Vannak még hősök a világon. Habár nem viselnek köpenyt, nincs szupererejük, és mostanra májuk se, az elit-etil alakulat tagjai hősök. Ők azok, akik a péntek, szombat éjszakáikat áldozzák arra, hogy gyermekeink egy szebb, alkoholmentesebb jövőben éljenek. Így kívánnak tenni ma is, a császár utca egyik eldugott kocsmáját akarják ma ostrom alá venni, kiüríteni a sörös korsókat, eltüntetni a feles üvegeket. Egy informátoruk ajánlotta nekik a helyett, akinek maradtak emlékei a múlt hét szombatról, ugyanis ezen a helyen a kocsmárosok egy új italt fejlesztettek ki a szomjazó torkok ellen, mégpedig a dzsimbot. Senki nem tudja megmondani, mit tartalmaz a különös ital, lévén aki ivott belőle, másnapra mindent elfelejtett…illetve az ital hatásától az éjszaka megtanult teleportálni, de ez csak mellékes információ, a tudományos felfedezésekről való beszámolást hagyjuk meg másoknak
Ahogy a heringpartikat is.
Gondolta Endre, majd megnyomja a leszállást jelző gombot, és az ajtóhoz próbálja gyömöszölni magát. Társait, Pacsirta Áront és Tokayt a tömegben elhagyta, csak reméli, hogy feltűnik nekik, melyik megálló jön. Borivot nélkülözniük kell, aki legutóbb két hölgyet is megmentett az alkoholfogyasztástól. Igaz, úriember nem hívatja meg magát, de néha muszáj a szabályokat áthágnunk a nagyobb jó érdekében. Imént történetünk tanulságát is olvashatták. Az esti villamosozás teljesen más élmény, mint amin reggelente kell elviselni, nem jobb, vagy rosszabb csak más. Itt nem Dj addmárátahelyed Józsefné van a lemeznél, hanem hogyanszedtemösszeategnapi csajt Béla vagy úúúnekemmegseártapia Karcsi , jelen esetben előbbi.  A lemezlovas most épp azt ecseteli jó hangosan, csak hogy az egész kocsit jó tanácsokkal lássa el, hogy a nőknek csak a pénz kell, úgyhogy használjuk csak ki őket, nyugodtan, és  hogy egy határozott popsira markolás egyenlő a bókkal. Feltehetőleg ennek következtében valami vakegér  erősen rámarkol Endre fenekére, miközben ő a leszálláshoz készül, de ő oda se figyel, megszokta már az ismerkedés ezen formáját. A biztonság kedvéért azért ellenőrzi, hogy a belső zsebéből nem lopták e ki valahogy a tárcáját. A villamos közben a megállóba érkezett, az ajtók kitárulnak, és végre levegőhöz juthat. Elégedetten szív egy nagyot a jó szmogos pesti levegőből, majd akaratlanul is mosolyra húzza száját. Hiába, az ember megbolondul, ha egyszer levegőhöz juthat. Őt követte nem sokra rá Pacsirta és Tokay, előbbi jó hangosan megvádolta az egyik utas édesanyját a legősibb női mesterség foglalkozásával, ugyanis szerinte az megpróbált lopni tőle.
- Nyugalom már Tokay – csitítja a kicsit túlsúlyos barátját – nem kell a balhé – a villamos ajtaja közben bezárul, és a jármű elindul a következő megállóba. Áron, aki egy jó két méteres srác, hosszú, sima arccal, és rövid barna hajjal, kicsit átmozgatja a testrészeit, illetve aprólékosan kiroppantja a nyakát. Miután kiheverték a parti fáradalmait, átkelnek a zebrán, és elindulnak a legközelebbi mellékutca irányába, ahol a feltételezett hely fekszik. Miközben haladnak a céljuk felé, egy csapatnyi fiatal mellett mennek el, a jó részük mintha nem is lenne teljesen jól. Feltehetőleg előbb kezdték az estét, és most jött el az a fázis, mikor szökik a róka. Endre szánakozva tekint rájuk. Nem érti miért iszik az aki nem bírja, miért nem hagyják rájuk a hősködést. Igyanak csak vizet, mint az állatok.
Hamar elérik a kocsmát, a hely egy nagyobb sorház pincéjében van, szűk lépcsők vezetnek le oda, biztosítva, hogy aki egyszer részegen felment, egyben ne tudjon visszamenni. A bejáratnál két köpcös alak támaszkodik a falnak, szolidan végigmérik az alakulat tagjait, majd beengedik őket a helységbe.  Endrét azonnal megcsapja az a tipikus pince illat, enyhén alkohollal keverve.  A helység nem valami nagy, ami nem lenne baj, csak nincs szabad asztal.  A legtöbbnél halkan pusmognak egy korsó sör társaságában , esetleg hangosan röhögnek valamin. A legnagyobb zsivaj a terem végéből , a csocsó asztaloktól jön, ahogy hangosan szitkozódnak és csapják a rudat a falhoz. A pultnál már két halott fekszik,  ennek ellenére a pultos mintha az egyiknek töltene egy újabb pohárkával.
