Üdvözlöm a csoport új és régebbi tagjait! Rég nem jelentkeztem sem írással, sem hozzászólással, ezért elnézést kell kérjek a Közösségtől (mentségeim számosak, de nem publikus egyik sem). 

Alant egy hosszabb Levéllel kívánom mulasztásomat pótolni. Jó olvasást és sok türelmet kívánok hozzá.

 

Az alábbi sorok sérthetik egyes Olvasóim vallási, erkölcsi nézeteit. Olvasását kizárólag 18. életévét betöltött személynek ajánlom.

 

 

Mihály bosszúja

 

         Üdvözlöm mindazokat, akik e sorokat olvassák.

18+

 

A garázsban

 

Ma nem mentem iskolába. Nem aludtam egész éjjel, de nem ez a bajom. Azt mondtam apának, hogy megy a hasam. Igazából csak meg akarom tudni, hogy tényleg túlélték-e a kiscicák. Tegnap Pistivel megfürdettük őket a dézsában. A garázs mögött. Pista azt mondta, hogy a macskák sokkal tovább bírják levegő nélkül, mint az emberek. Azt is mondta, ha anya macska lett volna, ő sem fullad a Tiszába.

Pisti kettőt nyomott a víz alá, én meg egyet

 

William még mindig eszméletlen volt, egyik emeleti szobába vitték és az ágyra fektették. Az egész társaság türelmetlenül várta, hogy mi fog történni a fiúval. 

 

Doktor Lyam az életjeleit vizsgálta, amik stabilnak tűntek. 

- William a purgatóriumba van! – mondta az öreghölgy, aki immár a saját lábán állt.

- Mit tettél te vén boszorka?! – rivallt rá Haskell.

- Nem tett semmi rosszat! – vágott közbe Bella. – A túlvilágon jártunk, ahol találkoztunk egy felemelkedettel, a neve Noán.

Haskell szobájának ablakából, Harry jól látta a felcsapó lángokat. Egy darabig csak figyelte, ahogy a magasra csapó lángok nyaldossák a fekete égboltot, majd a doktorhoz fordult.

Jane az ágyon feküdt, doktor Lyam vizsgálta. Snow az ágy mellett várakozott, tekintetét a lányra szegezve, mintha ő is a diagnózisra várna.

- Nagyon megszorította a nyakát a lepedő, de nem lesz baja. Csak bekékült. – mondta végül a doktor Harrynek.

- De miért tetted ezt Jane? – fordult vissza a doktor, betegéhez.

Még ezen az este összeült, Farnum és Haskell újabb tervet kieszelni.

- Ez a csontképű zsidó nem adja fel soha! – dühöngött Farnum.

- De, fel fogja adni! – mondta Haskell, miközben italt töltött maguknak. – A te terved is jó volt, de nekem támadt egy sokkal jobb ötletem. És addig kell végre hajtanunk, amíg a seriff beteg! Így is gyilkossággal vádol, nem hiányzik még ez is!

Farnum felnevetett, de nem sokáig. Haskell komoly pillantásától elszállt a kedve.

- Szóval, mi a terv?

Inkább hasonlított őszi, mint tavaszi időjárásra ez a reggel. Valami kínos csöndbe burkolózott az egész Dawson környéke, csak a lassú, de annál inkább kitartó eső kopogása hallatszott. 

Haskell még az igazak álmát aludta, mikor erősen ütni kezdte valaki a szobája ajtaját. Hunyorogva ébredt, kintről hangok ütötték meg fülét.

- Értse meg doktor, hogy még nem kelt fel a főnök!

- Nem érdekel, ez nagyon sürgős! – vágta rá a doktor.

Haskell felkelt és az ajtóig vánszorgott majd kinyitotta.

     A kis fú elaludt, Bella gondosan betakarta és gyöngéden megsimogatta az arcát. Bement a konyhába, ahol Noán már várta.

- Gyere, menjünk ki!

- Remek ötlet – mondta Bella, amióta itt van még nem járt ki a házból.

