Negyedik rész

 

A levél nagyot puffanva vágódott a széttört pecsét romjai közé, Carlos éktelen szitkaitól kísérve. „Az nem lehet, hogy csak fogta magát és elment!” – füstölgött magában – „Az éjjel kellett volna végeznie vele a felbérelt couqillardnak… bár, ha épp keresztezte egymást az útjuk, még talán… mindegy. Túl bizonytalan lehetőség. De hogy’ gondolhattam volna rá, hogy önként részt akar venni az összecsapásban! Éppen ő! És az az átkozott Gerard, arról se ír semmi lényegeset… ki tudja, mennyit tudhat a fiú!”

- Megbocsásson, uram – kockáztatta meg csatlósa, aki feszengve álldogált a robosztus íróasztal mellett.

 

 

 

 

                                         Két koporsó 22.

 

 

 

 

           Nincs olyan titok , hogy előbb-utóbb ki ne derülne! De van olyan  nyilt titok is  amiről   , mindenki  hallott valamit, tud valamit, de nem szivesen beszél róla,   vagy  nem akarja megmondani , még azt sem hogy kitől hallotta. Ezért aztán pletyka szinten terjed, és nő mint a hógolyó amiből majd hóember lesz.

           Egy ílyen házról lesz most szó, amiről egyesek tudták , hogy az úri negyedbe van , mások az utcát is tudták, de a házat megmondani senki sem tudta megmutatni -- jó ideig.

Dávid nem először aludt az Erőműben. Már a „régi szép időkben” is előfordult. Alapvetően nem volt a Károly-féle típus, szerette az otthonát elválasztani a munkahelyétől. Mostanában teljesen átalakult az élete. Amikor a többiek Zoltánt követve elhagyták egykori munkahelyüket, azt hitte, maga a munkájának rabsága a probléma. Az, hogy az ember azért, hogy szabad lehessen, és azt csináljon, amit akar, önként vállalja saját vágyainak láncait, és keres pénzt legaktívabb óráiban.

 

 

 

 

 

                                        Címek.

 

 

          1. Zárak versike.

          2. Eb 2o12.

          3. Hogyasn lettem asztalos.

          4. Tanáraim.

          5. Magasles.

          6 .Ajándék.

          7. Szervusz Jóska.

          8. Modernség.

          9. Unokáim.

          10.A madárdal is idegen.

          11 1848.

          12. Novemberi napsűtés

          13,Rövid vers.

A pók szindróma

 

Magam-pók vagyok. Akadályokat gördítek művészi vénámmal a saját utamba, hogy legyen mitől, kitől szenvedni, ha nincs is rá különösebb okom, amit le lehet követni egy festővásznon, amiből tanulni lehet, ami fáj, ami kell hogy fájjon ahhoz, hogy kiteljesedjen, kitekeredjen - egy bebábozódott valami emberszerűség. Ha felszínre tör, ha előbújik bábjából a pillangó-pók, akkor már lehet vele foglalkozni, körbejárni, feszegetni, magyarázatot találni a pókháló szabályszerű, szinte mértani pontosságú kapcsolódásaira, mely egy tökéletes remekmű.

Hodge nem győzte áldani a szerencséjét, hogy egy ilyen lánnyal hozta össze, mint Leslie. Nem elég, hogy ismeretlenül befogadta, de még új szállást is keresett neki. Nem sokan tették volna meg. Ráadásul nagyon kellemes társaságnak bizonyult, közvetlen volt és intelligens. Múlt este sokat beszélgettek, viszonylag jól megismerték egymást, ezért Hodge sajnálta is, hogy el kell onnan jönnie.

A lány, aki ajtót nyitott viszont már korántsem volt ennyire közvetlen. Kedves volt, barátságos, de Hodge úgy vette észre, ez inkább udvarias színjáték.

A meccs.

 

 

 Hajdanában, amikor még a szocializmus dúlt kis hazánkban, nagyon komolyan vették a katonák harci kiképzését. Rengeteg gyakorlat tette próbára a hivatásos és sorállományt egyaránt. A gyakorlatok ember által ritkán járt területeken zajlottak, többnyire a Dunántúl erdős-hegyes vidékén, mert az volt a várható ellenség irányában. A hetvenes években valahogy még volt rá pénz, alig múlt el hónap gyakorlat nélkül. Ilyenkor a hivatásos állomány hetekig távol volt a családjától, rideg tábori körülmények közt éldegélt, a sorkatonáknak meg sem eltávozás, sem szabadság nem járt ezekben a napokban.

Halálos fóbia 10.

 

 

 

HAVRILLA őrnagy, Zsolt kihallgatása után szakértőkkel is megvizsgáltatta Liza búcsúlevelét, mert abban Zsolt anyja pontosan megnevezte azt a gyógyszert, amit Jolsvai konyakjába tett.

Amikor visszatért a Szeberényi lakásban tartott helyszínelésből megtudta, hogy Margónak az orvosok nyugtató injekciót adtak be, és csak körülbelül két óra múlva lesz kihallgatható. Az üresjáratot kihasználva előbb megebédelt, majd beugrott a laborba.

A Citadella több száz éves falai közül egy apró négyrotoros szállítógép emelkedett a magasba. Csillogott a szikrázó napsütésben. A kora tavaszi bárányfelhők felé tartó masina kitűnő műszaki állapotban volt, mintha új lenne, pedig a finnyásabb cégek már elkezdték leselejtezni ezt a szériát. Alapvetően mégsem lett volna feltűnő, ahogy a mély zümmögéssel dolgozó motorok az égre emelték a szerkezetet. Még a csomagrögzítő karocskák hiánya se lett volna különösebben szokatlan.

