Két koporsó 18.

           Egy ílyen katasztrófa sokmindenre rávilágit. A legelső, amit volt szerencsém megtapasztalni néhány nappal a katasztrófa után-- amikor már szét lehetett nézni egy kicsit a városban  az volt, hogy megállapithattam,hogy  a Szamos , megkereste a régi medrét, és ott pusztitott legjobban ahol jó kétszáz évvel korábban  csendesen folydogált. Másik nem kevésbé fontos észrevételem meg az volt , hogy a száz évvel korábban épült templomok bejáratánál vagy annak lépcsőjénél " megtorpant" az  ár. Az isteni gondviselésen túl, azok épitőit is dicséri , mert akkor tudták , hogy hova , kell és lehet a templomot épiteni . Pedig akkor nem nyüzsögtek mérnökök, nem jutott minden kőmüvesre két firkász, és nem rendelkeztek a mai csúcstechnológia  gépeivel, épitőanyagaival.

           De egy valamit nagyon tudtak, dolgozni, épiteni két kézzel és iparos ésszel, mert nem a mának épitettek , hanem a jövőnek.Hogy hol tanulták , csak sejtem -- valahol nyugaton ahol már akkor száz évekkel ezelőtt is tudták, mit hogyan kell csinálni, és nem csak megmagyarázni. Ezen tapasztalások arra engedtek következtetni , hogy az utóbbi évtizedekben az elmélet -- pláne ha rossz --úgy elgalopirozott a gyakorlat , a józan és   a szaktudás fölött , hogy annak, nem is lehetett más az eredménye mint a néhány évtizedes házak kártyavárszerű összeomlása.De arról sem feledkezhetek meg , hogy azokban a napokban az Isten háza , a hajléktalanná vált emberek menhelye is volt , mert legalább fedelet adott azoknak , akiknek mindenét elsodort az ár.( Csak zárójelben jegyzem meg lakásunk éppen a kiegyezés évében 1867- ben épült). Az árviz után egy hónappal még egyszer  megijesztett a Szamos bennünket  , de azóta békésen folydogál medrében.A tulajdonképpeni árvizről csak ennyit szerettem volna elmondani, mert egy másik írásomban részletesebben megirtam, következményeivel együtt. Most egy kicsit más aspektusból közelitem meg , és még elmesélek egyes mást ami akkor kimaradt.

          Az árviz levonulta után -- amikor már lehetett látni , hogy volt utca és út, nagy csinnadrattával meg érkezett a főtitkár terepjárókkal , kisérettel és végig vonult a városon. Gumicsizmában, és dzsekiben érkezett-- a gumicsizma egész jól állt neki, szinte hozzá volt nőve-- egyáltalán nem úgy nézett ki mint akit zavar ez a viselet vagy először visel  ilyesmit. Állt a terepjárón  Napoleoni pózban -- alkata tökéletesen megfelelt ennek a kihivásnak, alig volt alacsonyabb Napoleonnál --és bölcsen mutogatott és magyarázott a négy égtáj minden irányába. Most az egyszer, talán  érdeklődő hallgatói is voltak mert , tőle várták a segitséget az újjáépitéshez. Ez teljesen jogos is volt mert akkorára az emberekbe , olyan mélyen belegyökerezett, az hogy mindent a párt csinál, de főleg annak első embere ,hogy ő maradt egyetlen vigaszuk. Végül aztán rájöttek , hogy  mindent nekik kell megcsinálni, és meg is csinálták, mert a külföldi segitségek elsikkadtak elfogytak , egyszerüen semmivé váltak , még mielőtt célba értek volna.

          Egy kis kitérővel úgyan, de  elkell  mondjak egy történetet. Egyik barátom és kollegám-- inasok is együtt voltunk-- nagy barátja volt a Szamosnak , és neki csónakja is volt . A mentési munkálatokban oroszlánrészt vállalt --pedig  ő is érintettje  volt az árviz okozta kataszrófának-- csónakjával számolatlanul mentette szomszédait ismerőseit barátait, éjjel -nappal. A helyi vezetők is felfigyeltek tevékenységére ezért felterjesztették  valamiféle kitüntetésre, még abban az esztendőben ezerkilencszáz hetvenben. A felterjesztés célba ért ,és egy dicsérő oklevelet kapott, ezerkilencszáz kilencvenegyben , és ez nem elirás. Mondják, Isten malmai lassan őrölnek ! És kommunizmusé , kérdem én. Nos, az árviz utáni eseményekre majd még visszatérünk , de most nem hanyagolhatjuk el Emerenciát sem, már csak azért sem óriási lépésekkel haladt a csinosodás , szépülés  irányába. Egyre szebbre sminkelte magát -- amit a mester finanszirozott annak reményében , hogy előbb utóbb  magáévá teszi Emerenciát. Rúzst, kölniket, harisnyát vásárolt neki , amit Emerencia jó szivvel el is fogadott és használt is. Viszont kezdtek nőni az igényei is, már nem izlett neki a rum , és  előbb ki kérte , majd kikövetelte magának az egyre finomabb likőröket. De nem akart adós maradni ezért néha megmutatta mind a két mellét, vagy levette a blúzát , annak függvényében , hogy milyen magas volt vérében az alkoholszint.