Mikor kiléptek, elakadt a lélegzete. A faháztól nem messze, még volt néhány hasonló házikó. Ezt a békés kis falut, egy végtelen erdõ vette körül. A távolban magas hegyek tornyosultak, hósapkájukat annyira tépte a vihar, hogy a távolból is jól látható volt a hóvihar.

      Másnap reggel a seriff, megint a doktorhoz sietett. Sajnos Bella állapota, még mindig változatlan volt. A lázza csökkent, de csak nem akart magához térni.

- Meddig élhet ebben az állapotban? – kérdezte Mills a doktort.

- Hm… Nehéz kérdés? Már az is csoda, hogy eddig bírta! – felelte a doktor.

- Lehet, hogy ez annak a jele, hogy… - de nem tudta befejezni a mondandóját a seriff.

Valami különös nyomást érzett a gyomrában és annyira elszédült, hogy a falnak tántorgott.

 

Korán reggel ment William az istállóba, rögtön neki is látott az állatok gondozásának. Rengeteg tennivalója akadt most, hogy Franklyn egyedül hagyta. De szívesen vállalta a kihívást, amióta az eszét tudja, az állatokkal dolgozott és nagyon szerette. Egyfajta kikapcsolódás volt számára, elfeledte egyéb problémáit, miközben az állatokat nézte. De most valahogy nem sikerült kikapcsolódnia. Bármennyire is akarta elfelejteni, azt az éjszakát, nem sikerült. Lilit teljesen elcsábította, annak ellenére, hogy tiszta szívéből utálja azt a démonnőt.

Bellát, doktor Lyam házába vitték, ahol alaposabban is kivizsgálta. Sajnos bekövetkezett az, amitől mindannyian tartottak. Bella elveszítette a babát.

- Azért ő rendben lesz? – kérdezte Mills aggódva a doktort.

- Még mindig eszméletlen, de az életjelei stabilak! Reménykedjünk – válaszolta a doktor.

Mills seriffben vegyes érzések egyvelege kavargott. Valóban nem örült a babának, de azért azt sem akarta, hogy ne szülessen meg. Ráadásul, most Bella élete is veszélyben forog.

Miután Lilit távozott, Mills seriff meglátogatta a bordélyfőnököt. Mikor belépett a szobába, éppen akkor húzta ki Harry a halott indián testét az erkélyre, majd ledobta az utcára. 

Haskell mikor meglátta a seriffet, fajdalomtól torz arccal szólalt meg:

- Mi a fasz történik itt seriff? Egy seggdugasz, majdnem elmetszette a torkomat!

Mills közelebb ment és egy székre ült, mindent elmesélt a bordélyfőnöknek részletesen.

- Ez szörnyű! És most mit fog tenni? – kérdezte Haskell.

Jeffrey, a seriff helyettes, visszament a temetőbe. Ellenőrizni akarta, hogy kialudt-e már a máglya. Meglepetten látta, hogy a parázsló tűzhely közepén egy anyaszült meztelen lány áll. Háttal ált neki, de még így is felismerte.

- Új Hajnal? – szólította meg mikor közelebb ért.

A lány lassan megfordult és Jeffreyre nézett. A néhai fekete szempár, immár kéken tündökölt. Az egész lénye, a meztelen teste és ahogy ráomlott az ébenfekete haja a vállaira, mind annyira elbűvölő volt és egyben rémisztő is, Jeffrey megborzongott.

Ám ekkor a szorítás enyhült Jeffrey nyakán. Hallotta, ahogy felnyögnek a démonok és Nathan arca eltorzul. 

 

A seriff helyettes, támadója kifejezéstelen arcáról lennebb vitte tekintetét és ekkor megpillantotta, a mellkasába fúródott szentfa karót. Nathan nehézkes mozdulatokkal felállott és megfordult.

- Még élsz te nyomorult? – mondták a démonok.

- Ezt azért, mert álmomban kibeleztettél! Te faszszopó, csigazabáló francia segg! – kiáltotta Nathan képébe Haskell, ugyan is ő döfte bele a karót.