Meleg, augusztusi hónapot írtunk. Az egész nyár villámgyorsan elmúlt. Egy csütörtöki napon ébredtem rá, hogy nemsokára vége az évszaknak, és még nem volt nyári bulim. Volt egy szakításom nyár elején, plusz kirúgtak a munkahelyemről. A sok gőzt valahogy ki kellett engednem magamból. Erre csak egy hely volt alkalmas; a román tengerparton levő Éden part. A világ legperverzebb, legelvetemültebb arcai járnak oda bulizni. Mindenféle ember megfordul a parton. Még aznap összeszedtem az ivótársakat.

Bellát, doktor Lyam házába vitték, ahol alaposabban is kivizsgálta. Sajnos bekövetkezett az, amitől mindannyian tartottak. Bella elveszítette a babát.

- Azért ő rendben lesz? – kérdezte Mills aggódva a doktort.

- Még mindig eszméletlen, de az életjelei stabilak! Reménykedjünk – válaszolta a doktor.

Mills seriffben vegyes érzések egyvelege kavargott. Valóban nem örült a babának, de azért azt sem akarta, hogy ne szülessen meg. Ráadásul, most Bella élete is veszélyben forog.

Halálos fóbia 9. 

 

 

A VESZPRÉMI rendőrkapitányság portáján megállították Zsoltot.

– Hova fiatalember? – szólította meg az ügyeletes.  

– Nem is tudom… – dadogta a fiú. Aztán erőt vett magán. – Egy bejelentést akarok tenni.   

– Milyen ügyben?

Zsolt nehezen mondta ki:

– Emberölés.

A parancsnoki irodában megszólalt a telefon.

– A Jolsvai ügyben? Mi az isten! Küldje fel hozzám! – mondta a ragyásképű százados a kagylóba és az ajtóhoz ment.

 

 

 

 

 

 

 

        Sajnos nem volt időm arra, hogy kiontsam az életét, ugyanis hangos szirénázások hangzódtak be az utcáról. Amikor odanéztem, fehér és kék színkombinációval ellátott autók sokasága állt az épüket előtt. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem azért jöttek, hogy gratuláljanak nekem az ötödik próbatétel elvégzéséhez, hanem hogy börtönbe vigyenek. Csak hogy addigra én már réges rég nem tartózkodtam a kifosztott bank helységében, a ronggyá vert Anna előtt, mire a sötétkék egyenruhás urak, fegyverrel a kezükben berohantak.

 

Azt hiszem nem tudom mit is tehetnék egyszer azt érzem, hogy a céljaimat el tudom érni kemény munkával de amikor már ott álok a színpadon tudom, hogy nem nyűgözöm le az embereket hiába mindig beparázom. A tanárom azt mondta a félelmet azzal lehet legyőzni ha próbálkozunk és a szemébe nézve azt feleljük SOSE GYŐZHETSZ LE MERT TUDOM MIRE VAGYOK KÉPES és ez igaz. Nagyon nehéz de lassan már legyőzöm még most is elrontok dolgokat de folytatom és tanulok a hibáimból csak előre nézek.

Halálos fóbia 8.

 

A PALLADIO székház dísztermében már ott ült az egész vezérkar, és velük szemben az izgatott részvényesek türelmetlen gyülekezete, amikor az elhunyt elnök–vezérigazgató két örököse elegánsan, kifogástalan sötét öltönyben, fontos emberek szokásához  illően kissé megkésve, belépett. Sokan most látták először az ikerpárt és halk pusmogás jelezte a meglepetést, amit a két, tükörképszerűen egymásra hasonlító fiatalember keltett.

Miután Lilit távozott, Mills seriff meglátogatta a bordélyfőnököt. Mikor belépett a szobába, éppen akkor húzta ki Harry a halott indián testét az erkélyre, majd ledobta az utcára. 

Haskell mikor meglátta a seriffet, fajdalomtól torz arccal szólalt meg:

- Mi a fasz történik itt seriff? Egy seggdugasz, majdnem elmetszette a torkomat!

Mills közelebb ment és egy székre ült, mindent elmesélt a bordélyfőnöknek részletesen.

- Ez szörnyű! És most mit fog tenni? – kérdezte Haskell.

Zoltán egyedül ült a hangár számára kialakított szobácskájában. Majdnem ugyanazt csinálta, mint korábban évtizedeken át, de se a helyszín, se az időpont nem stimmelt. Sőt, igazából semmi más sem. Az Erőműben egy steril, fehérre festett teremben elevenedett meg előtte a teljes körű vezérlés. Több ezer visszajelzővel és lehetőséggel, amik körös-körül lebegtek a levegőben, kitöltve a rendelkezésre álló teret. Most azonban Zoltánt és a hologramot vették körül a tárgyak.

Hátramenet

 

Krivovoj Sztyepanovics főhadnagy bandukolt a laktanya felé, oly mélységesen elmerülve a gondolataiban, hogy az utolsó pillanatban vette észre Korjulov őrnagyot. Gyorsan tisztelgett, aztán ment volna tovább, de a tiszt megállította.

-         Figyelj csak, Sztyepan. Lehet hogy még nem is hallottad, de úgy tűnik, megyünk haza.

-         Úgy érted ide a lakótelepre? Onnan jövök éppen.

-         Nem, nem, egészen haza Szverdlovszkba.

Halálos fóbia 7. 

 

– VISSZAJÖTT? – kérdezte Zsolt, aki most már felpaprikázva, pulykavörösen ugrott a bejárathoz és feltépte az ajtót. Zita odanézett és azt hitte káprázik a szeme, a nyílásban feltűnő két, öltönyös alak láttán.

– Jó napot – köszönt kissé meglepetten a hirtelen ajtónyitástól a ragyásképű százados, a kerületi kapitány-helyettessel az oldalán. – Elnézést a bejelentés nélküli látogatásunkért. – Mikor észrevették a háttérben álló Zitát, mentegetőztek.

