Meleg, augusztusi hónapot írtunk. Az egész nyár villámgyorsan elmúlt. Egy csütörtöki napon ébredtem rá, hogy nemsokára vége az évszaknak, és még nem volt nyári bulim. Volt egy szakításom nyár elején, plusz kirúgtak a munkahelyemről. A sok gőzt valahogy ki kellett engednem magamból. Erre csak egy hely volt alkalmas; a román tengerparton levő Éden part. A világ legperverzebb, legelvetemültebb arcai járnak oda bulizni. Mindenféle ember megfordul a parton. Még aznap összeszedtem az ivótársakat.

– Szevasz, Patrik! – vette fel a telefont Laci, aki pékként dolgozott, és már felesége is volt.

– Mi a helyzet, pékmester? – kérdeztem tőle kicsit felpörögve, mikor hosszú hónapok után visszatért a hangomba az élet.

– Kibaszott meleg és unalom van.

– Van egy remek ötletem! Mit szólnál, ha elmennénk piknikezni a partra? – A piknik szó nálunk azt jelentette, hogy berúgunk, mint az állat.

– Mármint melyik partra? Arra gondolsz, amelyikre én? – kérdezte Laci, aki már hallott a helyről, de még soha nem volt ott. Már tini korunk óta terveztünk egy igazi kéjutazást oda.

– Bizony, arra.

– Ez sirály ötlet! – kiáltott egy nagyot boldogan a telefonba.

– Tudok szerezni egy nagyon klassz autót.

– Ne inkább én béreljek egyet? – kérdeztem tőle kicsit félve, hogy milyen négykerekűt akar hozni.

– Nem, nem, tesó, minek? Egyik haverom kölcsönadja,
és az pont jó erre a célra. – Bizonytalan voltam, de végül belementem, és megbeszéltük, hogy kora délután találkozunk egy közeli benzinkúton.

Végül a mesterhármas harmadik tagját, Dávidot hívtam fel, aki rögtön benne volt a kiruccanásban. Őt nem kellett győzködni, már nagyon ki volt éhezve egy bögyös vörösre. Gyorsan összepakoltam egy kis utazó válltáskába pár dolgot, és indultam a találkahelyre. Dávid már bent kávézott a boltban, mikor megérkeztem.

– Na, mi a helyzet? – kérdezte tőlem, miközben a pultnál a kávéját iszogatta.

– Minden a legnagyobb rendben – válaszoltam jókedvűen, és én is kértem magamnak egy jó erős feketét.

– Akkor már túl vagy rajta?

– Persze, jól vagyok. Lacival nem beszéltél?

– Próbáltam hívni, de ki van kapcsolva, fogalmam sincs, hol lehet.

Jó párszor próbáltuk hívni, de a telefonja még mindig ki volt kapcsolva. Húsz perccel és két kávéval később egyszer csak a benzinkúton megjelent egy világoskék, öreg Barkas, amiből maximum hangerőn üvöltött Eric Clapton Cocaine című száma. Mikor megláttuk az autót, mindketten tudtuk, hogy ki jött vele.

Laci úgy szállt ki a volán mögül, mintha a legújabb Mercedesből pattanna ki. Messziről látszott rajta, hogy ő már elkezdte a bulizást.

– Mi van, gengszterek? – szólt oda hozzánk. Fehér atlétát és fekete baseballsapkát viselt, ami alól jókedvűen nézett fel ránk.

– Ez mégis mi? – vettem le dühösen a napszemüvegemet.

– Egy keletnémet kisbusz, és nagyon kényelmes. – Csak nemrég múlt dél, de Laci szemei már keresztben álltak.

– Ez egy roncs, baszd meg! – fakadt ki Dávid.

– Ezzel még a határig se jutunk el, főleg nem a tengerpartra!