Abbynek, nagyon rosszul esett, hogy férje szó nélkül távozott a reggel. Este neki is elmondta, hogy mi történt és azt is, hogy meg fogja keresni Nathant. Abby nem akart akkor, beszélni arról, hogy ez mennyire veszélyes és mi lesz, ha nem tér vissza. Gondolta hagyja pihenni férjét, de arra számított, hogy legalább reggel megbeszélik. Nem így lett Mills szó nélkül ment el.

Alice készen állt, így elindultak az iskolába. A kislány természetesen nem tudott édesapja öngyilkos küldetéséről.

 

Mills seriff még akkor este Nathan után akart menni, hogy megkeresse. Azonban a seriff helyettes, Jeffrey lebeszélte, őrültségnek tartotta, a sötét éjszakában annak a veszélyes embernek a felkutatására indulni. Végül abban maradtak, hogy korán reggel a Cathouse bordélyban találkoznak és megszervezik a keresést.

 

Millsnek nem nagyon tetszett az ötlet, ő egyedül szerette volna megkeresni a démonokat. Nagyon veszélyesek és nem akart mást is bajba sodorni.

Egész éjszaka azon töprengett, hogy vajon milyen fegyverrel szállhatna szembe azokkal a démonokkal.

Jeffrey gyorsan beilleszkedett, vasárnap misét is tartott, ami annak a néhány jelenlévőnek nagyon tetszett.

Éppen visszafele tartott a hotelbe, mikor egy kocsi állott meg az utcán. Meglehetősen jól öltözött emberek szálltak ki belőle. Az egyikük észre is vette Jeffreyt és közelebb lépett hozzá.

- Szép napot uham! A nevem Nathan Crine és ők a társaim! – mutatkozott be francia akcentusával a férfi.

- Üdvözlöm önöket! – mondta Jeffrey, miközben szerre megfigyelte a társaságot.

Végre eljött az este is, Haskell és Farnum az irodában ültek. Farnum szakadatlanul ontotta ki magából az infókat, amiről Haskell lemaradt, a két hónap alatt.

- És akkor ott van a polgármester is a nyakamon! Hogy a fenéül szabadulhatok meg tőle? Az a legjobb szobám és kell, mert gazdag befektetők érkeznek, azt beszélik!

Haskell, felét sem hallotta Farnum beszédének. Teljesen másfelé járt az esze, ezt végül Farnum is észrevette.

- Bill, te figyelsz rám egyáltalán?

         Immár négy halott volt a kápolnában, a seriff úgy döntött, hogy holnap fogják elégetni a testeket. Egyébként is már késõre járt ideje volt haza menni. 

Abby az egyik emeleti szobába volt. Ez a szoba külön neki volt berendezve, ahol kedvére gyakorolhatta mûvészi tehetségét. Ugyanis festett, napokat töltött itt el és szebbnél szebb portrékat alkotott. Most éppen a városról készített egy festményt, a távolban látszott a White hágó is ahol nagy hóvihar tombolt.

Lovak vonultak le a hegygerincen, egyenesen a város fele. Valóságos hóvihart kavarva maguk után. Aztán berontottak a városba, több ezren voltak. Szétzúztak mindent, a házakat, a kínai negyed bódéit, saját szemével látta Mills, ahogy embereket taposnak agyon. Az őrsöt sem kímélték, addig rúgták az épület oldalát, míg darabokra nem hullt. Majd, mint valami öngyilkos merénylők a cellának rohantak. Mindent elborított a lovak fagyott tagjai, mint egy hatalmas jégtömb úgy törtek darabra, mikor neki rohantak a cellának.

1897-ben egy új skóciai féri, Robert Henderson az Indian folyó vizében kutatott arany után. Sikertelennek bizonyult kétségbe esett hajszája az aranyért. Azonban egy olyan jelenséget tapasztalhatott meg, ami elrettentette a további kutatástól és visszatért hazájába.

       Ez csak a kezdete volt az aranyláznak, emberek ezrei érkeztek a Yukon folyó területére, a meggazdagodás reményében. 1900-ban már egy várost is létesítettek, ami akkor már állami vezetés alatt állt.