 

 

 

 

            Egy áttetsző ajtón mentem be a kellemetlen szagú helységbe, ahol  legalább ötven ember kedvtelen tekintete irányult rám. Voltak akik egymás mellett ültek, voltak akik türelmetlenül várakoztak, na meg akik alig hallható hangon beszélgettek és csodával határos módon bassza meg, meg is értették egymást. Nagyon kultúrált helységnek találtam, kivülről-belülről, de sajna ez közel sem fog változtatni azon, amit most tenni fogok. Határozott tempóban elhaladtam az emberek között, megközelítve az egyik banki ügyintéző kis bódéját, vagy minek nevezzem, ami mögött üldögélt és ahonnan kaján vigyorral osztogatta a hülyéknek a pénzelbaszós tanácsokat.

Mennyi fáradt szürke folt

az aszfalton szertefolyt.

Ha kiköpnek mostohán,

elkenődünk ostobán.

 

Mikor lehull szép fehér…

kosz tapad rá, földet ér.

Jó volt, amíg íze volt.

Most már csak egy szürke folt…

 

A cipőtalp nem kérdez,

rád tapos és megmérgez…

nem szelíd, nem is tiszta,

mocskos, mint a giliszta…

 

Mikor kinyúlt, csúf zsineg

nem kell ő már senkinek.

Jó volt, amíg íze volt.

Most már csak egy szürke folt…

 

2016.04.18.-19.

Adelaide ötlete a következő volt: a SilverNet segítségével megírja beszámolóját az Aqua-Cityben tett látogatásáról, és elküldi Lizzynek. Azután összepakol, az értékes dolgokat beteszi a széfbe, majd átadja a lakást annak a keleti fickónak, ő maga pedig elmegy egy hétre az Arany-völgybe Clare-hez. Végre lesz idejük és felkereshetik dr. Redert. Lizzy persze semmit sem fog megtudni, majd azt mondja neki, hogy éppen az új cikken dolgozik. Megnézte a listát, a következő téma: hétvége a Sziklás-hegységben.

A folyamatosan villogó vészvilágítás nem sokat dob helyzetemen, mivel így háromszor olyan lassan tudok csak haladni, mintha minden kis részletet látnék az útból. Felrohanok a második szintig, majd berontok a kezelőbe. Senki, de senki nincs még csak a közelben sem… mégis mi a bánat folyik itt?

Furcsa mód megmozdul a velem szemben ácsorgó könyves szekrény. Egy cső vége kandikál ki, de mielőtt megmozdulhatnék, már hallom is a lövés hangját. A golyó csak súrolja a felkaromat, minimális kár ér csupán, csakhogy még azelőtt, hogy agyon tudnám lőni, meglátom, hogy mit is szorongat szabad kezében az éppen előbújó igazgató.

-- Ez az önmegsemmisítő távirányítója… már beütöttem az igazgatói kódot a gépbe, senki nem tudja felülírni.

Sam meredten bámult maga elé, mikor felkelt. Egyre furcsább és furcsább álmok törtek rá pár hónapja. Nem tudta, miért álmodik mindig ugyan arról az emberről, de tudta, ez valamit jelent. Ki kell derítenie, csak az a baj, ha bárkinek beszél ezekről az álmokról, mind kinevetik.

 

Ránézett a kezén lévő órára. Már fél 1-et mutatott. Felpattant az ágyról, belenézett a tükörbe s kisietett a szobából. A nappaliban már ott ült édesapja s nénikéje az ikrekkel, akik éppen a kutyát hergelték.

Péter a szülei egyik üvegházában szorgoskodott. Az őszi munkák nagy része piszkos volt és fárasztó. A legtöbb egynyári növény ekkorra már teljesen kifáradt. Ezeket kellett eltávolítani, a keletkezett biomasszát pedig feldolgozni. A műveletet nem lehetett rendesen gépesíteni, illetve náluk ez nem volt napirenden. Néhány jókorára nőtt levéldzsungel ugyanis még értékes terméstől roskadt, ha csak simán letarolják, nem lett volna igazán kifizetődő. Megérte az élőmunka, főleg családon belül.

Nóra ebből a szempontból családnak számított.

 

 

 

 

 

 

         Az ötödik próbatétel lényege:

Rabolj ki egy bankot.

Nos, hát akkor holnap este munkába is állhatok. Mára már tényleg elfáradtam.

Másnap reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Kellemetlen görcs kínzott, fényfoszlányokat láttam magam előtt, mellé enyhe hányinger. S ha ez nem lett volna elég, még szédültem is. Kitántorogtam a vécére, de már az ülőke elé se volt időm leguggolni. Sugárban hánytam össze mindent, ami körülöttem volt.

Harmadik rész

 

- Az a szentély? – ismételte döbbenten Florent –, ahol ispotályt alapítottak?

- Úgy van.

- De hát miért?! Az atyáknak alig van valamijük, épphogy csak fenn tudják tartani az ispotályt!

- Most már másképp áll a helyzet – vetette ellen Gerard – Bár igaz, hogy az ápoltjaik többnyire nincstelenek, de állítólag pár éve a környékbeli erdőkben vadászott valami nemesúr és súlyosan megsebesült. Ők állították talpra és nagyon úgy tűnik, hogy most, halálos ágyán feléledt a hálája, ugyanis egy kisebb vagyont hagyott rájuk.

Halálos fóbia 6. 

A RENDŐRKAPITÁNYSÁGON a ragyásképű megcsóválta a fejét.

– Nekem ez büdös. Nagyon is.

Már napok óta ették magukat. Valami tényleg nem stimmelt. Jolsvainak semmi baja sem volt a szívével, mégis Nitromint volt a kézitáskájában, és a boncolás szerint be is vett belőle egy marékkal, pedig minden Viagrás tudja, hogy a kettő együtt, az maga a halál. Az ember nem megy tatamira egy ilyen spinkóval, ha el akar patkolni. Vagy mégis? Aztán ott van az a levél a fiának. Mi lehet a fiának az a felháborító életmódja, ami miatt megéri kinyiffantani magát? 

– Oké, nézzük át még egyszer ezt a laptopot – sóhajtott a kerületi helyettes –, de szét fogják rúgni a valagunk, ha mihamar nem zárjuk le ezt az ügyet.