- Pacsirta fizet- nyögi ki Endre, és megindul a csapos irányába, hogy kérjen három sört. Áron nem ellenkezik, beletörődött ő már ebbe, majd a következő körben lehúzza ő a barátját. Tokay pedig csak megvonja a vállát, addig jó, amíg nem neki kell költeni.
- Egészségetekre -  emeli a korsót a magasba, amint a társai szintén a pulthoz érnek.
Kezdődhet hát az alkoholpusztítása és az elbutulás. Endre nagyon kortyol az italból, szinte sóvárgott már utána. Beleremeg a gyönyörtől, ahogy a hideg nedűt megízleli. Pacsirta óvatosan belekortyol, szigorúan csak a habot, és azt is csak finomkodva. Tartogatnia kell az erejét a komolyabb megmérettetésekre. Tokay pedig csak Tokay, iszik, nem kérdez, nem gondolkodik.
- És egyébként mi újság veled Áron ? – kérdezi Endre két korty közt, hogy ne úgy álljanak ott sörrel a kezükben mint a lakodalomban a fa
- Lopom a napot leginkább –feleli mosolyogva, majd kortyol finoman – Egy hónapja otthon ülök, mert meguntam a múltkori helyet. … erősen gondolkodom, hogy tovább tanuljak a megtakarításomból de nem érzem hozzá az erőt… Meg ugyebár az az elit szórakozása… – fejti ki, közben pedig szemezni kezd a nála legalább egy tízessel idősebb szőke, pultos hölggyel. Na, nem mintha annyira megfogó látvány lenne, szimplán az ingyen pia még jól jöhet….Endrének feltűnik az ismerkedés, de ő csak legyint rá.
- Fiatal az este az ismerkedéshez – morogja, majd lehúzza a sörét, és megtörli a száját. Nem érzi még az alkohol hatását, de mintha ellazulna, és minden egyszerűbbnek tűnik 
- Fizetheted a következő kört – közli Áron, majd óvatosan kortyol az italából. Tokay hevesen bólogat, és elkezdi bújni az itallistát.
- Még meg se ittad a söröd…Na nem mintha az én dolgom lenne… Mi az akciós?
- Pálinka – feleli Tokay letörten. A múltkori kerítésszagató után kerülné az ilyen szíverősítőt. Pacsirta szintúgy felszisszen finoman, ő nem erre szerződött, neki csak finom, minőségi italok jöhetnek, nem a gagyi gugyinak hazudott löttyök, amiket bizonyos helyeken kapni. Endre, látván a lelkesedés mértékét, kapásból rendel egy decit mindenkinek, csak hogy a jókedv biztosítva legyen. A rendelés közepette az is kiderül, hogy nem csak rózsa, csoki, vagy egy kis kedvesség képes jobb kedvre deríteni egy nőt, hanem a pénz is. Legalábbis a pultos hölgy igen jó kedélyű lett, amint Endre az asztalra vágta a 10 koronát.  Leemel a polcról egy 40%os barackot, és érzéssel tölti ki a vendégeinek az italt. Az egyik halott figyelmes lesz az újabb adagra, kezével finoman nyúlna is egy pohár után, de Endre egy finom pofonnal tesz róla, hogy a holtak azok maradjanak. A srácok a magasba emelik a poharat, koccintanak, de egy ideig méregetik még a vízszerű valamit. Elsőnek Tokay húzza le a decit,  fülei kettéálltak, kicsit köhécsel, majd elégedetten csettint. Látván, hogy Tokay túlélte, Áron összegyűjti minden bátorságát, és lehúzza egészbe a töményet.
- Elég király volt ez – nyögi ki Pacsirta, mihelyt végigmarta az ital a torkát. Finoman az ajkába harap, amint újra meglátja az eladónőt. Össze kéne szedni valahogy, de hogy? Elég jól néz ki ahhoz, hogy ne utasítsák vissza, de meló közben sosem nyerő ez az ötlet… bár, még nem találkozott olyannal, aki visszautasítaná a megnyerő stílusát.  Inkább iszik még, csak hogy biztos legyen a siker. Az egyik csocsóasztal váratlanul megüresedik, Tokay pedig rohan is oda, hogy lefoglalja. Endre rendel még egy sört magának, hogy valamivel enyhítse a pálinka okozta károkat, majd ráérősen utána indul.
- Srácok, nem tudom hogy vagytok vele, de veszettül nem érzek még semmit – nyögi be Áron, mire az asztalhoz ér.