Másnap Mills és a doktor az indiánfaluba indultak, hogy meggyőzzék a főnököt arról, hogy lányának egyetlen esélye van a túlélésre. Tudták ők is, hogy őrültség William ötlete, de jobbat ők sem tudtak. Végül is ez Mataoka döntése. Rajta áll, hogy Új Hajnal életben marad, vagy meghal.

- Mataoka, egyetlen mód van a lánya megmentésére! – mondta Mills.

- Mi lenne az? – kérdezte Mataoka.

- William apját a démonok visszahozták a halálból, talán rá tudjuk beszélni őket, hogy a lányát is meggyógyítsák!

 

Haskell arra ébredt, hogy Snow nyugtalanul kaparássza az ajtót. Felkelt megdörzsölte szemeit és kábán indult el az ajtó fele.

- Ugyan már Snow! Most tényleg ki kell, menjek veled? Igazán megtanulhatnád, az éjjeli edényt használni! – mondta álmosan Haskell és elindultak le a lépcsőn.

Mikor kiértek a bordély elé, Haskell valami zajt hallott távol az utca másik végén. Nagyra nyitotta szemeit, hogy tisztán lásson. Emberek voltak, fáklyákat tartottak a kezükben és kiabáltak, úgy tűnt nagy a káosz.

 

Mills és Haskell éppen kiléptek a bordély ajtaján, mikor Nantakvodot vették észre, feléjük tartott. Nagyon idegesnek tűnt.

 

- Sápadt arcú férfi, megtámadta falut! – mondta Nantakvod mikor közelebb került a két férfihoz.

- Mikor, milyen férfi? – kérdezte a seriff.

- Most nem rég, megszállta a rossz szellem kék volt a szeme! – mondta Nantakvod.

- Ez Dyton lesz! – mondta Haskell.

- Mi történt vele hol van most a férfi? – kérdezte Mills az indiánt.

- Indián harcos levágni a fejét!

Bíró György

 

Az öregember

 

1

 

Hajnali 4:30 perc. Megszólal az ébresztő órád a telefonodon. Az álmod szertefoszlik, majd hirtelen magadhoz térsz a hipnotikus álomvilágból. Nagyon jól tudod, hogy alig negyed óra múlva kelni kell és menned kell dolgozni.

Miután kirángattad magad az ágyból, felöltözöl, majd iszol egy jó erős kávét a konyhában.

Elszívsz utána egy finom cigarettát. Közben még félig öntudatlanul, merengsz arról, hogy mit álmodtál (persze csak ha emlékszel), az előtted álló napon, vagy idegbeteggé válsz, míg eloszlatod magadban a haragot, amit a fáradtság okoz.

Az erdő foglya

 

     Akkor elmondom, hogy történt.

     Rohadt nagy vihar volt, az esőcseppek egyre intenzívebben csapódtak a sátrunkhoz. Az öcsi már aludt, én meg csak forgolódtam, és a copfommal szórakoztam. Apa és anya a miénktől jó tizenöt méterre állították fel a sátrukat, valószínűleg ők is nyugovóra tértek.

     Sosem ment a kötelező alvás, ahogy aznap, az erdőben sem. Félpercenként igazgattam a kispárnámat, rugdostam le magamról a takarót, hogy aztán újra magamra terítsem.

18+

 

 

Greta

 

Greta, bár először próbálta lebeszélni húgát, de belül örült, amiért testvére végre egyszer mellette állt. Érezte, hogy számíthat rá. Abban bízott, hogy együtt megfékezhetik majd az őrjöngő édesanyjukat. Nem élte volna túl, ha Annabellnek valami baja esik. Tudta, hogy Philip sem. Megvárta, ahogy férje az elsősegélydoboz segítségével szépen ellátta Jennifer sérülését, összevarrta a sebét, aztán kiadta a parancsot, nehogy még több időt veszítsenek.

18+

 

 

Jennifer

 

Jennifer még mindig le volt döbbenve a közte és Greta közötti vita kimenetele miatt. Valami megmozdult benne a kemény szavak hatására, sőt, már az is elkezdte érdekelni, hogy vajon mi baja lehet az anyjának, ha egyszer emlékszik, máskor meg nem. Gyerekkorukban is voltak hangulatingadozásai Victoriának, de ez most valami egészen más volt, sokkal komolyabbnak tűnt. Szánakozva bámulta a velük immáron szemben, továbbra is a mosogató mellett remegő lábakon álló édesanyját, miután zaklatott nővére és Philip elhagyták a konyhát.