Mikor ezt kimondtam, a Barkas oldalsó ajtaja kinyílt, és egy régi ismerősünk mászott ki a kisbuszból. Zsoltika volt az, aki enyhén szólva furcsa egy fazon volt. Annak idején az iskolában egy barátja se volt, mindig magába fordult. Állítólag szabadidejében csirkék nyakát vágta el az erdőben, aztán meg beszívott.

– Ez az autó elvisz akárhova, még a Holdra is! – Zsoltika szemei nagyon pirosak voltak, és ő alapjáraton furcsa volt, de most még az átlagnál is furcsább.

– Ez mégis mit keres itt? – kérdeztem Lacitól.

– Meghívtam, tök jó fej, és övé az autó! A másik, hogy van nagyon ütős cucca.

Zsoltika elindult Dávidhoz, hogy köszönjön neki. A lépései olyanok voltak, mintha a holdon járt volna, és nem egy benzinkúton.

– Öklözzünk, tesó! – fordult a betépett fiú Dávidhoz, aki nagyon nem akart öklözni. – Gyerünk, tesó, öklöt elő! Légy menő!

– Én hazamegyek. – Semmi kedvem nem volt ezzel az állattal egy úton menni.

– Mit izélsz most, Patrik? Inkább gyertek, és menjünk! – győzködött Laci.

Ahogyan ott beszélgettünk a benzinkúton, megállt mellettünk egy csapat talpig rózsaszínbe öltözött meleg. Sütött róluk, hogy minden perverz dologban benne vannak.

– Még ezekkel is jobb lehet utazni, mint vele - vettetem oda Lacinak.

– Ne basszuk el az egész hétvégét! – mondta Dávid.
Pár percig győzködtek, hogy induljunk, és végül bele is mentem. Elindultunk négyen az Éden part felé. Dávid a volán mögé, a két jómadár hátra ült, én pedig az anyósülésre huppantam be.

– Dugásra fel!

Nem terveztem Zsoltikával beszélni. Csendben haladtunk az autópályán, élveztem az utazást, a tájat. Minden olyan harmonikusan nyugodt volt, egészen addig, amíg Zsoltika meg nem szólalt.

– Kérdezhetek valamit, Patrik?

– Persze. – Az ingzsebemhez nyúltam. Tudtam, hogy a válaszhoz szükségem lesz nikotinra.

– Szerinted, ha valaki megkéri a csaját, hogy csatoljon fel egy felcsatolható műpéniszt, az buzi? Zsoltika úgy kérdezte, mintha csak az idő után érdeklődött volna.

– Jézusom! -mondtam halkan. – Persze, hogy az.

– Szerintem nem az – mondta Laci.

– Persze, mert te nős vagy – reagáltam Lacira, aki csak bólintott egy nagyot.

– Ha valaki ennyire buzi, akkor miért egy műfasszal dugja meg egy nő? Miért nem rendesen buziskodik? – kérdeztem vissza, miközben egy nagyot szívtam a cigimbe.

– Mert nem buzi – mondta Dávid.

– De, buzi!

– Nem az, mert a csajokra gerjed – győzködött Dávid.

– Ha az a vágyam, hogy egy nő egy rendes nagy műfasszal seggbe basszon, akkor buzi vagyok, baszd meg! Lehet, egy jó pár év kell ahhoz, hogy feldolgozzam, de az vagyok.

– Nem, mert NŐ kúr meg, és nem férfi. – Dávid hangja filozofikusan csengett.

– Egy hatalmas műbráner kúr seggbe, nem egy nő!

– Elképzeled, hogy az van neki – vágott vissza.

– Akkor mégiscsak buzi vagy, ha el kell képzelned, hogy egy nőnek pénisze van! Csak ezt még annyira nem dolgoztad fel.

– Hallod, Patrik, nem te magyaráztad egyszer, hogy az igazi buzi a kigyúrt, kockahasú, bajuszos csávókat szereti? Nem azokat, akiknek almafenekük van.

