John Longshadow a legyeket hessegette és az árulkodó jeleket figyelte. Már két órája ültek az asztalnál. Ez volt az utolsó kör. Dustnest kocsmájában vágni lehetett a füstöt, és vágyni a friss levegőre. Az öt marha azonban nem a legelőkre gondolt, hanem egymás pókerarcán legeltette a szemét. Senki sem szólalt meg. A csevegés nem való ehhez a vérre menő játékhoz.

– Emelek – dünnyögte Mike, és az asztalra dobott két aranyat.

– Tartom – rágta meg a szivarja végét Ted, majd a jókora kupac tetejébe vágott egy cirkalmas, drágakövekkel ékesített zsebkést.

„Már alig tartom” – recsegte az asztal. Mindenki hirtelen lekapta róla a sarkantyús csizmáját. Súlyos tárgyak hevertek rajta anélkül is. A tétkupac megszámlálhatatlan aranyból, három puskából, végeláthatatlan teli piásüveg sorból, valamint két riadt, mérsékelten elhasznált prostituáltból állt vagy ült. A bútor végül mégsem akarta elrontani a szórakozásukat, és továbbra is megállt a lábán.

Már az egész csehó őket nézte. A lapokat nem látták. Mindenki tudta fejből a sajátjait, és szerette volna a többiekét is. Ám erre csak a jelek maradtak. Mike halkan zörgette a sarkantyúját, ideges volt. George fogpiszkálóját utaztatta szája egyik sarkából a másikba. Fred és Ted, a két iker valamit rágott, de rágondolva nem rágón rágódtak, mivel azt még fel kellett volna találni és tálalni. Talán a nyelvüket. Mondjuk Frednek nem volt, leharapta egy indiánlány, amikor rossz helyre merészkedett volna vele.

John Longshadow végigmérte az ellenfeleit. Az ő vagyonának jó része is az asztalon hevert. Kevertet ivott, majd ő is tartotta. A kör véget ért. Teríteni kellett. A csapos hozott is tányérokat meg evőeszközöket. Érezte, úgyis megeszik egymást a végén, bárki nyer. A lap az óramutató és saját járása szerinti körben megfordult. Mindenkinek kitágult a pupillája. Az egyetlen, mocskos, öreg kártyapakliból három royal flush és két ászpóker jött létre.

– Csaltál! – üvöltötte egyszerre mindenki mindenkinek.

John volt a leggyorsabb. Négy pókeres, négy golyó a szemük közé. Négy hanyatt dőlő szék.

– A colt mindig erősebb a royal flush-nél – dünnyögte. Felnyalábolta a nyereményét, és kiballagott a Saloon ketté nyíló ajtaján. A lemenő napfény életre keltette a magas férfi nyurga árnyékát. A győztest senki se állította meg a füstölgő csövű pisztollyal a kezében. Csak a sheriff bivalyölő puskája, mely a gyors igazságszolgáltatás nevében kitépte a szívét a gerincén át. Longhadow árnyékát immár a falra és a porba fröcskölt vére festette vörösre, nem a nyugodni készülő csillag fénye.