18+

 

 

Jennifer

Másnap, a későn ébredő fiatalok miatt, már a vacsoraidőbe nyúló ebédhez készülődtek, melyet Victoria készített, tőle szokatlannak mondható lelkesedéssel. Hangulatingadozásaival ugyanúgy az őrületbe kergette Gretát, mint a valószínűsíthető Alzheimer-kór, vagy annak egyik változata, amiben szenved. Persze Jennifer mindig jókat derült nővére gondjain, így most sem zavartatta magát, kuncogása mindenkinek jelezte, hogy jól mulat. Greta és Annabell kivételével mind a családi asztalnál ültek.

 

Philip

A helyzet komolysága ellenére, belül csak jót nevetett a testvérpáron, akik a civakodásban még azt sem vették észre, hogy újra zöld veszi őket körül. Életében egyszer járt a tanyán, de a mai napig is átkozza azt a napot. Betty hét éves volt, Annabell négy. Utóbbi természetesen több törődést igényelt, jobban féltették mindentől, míg Bettyt egy fokkal szabadabban kezelték. Azt kívánta, bár ne tették volna. Akkor talán ma is velük lehetne. Jobban kellett volna figyelni rá.

Horror, 18+

 

A TANYA

Philip

Az autó ötvennel szelte a homokot a még éppen járható állapotban lévő földúton. Philip nem mert többel menni, nem lett volna biztonságos a méretes sártócsákkal teli felületen. A múlt árnyai démonként kísértették, évek óta már egy perc nyugtot sem hagytak neki. Mellette ülő feleségére nézett, a látszólag nyugodt nő képe egy pillanatra elterelte a gondolatait. Jó ötletnek tartotta a kiruccanást, és bízott benne, hogy neje lelkivilága is helyrebillen a visszatérés hatására.

Kozmosz kapitány és a végzet alagútja

 

Kozmosz kapitány egy szép napon átutazott a Gamma–csillagrendszerbe, a fénynél háromszázszor nagyobb sebességgel. A csillagos ég nem adta ködök jelenlétét tudtul és azok sem próbáltak materializálódva hasonulni bármihez is. A siklás a vákuumtérben zökkenőmentes volt, a hőmérséklet a vártál sokkal ingadozóbb. Horrorisztikus látványként a csillagrendszer 365. fényévkövénél egy tébolyult legénységű, lebegő cirkáló szolgált.

Szakadt a hó. Ben a városháza lábánál a többieket várta. Hosszú idő telt el. Azt mondták nyolc nap lesz. Nyolcvan év lett. Nyolcvan rettenetes kínkeserves év, teljesen egyedül.  De ha ma a többiek megjönnek, akkor már nem lesz egyedül. Ben elővette a hő kamerát és végigpásztázta a területet. Senki, egy lélek sem volt ott. A városháza előtt hatalmas tér állt, macskakövekkel kirakva, padokkal a szökőkút körül. Bennel együtt a világ is megállt az öregedésben.

 

Részlet Bianca Olson beszámolójából.

2014. X. 10.

Hága.

Legfelsőbb bíróság.

Az épület bejáratánál rengetegen várakoztak a belépésre. Mindenütt katonák voltak. Minket ellenőriztek, hogy nem viszünk-e be valamit, ami megzavarhatja a gép működését, emellett tartottak az ipari kémektől is. Úgy néztek ránk mintha bűnözők lennénk, akik éppen valami rossz dologra készülnek. Egy hatalmas negyvenszintes épület előtt álltunk, aminek az ablakai el voltak sötétítve, hogy ne lehessen látni azt, ami odabent folyik.

