Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
William még mindig eszméletlen volt, egyik emeleti szobába vitték és az ágyra fektették. Az egész társaság türelmetlenül várta, hogy mi fog történni a fiúval.
Doktor Lyam az életjeleit vizsgálta, amik stabilnak tűntek.
- William a purgatóriumba van! – mondta az öreghölgy, aki immár a saját lábán állt.
- Mit tettél te vén boszorka?! – rivallt rá Haskell.
- Nem tett semmi rosszat! – vágott közbe Bella. – A túlvilágon jártunk, ahol találkoztunk egy felemelkedettel, a neve Noán.
Haskell szobájának ablakából, Harry jól látta a felcsapó lángokat. Egy darabig csak figyelte, ahogy a magasra csapó lángok nyaldossák a fekete égboltot, majd a doktorhoz fordult.
Jane az ágyon feküdt, doktor Lyam vizsgálta. Snow az ágy mellett várakozott, tekintetét a lányra szegezve, mintha ő is a diagnózisra várna.
- Nagyon megszorította a nyakát a lepedő, de nem lesz baja. Csak bekékült. – mondta végül a doktor Harrynek.
- De miért tetted ezt Jane? – fordult vissza a doktor, betegéhez.
|
|
Még ezen az este összeült, Farnum és Haskell újabb tervet kieszelni.
- Ez a csontképű zsidó nem adja fel soha! – dühöngött Farnum.
- De, fel fogja adni! – mondta Haskell, miközben italt töltött maguknak. – A te terved is jó volt, de nekem támadt egy sokkal jobb ötletem. És addig kell végre hajtanunk, amíg a seriff beteg! Így is gyilkossággal vádol, nem hiányzik még ez is!
Farnum felnevetett, de nem sokáig. Haskell komoly pillantásától elszállt a kedve.
- Szóval, mi a terv?
Inkább hasonlított őszi, mint tavaszi időjárásra ez a reggel. Valami kínos csöndbe burkolózott az egész Dawson környéke, csak a lassú, de annál inkább kitartó eső kopogása hallatszott.
Haskell még az igazak álmát aludta, mikor erősen ütni kezdte valaki a szobája ajtaját. Hunyorogva ébredt, kintről hangok ütötték meg fülét.
- Értse meg doktor, hogy még nem kelt fel a főnök!
- Nem érdekel, ez nagyon sürgős! – vágta rá a doktor.
Haskell felkelt és az ajtóig vánszorgott majd kinyitotta.
William behunyta szemét félelmében. A fegyver elsült, de furcsa mód õ nem érzett semmit. Lassan kinyitotta szemét és egy kékruhás lányt pillantott meg, aki háttal állt elõtte. Lilit volt az, épp idõben állt a golyó elé. Egy kézmozdulattal hatott William támadójára, aki rögtön szájába vette a revolver csövét és agyon lõtte magát. Lilit megfordult és felsegítette Williamet, a fiú értetlenül nézte megmentõjét.
- Itt várj! – mondta Lilit és bement.
William bánata egyre csak terebélyesedett, teljesen elment az életkedve is. Egészen eddig az állatok gondozása egy kellemes kikapcsolódás volt a számára, de most már végtelenül nagy nyûg lett, egy teher, amit már nem bírt. Soha nem gondolta volna, hogy valaha így fog érezni, kedvenc tevékenységével kapcsolatosan. Nehezen ugyan, de elhatározta, hogy elad pár lovat. Nem rég jártak nála a kereskedõk, lovat akartak venni tõle. Akkor még nemet mondott, de már motoszkált benne ez a gondolat, csak éppen nem volt biztos benne.
A kis fú elaludt, Bella gondosan betakarta és gyöngéden megsimogatta az arcát. Bement a konyhába, ahol Noán már várta.
- Gyere, menjünk ki!
- Remek ötlet – mondta Bella, amióta itt van még nem járt ki a házból.
Mikor kiléptek, elakadt a lélegzete. A faháztól nem messze, még volt néhány hasonló házikó. Ezt a békés kis falut, egy végtelen erdõ vette körül. A távolban magas hegyek tornyosultak, hósapkájukat annyira tépte a vihar, hogy a távolból is jól látható volt a hóvihar.
Másnap reggel a seriff, megint a doktorhoz sietett. Sajnos Bella állapota, még mindig változatlan volt. A lázza csökkent, de csak nem akart magához térni.
- Meddig élhet ebben az állapotban? – kérdezte Mills a doktort.
- Hm… Nehéz kérdés? Már az is csoda, hogy eddig bírta! – felelte a doktor.
