A Föld… Több, mint hét milliárd lakosa van. Édes és sós vizei, száraz földjei vannak. A Tejútrendszer magjától huszonhétezer fényévre található. Egy a sok milliárd bolygó közül. Az emberek aranyért, kőolajért és országhatárok miatt háborúznak és ölik egymást. De vajon mi történne, ha egy idegen civilizáció megjelenne és ne adja Isten nem békével jönnek. Akkor egymásra leszünk utalva, félre kell tenni a nézeteltéréseket és együtt kell harcolni. Mert ha nem így teszünk, akkor könnyen ki irthatnak bennünket az idegenek vagy talán rabszolgaságba dönthetnek.

   Én hiszem, hogy a szükség nagy úr és az emberek idővel ráeszmélnek arra, hogy háborúval csak egy ideig oldhatjuk meg a problémát, míg összefogással meg is szüntethetjük.

1.rész

I. Fejezet

A roswelli incidens

Titkos katonai bázis, Egyesült Államok, Nevada 1947.

  A föld alatt egy folyosóra csak hangok szűrődtek ki. A közlekedőt fénycsövek világították meg, sötét falai a fény nagy részét elnyelték. A folyosó végén egy nagy vasajtó volt. E mögött az ajtó mögött egy kisebb tárgyaló terem. Egy téglalap alakú terem. A terem közepén egy nagy, szintén téglalap asztal állt körülötte székekkel. A helyiség két hosszabbik oldalán könyvespolcok voltak végig földtől a plafonig. A szobának némi eleganciát adott a vörös padlószőnyeg. A bejárattal szemközti falon pedig egy nagy USA térkép lógott. A hangok innen szűrődtek ki.

- Van fogalmuk róla, hogy ez mit jelent? Vonta kérdőre Donald Wilson kutató a katonatiszteket.

- Teljes mértékben Dr. Wilson.

- Egy új faj, egy teljesen idegen faj. Végre bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egyedül. Ez szenzációs hír lesz. Az emberek talán el sem fogják hinni, azt, hogy……

   Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és egy szemüveges, ősz hajú, öltönyös, úriember lépett be.

- Ezért nem fogjuk nagydobra verni az esetet Dr. Wilson! - Szólt az öltönyös úriember. – Sőt, ha lehet, a legszigorúbb titokként kell kezelni ettől a perctől.

- Fogaljon helyet alelnök úr. - Húzott ki egy széket az egyik katona.

- Köszönöm. Mit tudunk ezekről a lényekről?

- Az Új-mexikói Roswell környékén zuhant le ez az azonosítatlan repülő tárgy. Három holttestet találtunk, a negyedik még élt, amikor behoztuk ide. - Mondta Erick Evans tábornok.

- Mi a helyzet a roncsokkal?

- A roncsokat elkezdtük összeszedni és ide szállítani. Bár a hajó elég jó állapotban maradt.

- Elnézést alelnök úr! - Szólt közbe Donald. – De mégis mit akar tenni? Mármint több szemtanú is volt. Ezt nem lehet elhallgatni.

- De igen, el fogjuk tusolni az ügyet. Ki kell deríteni mik ezek a lények.

- Ezt nem teheti!

- De meg tehetem Dr. Wilson és így is lesz!

- Több száz, ha nem ezer szemtanú volt!- Emelte fel a hangját Wilson. – Ezt nem lehet csak úgy eltusolni!- Kelt ki magából a professzor.

- Dr. Wilson, maga az intézetben a legjobb csillagász, kérem válogassa meg a hangnemet, mielőtt szól vagy különben ön lehet a legjobb csillagász, csak nem itt, erre mérget vehet. - Válaszolta az alalnök.

   Wilson mérlegelve a helyzet komolyságát szépen lassan visszaereszkedett a székére. De valami különös hang jött a folyosóról! Három ember volt kint.

- Engedjenek be!

- Nem lehet!- Szólt a másik.

- Engedjenek be, mert beszélni szeretnék Evans tábornokkal!

