A határátkelőnél.

           A gesztenyepeterdi határállomáson várakoztam egy ismerősömre, a szomszéd országból. Az illető késett, és türelmem fogytával szükségesnek éreztem , hogy valami elfoglaltságot találjak magamnak, megérkezéséig . Szét is néztem a környéken, ahol ezidőtájt, minden második, harmadik házban italkiméréssel is foglalkoztak.  Ezek a kis csehók , a ház valamelyik helyiségéből voltak kialakitva, melyik szobából , melyik konyhából, de volt olyan kicsi is amelyiket biztos,hogy egy spájzból léptették elő korcsmává!Nagyon találáló neveket adtak nekik , mert a sétámon olyan neveket találtam: Jobb bent, mint kint!

Szomjoltó. Nekem az tetszett a legjobban amelyik a neve az volt: Bújj be! Ez a név a többinél is találóbb volt mert , még nekem is lekellett hajoljak hogy bebujjak, és bennt is olyan kicsi volt mintha kizárólag törpéknek nyitották volna meg.Összesen két asztal volt benne , és pult is olyan alacsony volt ,hogy a tulajdonos ,pultos, pincérlány --egyszemélyben --csak egy picit kellett felemelje kebleit-- hogy ne azzal törölje le a pultot-- és máris az asztalokra tudta tenni a kivánt italt és méret s kebleit a vendégeknek!

           Ide tértem, vagy fértem be-- hatodiknak--de úgy , hogy az egyik lábam kivül maradt az ajtón és a fenekem is csak felerészben tudott rátelepedni arra a széknek nevezett ülőalkalmatosságra.

           A tányérnyi asztalnál már ketten ültek, és bizalmas beszélgetést folytattak egyre hangosabban, ami abból adódott , hogy asztalunkon már négy ürespohár várt a mosogatásra, és másik kettő az üritésre. Az ürités meg is történt, és egy ujabb kör következett, de ezuttal már én is kaptam egy üveg sört a konyhai hütőből. A baráti beszélgetés meghallgatásába éppen akkor kapcsolódtam be amikor az egyik atyafi, meg kérdezte a másikat: Aztán hogy lett belőled vámos? A másik rövid gondolkodás után nekivágott egy kis monológnak amit már nem lehetett nem meghallani: --Az úgy volt, hogy a feleségem nagyanyjának volt egy nagyon kedves szomszédasszonya, annak a férje, apósa volt a gesztenyepeterdi futballcsapat kapusának. Ez a futballkapus udvarolt a szomszédfalu kisbirójának a lányának, akinek a második unokatestvére , valami főmufti volt Bukarestben! Na, ezt én mindet végigjártam, de mindenütt lábbal rugtam be az ajtót , mert a kezem az tele volt mindenféle ajándékkal -- néhány liter pálinka , néhány méter kolbász , és néhány kiló  finom füstölt szalonna. Ezek után már előfelvételis voltam, mert már előre fel voltam véve , mert tudták , hogy ezek után rám a későbbiekben is számithatnak, már igy ajándékozás szempontjából. 

            De a másik pajtás kiváncsisága nem volt kielégitve , és tovább kérdezősködött: Állj meg haver!-- én úgy tudom , hogy csak hat osztályt jártál , mert arra világosan emlékszem , hogy hetedikből kimaradtál. és akkor csak hat osztályod van!

-- meg kilenc-- vágta rá a vámos fíú! Ezt nem értem-- fűzte tovább a szót a kérdező.

--hat osztály, meg kilenchónap traktoros iskola! A barát tovább kérdezősködött:--Aztán nyelveket beszélsz-e?

--Természetesen! cigarettát, gázolajat valutát hat nyelven tudok kérni!-- nem,heten!

-- Melyik a hetedik?

-- Az a legkönnyebb, mert az internacionális, csak annyit mondok baksis, és ha nem adsz semmit akkor nem jó az útleveled, kopott az autógumid, droggyanus vagy, vagypedig másfél csomag papirzsebkendővel több van nálad, mint amit kivihetsz , vagy behozhatsz.

--És ha netalán minden rendben van, nincs semmi elvámolni valóm, nem vagyok drogos , és papirzsebkendőt meg egyáltalán nem használok akkor mi van?

-- Mire te mindezt bebizonyitod, már úgy lefogsz  fogyni, hogy egyáltalán nem fogsz   hasonlitani a személyazonossági igazolványodba lévő fényképhez!