Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
William behunyta szemét félelmében. A fegyver elsült, de furcsa mód õ nem érzett semmit. Lassan kinyitotta szemét és egy kékruhás lányt pillantott meg, aki háttal állt elõtte. Lilit volt az, épp idõben állt a golyó elé. Egy kézmozdulattal hatott William támadójára, aki rögtön szájába vette a revolver csövét és agyon lõtte magát. Lilit megfordult és felsegítette Williamet, a fiú értetlenül nézte megmentõjét.
- Itt várj! – mondta Lilit és bement.
William bánata egyre csak terebélyesedett, teljesen elment az életkedve is. Egészen eddig az állatok gondozása egy kellemes kikapcsolódás volt a számára, de most már végtelenül nagy nyûg lett, egy teher, amit már nem bírt. Soha nem gondolta volna, hogy valaha így fog érezni, kedvenc tevékenységével kapcsolatosan. Nehezen ugyan, de elhatározta, hogy elad pár lovat. Nem rég jártak nála a kereskedõk, lovat akartak venni tõle. Akkor még nemet mondott, de már motoszkált benne ez a gondolat, csak éppen nem volt biztos benne.
|
|
A kis fú elaludt, Bella gondosan betakarta és gyöngéden megsimogatta az arcát. Bement a konyhába, ahol Noán már várta.
- Gyere, menjünk ki!
- Remek ötlet – mondta Bella, amióta itt van még nem járt ki a házból.
Mikor kiléptek, elakadt a lélegzete. A faháztól nem messze, még volt néhány hasonló házikó. Ezt a békés kis falut, egy végtelen erdõ vette körül. A távolban magas hegyek tornyosultak, hósapkájukat annyira tépte a vihar, hogy a távolból is jól látható volt a hóvihar.
Másnap reggel a seriff, megint a doktorhoz sietett. Sajnos Bella állapota, még mindig változatlan volt. A lázza csökkent, de csak nem akart magához térni.
- Meddig élhet ebben az állapotban? – kérdezte Mills a doktort.
- Hm… Nehéz kérdés? Már az is csoda, hogy eddig bírta! – felelte a doktor.
- Lehet, hogy ez annak a jele, hogy… - de nem tudta befejezni a mondandóját a seriff.
Valami különös nyomást érzett a gyomrában és annyira elszédült, hogy a falnak tántorgott.
7 éve | László Levente | 8 hozzászólás
Dalolj még, csak örökké, ha lehet,
Engedd dalolni szerető szívedet.
Melynek dallama betölti lelkemet,
Mely nem hagyja nyugodni szívemet.
A dal mely, lázba hozza egész testemet.
Tudtod nélkül dalolsz nekem.
Egy dalt, mely elbűvölt örökre engem,
S mely nélkül megszűnne földi létem.
Csak én hallom ezt a csodás dalt,
Ez kavart hajdanán szívembe vihart.
Most mellém ülsz és simogatsz gyöngéden,
És megszűnik létezni a világ körülöttem.
Majd át ölelsz, és suttogod: Kedvesem!
7 éve | László Levente | 6 hozzászólás
Egy utat járunk, mely visz a semmibe,
Egy utat járok, mely húz a mélybe le.
Rohan az idő és körülöttem a világ,
S közben feledésbe merül a boldogság.
Meguntam barátom, tovább nem maradok,
Elmegyek innen, talán jobb útra akadok.
Csomagom nincsen, csak egymagam vagyok,
Vagyonom sincsen, de még ember vagyok.
Nem maradt más nekem, csak az emlékek,
Kabátom zsebében, megkopott képek.
Ezekkel indulok, hosszú az út a mennybe,
Ha valaki keresne, e sorokba lelkemet írtam bele!