 

 

 

            Misi már javában elkezdte kipakolni az asztalokra a só és bors szórókat, én pedig némán figyeltem. Mit tehettem volna? Álljak be neki segíteni, hallgassam meg az unalmas fecsegéseit az autókról? Végülis, ez az utolsó munkanapja itt, úgyhogy kibírom. A helyzet az, hogy még én segítettem hozzá ahhoz, hogy elkezdje a prédikációit. Esküszöm, ha nem szólok hozzá, ő tovább fütyörészik világbéke hangulattal azon a kisimított arcán. Én viszont megkérdeztem tőle, hogy mikor fogja tudni megvenni azt a bizonyos autót, amire már jó rég óta gyűjt.

Ha elvadulsz,

Vénámba ágyazd

Drakula fogaid,

Falat kenyérrel fizesd meg rezdüléseid.

 

Friss ajakkrómoddal lidércet balzsamozz,

Robusztus rosszasággal doromboltass a falhoz.

Mígnem elmerevedsz, s csábos hívószavad,

Húsoddal, bőröddel falja fel tikk-takk.

 

Ha elvadulsz,

Vénámba ágyazd

Drakula fogaid.

De használd jól;

Maradj meg fertőként;

Más vérét sose szívd.

Jeffrey, a seriff helyettes, visszament a temetőbe. Ellenőrizni akarta, hogy kialudt-e már a máglya. Meglepetten látta, hogy a parázsló tűzhely közepén egy anyaszült meztelen lány áll. Háttal ált neki, de még így is felismerte.

- Új Hajnal? – szólította meg mikor közelebb ért.

A lány lassan megfordult és Jeffreyre nézett. A néhai fekete szempár, immár kéken tündökölt. Az egész lénye, a meztelen teste és ahogy ráomlott az ébenfekete haja a vállaira, mind annyira elbűvölő volt és egyben rémisztő is, Jeffrey megborzongott.

– Szabó Dávid, Szárny pilóta. Délnek fordulok, megkerülöm Hevest, majd kelet felől Nagykált, és belépek az Erőmű védőterületére.

– Itt a légi irányítás. Köszönjük az útvonaltervet. Jó repülést!

Komótosan szelte az eget. Otthagyta a ToRule hangár zsongását, és körülvette magát a szélzaj és a saját szívverésének hangaival. Pont erre volt szüksége. Nem történt semmi. Kicsit bágyatag őszi idő volt, de legalább a fák kezdtek sárgulni, és a határ is színt váltott.

Adelaide már nem győzte kivárni azt a napot, amikor a SilverSky Corp. szerelői kijönnek a lakására és üzembe helyezik a SilverNet Zafír csomagját. Nem egyeztettek előre időpontot, ezért napok teltek várakozással, hiába. A munkájával is lemaradt. Nem akart otthonról elmenni, nehogy elszalassza a szerelőket, a kedd viszont rohamosan közeledett, és még azt sem tudta, mi a következő látnivaló Lizzy listáján. Végül megnézte, és megnyugodva vette tudomásul, hogy az alig egy hónapja megnyílt Aqua-City nevű vízividámparkba kellene ellátogatnia.

Halálos fóbia 5. 

 

A NAGYFŐNÖK tragikus halála véget vetett a közte és trónkövetelő helyettese között lezajlott affér utáni vészterhes, és mindenki által időlegesnek tartott nyugalomnak. A PALLADIO ismét kicsinyes csatározások helyszíne lett.

Az igazgató tanács saját halottjának tekintette az örök vadászmezőkre eltávozottat. Csak az volt a probléma, hogy nem volt kit eltemetni, mert a rendőrség egyelőre hallani sem akart a tetem kiadásáról. Így,  kegyeleti okokból kénytelenek voltak a temetésig elhalasztani az igazgató választást, de addig is Marosit nevezték ki ügyvezetőnek.

 

 

 

 

                                        Két koporsó 21.

 

 

 

 

           Láttuk az emberek ruházatát, láttuk a foghijas utcákat, de nem láttunk az emberek fejébe, hogy kinek milyen gondolatok fogalmazódtak meg  az agyába, a túlélést illetően. Voltak akik annyira magukba roskadtak , hogy hetekig nem tudtak talpra állni, és csak az ital tartotta bennük a lelket. És ez  nem csak a legszegényebb rétegre volt jellemző, mert voltak köztük , doktorok tanárok is, akik még életükben nem találkoztak ekkora katasztrófával , és egyáltalán nem tudták , hogy ilyenkor mi a teendő, amikor egyik napról a másikra nincstelenné földönfutóvá váltak.

Kicsit még darabos mozgással, de leginkább szörnyen furcsa érzéssel lépek be munkahelyemre. Pár pillanatig olyan, mintha elfelejteném mi, merre van, de rá kell jönnöm, hogy azt a sok évet nem lehet csak úgy elfeledni. Távollétem során az én kis zöld csapatom mindegyik tagja levizsgázott már, mint nyomozó – igazi nyomozó – ezért mindegyikük saját asztalt kapott az össziroda helyiségben. A kezdő nyomozók ugyanis ebben a nagy, világos irodában kuporognak, míg ki nem érdemelnek egy saját névtáblás irodát is.

 

 

 

 

 

 

 

 

           Vasárnap dél körül tértem magamhoz.

   Addigra már az ágyamban voltam, összekoszolt utcai ruhában és alvadt vérrel a homlokomon. Túlzok, ha azt mondom kétségbeestem, mert annyira kábult voltam, hogy még a fejemet se bírtam mozdítani. Odakint zuhogott az eső, azt legalább tisztán hallottam. Úgy tűnik a jó idő, csak egy napig tartott. Hányingerem volt, így sajnos meg kellett erőltetnem magam a felkelésre. Nagyon nehezemre esett.

Ám ekkor a szorítás enyhült Jeffrey nyakán. Hallotta, ahogy felnyögnek a démonok és Nathan arca eltorzul. 