 

 

            Ülök a fotelomban. Este van. Kint az eső kopog a teraszon, bent a tűz megnyugtató pattogása hallatszik a kandallóból. El-elmerengve hallgatom a híreket a tévében, a gondolataim messze járnak. Néha rápillantok a macskám pöttyös hátára, ahogy az ölemben dorombol. Lépéseket hallok az ajtó felől. Kopp, kopp, kopp. Mintha szokatlanul nagy esőcseppek esnének a fal túloldalán. Eljött értem.

            Mióta az eszemet tudom, ott állt az a romos kastély a város szélén.

 

 

Reggel van. Ben lenyomja a vekkert és álmosan kikászálódik az ágyból. Hajnali öt óra, de akinek fontos dolgait kell intéznie az nem is alhat tovább. Lassan odabaktat a fali naptárhoz és a félhomályban lapoz egyet. Eljött a Január, ismét. Csak a vészvilágítás pislákol de Ben szeme már hozzászokott ehhez a kevés fényhez. 2093 talán idén jönnek a többiek, talán már nem kell többé egyedül élnie ebben a világháborús szovjet bunkerben. Villanyt kapcsol, és lassan öltözni kezd.

Sziasztok!

 

Bár néhány napja indítottam egy fórumtémát, szépen eltűnt a sok új hír közt, ezért, ezen funkciót meglelvén, ide teszem.

Talán emlékeztek rám, bár régen írtam ide, teljes könyvek írásával foglalkozom, és nemrég megnyílt a weboldalam az új könyvem örömére, melynek címe Vég-utánlét, és Science-Fiction, Cyberpunk, Akció stílusban íródott. A honlapomról letölthető pdf-ben, és átdolgozás alatt vannak régi könyveim is. Jó szórakozást!

Nyitódik a gyóntatófülke ajtaja, egy bőrkabátos, hosszú, sötét hajú férfi lép be, arcát egy nagy heg csúfítja. Nem emlékszem, hogy láttam volna már korábban.

- Lawrence atya, kérem segítsen!

- Mi a baj, gyermekem?

- Hogy mi a baj? Nem olvassa a híreket? A porig égetett árvaház, ahol gyerekek haltak meg, a pedofil rendőr, aki megerőszakolta a saját lányát. A városban minden napra jut egy öngyilkosság, miközben bűnösök és mészárosok mászkálnak szabadlábon. Mondja, hogy csinálja?

 

Zakatol a vonatom New Eden felé. Egy idős bácsi nyit a fülkémbe, kedvesen rám mosolyog, azt kérdezi, hogy van-e a számára egy szabad hely. Vajon akkor is így viselkedne, ha tudná, hogy szifiliszem van?

New Eden utcáin nőttem fel, ott váltam azzá, ami most vagyok. Kurvává. Amikor megtudtam, hogy nemi betegségem van, eldöntöttem, hogy változtatok az életemen. Talán néhányan megérdemelnék, hogy megfertőzzem őket. Sokan vannak, akik csak egy gyors numera lehetőségét látva járnak a hozzám hasonló lányokhoz, emberszámba nem véve őket, de pont az ilyen patkányok azok, akik a leggyorsabban terjesztenék tovább a kórt.

Néhány tinédzser lerobbant éjjel az út szélén a régi verdájukkal, amit az egyikük az apja engedélye nélkül hozott el. De nem is akármilyen út, hanem a főúttól jó messze egy murvás rész, egy kísérteties erdő közepén. Mert erre biztosan rövidebb. Hooogyne… A Lúzer elkezd parázni, a Keménycsávó mindjárt el akar indulni valamerre, a Szépfiú udvarol a Szőke Nagymellű Lánynak, és megpróbálja beráncigálni a bokorba, a Vallásos Lány előjön valami szent hantával, a Szemüveges Okoscsaj pedig megpróbál mindent megszakérteni.

 

Persze arra jutnak, hogy a legértelmesebb dolog, amit csinálhatnak, hogy bemennek az erdőbe, amiről pedig egy arra bicikliző részeg elmondta, hogy átkozott, és hogy ott laknak a késes gyilkosok, akik feldarabolnak mindenkit.

 

Úgy döntenek, hogy négyen bemennek, ketten pedig ott maradnak, és megvárják a többieket, nem tudom, hátha csoda történik.