– Nem keddről szerdára válsz izmos seggű meleggé! - Az ablakon kidobtam a cigimet. – Majd szép lassan, fokozatosan. Pár évig használja a csajod a felcsatolhatót, és aztán jöhet az igazi férfi dákó.

Miközben beszéltünk, Dávid megállt benzint venni. Lacival és Zsoltikával várakoztam az autóban, csendben.

– Nincs igazad – mondta a csendet megtörve Laci. – Akiről te beszélsz, az a kis mellű, fiús nőket favorizálja, és abból lesz majd az igazi homokos. Az nem buzi, aki megkéri a nagy csöcsű barátnőjét, hogy legalább egyszer csatolja fel a műfaszt. – Laci az utolsó szót halkan mondta ki. Közben Dávid visszaült az autóba.

– Szerintem ez csak valami városi legenda a férfiről, aki megkéri a dús keblű partnerét, hogy csatolja fel. – Zsoltika mondata zárta a mély, filozofikus beszélgetésünket.

Az öreg, lepusztult Barkas döcögött. A tradicionális német csodával haladtunk egy olyan hely felé, ahova régóta vágytunk. Igazából nem tudtuk, hogy mire számíthatunk a parton. Sőt, még azt se tudtuk, miért megyünk oda. Inni? Szívni? Megdönteni néhány turista csajt? Dávid annyira hajtott, mintha ingyen puncival várnák. Laci és Zsoltika hátul ültek, szájuk széles mosolyra húzódott.

Naplementekor értünk a szállodához. Kellemesen meleg volt, a homokos strandról akkor értek vissza a bikinis lányok, és ez igen élvezetes látványt nyújtott.

– Jó estét, egy lakosztályt szeretnék hétvégére.
Minden simán ment, a hitelkártyámat odaadtam, a szállodában dolgozó kisasszony pedig intézkedett.

– A szobához jár DVD lejátszó? – kérdezte Zsoltika eltökélten.
Egyszerre mindenki rá nézett.

– Maga filmezni jött ide? – kérdezte a nő a pult másik oldaláról.

– Lehet - válaszolt Zsoltika büszkén. – Szóval?

– Igen – válaszolt a nő, akinek a tekintetéből lerítt, hogy mit gondol Zsoltikáról.

– És működik?

– Azt hiszem, igen.

– Biztos? Mert nem szeretnénk unatkozni.

– Na, jól van, menjünk! – Elvettem a kulcsot, és a lift felé indultunk.

Elfoglaltuk a lakosztályunkat. Mindenki eldöntötte, melyik szobában fog aludni, aztán elkezdtük az estét.

– Most mit csináljunk? – kérdezte Laci, aki teljesen kipihent volt.

– Mit szólnátok, ha megnéznénk egy igazán remek filmet? – vett elő a táskájából egy DVD-t Zsoltika.

– Mi van? – Dávid pánikba esett, hogy filmklubosat kell játszania a perverzség édenében.

– Káosz Birodalma, a főszereplő The Rock! - mondta Laci, aki szemmel láthatólag kedvelte a színészt.

– Láttad? – kérdezte Zsoltika.

– Még nem, de ha The Rock szerepel benne, akkor biztos jó!

Eszem ágában se volt tévézéssel tölteni az estét, de kíváncsiságból megnéztem, milyen film lehet az, amit ez a jómadár magával hozott. Már a borítója is komoly volt, de a tartalom mindent vitt.

– 2008-ban járunk. Éppen véget ért a III. világháború. Los Angeles szociális, ökonómiai és környezeti katasztrófa küszöbén áll. Boxer Santaros, a paranoiás és skizofrén sztár harcos amnéziában szenved, és újra meg újra a jövőbe képzeli magát. Élete összefonódik a pornósztár Krysta Kapowski életével, aki saját TV valóságshow-t indít... – A nevetéstől alig bírtam felolvasni ennek a kiváló alkotásnak a leírását. – Na, egy ilyen filmre nem lehet mondani, hogy nem maga a tökély.

– Ez kemény – mondta a pékmester.