 

A seriff helyettes, támadója kifejezéstelen arcáról lennebb vitte tekintetét és ekkor megpillantotta, a mellkasába fúródott szentfa karót. Nathan nehézkes mozdulatokkal felállott és megfordult.

- Még élsz te nyomorult? – mondták a démonok.

- Ezt azért, mert álmomban kibeleztettél! Te faszszopó, csigazabáló francia segg! – kiáltotta Nathan képébe Haskell, ugyan is ő döfte bele a karót.

 

 

 

 

                                        Két koporsó 2O.

 

 

 

 

          Öt nappal az árviz után sikerült bemásznunk a gyárba -- mert azt nem mondhatom ,bementünk --  azt nem lehetett menésnek nevezni, amit hatvan -hetven centi mély  iszapba tettünk meg , hogy bent a mühelyekbe az ajtóknál, még ennél is magasabb iszaplerakódást találjunk. Hetekig hordtuk kifelé az iszapot, sarat tönkrement bútorokat, és minden használhatatlanná vált  dolgot.

Halálos fóbia 4. 

 

 

MARGÓ sikoltozására felbolydult méhkassá változott a bakonyi vadászház. 

A személyzet rögtön hívta a mentőket, de még ki sem ért Veszprémből a rohamkocsi, az egész ház már az összes részletet tudta. Szobáról szobára terjedt a hír, mint valami ragály, és nyomában, mintha láthatatlan vadászkürtök fújták volna le a hajtást, vagy inkább a helycserés támadást, azonnal megindult a népvándorlás. Alulöltözött, lihegve loholó urak és hölgyek ütköztek össze a szűk folyosókon, mindenki az eredeti szobájába igyekezett, takargatta magát, de közben a másikat leste.

 

 

 

 

 

 

 

         A vasútállomás csak tíz percre volt innen, így nem kellett megismételnem a mágiát a hosszadalmas babona érdekében. Még egy darabig tartani fog. Bravó, Rent Krisztián teljesítettem neked a harmadik próbatételedet de a hamarosan Flórával együtt fognak elföldelni. A baj csak az volt, hogy ez a lány egész séta alatt untatott engem a nyavalyás szövegével. Nem tudom miről beszélt, mert én száz évvel ezelőtt éltem ezen a világon, szóval az elkényelmesedett szlengek használata miatt, amiket képtelen voltam értelmezni, még egy szót se bírtunk váltani egymással.

 

 

 

 

                                         Két koporsó 19.

 

 

 

 

           Szinte hihetetlen,  a mi gyárunk ezekben a nehéz árvizsújtotta  napokban is "exportált" ! Na nem úgy hivatalosan, hanem hivatalon kivül , szállitólevél, és számla nélkül, vasuti , vagy autós szállitás nélkül--igaz csak ide a szomszéd országba.A szállitást maga a Szamos vize végezte , teljesen ingyenesen, és a medréből is kitérve kerülő pormentes uton.

A hordozó leszállt. János kérésére picit odébb landoltak, hogy ne bántsák a cseresznyefát. Az agrárszakember annyira örült a figyelmességüknek, hogy most először mosolyogva üdvözölte a katonákat. A hadsereg mintegy két óra alatt felhúzott egy mobil bázist a közelben, az előre megbeszélt területen. Ezt a részt direkt nem művelték, csak kaszálták, a ToRule repülésekhez fel-és leszállásra használták. A katonák ideiglenes épületei szépen elfértek rajta.

Károly élvezettel szaglászta körbe a munkálatokat.

Abbynek, nagyon rosszul esett, hogy férje szó nélkül távozott a reggel. Este neki is elmondta, hogy mi történt és azt is, hogy meg fogja keresni Nathant. Abby nem akart akkor, beszélni arról, hogy ez mennyire veszélyes és mi lesz, ha nem tér vissza. Gondolta hagyja pihenni férjét, de arra számított, hogy legalább reggel megbeszélik. Nem így lett Mills szó nélkül ment el.

Alice készen állt, így elindultak az iskolába. A kislány természetesen nem tudott édesapja öngyilkos küldetéséről.

 

 

 

 

 

              Szombat reggel, irgalmatlan nagy fejfájásra ébredtem. Semmire nem emlékszem, legfőképpen arra, hogy mikor kerülhettem ágyba. Amikor észrevettem magamon, hogy utcai ruhában feküdtem, ijedten néztem jobbra és balra. A szőnyegen egy összetört kerámia malac hevert, amitől úgyszintén nem tudok. Tudtommal, annak a malacnak, itt mellettem lenne a helye az éjjeli szekrényen, most viszont a szoba másik végében volt, a tévé mellett. Nagyon különös, mégis hogy a picsába kerülhetett oda?

Kínzóink úgy döntöttek, hogy elérték a maximális szintet minden egyes alanynál, így hát az eddigi módit felváltja egy egészen más világ. Rendes ételt kapunk, méghozzá hatszor. Napi három órán át edzünk, profi kommandós kiképzőkkel. A sebek ellátásra kerülnek, sőt még a párnahuzatomat is kicserélték, ugyanis vérben ázott. Jobb napokon olyan, mintha csak egy nyári táborban lennék.
Ők azt mondják, már nem vagyok Darlene West, csak MDM028. Ennyit jelent ezeknek a mocskoknak egy ember, egy személyiség.

Halálos fóbia 3. 

 

 

A PALLADIO székházban november végén terjedt el a pletyka, hogy Jolsvait nyugdíjazzák. Hatvankét éves volt és a közvélekedés szerint lassan ideje, hogy végre átadja helyét Marosi Petinek, a pénzügyminiszter unokaöccsének, akit már külső nyomásra két éve a helyettesévé választottak.  Az új seprő az első perctől kezdve jól sepert és az ő helyére pályázott. Egyből elterjedt Jolsvairól, hogy begyepesedett vén pojáca, aki már nem tudja kézben tartani az ügyeket, a válság miatt egyre kevesebb a megbízás, és a zuhanás csak úgy állítható meg, ha nem engedik, hogy az ellenük szövetkező konkurencia zárja karanténba a céget, hanem ők teszik lapátra az öreget.