- Lehet, hogy ez annak a jele, hogy… - de nem tudta befejezni a mondandóját a seriff.
Valami különös nyomást érzett a gyomrában és annyira elszédült, hogy a falnak tántorgott.
Korán reggel ment William az istállóba, rögtön neki is látott az állatok gondozásának. Rengeteg tennivalója akadt most, hogy Franklyn egyedül hagyta. De szívesen vállalta a kihívást, amióta az eszét tudja, az állatokkal dolgozott és nagyon szerette. Egyfajta kikapcsolódás volt számára, elfeledte egyéb problémáit, miközben az állatokat nézte. De most valahogy nem sikerült kikapcsolódnia. Bármennyire is akarta elfelejteni, azt az éjszakát, nem sikerült. Lilit teljesen elcsábította, annak ellenére, hogy tiszta szívéből utálja azt a démonnőt.
Bellát, doktor Lyam házába vitték, ahol alaposabban is kivizsgálta. Sajnos bekövetkezett az, amitől mindannyian tartottak. Bella elveszítette a babát.
- Azért ő rendben lesz? – kérdezte Mills aggódva a doktort.
- Még mindig eszméletlen, de az életjelei stabilak! Reménykedjünk – válaszolta a doktor.
Mills seriffben vegyes érzések egyvelege kavargott. Valóban nem örült a babának, de azért azt sem akarta, hogy ne szülessen meg. Ráadásul, most Bella élete is veszélyben forog.
Miután Lilit távozott, Mills seriff meglátogatta a bordélyfőnököt. Mikor belépett a szobába, éppen akkor húzta ki Harry a halott indián testét az erkélyre, majd ledobta az utcára.
Haskell mikor meglátta a seriffet, fajdalomtól torz arccal szólalt meg:
- Mi a fasz történik itt seriff? Egy seggdugasz, majdnem elmetszette a torkomat!
Mills közelebb ment és egy székre ült, mindent elmesélt a bordélyfőnöknek részletesen.
- Ez szörnyű! És most mit fog tenni? – kérdezte Haskell.
Jeffrey, a seriff helyettes, visszament a temetőbe. Ellenőrizni akarta, hogy kialudt-e már a máglya. Meglepetten látta, hogy a parázsló tűzhely közepén egy anyaszült meztelen lány áll. Háttal ált neki, de még így is felismerte.
- Új Hajnal? – szólította meg mikor közelebb ért.
A lány lassan megfordult és Jeffreyre nézett. A néhai fekete szempár, immár kéken tündökölt. Az egész lénye, a meztelen teste és ahogy ráomlott az ébenfekete haja a vállaira, mind annyira elbűvölő volt és egyben rémisztő is, Jeffrey megborzongott.
Ám ekkor a szorítás enyhült Jeffrey nyakán. Hallotta, ahogy felnyögnek a démonok és Nathan arca eltorzul.
A seriff helyettes, támadója kifejezéstelen arcáról lennebb vitte tekintetét és ekkor megpillantotta, a mellkasába fúródott szentfa karót. Nathan nehézkes mozdulatokkal felállott és megfordult.
- Még élsz te nyomorult? – mondták a démonok.
- Ezt azért, mert álmomban kibeleztettél! Te faszszopó, csigazabáló francia segg! – kiáltotta Nathan képébe Haskell, ugyan is ő döfte bele a karót.
Abbynek, nagyon rosszul esett, hogy férje szó nélkül távozott a reggel. Este neki is elmondta, hogy mi történt és azt is, hogy meg fogja keresni Nathant. Abby nem akart akkor, beszélni arról, hogy ez mennyire veszélyes és mi lesz, ha nem tér vissza. Gondolta hagyja pihenni férjét, de arra számított, hogy legalább reggel megbeszélik. Nem így lett Mills szó nélkül ment el.
Alice készen állt, így elindultak az iskolába. A kislány természetesen nem tudott édesapja öngyilkos küldetéséről.
Mills seriff még akkor este Nathan után akart menni, hogy megkeresse. Azonban a seriff helyettes, Jeffrey lebeszélte, őrültségnek tartotta, a sötét éjszakában annak a veszélyes embernek a felkutatására indulni. Végül abban maradtak, hogy korán reggel a Cathouse bordélyban találkoznak és megszervezik a keresést.
Millsnek nem nagyon tetszett az ötlet, ő egyedül szerette volna megkeresni a démonokat. Nagyon veszélyesek és nem akart mást is bajba sodorni.
