Miután Lilit távozott, Mills seriff meglátogatta a bordélyfőnököt. Mikor belépett a szobába, éppen akkor húzta ki Harry a halott indián testét az erkélyre, majd ledobta az utcára. 

Haskell mikor meglátta a seriffet, fajdalomtól torz arccal szólalt meg:

- Mi a fasz történik itt seriff? Egy seggdugasz, majdnem elmetszette a torkomat!

Mills közelebb ment és egy székre ült, mindent elmesélt a bordélyfőnöknek részletesen.

- Ez szörnyű! És most mit fog tenni? – kérdezte Haskell.

- Még nem tudom – válaszolt Mills. – Majd csak kitalálok valamit. De mondja már el Haskell, mi történt az erdőben magával?

- Mikor a fegyveremet kerestem a hóba, elhurcolt az a dög. Kiáltani sem volt időm! – mondta a bordélyfőnök – Aztán mikor elég messze voltunk maguktól, kiütött. Egy darabig eszméletlenül feküdtem a hóba. Mikor magamhoz tértem, mintha hangokat hallottam volna. A hang irányába mentem és úgy találtam magukra, a többit már tudja!

- Köszönöm, hogy nem hagyott cserben minket!

- Ugyan már! – próbált nevetni Haskell, de köhögés lett belőle.

Mills mikor haza ért, Abby a konyhában várta. Még mindig nem beszéltek arról, hogy a seriff búcsú nélkül hagyta el a családot, mikor a démonvadászatra indult. Abby úgy érezte, eljött az ideje.

- Mindig későn jössz haza! Itt hagytál egy szó nélkül, mikor a démonok után mentél is! – mondta remegő hangon. – Te nem is törődsz velünk! Charlie, neked van valakid? – olyan hirtelen törtek elő a szavak az asszonyból, hogy Mills alig jutott szóhoz.

- Abby én a ti biztonságotokért vagyok távol, hogy megvédjelek!

- Igen, mégis hogyan? Öngyilkos küldetésekkel védsz meg minket? – Abby szeme könnyben úszott.

- Most is megtámadtak az indiánok, Lilit ránk küldte őket!

- Uram Isten! És én nem tudok soha semmiről! Mi lesz, ha egyszer nem jössz haza?

Mills lehajtotta fejét és hallgatott egy darabig.

- Lilit arra kényszerit, hogy válasszak egy embert, akit feláldoz. Különben ő választ hármat!

- Kit választasz? – csúszott ki, önkéntelenül is Abby száján a kérdés.

- Nem választhatok! Ha senki nem jelentkezik önként, én magam jelentkezem!

Bree Sexton, mikor meghallotta Lilit óhaját, rögtön jelentkezni akart.

- Úgy is lenyilaztak, nekem már mindegy! – ellenkezett a doktorral.

- Fejezd már be Bree! Ez a sérülés minimális, nem életveszélyes! Minek mennél a halálba!

- Nem, én nem élem túl…

Doktor Lyam nem ellenkezett tovább, az ágyon fekvő kocsmárosnak, egy hirtelen mozdulattal a vállába döfött egy adag ópium injekciót. Bree nemsokára álomba merült.

Reggel a színészek maradék tagja éppen az ebédlőben üldögélt, mikor E.B Farnum jelent meg az asztaluknál.

- Tisztelettel megjegyezném, hogy ha továbbra is igényt tartanak a Grand Central hotel szolgálataira, fizetniük kell még ma, ha lehet! – mondta nyájas mosollyal.

- Igen, hogyne… Csak délig várjon, kérem.. – mondta Jean.

- Természetesen! – mondta Farnum, majd elment az asztaltól.

Babettnek és Eliznek, be kellett látniuk, hogy nincs más kiút. A testükkel kell pénzhez jutniuk. 

Azonban nem akartak, Haskellhoz fordulni, hogy mindenféle mocskos aranyásó kihasználja a bordélyba őket. Úgy döntöttek, hogy elmennek Abel Steinerhez.

A zsidó kereskedő, bármennyire is zsugori és pénzéhes volt, még ő sem tudott ellen állni a két csinos francia hölgy csábításának.

Így még nyertek egy kis időt. 