   Majd hirtelen ki nyílt az ajtó és egy köpenyes úr, egy orvos libbent be utána pedig két katona.

- Elnézést tábornok úr, mi próbáltuk megállítani a doktort, de mindenáron be akart jutni. - Mondta az egyik katona.

- Semmi gond hadd jöjjön be. Maguk kimehetnek! - Majd intett a katonáknak. - Miről akart beszélni doktor úr?

- Befejeztük a lények boncolását, ezt látniuk kell!- Mondta a doktor aki már az eufória és a sokk keverékét mutatta.

   Az alelnök a tábornokra nézett, majd a boncmesterre.

- Rendben, ha tényleg ilyen fantastikus felfedezés induljunk!

   Szólt az alelnök, kipattant a székből, majd elindultak ki a folyosóra! Elöl ment Dr. Wilson és a boncmester, utánuk a tábornok és az alelnök. Egy lifthez értek, beszálltak és megindult a lift lefelé a föld alá.

- Milyen mélyen van a boncterem tábornok?- Kérdezte az alelnök.

- Négy emelet mélyen, a boncterem alatt még van két szint ezek nem régen készültek el. Mindent a legújabb technikákkal rendeztünk be.

- A legújabb technikák…. – mormogta az alelnök.

Csend lett a liftben. Csupán a motor búgását lehetet hallani. Dr. Wilson most jár először ezen a részen. Csillagászként nem sűrűn járt ezen a szinten, az igazat megvallva csak hallotta, hogy van ilyen. Wilson úgy tudta, hogy itt a vírusok és a különböző betegségek ellenszereit készítik és biológiai fegyvereket állítnak elő. Még mindig nem tudta elképzelni, hogy hogyan tudott ilyen komoly technikára szert tenni a bázis. Wilson ezeket a dolgokat még nem is látta a hétköznapi életben. A lift lassulni kezdett, majd egy-kettőt csikorogva megállt, az ajtók pedig elhúzódtak.

- A legújabb technikák! - Mormogta ismét az alelnök.

   Amint kiléptek a liftből egy katona lépett eléjük papírokkal a kezében. A lift mellett volt egy szoba nagy ablakkal, egy asztallal és székkel. Az asztalon pedig papírok hevertek. Ez volt az őrszoba. Általában két-három katona tartózkodott itt, szigorúan figyelték a le és felmenő forgalmat és közben ügyeltek, hogy ne jussanak be illetéktelenek.

- Ezeket a papírokat alá kell írniuk!

   Mondta az őr, majd beinvitálta a látogatókat az őrszobába. Gyorsan félrekotorta az asztalon heverő papírokat, helyet csinálva a vendégeknek, hogy aláírhassák a dokumentumokat. A boncmester félre állt.

- Maga nem írja alá?- Kérdezte Wilson a boncmestert.

- Én itt dolgozok, nekem alapvető munkaköri kötelességem. Maguk viszont csak látogatók így alá kell írniuk a titoktartási szerződést. Ezzel elfogadják azt, hogy bármit, amit látnak és hallanak nem mondják el senkinek. Nem szeretném ecsetelni a következményeket.

- Legyünk jó fiúk és írjuk alá.

   Mondta az alelnök és a kezébe vette a töltőtollat és aláírta. Mikor mindenki a nevét adta a szerződéshez, tovább folytatták útjukat. A folyosó végére értek. Itt egy nagy vasajtó volt. Az ajtó mellett egy kis doboz. A boncmester elővett egy kulcsot, majd a dobozon lévő nyílásba helyezte, elfordította és a nyílás melletti piros gombot megnyomta. Az ajtó egyszerre csak elhúzódott.

- Jöjjenek csak utánam bátran!- Szólt a boncmester

   Egy kis téglalap szobába kerültek a velük szemben lévő széles falon volt egy ajtó boncterem felirattal, bal oldali keskeny falon is volt egy ajtó labor felirattal. Először a boncterembe mentek be. Amint beléptek hirtelen hideg csapta meg a társaságot. A velük jobb és baloldalt fém boncasztalok csillogtak, az asztalok mellett kis asztalon szikék és csipeszek, szembe a falon pedig a testhűtő fiókok voltak. Az orvos az egyikhez sietett kinyitotta és kihúzta az asztalt. A test lepellel volt letakarva.