– Megnézzük? – kérdezte Zsoltika. – Van hozzá valami különlegességem!

– Nem – válaszoltam. – Menjünk, igyunk valamit!
Lementünk a szálloda bárjába, ahol megittunk néhány vodkát.

Pár kör ital után jöttünk rá, hogy nagyon álmosak vagyunk. Kimerített minket a másfél napig tartó autóút. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy közeli szórakozóhelyre, hátha összejön valami éjszakára.

Útközben végig az a csinos rendőrnő járt az eszemben, akit az autóból nézve láttam. Nehéz volt elfelejteni őt; alacsony, fekete színű göndör haja volt, és az a vad kisugárzás hihetetlen, amit csak fokozott a rendőrnői ruha.

– Milyen jó lenne meghívni egy italra! – gondoltam magamban, de ennek kevés esélyét láttam.

A szórakozóhelyen egész jó volt a felhozatal Romániához képest, és persze ott volt maga az Éden part egyik nevezetessége, hogy tele volt kellemes hölgyekkel.
Éjfélre sikerült egy Charlotte nevű francia nővel szimpátiakapcsolatot kialakítanom, bár nagyon keveset tudtunk beszélni, és igazából semelyikünk sem akart sokat társalogni. Hamar úgy döntöttünk, hogy lelépünk a szórakozóhelyről, így vettem pár üveg pezsgőt. Kifelé csatlakozott hozzánk Elena, a lány barátnője. A két hölgy belém karolt, és elindultunk a szálloda felé. Laci és Dávid helyi csajokat próbáltak felszedni, Zsoltika meg egy húsz kilós drogos lánnyal járkált más dimenziókban.

A lányok a kanapén ültek. Kibontottam egy pezsgőt, teleöntöttem három poharat, majd mikor épp adtam volna át a hölgyeknek, felfedezték a földön heverő The Rock féle DVD-t.

– A kedvenc filmem – mondta az egyik lány.

– Remek! – mondtam, miközben kiittam a kezemben lévő pohár tartalmát. Nem akartam olyan nővel szexelni, aki szereti a The Rockot.

Elena táskájából elővett egy tasak francia füvet, Charlotte pedig elindította a filmet. Úgy éreztem magam, mint valami kifacsart narancs. Ha nincs a fű, akkor bizony nagyon bizarr látvány lett volna ezt a minősíthetetlenül szar filmet nézni. De be voltam szívva, és a hölgyek elviselhetővé tették az elviselhetetlent.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy két meztelen nő fekszik az ágyamban. Elena azt hiszem, úszott az olvadt vaníliafagyiban, Charlotte pedig az ágyhoz volt bilincselve. Az egész szoba olyan volt, mint egy bordélyház. Nem nagyon emlékeztem a tegnap estére. Csak egy dologra emlékeztem: arra, hogy a Káosz Birodalma nagyon rossz film. A fejem majd’ szétszakadt a fájdalomtól. Charlotte kezét kiszabadítottam a bilincsből, majd leszóltam a szobaszerviznek, hogy hozzanak valami reggelit, mire a lányok felkelnek.

A szobaszerviz kopogott az ajtón.

– Meghoztam a reggelit! – mondta magyarul.

– Köszönöm. A többieket nem látta? – kérdeztem
álmosan.

– Lent reggeliznek.

Magamra kaptam egy nadrágot és egy fehér inget, majd elmentem megkeresni őket. Ahogy lépkedtem lefelé a lépcsőn, úgy éreztem, még mindig nem kaptam meg, amiért jöttem. Eltöltöttem egy vad éjszakát két külföldi csajjal, de ez még mindig nem az volt, amire igazán vágytam, mert még mindig az a csinos rendőrnő járt a fejemben. Ugyan csak egyszer láttam, de azonnal fellobbantotta a féktelen vágyakozást bennem. Olyan jó lett volna, ha még egyszer találkozhattam volna vele!
Dávid és Laci épp tojást fogyasztottak és kávét ittak.

