Két koporsó 15.

           A sajtóval folytatom, mert a sajtó az kihagyhatatlan, mert onnan jöttek annak idején az információk, az álinformációk, onnan kaptunk retusált fényképet , az ország helyzetéről, az ország szépségéről, az ország "még szebb" vezetőiről. Különösen az ország helyzete és vezérei voltak túlretusálva , de annyira hogy mi magunk sem ismertünk rá mert a képek egészen mást mutattak mint amit mi magunk láttunk és tapasztaltunk nap mint nap. Talán a fotómüvészet túlfejlesztése miatt, de azt hiszem szemfényvesztök is közremüködtek. Mindezek ellenére  "teherbe esett a Dolgozó Nép-- nem tudom kitől -- de gyereke született , úgy hivták Drapelul Rosu (Vörös Lobogó) Mikor meghallottuka nevét akkor rögtön tudtuk , hogy valaki bekavart , mert a gyerek román volt, és jó ideig betüről betüre másolta forditásban a Dolgozó népet-- már akkor is tudtuk , hogy az alma nem esik messze fájától.

          De nem is eshetett, mert egyazon cenzura irányitotta utját a kommunista szövevény átjárhatatlan bozótjába.Ezért aztán az is előfordult , hogy a kész lap, nem jelent meg mert a cenzurázó szekus "értelmiségi" , későn vette észre , hogy mondatok , a sorok között, félre irott, félre érthető , de egész biztosan félremagyarázható gondolatok lapulnak meg. Erre mondta egyik ujságiró imerősöm:Tudd meg!-- összekötött kézzel nem lehet tapsolni. Való igaz, nyolcvankilenc után sokukból kibujt az ujságiró -- már amelyikben benne volt-- de volt olyan is megpróbált , úgyanazon a régi  hangszerén játszani , de akkor  már rég hitelét vesztette-- legalábbis egy időre.

         A Vörös lobogó, csak egy-két napot jelent meg vörös fejléccel , mert elfogyott a vörös festék , egyebekkel együtt, és azután, kivül belül belesimult a semmitmondó szürkeségbe. Pedig törekedtek a szenzáció hajhászására futottak is utána , de sajnos sohasem érték utól, ezért aztán megelégedtek azzal , hogy a sajtó munkatársai felmásztak a tüzmegfigyelő toronyban-- öten--és megszámolták azt a három toronydarut amelyik éppen toronyblokkot, tömbházat épitett a lerombolt csendes utcák helyére.  A rombolásról elfelejtettek tudósitani. Hiába nem terjedhetett ki a figyelmük mindenre , csak arra amit meg mondtak nekik. De én tiszteltem bennük a jóra való törekvést, mert igyekeztek mindent a legjobb szinben feltüntetni , keresték a jót , de sajnos amit kerestek , azt nagyon nehéz volt megtalálni, mert olyan ritka volt mint fehér holló.  A hiányosságokat   nagy számokkal próbálták kiegyensúlyozni, igy történhetett  meg , hogy megirták , hogy a csipkegyár  már január tizenötödikén annyi csipkét gyártott , hogy háromszor körülérné a földet, és év végéig ez a mennyiség elfogja érni a Föld--Hold távolságot.Itt azért már látszott, hogy komoly szándékkal megcélozták a tudománnyosságot, bár szerény véleményem szerint, kevesen ismerték ezt a távolságot, de aki ismerte , annak sem biztos , hogy pontosan csipkére  volt szüksége-- esetleg gatyamadzagra, vagy bugyi pertlire -- mert azt is gyártottak.

          De, mindebbe még nem merült ki a tevékenységük, mert a jóra való törekvés űzte hajtotta őket, és azt is kiszámolták , hogy másik nagy gyárunkban  annyi bányacsillét gyártottak hogyha egymás után raknák ,  az elérne a Kárpátkanyarig-- de itt megint elkapta őket az amnézia , és elfelejtették meg írni , ezek valahol elvannak feküdve , mert nincs rá igény a KGST-ben.

          A legigényesebben megírt  dolgok,  az interjúk voltak, különösen azok amelyikben az öreg szaki rájött( szájába adták a szó) , hogy mennyivel jobb neki  mióta  gyárban dolgozik  nyolc órát és nem látástól vakulásig, kis mühelyében. Erre aztán rögtön meg is születtet a vicc:-- Aztán hány inge volt magának akkor ?--Kérem szépen, hat.-- és most? -- okvetetlenkedett a riporter .-- Hát kérem szépen  most kettő. A riporter menteni akarta a helyzetet, azzal , hogy alá kérdez .-- DE az a kettő , az a kettő az milyen, az valami nagyon finom?-- Fenét, a másik hatból varrta a feleségem.

           Sokat fecsegtek annak idején a humanitásról a szolidaritásról ( de a szolidaritásról azonnal elhallgattak amikor Lengyelországben megalakut a SZOLIDARITÁS) Azidőtájt interjút készitettek egy kollektiv gazdaság elnökével aki miután kidicsekedte magát a gazdaságról a megvalósitásokról, a tervekről-- a tagságról egy szót sem ejtett-- azt is elmesélte , hogy van egy nyugdijas lovuk csődörük, aki nem tudom hány csikót nemzett , amellett , hogy a kollektivbe a ráháruló feladatokat maradéktalanul elvégezte--akkor ezt igy kellett megfogalmazni-- igy aztán most a jól megérdemelt  pihenést élvezi. Mikor ezt olvastam, önkéntelenül beugrott nekem a hős anya cim, és kóbor fantáziám már szinte látta a következő lapszámba a Hős kanca cimű cikket, a sok kis csikó világrahozataláért. Szivem szerint megérdeklődtem volna a pacitól , hogy mennyi a nyugdija , de ez a beszélgetés nem jöhetett létre mert a paci nem tudott beszélni , én meg nem tudtam nyeriteni-- és egyáltalán nem a cenzura miatt, mint azt egyesek feltételezik