- A főnök szerint jobb lenne, ha kivennél pár hét szabadságot Wallace, különben fel kell függesztenie egy időre az engedélyedet.

- Hülyéskedtek, igaz? Addig nem nyugszom, amíg el nem kapom azt a rohadékot!

- Érintett vagy, tudod mi a szabály...

- Leszarom a szabályokat!

- A főnök nekem adta az ügyet, jobb ez így mindenkinek, te is tudod! De ne félj, mindent megteszek, hogy...

- Kapja be a főnök, és tudod mit, Davis? Kapd be te is! Megölték a lányomat, az istenit!

 

Soha nem láttam olyan várost, ami ennyi sötét titkot rejtett volna, mint New Eden. A legtöbb itt élő még csak nem is sejti, hogy milyen démonok lesnek rájuk a sötétből. Elég csak a halott apácára gondolni, aki a tükrön keresztül szívja ki az emberből a fiatalságot. Vagy ott van a kígyóasszony, aki az Eden Park környékén szedi az áldozatait. És persze nem feledkezhetünk meg arról a pletykáról sem, hogy maga a „halál angyala” is előszeretettel tűnik fel a városban.

 

Dörömbölnek az ajtón. Biztos már megint az a vén szipirtyó! Nem igaz, hogy nem hagy egy perc nyugalmat az embernek! Elhúzom a láncot, csak résnyire nyitom ki.

- Nyissa ki, maga szarházi! Beszélnünk kell! - olyan kedvesen üdvözöl, ahogy szokott, vajon miért nem lepődök meg?

- Mit akar már megint, Margaret?

- Magának Mrs. Cooper, már milliószor mondtam! A lakbérért jöttem!

- A múlt héten fizettem.

- De még mindig van két havi elmaradása! A ma reggelt jelöltem ki határidőnek, emlékszik?

Hideg fém szorul a csuklómon. Megborzongok, amikor hallom az őrök gúnyos kacaját. Rajtam nevetnek, miközben végigkísérnek a folyosón. Valami kihallgatásról hadoválnak. De hol vagyok? Valamilyen börtön. Igen, egy börtönnek kell lennie! Vajon mióta lehetek itt?

Lassan megérkezünk. Kinyílik az ajtó, és bekísérnek egy sötét szobába. Leültetnek, és leveszik a kezemről a bilincset. Felkapcsolják a lámpát, úgy, hogy a szemembe világítson, és itt hagynak.

A Holtak Világa – A jóslat egy szórakoztató irodalmi alkotás, amely egy trilógia első kötete. A klasszikus horror történetek szereplőit, az élőholtakat ülteti korunk környezetébe. Egy eredeti, hazai vonatkozású alkotás,mely eredeti helyszíneken és városokban játszódik.

A történet egy húszas évei elején járó fiú és naplója körül forog. A sztori alapját a híres jövendőmondó, Nostradamus jóslata képezi, ami a nagy millennium után megjósolja a holtak feltámadását.

Ecc, pecc, megdöglesz

A hideg pincét rothadó dög szag járta át. A lámpa csupaszon lógott a mennyezetről, gyenge fényt vetve egy alakra. A meztelen férfi széles vas székben ült, keze hátra volt szíjazva, lába a széklábakhoz láncolva. Már harmadik napja tartották fogva. Homlokán ejtett sebe azóta összeforrt, alvadt vére vékony csíkot húzott őszülő halántékától állkapcsáig. A hányinger kerülgette, mikor lepillantott ölére. Saját ürülékében ült, aminek egy része lefolyt lábszárán, széles tócsaként szétterülve alatta.

„ Az álom képek, gondolatok, hangok és érzések összessége, mely az agyon fut át alvás közben.”

 

„ Egy-egy álom hossza néhány perctől akár 40 percig is tarthat, ám nagyon gyorsan elfelejtjük őket.”

 

„ Sigmund Freud szerint az álmok szoros kapcsolatban állnak az álmodó személy aznapi tevékenységével és szimbólumokat rejtenek, amik miatt néha abszurdnak vagy hihetetlennek tűnik az, amit álmodunk.”

 

 

Talán nem is ez a való,
amit létnek hívunk.