– Megérkezett Casanova – jegyezte meg Dávid álmosan.

– Savanyú a szőlő, öreg harcos? – vágtam vissza.

Leültem és kértem magamnak egy erős kávét.

– Zsoltika? – kérdeztem.

– Még beszélget valami csajjal, akit tegnap este ismert meg – mesélte Laci.

– Este óta? – kérdeztem.

– Igen, biztos dimenziót váltanak – Mindhárman felnevettünk.

A kávémat ittam éppen, amikor lejöttek a lányok a lakosztályból, és boldogan, szájukon széles mosollyal integettek nekem.

– Elérted, amiért jöttünk? – kérdezte Dávid.

– Még nem. – Kortyoltam egy nagyot a forró italból, ami nagyon jól esett.

Megreggeliztünk, majd felmentünk szobánkba, és próbáltuk magunkat rendbe szedni. Nem terveztünk semmi durvát a délutánra; könnyed napozás, fürdés a tengerben, de Zsoltika megjelent, és egy csapásra megváltoztatta a nyugodt elképzeléseinket.

– Mit szólnátok, ha dimenziót váltanánk? – Zsoltika egy rövidnadrágban és egy ballonkabátban állt a helyiség közepén.

– Hagyjál már ezzel a rossz szöveggel! – förmedt rá Dávid, aki frusztrált volt, hogy még nem talált magának nőt.

– Olyan cuccom van, amit még elképzelni se tudsz. Ez nem egy szimpla drog, ez elvisz oda, ahova mindig is vágytál! – Zsoltika már annyira kész volt, hogy vicsorított, amikor beszélt.

– Mutasd akkor! – vágtam közbe, mire a többiek meglepődtek.

Zsoltika furcsán nézett, nem hitte volna, hogy én leszek az első, aki dimenziót akar váltani.
Drogos barátunk elővett a ballonkabátjából négy darab kis fiolát, amikben kék folyadék volt.

– Egészségetekre! – Lehúztuk mind a négyen a folyadékot, és vártunk.

Eltelt egy fél óra, majd egy óra, és semmi, nem jött a dimenzióugrás, nem lettünk közelebb az álmainkhoz. Majd egyszer csak nagyon meleg lett. Úgy éreztük, hogy a klíma nem hűt, hanem fűt. Legalább száz fok lehetett a helyiségben.

– Nektek is melegetek van? – kérdeztem.

– Picit. – Dávid homlokáról folyt a víz.

A szálloda folyosóján nem volt senki. A liftre várakoztunk. Mikor kinyílt az ajtó, egy szemrevaló szőke hajú szépség lépett közénk. Végigmértem, és amit a lába között fedeztem fel, maga volt a hihetetlenség. Megdörzsöltem a szemem, és ismét odanéztem, és még mindig rajta volt a felcsatolható műpénisz. Elsőként léptem be a liftbe, és alig vártam, hogy a többiek is csatlakozzanak.

– Ez aztán a perverz hely! – jegyeztem meg, miközben megnyomtam a gombot.

A többiek nem szóltak semmit. A néhány másodperccel
ezelőtti látvány beleégett az agyamba. Már majdnem túltettem magam ezen a furcsaságon, mikor kiléptünk a liftből, és elém tárult a legbizarrabb, legperverzebb látvány, amit valaha is láttam. Minden egyes nőn az a szörnyűség volt, amit a homokosság előszobájának tartottam. Teljesen beparáztam. Ezek teljesen hülyék, hogy meg se említik, hogy milyen perverz helyre jöttünk? Vagy a világ ennyire eltorzult volna?

– Mi van veled, Patrik? – kérdezte Dávid hatalmas békaszemekkel.

Nem szóltam semmit, csak a perverz nőket néztem, akik pasikat akartak magukévá tenni. Az elmém egyre inkább tompult, minden lelassult.