Figyelmeztetések: Erotikus tartalom, Saját szereplő, Trágár beszéd, Homoszexualitás

 

 

+18 

 

 

6.

Napok teltek el úgy, hogy sem Jin, sem Tanja nem jelentkezett nála és egyáltalán nem is futott össze velük sem a kórházban, sem pedig az állomáson. Bosszantotta őt ez a helyzet, mert bár a nő nem jelentett neki többet egy jó menetnél, mégis beszélni akart vele arról az éjszakáról. Szokatlanul csendes délelőttjük volt, mintha mindenki eldöntötte volna, hogy egyetlen szabálysértést sem követ el aznap, Jack pedig utálta az ilyen napokat.

 Tavaszi szellő lágyan ringatja a Tisza parti faágakat, a

hömpölygő folyó, mossa a homokkal borított partokat.

Szülővárosom folyója, életet adsz oly sok élőlénynek,

megélhetést biztosítasz az itt élő embereknek.

Mért van az,hogy egyszerre bántanak és szeretnek?

Éltető vizeddel rombolsz és segítesz a vízparton élőknek?

De mikor kitörsz medredből, mindent tönkreteszel,

olyankor olyan vagy , mint egy hatalmas tenger.

 

Kavargó vized zúg- morajlik, ahol tud utat tör magának,

vad dühödbe mész neki az utadat álló gátnak.

 

 

 

 

                                         Két koporsó 18.

 

 

 

 

           Egy ílyen katasztrófa sokmindenre rávilágit. A legelső, amit volt szerencsém megtapasztalni néhány nappal a katasztrófa után-- amikor már szét lehetett nézni egy kicsit a városban  az volt, hogy megállapithattam,hogy  a Szamos , megkereste a régi medrét, és ott pusztitott legjobban ahol jó kétszáz évvel korábban  csendesen folydogált.

 

Egy szál, gyújtó, tűz, slukk, mindent elárasztó füst, megkönnyebbülés, izgalom, elégedettség, önbizalom.  A dohányzással kapcsolatba nekem ezek a szavak jutnak eszembe, és biztos vagyok benne, hogy még sokan vagyunk így ezzel. Ezeket a tárgyakat használjuk, és ilyen érzések keringenek, bennünk egy- egy szál cigaretta elszívása közben, a rituálé közben. Ugye ezek között egyetlen negatív dolog sincs, mindegyik általános vagy pozitív állítás. Mert valóban, egy szál cigaretta jelentheti ezt.

Már csak néhány perc volt hátra a repülőgép landolásáig. Hodge bekapcsolta a biztonsági övet, ahogy az utaskísérő mondta. A mellette lévő ülésre tette a laptopját, amit nemrég kapcsolt ki. Hátradőlt, és becsukta a szemét.

Csak lennék már túl az egészen!

Egész úton a küldetése járt az eszében. Néhány perce még azt sem tudta mi lesz a feladata, csak annyit közöltek vele, hogy legyen kapcsolatban a Peraklang Hálózattal, azon keresztül kapja az utasításokat és a szükséges információkat.

 

 

 

 

          Fogtam egy konyharuhát, bevizeztem és a kezemre hajtottam. Bevonultam a szobámba és leültem az ágy szélére. Éppen hogy csak helyet foglaltam, már megint megjelent. A fotelban ült, kényelmesen összetett lábakkal, az ujjával a ruha által kitakart melleit simogatva. Hosszú vörös haja, két oldalt lógott meztelen vállára, ugyanazt az orrfacsaró kókusz illatot árasztva, amitől még ráadásul tüsszentettem is egyet. Ő erre elnevette magát, de nem mondta hogy egészségemre.

Halálos fóbia 2. 

 

 

A MALÁJZIÁBA tartó repülő úton sem volt semmi probléma a kicsivel. A Sepangi repülőtérről Kuala Lumpurig tartó gyorsvasúti utazást mindannyian élvezték. Péter a pályaudvaron várta őket. A család végre együtt volt. Zita boldogan ölelgette fiát, aki úgy tűnt, kicsit lefogyott, egyébként pompásan nézett ki. Elképesztően napbarnított volt, és férfiasan borostás arcával, lófarokba kötött, hosszú hajával, sokkal vagányabban nézett ki, mint a családapához illően konszolidálódott bátyja.

 

„Már megint a tükör előtt állt. Szomorúan, már-már könnyes szemmel nézegette kövér, hájas testét. Undorodott magától, azt gondolta élnie se érdemes. Egy undorító lény, aki senkinek se fog kelleni.”

 

 

Éva 32 éves. Egyedülálló. Egy pesti lakásban él, kicsi, de luxus környezetben. „ Ha már én undorító vagyok, akkor a lakásom legyen gyönyörű”- mondta mindig. Éva könyvelő egy nagyobb multinál, jól végzi a munkáját, de a kollegáival nem jön ki túl jól, szerinte megvetik őt, mert kövér.

 

 

 

 

 

 

 

- Találkoztál a napokban valakivel, aki nagyon csábítóan hatott rád?

            Mintha villám csapott volna belém. Így van, tudtam. Igazam volt. Fábrel nem tudhatta, hogy tegnap este ki várt rám az ágyamon ülve, s mostmár egészen biztosan vagyok, hogy ki miatt viselkedhetek napok óta ilyen förtelmesen. Én azonban a fejemet csóváltam. Nem voltam hozzá őszinte és nem érdekelt, hogy ennek milyen súlyos következményei lesznek. Mert nagyon ragaszkodtam ahhoz a nőhöz.

 

Mills seriff még akkor este Nathan után akart menni, hogy megkeresse. Azonban a seriff helyettes, Jeffrey lebeszélte, őrültségnek tartotta, a sötét éjszakában annak a veszélyes embernek a felkutatására indulni. Végül abban maradtak, hogy korán reggel a Cathouse bordélyban találkoznak és megszervezik a keresést.