Egész éjszaka azon töprengett, hogy vajon milyen fegyverrel szállhatna szembe azokkal a démonokkal.
Jeffrey gyorsan beilleszkedett, vasárnap misét is tartott, ami annak a néhány jelenlévőnek nagyon tetszett.
Éppen visszafele tartott a hotelbe, mikor egy kocsi állott meg az utcán. Meglehetősen jól öltözött emberek szálltak ki belőle. Az egyikük észre is vette Jeffreyt és közelebb lépett hozzá.
- Szép napot uham! A nevem Nathan Crine és ők a társaim! – mutatkozott be francia akcentusával a férfi.
- Üdvözlöm önöket! – mondta Jeffrey, miközben szerre megfigyelte a társaságot.
Végre eljött az este is, Haskell és Farnum az irodában ültek. Farnum szakadatlanul ontotta ki magából az infókat, amiről Haskell lemaradt, a két hónap alatt.
- És akkor ott van a polgármester is a nyakamon! Hogy a fenéül szabadulhatok meg tőle? Az a legjobb szobám és kell, mert gazdag befektetők érkeznek, azt beszélik!
Haskell, felét sem hallotta Farnum beszédének. Teljesen másfelé járt az esze, ezt végül Farnum is észrevette.
- Bill, te figyelsz rám egyáltalán?
Immár négy halott volt a kápolnában, a seriff úgy döntött, hogy holnap fogják elégetni a testeket. Egyébként is már késõre járt ideje volt haza menni.
Abby az egyik emeleti szobába volt. Ez a szoba külön neki volt berendezve, ahol kedvére gyakorolhatta mûvészi tehetségét. Ugyanis festett, napokat töltött itt el és szebbnél szebb portrékat alkotott. Most éppen a városról készített egy festményt, a távolban látszott a White hágó is ahol nagy hóvihar tombolt.
Lovak vonultak le a hegygerincen, egyenesen a város fele. Valóságos hóvihart kavarva maguk után. Aztán berontottak a városba, több ezren voltak. Szétzúztak mindent, a házakat, a kínai negyed bódéit, saját szemével látta Mills, ahogy embereket taposnak agyon. Az őrsöt sem kímélték, addig rúgták az épület oldalát, míg darabokra nem hullt. Majd, mint valami öngyilkos merénylők a cellának rohantak. Mindent elborított a lovak fagyott tagjai, mint egy hatalmas jégtömb úgy törtek darabra, mikor neki rohantak a cellának.
1897-ben egy új skóciai féri, Robert Henderson az Indian folyó vizében kutatott arany után. Sikertelennek bizonyult kétségbe esett hajszája az aranyért. Azonban egy olyan jelenséget tapasztalhatott meg, ami elrettentette a további kutatástól és visszatért hazájába.
Ez csak a kezdete volt az aranyláznak, emberek ezrei érkeztek a Yukon folyó területére, a meggazdagodás reményében. 1900-ban már egy várost is létesítettek, ami akkor már állami vezetés alatt állt.
Másnap Mills és a doktor az indiánfaluba indultak, hogy meggyőzzék a főnököt arról, hogy lányának egyetlen esélye van a túlélésre. Tudták ők is, hogy őrültség William ötlete, de jobbat ők sem tudtak. Végül is ez Mataoka döntése. Rajta áll, hogy Új Hajnal életben marad, vagy meghal.
- Mataoka, egyetlen mód van a lánya megmentésére! – mondta Mills.
- Mi lenne az? – kérdezte Mataoka.
- William apját a démonok visszahozták a halálból, talán rá tudjuk beszélni őket, hogy a lányát is meggyógyítsák!
Haskell arra ébredt, hogy Snow nyugtalanul kaparássza az ajtót. Felkelt megdörzsölte szemeit és kábán indult el az ajtó fele.
- Ugyan már Snow! Most tényleg ki kell, menjek veled? Igazán megtanulhatnád, az éjjeli edényt használni! – mondta álmosan Haskell és elindultak le a lépcsőn.
Mikor kiértek a bordély elé, Haskell valami zajt hallott távol az utca másik végén. Nagyra nyitotta szemeit, hogy tisztán lásson. Emberek voltak, fáklyákat tartottak a kezükben és kiabáltak, úgy tűnt nagy a káosz.
Mills és Haskell éppen kiléptek a bordély ajtaján, mikor Nantakvodot vették észre, feléjük tartott. Nagyon idegesnek tűnt.
- Sápadt arcú férfi, megtámadta falut! – mondta Nantakvod mikor közelebb került a két férfihoz.