Hova menekülhetnék? - kérdeztem magamtól. Kocsiba kéne pattannom, és Pestig meg se állni? A szálloda kijárata felé vettünk az irányt. A tengerpart pár lépésnyire volt.

– Menjünk, csajozzunk be! – sziszegte Zsoltika, akinek hatalmas gyíknyelve volt.

– Buzi vagy, baszd meg?! – ordítottam le a fejét. – Menjünk kocsmába!

Közeli bárba mentünk, ahol pár román férfi és bárány társaságában a Steua-Bucarest hétvégi bajnoki meccsét néztük a tv-ben. A bárban levő férfiak meg voltak veszve a fociért, egyfolytában héberül mondták a magukét. Ekkor döbbentem rá, hogy az Illuminati vezetőivel ülünk egy asztalnál. Összeesküvők! Mindegy, legalább nem voltak nők a közelünkben, akik megdugnának. A meccs végére éreztük mindannyian, hogy a szer teljesen úrrá lett rajtunk. A mérkőzés utolsó perceiben asztalunk kibővült még egy taggal.

– Leülhetek, srácok? – kérdezte az erőteljes férfihang.

– Persze – mondta Zsoltika csillogó szemekkel.

– The Rock? – érdeklődött Laci.

– Igen – mondta büszke, széles mosollyal a száján.

– Mondhatok valamit? – tudakoltam a magát színésznek valló férfitól.

The Rock csak bólintott egyet.

– Szar színész vagy! – Végre a szemébe mondhattam.

The Rock bugyuta arckifejezéssel elcsodálkozott.

– Ne is vedd figyelembe, be van szívva! – Dávidnak még mindig hatalmas békaszemei voltak.

A szer kezdte átvenni rajtunk az uralmat, végül elérkeztünk a totális filmszakadáshoz.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a kezeim valamihez hozzá vannak bilincselve, és úgy éreztem, mindjárt kiszáradok, annyira szomjas voltam. Nehezen nyitottam ki a szememet. Nagyon megijedtem; hol lehetek?! Jó néhány másodperc múlva fogtam fel, hogy a Barkas hátuljában feküdtem. Kibilincselve. Pár pillanat múlva fedeztem fel, hogy nem vagyok egyedül. Legnagyobb örömömre a rendőrnő feküdt mellettem. Először csak azt hittem, hogy be vagyok szívva, és hallucinálok, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem a szer hatása. Aztán beugrott a tegnapi liftes jelenet, és csak reménykedni tudtam, hogy a mellettem fekvő nő nem csinált meg hátulról.

– Hahó! – próbáltam udvariasan felkelteni a lányt, aki oly szép volt, mikor aludt.

Néhány sikertelen próbálkozás után végre sikerült elérnem, hogy kinyissa a hatalmas, szép, fekete szemeit, amiből még így hajnal fele is sütött a szenvedély. Először románul mondott valamit, később váltott csak magyarra. Nem igazán beszélt magyarul, és azt is csak akcentussal, de nagyon jól állt neki.

– Mindjárt megkeresem a kulcsot. – Megpuszilta a homlokomat, és a sötét buszban elkezdte keresni a bilincsek kulcsát.
Pár perc múlva a kezeim ismét szabadok voltak. Felöltöztünk, és kiszálltunk a friss levegőre. Szegénynek szörnyen állt az erős, göndör haja. Ez a tipikus „most dugtam” frizura.

– Mégis, hogy jöttünk össze, kedves...? – Szégyelltem magam nagyon, hogy még a nevét se tudom.

– Anda – árulta el a nevét.

– Szép név!

– Merci! – széles mosoly jelent meg a száján.

Remek pillanat volt, talán ez volt életem egyik legjobb reggelje. Még csak nyolc óra fele járt az idő, de nagyon meleg volt, engem azonban mégsem zavart, mert egy olyan nő társaságát élveztem, akire mindig vágytam. Bár nem ismertem, de az első pillanattól kezdve vonzódtam hozzá, mint fém a mágneshez. Csak egy kérdés volt bennem, amit muszáj volt megkérdeznem. Anda épp a kezébe vette a gumibotját.