Korán reggel ment William az istállóba, rögtön neki is látott az állatok gondozásának. Rengeteg tennivalója akadt most, hogy Franklyn egyedül hagyta. De szívesen vállalta a kihívást, amióta az eszét tudja, az állatokkal dolgozott és nagyon szerette. Egyfajta kikapcsolódás volt számára, elfeledte egyéb problémáit, miközben az állatokat nézte. De most valahogy nem sikerült kikapcsolódnia. Bármennyire is akarta elfelejteni, azt az éjszakát, nem sikerült. Lilit teljesen elcsábította, annak ellenére, hogy tiszta szívéből utálja azt a démonnőt.
Bellát, doktor Lyam házába vitték, ahol alaposabban is kivizsgálta. Sajnos bekövetkezett az, amitől mindannyian tartottak. Bella elveszítette a babát.
- Azért ő rendben lesz? – kérdezte Mills aggódva a doktort.
- Még mindig eszméletlen, de az életjelei stabilak! Reménykedjünk – válaszolta a doktor.
Mills seriffben vegyes érzések egyvelege kavargott. Valóban nem örült a babának, de azért azt sem akarta, hogy ne szülessen meg. Ráadásul, most Bella élete is veszélyben forog.
Miután Lilit távozott, Mills seriff meglátogatta a bordélyfőnököt. Mikor belépett a szobába, éppen akkor húzta ki Harry a halott indián testét az erkélyre, majd ledobta az utcára.
Haskell mikor meglátta a seriffet, fajdalomtól torz arccal szólalt meg:
- Mi a fasz történik itt seriff? Egy seggdugasz, majdnem elmetszette a torkomat!
Mills közelebb ment és egy székre ült, mindent elmesélt a bordélyfőnöknek részletesen.
- Ez szörnyű! És most mit fog tenni? – kérdezte Haskell.
Jeffrey, a seriff helyettes, visszament a temetőbe. Ellenőrizni akarta, hogy kialudt-e már a máglya. Meglepetten látta, hogy a parázsló tűzhely közepén egy anyaszült meztelen lány áll. Háttal ált neki, de még így is felismerte.
- Új Hajnal? – szólította meg mikor közelebb ért.
A lány lassan megfordult és Jeffreyre nézett. A néhai fekete szempár, immár kéken tündökölt. Az egész lénye, a meztelen teste és ahogy ráomlott az ébenfekete haja a vállaira, mind annyira elbűvölő volt és egyben rémisztő is, Jeffrey megborzongott.
Ám ekkor a szorítás enyhült Jeffrey nyakán. Hallotta, ahogy felnyögnek a démonok és Nathan arca eltorzul.
A seriff helyettes, támadója kifejezéstelen arcáról lennebb vitte tekintetét és ekkor megpillantotta, a mellkasába fúródott szentfa karót. Nathan nehézkes mozdulatokkal felállott és megfordult.
- Még élsz te nyomorult? – mondták a démonok.
- Ezt azért, mert álmomban kibeleztettél! Te faszszopó, csigazabáló francia segg! – kiáltotta Nathan képébe Haskell, ugyan is ő döfte bele a karót.
Abbynek, nagyon rosszul esett, hogy férje szó nélkül távozott a reggel. Este neki is elmondta, hogy mi történt és azt is, hogy meg fogja keresni Nathant. Abby nem akart akkor, beszélni arról, hogy ez mennyire veszélyes és mi lesz, ha nem tér vissza. Gondolta hagyja pihenni férjét, de arra számított, hogy legalább reggel megbeszélik. Nem így lett Mills szó nélkül ment el.
Alice készen állt, így elindultak az iskolába. A kislány természetesen nem tudott édesapja öngyilkos küldetéséről.
Mills seriff még akkor este Nathan után akart menni, hogy megkeresse. Azonban a seriff helyettes, Jeffrey lebeszélte, őrültségnek tartotta, a sötét éjszakában annak a veszélyes embernek a felkutatására indulni. Végül abban maradtak, hogy korán reggel a Cathouse bordélyban találkoznak és megszervezik a keresést.
Millsnek nem nagyon tetszett az ötlet, ő egyedül szerette volna megkeresni a démonokat. Nagyon veszélyesek és nem akart mást is bajba sodorni.
Egész éjszaka azon töprengett, hogy vajon milyen fegyverrel szállhatna szembe azokkal a démonokkal.