- Ez egy nagyon érdekes felfedezés, nekünk először a külső volt meglepő.

Majd a boncmester felhajtotta a leplet.

- Ez hihetetlen! - Mondta a tábornok.

- Teljesen emberi kinézete van. - Szólt Wilson.

Az asztalon egy magas körülbelül százkilencven centi, szőke hajú lény feküdt, ami hasonló volt az emberhez.

- A belső szervei is hasonlóak az emberéhez, levegővel lélegeznek. Az agyuk pedig kifinomultak az emberéhez képes, tíz százalékkal nagyobb, tehát egy intelligens lényről van szó.

- Mi van azzal a lénnyel, amit állítólag élve hoztak be?- Kérdezte az alelnök.

- Sajnos nem élte túl. A becsapódás olyan erős volt, hogy súlyos belső vérzései voltak, miután behozták nem sokra rá elhunyt. Ami nagyon érdekes, hogy egy szkafander szerű ruha volt rajtuk, vékony és elég erős. Nem volt rajtuk sisak, bár a helye meg van a ruhán, ez arra enged következtetni, hogy levegő volt a hajón.

Miközben ezt nagy izgalommal mondta a boncmester, addig Dr. Wilson figyelme az idegenre irányult.

- Alelnök úr, tábornok úr, kérem jöjjenek velem át a laborba, Dr. Wilson ha megkérem maradjon itt és ne nyúljon semmihez. Mondta a boncmester, majd át mentek a laborba.

   A labor és a boncterem közti falat egy nagy üvegfal helyettesítette. A boncteremből át lehetett látni a laborba. A boncmester és az alelnök háttal volt Wilsonnak, míg a tábornok vele szembe volt és fél szemével rálátott az üvegfalon át a boncteremre és Wilsonra. Wilson látta, hogy feszült a helyzet a másik terembe, mintha hangosan beszéltek volna egymással, az alelnök át vett egy jegyzetfüzetet a boncmestertől, kis idő után az asztalra vágta. Mindez úgy játszódott le, mit egy némafilm köszönhetően a hangszigetelésnek. Nem tűnt túl rózsásnak a helyzet. Wilson úgy érezte, hogy elhallgatnak valamit előle, hogy van valami, amiről neki nem kellene tudnia. A csillagász tekintete ismét a lény felé irányult. Végig vizsgálta az arcát, ami sima és már majdnem fehér színű volt, megfigyelte a testfelépítését is, kicsit közelebb hajolt hozzá. Ekkor hirtelen kipattant a lény szeme, ami csodás kék volt, majd megragadta Wilson kezét.

- Mi kezdtük el! Mi kezdtünk el mindent! Mondta a lény erőltetett, gyenge hangon, majd elengedte a doktor kezét és kilehelte a lelkét.

Wilson pulzusa hirtelen megugrott, hátrébb hőkölt a testtől a szíve a torkában dobogott és jeges rémület lett rajta úrrá.

Odaátról fél szemmel látta az egész esetet a tábornok először ő sem akart hinni a szemének.

- Valami probléma van talán tábornok úr? - Kérdezte az alelnök.

- Nincs semmi probléma alelnök úr. Csak meglepett ez a baleset.

   Dadogott a tábornok. Majd az alelnök és a boncmester is a boncterem felé irányította a tekintetét, már csak azt látták, hogy tisztességes távolságból figyeli Wilson a testet.

- Micsoda egy nyámnyila alak ez a Wilson! Jegyezte meg az alelnök.

   Evans tábornok nem szólt az estről az alelnöknek, valami azt súgta, hogy erről nem kell tudniuk. Ő ez után az eset után tudta, hogy egyáltalán nem nyámnyila alak Wilson.