– Pontosan mit csináltunk tegnap este? – kérdeztem zavartan.

Anda arca széles mosolyra húzódott, az erotika legvadabb skálája játszott az arcán.

– Semmi olyan nem történt, amit ne élveztél volna – válaszolt a lány szexi akcentusával, majd az övére csatolta a gumibotot.

Beszélgetésünk hamar véget ért, mivel Andának rohannia kellett dolgozni. Megigazította magán a kék egyenruháját, aztán sietve távozott. Még elköszönni sem volt időnk, csak egy gyors, szenvedélyes csókra.

Lassan értem vissza a szállodába. Próbáltam összerakni, hogy mi történhetett, de nem tudtam, halvány foltokra emlékeztem csak. Olyan érzés járt körül, amit nagyon rég nem éreztem. Elégedett voltam, hogy elértem, amit akartam, sőt, még többet is. Egyedül a telefonom eltűnése zavart egy kicsit, mert se nálam, se a buszban nem volt.

Délben a szálloda éttermében ebédeltünk. Semelyikünk nem szólt egy szót sem, de mindegyikünk szemében lehetett látni, hogy elégedett. Dávid becsajozott, Laci jól érezte magát, Zsoltika megtalálta élete nagy lelki társát a húszkilós drogos lányban.

Ebéd után összepakoltunk, és kijelentkeztünk a szállodából. Beültünk a buszba, és elindultunk vissza Pestre.

Kényelmesen vezettem a Barkas volánja mögött; Zsoltika hátul aludt, ő ki volt dögölve; Laci a feleségével beszélt, és győzködte, hogy semmi rosszat nem csinált a hétvégén, Dávid meg mellettem ült. Mindenki le volt nyugodva. Egészen addig, amíg meg nem hallottuk egy rendőrautó szirénáját.

Dávid rögtön bepánikolt, hogy valami olyat csináltunk az este, amiért biztos, hogy a tömlöcben fogunk megrohadni. Laci azonnal letette a telefonját, Zsoltika pedig valami tablettát dobott a szájába.
Félreálltam, a rendőrautó pedig megállt előttünk. Én gyorsan hátrafordultam, hogy megnyugtassam a hülyéket. De nem nyugodtak meg, én pedig egy ismerős hangot hallottam:

– Bună! – egy kellemes, ismerős női hang. Rögtön felismertem Andát.

– Bună! – köszöntem neki vissza tátott szájjal. Nagyon boldog voltam, hogy ismét találkoztunk.

– A hátsó lámpátok nem ég, szóval majd nézzétek meg – mondta nevetve. A többiek falfehérek lettek, és semmit sem értettek az egészből.

Anda elővette a zsebéből az elveszett telefonomat és megkérdezte, hogy nem ismerős-e.

– Merci – szóltam, és kiszálltam a buszból.

– A telefonszámom benne van, majd hívj fel.

– Feltétlenül! – Boldog voltam, hogy megkaptam a számát, és hogy találkoztunk.

Az országút szélén nem bírtunk egymásnak ellenállni, és elkezdtünk vadul csókolózni. Semelyikünk nem akarta abbahagyni, de muszáj volt.

– Mikor leszel szabadságon? – kérdeztem a lányt.

– Jövő héttől – válaszolt szenvedélyesen.

– Akkor remélem, meglátogatsz Pesten!
A lány bólintott egyet és búcsúzásképpen egy utolsót csókolóztunk, majd hátranyúlt, az övéről levette a bilincsét.

– Emlékül a tegnap estéről – ezután visszaült a rendőrautóba, én pedig vissza a volán mögé. A többiek majd meghaltak, értetlenül néztek rám.

Beindítottam a német csodát, és elindultunk Budapestre, hátunk mögött egy örült vad hétvégével, amiről nem sokat tudtunk.