- Mikor, milyen férfi? – kérdezte a seriff.
- Most nem rég, megszállta a rossz szellem kék volt a szeme! – mondta Nantakvod.
- Ez Dyton lesz! – mondta Haskell.
- Mi történt vele hol van most a férfi? – kérdezte Mills az indiánt.
- Indián harcos levágni a fejét!
Vasárnap volt, Dawsont és környékét vastag hótakaró borította. Annak ellenére, hogy tiszta volt az ég és sütött a nap rettentően hideg volt.
A kínai negyedben emberek hosszú sorai álltak egy kis meleg ételért. Ugyan fogalmuk sem volt arról, hogy mit esznek. A lényeg, hogy meleg étel volt és jól laktak vele.
Távolabb a nyüzsgő piactól, a kápolnában Johnny Shepard tiszteletes misét tartott. Nem voltak sokan nem igazán érdekelte az embereket a vallás, ők az aranyért jöttek ide.
A temetőben tért magához, egy sírhalmon térdelve, amit puszta kézzel vájt ki. Elméje kitisztult és pontosan emlékezett mindenre, ami történt.
Zokogni kezdett és kiemelte a fagyos holttestet a sírból. Szorosan magához ölelte és jajveszékelve sírt.
- Jóságos Isten! Mit tettem?! Peterson annyira sajnálom! – zokogta Dyton, Peterson holttestét ölelve. – Én vettem meg a lopott lovat a nyomorult Joetól! Nem szóltam, túlságosan lefoglalt az arany. És látod mi történt, ezt tette velem az arany!
Mikor Haskell meglátta, a közelgő Mills seriffet, gúnyos mosollyal mondta, Nantakvodnak:
- Na, tessék itt is van az emberük!
-Uraim! – szólt az érkező seriff, komoly pillantást vetve Haskellre.
- A fiú megszökött és elvitte a nagy főnök lányát magával! – mondta Nantakvod.
- Figyeljen, meg kell értenie, hogy…
De nem tudta befejezni mondandóját Mills, mert Mataoka beszélni kezdett.
- A nagy főnök azt mondani, hogy ha azonnal nincs itt a lány, lesz vérontás!
Miután eloldozta Új Hajnal, William kötését lassan kilopóztak a sátorból. Nagyon hideg volt. A hold jól bevilágította a tájat. Nesztelenül osontak a falu széléig, nem őrizte senki a sátrat. Mataoka tudta, hogy nem tud elszökni a fiú, arra meg nem gondolt, hogy valaki megszökteti. Csak a falu szélén őrködött két indián.
Egy pillanatig tehetetlenül álltak egy bokor mögött, mikor Új Hajnalnak támadt egy ötlete. Keresett egy méretes követ és William kezébe nyomta.
A seriff ment a kis Alice után az iskolába. Mikor oda ért már várta is a lánya, az iskola bejáratánál állt a tanítónővel.
- Miss. Ross! – szólt Mills a kalapjához nyúlva.
- Seriff, Alice már türelmetlenül várta, arra gondoltunk, hogy közbe jöhetett valami. – mondta a tanítónő.
- Hát elég sok minden van, a nyakamon higgye el! De itt vagyok! – mondta a seriff lányára mosolyogva.
- Azt elhiszem! Hallottam az esetet!
- Igen… Kellemes délutánt Miss. Ross!
2. Közeleg a tél
(A képre kattintva teljes méretben is megtekinthető.)
Meglehetősen zord lett az idő Dawson város környékén, de ez sem volt elég ahhoz, hogy megalítsa a kalandra vágyókat. A hegyekben vastag hó réteg uralkodott, csak úgy játszadozott a szél a hóval, mint sivatagi port fújta tovább. Az egyetlen módja a város megközelítésének azonban a White hágó volt, amit Halott lovak ösvényének is neveztek, okkal. Legalább 3000 állat pusztult el ezen a mindössze 800 méteres szakaszon.
Előszó
1897-ben tört ki a kanadai Yukon közelében a klondike-i aranyláz.
Az első pár ember, aki ott kutatott gazdagon tért haza.
Nem úgy egy Robert Henderson nevű új-skóciai férfi, ő végig rossz helyen keresett, aranyat nem talált. Azonban talált mást, valami sokkal rejtélyesebbet, valami félelmetest. Az Indian folyó vizében látta először ezt az erőt, ami felkavarja a vizet és tönkre tesz minden aranymosó berendezést, majd világító kék csíkok jelennek meg a vízben, mintha festéket öntenének bele.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás