, miért ennyire lepusztult a környék. Jobb is ha tovább áll, és nem zargatja a a birtok örökösét. 
Hiába, az internetet csupa kedves embert lehet megismerni, főleg játék közben.