Mills megint korán reggel kelt. Halkan belépett, a lánya, Alice szobájába. Oda lépett és homlokon csókolta a lányt. Mikor megfordult, Abby állt az ajtó közt. Mills ki szeretett volna menni, de a felesége útját állta.

Fojtogatta Abbyt a düh és a sírás, ajkát harapdálva próbálta megakadályozni, hogy zokogni ne kezdjen. Könnyeit azonban nem tudta vissza tartani. Mills szótlanul állt előtte, miközben a padlót nézte. Abby közelebb lépett és átölelte férjét, majd félre állott az útjából.

A bordély előtt gyűltek össze az emberek. Nem akadt jelentkező és Lilit érkezni fog hamarosan. Mills bejelentette, hogy ő önként jelentkezik.

A tömegben ott volt, Bella is. Nem igazán akarta, de nem tudta vissza fogni magát, hogy ne lépjen közelebb a seriffhez.

- Miért teszed ezt? – kérdezte halkan.

- Nem tehetek mást! – felelte Mills, egyhangúan.

- Ez nem igazságos! Kell, legyen más kiút! – mondta Bella, elérzékenyülten.

- Sajnos nincs más lehetőségem!

- Charlie, megmondanád őszintén, hogy szeretsz-e engem? Vagy csak egy kaland volt az egész, csak eszköz voltam, hogy levezesd a feszültséget?

- Bella, én…

- Majd én jelentkezem! – szakította félbe a seriff mondani valóját egy öregember hangja.

Franklyn lépett elő, az öreg istállós.

- Mr. Fields, szó sem lehet róla! – jelentette ki Mills.

- Ugyan miért nem? Éltem én már eleget és amúgy sem veszi senki már hasznomat. Munkaképtelen és beteges lettem. Mindenemet Williamre hagyom, majd ő elvégzi az istálló körüli teendőket.

- Nem kérhetek ilyet magától…

- Nem is kéri! Én döntöttem így!

- Seriff! Remélem választott már! – Lilit volt az.

A tömeg hirtelen elhátrált és csak a seriff, Franklyn és Bella állott, Lilittel szemben.

- Igen engemet választott! – válaszolt Franklyn, a seriff helyett.

- Igazán? – kérdezte Lilit, miközben közelebb lépett az öregemberhez.

Franklyn dacosan állott a démonok anyja előtt. Lilit éppen torkon akarta ragadni, mikor hirtelen nagy adag víz zúdult rá.

Megfordult, Dr. Lyam állott mögötte, egy vödörrel a kezében.

- A fenébe! – mondta a doktor csalódottan.

- Hm, szentfa kivonat? – nevetett Lilit – Kár, hogy hatástalan! – tette hozzá gúnyosan.

- Te mocskos dög! – sziszegte a doktor.

- Elég! – kiáltott Lilit és elsöpörte maga elől a doktort. – Kezdődjön a műsor!

Megfordult és Franklynre nézett. Lassan két kezét az öreg irányába nyújtotta, majd a magasba emelte. Erre Franklyn a levegőbe emelkedett, magasan lebegett, vízszintes helyzetben a tömeg felett. Mindenki őt nézte.

Lilit még egy darabig lebegtette Franklynt, aki behunyt szemekkel tűrte. Aztán Lilit egy hirtelen mozdulattal a még mindig magasra emelt kezét széttárta. Franklyn teste darabokra szakadt. Az égre meredő emberek arcába vér, ürülék és húscafatok csapódtak, Abby kétségbeesve sikoltozni kezdett.

Lilit a seriffhez fordult:

- Ez igazán jó móka volt! De nem volt szép magától, hogy pont egy beteges, vén aggastyánt választott ki. – mondta mosolyogva. – De ha érzésem nem csal a maga mellett álló hölgy, sokat jelent magának. – nevetett Lilit.

Abby, a seriff karjába kapaszkodott, de nem volt elég erős. Lilit egy kézlegyintéssel, elszakította Millstől. Bella hatalmasat repült, végül a bordély teraszának egy oszlopához csapódott.

A démonok anyja, kísértetiesen nevetett és távozott a városból.

Mills és a doktor gyorsan, Bellához rohantak.

- Még él, de eszméletlen! – mondta doktor Lyam.