 

Millsnek nem nagyon tetszett az ötlet, ő egyedül szerette volna megkeresni a démonokat. Nagyon veszélyesek és nem akart mást is bajba sodorni.

Egész éjszaka azon töprengett, hogy vajon milyen fegyverrel szállhatna szembe azokkal a démonokkal.

 

 

 

 

                                        Két koporsó 17.

 

 

 

 

           A most következőkkel , lassan át is evezzünk a hetvenes években --szinte  a szó legszorosabb értelmében. Az evezést , ezuttal nem úri passzióból tettük, hanem azért mert, megharagudott ránk a Jóisten és akkora árvizet küldött ránk, amit  még nagyanyáink sem láttak. Azon a májusi napon reggel, még a kutya sem gondolta hogy délutánra, estére, "vizmértékben" lesz állitva a város.

Az Erőmű elhagyatott hely volt. Károly a hangárban ült, és a hadgyakorlat videóit nézegette. Iszonyúan sajnálta, hogy nem vehetett részt benne. Elfogadta, hogy Dávid, mint ToRule pilóta hasznosabbnak bizonyult, mint ő, aki csak filmezni akart. Ernő, a tiszai deutérium dúsítóból átrendelt mérnök alapvetően rendes ember volt, de ő is besokallt, amikor megint műszakot akart vele cserélni. Igaza volt. A helyében ő is ezt tette volna.

Alapvetően nem volt az új kollégával baja senkinek.

Második rész

 

Florentet sajgó bűntudat fogta el, ahogy az előtte álló Léonra nézett.

A merev, hűvös arcú fiút alig ismerte fel. Szinte semmi nem maradt benne a könnyeitől fuldokló gyerekből, aki tizenkét éve és vad gyásza minden keserűségével üvöltözött a fegyveres katonákkal és magas rangú kémekkel, mit sem törődve vele, hogy bármikor megölhetik. És senki ember még csak nem is kérte volna számon rajtuk a halálát.

Bosszúsan kapta magát rajta, hogy reszket a keze.

 

 

 

Ó, drága Csikós Flóra. Bárcsak újra összejöhetnénk.

 

               Éppen a mozi épülete előtt sétáltam, amikor hirtelen megpillantottam Mátét. A kigyúrt, hülyén oldalra fésült, szőke gyereket, aki egykor a legjobb barátom volt. Ezt úgy képzeljétek el, hogy óvódás korunk óta ismertük egymást, és még nem is tudom hány sportágat végigvittünk együtt, általános és középiskolát is beleértve. Na, de nem ez a lényeg. Ott állt, persze nem egymagában az a gyerek, aki alaposan megkeserítette az életemet és érdeklődő vigyorral az arcán, pásztázta kedvesével a frissen vetítendő filmek bámulatos plakátját.

Halálos fóbia 1. 

 

Amikor hazaért a halottak napi temetőből és kiszállt a villa bejárata előtt a terepjáróból, még orrában érezte a rothadó, nedves avar, a penészes koszorúk, a sírok felett halvány ködként terjengő gyertyafüst és a krizantémok zöldséges kertekhez hasonló szagának utálatos keverékét.                                               

Míg a srác a garázskapuval vacakolt; ő az előszobában levetve sáros csizmáját egyenesen a szalon boltozatos falmélyedésében álló bár- szekrényhez ment, kinyitotta és egy konyakot töltött magának.

Lizzie Dibrino, Nyugat védelmi minisztere a kávéját kortyolgatta az irodájában. Hallotta, amint Ms. Bater türelmetlenül járkál fel-alá az ajtó előtt, de még nem kérette be. 

Tízre beszéltük meg, minek jött korábban? Ms. Batert egyáltalán nem sikerült megkedvelnie az elmúlt időszakban, ezért ezúttal nem volt hajlandó engedni. Még egy perc volt a megbeszélt időpontig. Az utolsó másodperceket hangosan számolta vissza, majd elégedett mosollyal az arcán megnyomta a telefonon a titkárnő hívógombját.

 

Új nap kezdődik,

álmomból ébredtem,

elfeledve minden rosszat,

mert érzem,hogy lélegzem.

 

Kisunokám mellettem alszik,

hallom szuszogását,

átölelem karommal,

vigyázom álmát.

 

A múlt fájdalma még

él szívemben, de a

mostani boldogságért,

mind ezt elfeledem.

 

Boldog vagyok,hogy élek s,

együtt lehetünk, a

jelen afontos,hogy

együtt dobog szívünk!

 Ösvény vezet a végtelenbe,

széle fákkal, bokrokkal övezve.

Mintha ott ember sosem járt volna,

fák között a madár sem dalolna.

Érintetlen- e csodás természet,

mely szépségével mindenkit meglep.

Csak a szél suhogását hallani,ezt a

csodás ösvényt végig kel járni.

Gyertek hát emberek, keressük meg,

hisz ez a Mi erdőnk,és az út a

Tiszához vezet.

Lassan, csak szörnyen akadozva térek magamhoz. Sokáig nem is látok semmit az erős fényeken kívül, szerintem percekig csak vakon pislogok. Egy fehér szobában találom magam, orvosi műszerekkel körülvéve. Néhány fehér köpenyes idegen vizslat hol engem, hol az engem figyelő monitorokat.

-          --  Stabilak az életjelei! – szólal meg az egyik nő. – Sikerült kihozni a kómából, uram!

-          -- Nagyszerű. Van jele bármilyen agyi károsodásnak?

 

 

 

 

                                        Két koporsó 16.

 

 

 

 

           Az a furcsa helyzet állt elő az agyamba , hogy a történetek elkezdtek konkurálni, versenyezni egymással , hogy melyiket is irjam meg  -- először.Mivelhogy mindegyik édes gyermekem egyszerüen nem tudok választani, ezért aztán elvonatkoztatok egy kicsit -- de csak egy kicsit-- a gyártól a politikától és elmesélek  egy, gyárban kezdődő , de  egészen máshol befejeződő történetet.