7 éve | László Levente | 6 hozzászólás
Emma 4.
Emma megint magára maradt, férje Tom valami megbeszélésre ment. Nem is kérdezte hová, és meddig. Nem is érdekelte különösebben.
Hanem a gondolatai fékezhetetlenül egyre csak Aijin felé terelődtek, még most sem sikerült elfelejtenie azt a vacsorát és a taxiban, azt az egyszerű, de még is érzéki gesztust.
Kinézett a szálloda ablakán, a tokiói szmog lustán lebegett a magas épületek között. Nagyon unatkozott, szeretőjével Patrickel már beszélt.
Jeffrey gyorsan beilleszkedett, vasárnap misét is tartott, ami annak a néhány jelenlévőnek nagyon tetszett.
Éppen visszafele tartott a hotelbe, mikor egy kocsi állott meg az utcán. Meglehetősen jól öltözött emberek szálltak ki belőle. Az egyikük észre is vette Jeffreyt és közelebb lépett hozzá.
- Szép napot uham! A nevem Nathan Crine és ők a társaim! – mutatkozott be francia akcentusával a férfi.
- Üdvözlöm önöket! – mondta Jeffrey, miközben szerre megfigyelte a társaságot.
Végre eljött az este is, Haskell és Farnum az irodában ültek. Farnum szakadatlanul ontotta ki magából az infókat, amiről Haskell lemaradt, a két hónap alatt.
- És akkor ott van a polgármester is a nyakamon! Hogy a fenéül szabadulhatok meg tőle? Az a legjobb szobám és kell, mert gazdag befektetők érkeznek, azt beszélik!
Haskell, felét sem hallotta Farnum beszédének. Teljesen másfelé járt az esze, ezt végül Farnum is észrevette.
- Bill, te figyelsz rám egyáltalán?
Mielőtt még elétek tárnám ezt az irományomat, tartanék egy kis bevezetőt.
Bizonyára nem ilyen írásra számítottatok a hit témában, de végső soron ez is vallásos témájú írás, csak éppen parodizált. Mikor ezt írtam, úgy három éve nem hittem, hogy egyszer megosztom több emberrel is. Ennek az az oka, hogy sok ember eretnekségnek minősíti, azt amit itt én műveltem a szentírással, ettől tartok is egy kicsit.
Szeretném, ha tudnátok, hogy nem vagyok nagy vallásos, de csodálom azokat az embereket, akik rendíthetetlen hívők.
Immár négy halott volt a kápolnában, a seriff úgy döntött, hogy holnap fogják elégetni a testeket. Egyébként is már késõre járt ideje volt haza menni.
Abby az egyik emeleti szobába volt. Ez a szoba külön neki volt berendezve, ahol kedvére gyakorolhatta mûvészi tehetségét. Ugyanis festett, napokat töltött itt el és szebbnél szebb portrékat alkotott. Most éppen a városról készített egy festményt, a távolban látszott a White hágó is ahol nagy hóvihar tombolt.
Lovak vonultak le a hegygerincen, egyenesen a város fele. Valóságos hóvihart kavarva maguk után. Aztán berontottak a városba, több ezren voltak. Szétzúztak mindent, a házakat, a kínai negyed bódéit, saját szemével látta Mills, ahogy embereket taposnak agyon. Az őrsöt sem kímélték, addig rúgták az épület oldalát, míg darabokra nem hullt. Majd, mint valami öngyilkos merénylők a cellának rohantak. Mindent elborított a lovak fagyott tagjai, mint egy hatalmas jégtömb úgy törtek darabra, mikor neki rohantak a cellának.
8 éve | László Levente | 7 hozzászólás
Képzeld el, hogy költözöl. Most készíts csomagot, pakolj bele mindent, amire szükséged van. De vigyázz, csak egy bőröndöd van. Ez így lehetetlen igaz? Egyetlen bőrönd nem elég.