- Nagykaland, de nincs egy százasod? – feleli Tokay, miközben a zsebeit kutatja valami apró után. Endre kinyitja a tárcáját, és az asztalra dob egy érmét. A barátja elveszi, majd bedobja a gépbe az érmét, és kezdődhet a játék. Pacsirta az asztal egyik végében áll, a sörrel a kezében, és figyeli a játékot. Endre egy közeli kis asztalra helyezi az italát, majd megragadja a rudakat, és rákészül a játékra.
- Áron, nem hoznál még egy kört ? – érdeklődik Endre. A barát nem szól, felesleges, itt most csak a tettek számítanak. Különben is, hátha összeismerkedhet a pultossal. Tokay erősen koncentrál, a pörgetés határát súrolva játszik, Endrét beszorítja a saját térfelére, ám egy hibát vétve a fiatal író szerzi meg a vezetést.
- Egyébként a vörössel mizu ? – veti fel a témát, míg Pacsirta nincs itt
- Fogalmam sincs, hogy közeledjek – morogja Tokay, majd félpályáról vág egy gólt. – nem kívánom elveszíteni, mert kitűnő barát, mindig meghallgat, és segítene….
- Képzelem. Az a kebelméret engem is megfogott.  – Tokay egy ingerültebb pillantást vet  barátjára, majd a figyelme visszatér a játékra, és vág még egyet, ezúttal kapusként.
- Természetes, hogy a külső fog meg először mindenkit – nyögi ki végül a gólt követően. Endre nagyot kortyol a söréből.
- Nincs ezzel semmi baj – motyogja, miközben próbálja visszaszerezni a labdát – csak szegény az átlagnál nagyobb kebelméretnél nem tud mást felmutatni. Ráadást még csak nem is érdekled – csak összehozta, egy előreadott labdát átvett, majd bevágta a kapu sarkába. Tokay nem kíván reagálni az elhangzottakra, inkább kölcsönveszi Endre italát, és lehúzza azt.
- Nem hiszem, hogy neked kéne magyarázkodnom róla – zárja le a témát, és középről vág barátjának egy óriásit. Két srác a háttérben feláll és elindul feléjük. Mind a ketten alacsonyabbak, hasonló korúak lehetnek, mint ők. Az asztal mellé állnak, és úgy nézik a meccset. Pacsirta közben felszívódott a pultossal. Ejnye, a raktárból kell hozatni azt a felest?
- Kihívnánk benneteket egy sörre – szólal meg az egyik ismeretlen, miután Tokay kellőképpen megalázta Endrét a játékban. Peti lelkesnek tűnik az ötlettel kapcsolatban, egész addig amíg barátja erőteljesen oldalba nem vágja.
- Majd talán később – válaszol Endre végül, majd a felszabadult asztalhoz lehuppan. Nem hagyja nyugodni, hogy Pacsirta eltűnt, hisz megígérte az anyjának, hogy élve hazajuttatja. Idáig mindig betartotta az ígéretét, nem lehet, hogy ma este, egy rutinbevetés alkalmával Pacsirta elessen, és magánál Rehaz doktornál ébredjen.  Pultos közben visszatér a helyére, barátja viszont sehol… Nem, az nem lehet, hogy a mosdóban van, a rókához korán van még. Elkábította volna a pultos, hogy elrabolja és otthon magának megtartsa? Esélytelen, minden jó ízlésű nő Endrét rabolná el magának, úgyhogy ez megint csak kizárva.
- Bocsi srácok – szól egy ismerős hang hátulról. Áron az, kezében két különös itallal, amit Tokay és Endre elé tesz le. Tekintete nem tiszta, és mintha az a mosoly is természetellenes lenne.
- Mi ez? – Kérdi Peti, miközben az italt szagolgatja. Tömény illata van, de valahogy mégse tűnik annak. Áron miatt Endre is gyanakvó az ital eredetével kapcsolatban, méregeti, szagolgatja, ám semmire se emlékezteti. Aztán bevillan. Kétség se fér hozzá, ez a mítikus nedű nem más mint a kocsmárosok titkos fegyvere… a dzsimbó…. Ereje ismeretlen, értéke akár egy vagyon is lehet, és áron rögtön kettőt is hozott… Valami nem stimmel, először eltűnik, majd két ilyen kinccsel tér vissza….
Bár… érdekli is őt? Magasba emeli a poharát, koccint Tokayyal, majd habozik … És ledönti az italt. Az íze mámorító, enyhén édes, nem csíp, nem mar, mint azok a bizonyos házi tüzes vizek a tanyán. Szinte itatja magát, az alkoholnak alig van íze, pedig igen magas százalékban van belőle a piában. Kinek kell abszint, vodka, whiskey, mikor ilyen gyöngyszemek vannak a világon?
A pohár kiürült, az asztalra csapja kellően határozottan, hogy idegen nőknek imponáljon, és megvillantsa legendás erejét. Ez az ital kellett, hogy ismét tökéletessé váljon, olyasvalakivé , akivé mindig is válni akart. Most már jöhet az a két idegen srác, nem érhet fel a tudásuk az övéhez. Vele szemben Tokay is legyűrte az italt, kinek hirtelen felettébb jókedve támadt.
- Még mindig nem érzek semmit… Iszok még egy ilyet, amit hoztam nektek… Ti kértek valamit? Én állom… - Nyögi be Áron, aki egész végig a falat bambulta, üres tekintettel, mint aki nem is ezen a földön lenne. Tokay, Endre fejét rázza, köszönik szépen, ők most jól elvannak, messze még a napkelte, és addig még rengeteg piának kell elfogynia…
A csocsónál a srácok örömmel fogadták a visszatérőket, nem kerteltek, azonnal új játékot kezdtek az új csapatokkal. A labda mintha gyorsabb lenne, legalábbis a fiatal író nehezen tudja követni hová gurul, kinél van, úgyhogy nem maradt más, mint hogy az ösztöneire hallgasson.
Egyébként ezek az ösztönök súgták neki, hogy tökéletes író lenne.
Csak, hogy tisztába legyünk így az esélyekkel. Ennek tudatában nem is olyan meglepő, hogy botrányosan kikaptak. Hiába, nem mindig jöhetnek be a megérzéseink. Pacsirta időközben megint felszívódott, de Endre nem tulajdonít neki hatalmas fontosságot. Percekkel ezelőtt is eltűnt, sehol nem találta, mire spontán előkerült, miért lenne ez máskép. Igaz, most a csapos nem ment sehova
- Van cigid? – Veti fel Endre Tokaynak, aki erőteljesen rázza a fejét. Az alkohol amellett, hogy öl, butít, nyomorba dönt (szigorúan ebben a sorrendben), van egy igen kellemetlen mellékhatása, mégpedig rászoktat a cigire. Nem érzel mást, csak azt, hogy kell valami pótcselekvés, a hirtelen felszabadult energiáidat le kell kötnöd, és mivel nyílt helyi maszturbációt nem tolerálja a társadalom, így kénytelenek a modern fiatalok a cigire fanyalodni. Esetleg, ami még lekötheti a felesleges energiáinkat,  egy jó gyros elfogyasztása, szigorúan kétes eredetű török árustól, aki még a madzsart se beszéli jól.
Természetesen Tokaynak nincs cigije, úgyhogy Endre továbbra is hiperaktív maradhat.
- Egyébként te miért írsz ? – veti fel Tokay, miközben visszaülnek az asztalukhoz. Régóta ismeri barátját, de valahogy sosem tudta megfejteni ezt. Afféle hóbortnak gondolta, de csak nem akar eltűnni az évek során . Endre zavartan pillant ide-oda
- Furán hangzik de… Én se tudom – nyögi ki végül – Kéne legyen valami magasztos indok?
- Nem, dehogy. Csak az utóbbi időben felettébb sok időt szentelsz ennek a hóbortnak
- Kitudja, ha egyszer befutok
- Elnézést uraim  - szakítja félbe Endrét egy biztonsági – az úr, akit az imént kikísértünk azt állítja, önökkel van – Az akciónak vége, Pacsirta közlegény elesett. Nincs más hátra, ki kell vonulniuk a helyről, és egyben hazajuttatni a társukat. Endre halkan szitkozódik, Tokay pedig a pulthoz fárad, hogy egy utolsó felest lehúzzon. Túl korán lett vége...
Egy perc se kellett, és mind a ketten fent voltak a bejáratnál. Kellemesen csípős az este. Barátjuk a földön ül, hátát a falnak támasztja. Endre finoman megkocogtatja a vállát, de ő nem reagál semmit.
Ő már tényleg menthetetlen. A fiatal író elmorzsol egy könnycseppet, hogy nem tudott elszívni egy szál cigit, majd talpra rángatja Áront, aki érthetetlenül motyog valamit.
- Indulhatunk? – érdeklődik Peti,  majd elindul a villamosmegállóba. Nála az ilyen kérdés csak formalitás. Pacsirta, annak ellenére hogy szótlan, és mintha nem fogná fel mi folyik körülötte, követni kezdi Petit. Szilvás sóhajt még egy nagyot mielőtt elindulna. Ő akarta így kiütni magát, ő akart annyira rosszul lenni vasárnap, hogy a papot kelljen hívni hozzá….
Mondjuk így legalább van alkalma kipróbálni, milyen ha az ember tanul is hétfőre…