Eljött az ideje, hogy meglátogassuk őzikémet. Kivételesen csak két fiam, Riley és Nathan tart velem, úgy gondoltam kissé sok lenne egy kis garzonlakásba az összes zöldség. Legjobb formánkat elővéve kopogtatok a megviselt ajtón, néhány perc múlva a láncok csörgését hallom. Elkiáltom magam, hogy rendőrség, mire kitárul az ajtó. Egy visszafogott, zavart tekintetű, barna hajú lány áll előttem. Bizonytalan mozdulattal beinvitál minket. Teával kínálna, de visszautasítjuk udvariasan. Szorongva, remegő kezekkel ül le velem szembe.

Tamás mindenkit összetrombitált, akit csak tudott. A hangár azon része, ahol embereket lehetett leültetni, szinte teljesen megtelt. A huszonöt leendő pilóta, és Károlyon kívül az egész gárda jelen volt.

 

Péter, Eszter, Zsolt és Dávid egyenruhában feszítettek néhány pódiumnak használt raklapon, amiket még a nyomtatóhoz kaptak. A hátuk mögött egy térkép lebegett. A terem egyetlen bejáratánál János állt őrt. Ő is egyenruhává alakította a kertészgúnyáját, kezében egy műanyag puskával, tábornoki jelzéssel a vállán terelgette be a népet.

A múlt eltemetése

 

Öt éve. Ma öt éve annak,hogy a feleségem elhagyott engem egy másik férfi miatt.
Azóta próbálom elfelejteni dús, szőke haját, zöld szemét, az egész lényét. Nem megy. Próbálkoztam ezer féleképpen. Próbálkoztam kiírta az agyamból, minden amihez valaha hozzáért abban a rohadt lakásban kidobtam, aztán végül új lakást vettem. Ismerkedtem is, de azok nem mentek felhőtlenül. Úgy látszik elvesztettem a képességemet, hogy nőkkel beszélgessek.

 

 

                                        Ha elfogy... 

 

 

                                 Ha elfogy az erő,

                                 az hova megy?

                                 és ha elfogy az ész

                                 az is velemegy.

                                 vagy mindegy ?

                                  És ha nem kötődsz

                                  semmihez, érdemes?

 

 

 

 

                                        Két koporsó 15.

 

 

 

 

           A sajtóval folytatom, mert a sajtó az kihagyhatatlan, mert onnan jöttek annak idején az információk, az álinformációk, onnan kaptunk retusált fényképet , az ország helyzetéről, az ország szépségéről, az ország "még szebb" vezetőiről. Különösen az ország helyzete és vezérei voltak túlretusálva , de annyira hogy mi magunk sem ismertünk rá mert a képek egészen mást mutattak mint amit mi magunk láttunk és tapasztaltunk nap mint nap.

Adelaide meglehetősen fáradt és feszült volt, amikor hazaérkezett. Az Akropolisznál tett kirándulás elvette minden életkedvét. Az ókori görög műemlék épületekben semmi érdekeset sem talált: néhány ócska kőhalom, semmi több. Ezt persze nem írhatja le így a cikkében. Ott, mint felejthetetlen élményt kell majd bemutatnia.

 

Autójával leparkolt a ház előtt, a csomagtartóból kivette az utazótáskáját, amibe a kétnapos kiránduláshoz pakolt. Nem szívesen hagyta egyedül Claret, főleg amíg nem találkoznak dr.

Reggel a két fiatal hamar kikelt az ágyból. Seperc alatt felöltöztek, elintézték a reggeli teendőket, összepakoltak és indulásra készen voltak. Matt a bőröndöt már levitte a kocsiba, míg Sam mindent leellenőrzött. Csak három napra mennek el, de félt, hogy valamit otthon hagy. Minden ablak zárva, minden elektronikai készülék kihúzva a konnektorból, a szoba és fürdőajtó csukva. Minden rendben. Rákapcsolta Zeuszra a pórázt, gondosan becsukta s zárta be maga mögött az ajtót, majd lement kedveséhez, aki már a kocsiban ülve várta.

 

 

 

 

 

                                        Két koporsó 14.

 

 

 

           Már régen készülök a korabeli sajtóról is írni, de valami miatt mindig elmaradt,  mert mindig közbejött valami, legtöbb esetben az jött közbe , hogy nem volt kedvem. Ezt úgy tessék érteni , hogy mikor ránéztem az újságra, elment a kedvem az egésztől.  Azt is megmondom,  miért. Azért mert mindjárt a fejléc alatt , nagybetükkel odavolt írva: A Román Munkáspárt lapja, de ez nem csak nekem nem tetszett, hanem valakiknek odafennt sem ,ezért  egy szép napon kicserélték ,és  már az volt olvasható: A Román kommunista párt lapja.

 

 

 

 

 

 

                   Megvártam hogy a friss levegő valamelyest kijózanítson a kábulatból, azután nekiláttam az öltözködésnek. Nem tudtam megmondani, hogy miért akartam nekimenni Petikének. Igazából nem is haragudtam rá, mindig elengedtem a fülem mellett a beszólását, meg hát ha nagyon okosan gondolkodom, akkor ő se akart komolyabban belémm kötni, elvégre én rúgtam rá balról az ajtót. Már csak azért is oka lehetett volna beszólni, amiért nem jobbról közlekedtem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                        Két koporsó 13.

 

 

 

 

           Arra gondoltam , hogy megirom hány kombináltszekrényt , hány asztalt, rekamiét, és egyebeket gyártottunk annak idején , de eszembe jutott , hogy az, a kutyát sem érdekli ,ezért aztán inkább  elmesélem , hogy járt  egy  kollegám, egy kolleganőmmel, amikor már nem birták egymás nélkül. Mert, az az ominózus eset állt elő,  amire kitalálták azt , hogy van  mivel , van kivel , de nincs hol.