Na, jó most képzeld el, hogy olyan bőröndöd van, amibe minden bele fér. Most rakd bele a képeket, a TV-t, a lámpát, könyveket, edényeket, ruhákat. És most próbálj elindulni. Nem tudsz igaz? Ez a bőrönd így túl nehéz.
Szabadulj meg néhány dologtól. A fényképek maradnak nem igaz?
1897-ben egy új skóciai féri, Robert Henderson az Indian folyó vizében kutatott arany után. Sikertelennek bizonyult kétségbe esett hajszája az aranyért. Azonban egy olyan jelenséget tapasztalhatott meg, ami elrettentette a további kutatástól és visszatért hazájába.
Ez csak a kezdete volt az aranyláznak, emberek ezrei érkeztek a Yukon folyó területére, a meggazdagodás reményében. 1900-ban már egy várost is létesítettek, ami akkor már állami vezetés alatt állt.
8 éve | László Levente | 15 hozzászólás
Mindig is szerettem az idősebb emberek társaságát. Órákon át szótlanul tudtam hallgatni, a történeteket és közben annyira bele éltem magam, hogy megszűnt körülöttem a tér és az idő.
A faluban, ahol születtem volt egy idős bácsi, sajnos már nincs közöttünk. Ezért ezzel a történettel szeretnék megemlékezni róla és az együtt töltött délutánokra.
Mózes bácsinak hívták, akkor már nyolcvankét éves volt és meglehetősen nehezére esett a ház körüli teendők.
Másnap Mills és a doktor az indiánfaluba indultak, hogy meggyőzzék a főnököt arról, hogy lányának egyetlen esélye van a túlélésre. Tudták ők is, hogy őrültség William ötlete, de jobbat ők sem tudtak. Végül is ez Mataoka döntése. Rajta áll, hogy Új Hajnal életben marad, vagy meghal.
- Mataoka, egyetlen mód van a lánya megmentésére! – mondta Mills.
- Mi lenne az? – kérdezte Mataoka.
- William apját a démonok visszahozták a halálból, talán rá tudjuk beszélni őket, hogy a lányát is meggyógyítsák!
8 éve | László Levente | 7 hozzászólás
Kellemes nyári este volt, a haverokkal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk kocsmázni. Én kissé hamar értem oda így nem volt még ott mindenki. Addig is kértem egy sört és türelmesen kortyolgattam, vártam a többieket.
Nemsokára jött is a barátom István, autóval jött. Mondtam is neki, hogy így nem valami szerencsés sörözni.
- Nem is akarok! – mondta. – Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a sörfesztiválra, majd én vezetnék.
Nekem jól hangzott. Természetesen megvolt az oka annak, hogy miért ajánlotta fel kedves barátom, hogy ő vezet.
Haskell arra ébredt, hogy Snow nyugtalanul kaparássza az ajtót. Felkelt megdörzsölte szemeit és kábán indult el az ajtó fele.
- Ugyan már Snow! Most tényleg ki kell, menjek veled? Igazán megtanulhatnád, az éjjeli edényt használni! – mondta álmosan Haskell és elindultak le a lépcsőn.
Mikor kiértek a bordély elé, Haskell valami zajt hallott távol az utca másik végén. Nagyra nyitotta szemeit, hogy tisztán lásson. Emberek voltak, fáklyákat tartottak a kezükben és kiabáltak, úgy tűnt nagy a káosz.
Mills és Haskell éppen kiléptek a bordély ajtaján, mikor Nantakvodot vették észre, feléjük tartott. Nagyon idegesnek tűnt.
- Sápadt arcú férfi, megtámadta falut! – mondta Nantakvod mikor közelebb került a két férfihoz.
- Mikor, milyen férfi? – kérdezte a seriff.
- Most nem rég, megszállta a rossz szellem kék volt a szeme! – mondta Nantakvod.
- Ez Dyton lesz! – mondta Haskell.
- Mi történt vele hol van most a férfi? – kérdezte Mills az indiánt.
- Indián harcos levágni a fejét!
Vasárnap volt, Dawsont és környékét vastag hótakaró borította. Annak ellenére, hogy tiszta volt az ég és sütött a nap rettentően hideg volt.
A kínai negyedben emberek hosszú sorai álltak egy kis meleg ételért. Ugyan fogalmuk sem volt arról, hogy mit esznek. A lényeg, hogy meleg étel volt és jól laktak vele.
Távolabb a nyüzsgő piactól, a kápolnában Johnny Shepard tiszteletes misét tartott. Nem voltak sokan nem igazán érdekelte az embereket a vallás, ők az aranyért jöttek ide.
A temetőben tért magához, egy sírhalmon térdelve, amit puszta kézzel vájt ki. Elméje kitisztult és pontosan emlékezett mindenre, ami történt.
Zokogni kezdett és kiemelte a fagyos holttestet a sírból. Szorosan magához ölelte és jajveszékelve sírt.
- Jóságos Isten! Mit tettem?! Peterson annyira sajnálom! – zokogta Dyton, Peterson holttestét ölelve. – Én vettem meg a lopott lovat a nyomorult Joetól! Nem szóltam, túlságosan lefoglalt az arany. És látod mi történt, ezt tette velem az arany!
Mikor Haskell meglátta, a közelgő Mills seriffet, gúnyos mosollyal mondta, Nantakvodnak:
- Na, tessék itt is van az emberük!
-Uraim! – szólt az érkező seriff, komoly pillantást vetve Haskellre.
- A fiú megszökött és elvitte a nagy főnök lányát magával! – mondta Nantakvod.
- Figyeljen, meg kell értenie, hogy…
De nem tudta befejezni mondandóját Mills, mert Mataoka beszélni kezdett.
- A nagy főnök azt mondani, hogy ha azonnal nincs itt a lány, lesz vérontás!
Miután eloldozta Új Hajnal, William kötését lassan kilopóztak a sátorból. Nagyon hideg volt. A hold jól bevilágította a tájat. Nesztelenül osontak a falu széléig, nem őrizte senki a sátrat. Mataoka tudta, hogy nem tud elszökni a fiú, arra meg nem gondolt, hogy valaki megszökteti. Csak a falu szélén őrködött két indián.
Egy pillanatig tehetetlenül álltak egy bokor mögött, mikor Új Hajnalnak támadt egy ötlete. Keresett egy méretes követ és William kezébe nyomta.
A seriff ment a kis Alice után az iskolába. Mikor oda ért már várta is a lánya, az iskola bejáratánál állt a tanítónővel.
- Miss. Ross! – szólt Mills a kalapjához nyúlva.
- Seriff, Alice már türelmetlenül várta, arra gondoltunk, hogy közbe jöhetett valami. – mondta a tanítónő.
- Hát elég sok minden van, a nyakamon higgye el! De itt vagyok! – mondta a seriff lányára mosolyogva.
- Azt elhiszem! Hallottam az esetet!
- Igen… Kellemes délutánt Miss. Ross!
2. Közeleg a tél
(A képre kattintva teljes méretben is megtekinthető.)
Meglehetősen zord lett az idő Dawson város környékén, de ez sem volt elég ahhoz, hogy megalítsa a kalandra vágyókat. A hegyekben vastag hó réteg uralkodott, csak úgy játszadozott a szél a hóval, mint sivatagi port fújta tovább. Az egyetlen módja a város megközelítésének azonban a White hágó volt, amit Halott lovak ösvényének is neveztek, okkal. Legalább 3000 állat pusztult el ezen a mindössze 800 méteres szakaszon.
Előszó
1897-ben tört ki a kanadai Yukon közelében a klondike-i aranyláz.
Az első pár ember, aki ott kutatott gazdagon tért haza.
Nem úgy egy Robert Henderson nevű új-skóciai férfi, ő végig rossz helyen keresett, aranyat nem talált. Azonban talált mást, valami sokkal rejtélyesebbet, valami félelmetest. Az Indian folyó vizében látta először ezt az erőt, ami felkavarja a vizet és tönkre tesz minden aranymosó berendezést, majd világító kék csíkok jelennek meg a vízben, mintha festéket öntenének bele.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás