A múlt eltemetése

Öt éve. Ma öt éve annak,hogy a feleségem elhagyott engem egy másik férfi miatt.
Azóta próbálom elfelejteni dús, szőke haját, zöld szemét, az egész lényét. Nem megy. Próbálkoztam ezer féleképpen. Próbálkoztam kiírta az agyamból, minden amihez valaha hozzáért abban a rohadt lakásban kidobtam, aztán végül új lakást vettem. Ismerkedtem is, de azok nem mentek felhőtlenül. Úgy látszik elvesztettem a képességemet, hogy nőkkel beszélgessek. Öt éve. Öt nyomorúságos éve.
Tegnap döntöttem. Végleg eltemetem a múltamat. Őt, mindent, végleg.
Hajnali egy körül járhatott az idő, előbb nem tudtam volna végezni az összepakolással, hurcolkodással. Leértem a tóhoz, leparkoltam a fák között. Kitaposott út vezetett a vízhez, egy parányi fény sem mutatta az utat, csak akkor tudott az ember tájékozódni, ha hozott magával lámpát. Vagy ha nem hajnalban jön ide.
Kinyitottam a csomagtartót és megpróbáltam felemelni a zsákot. Azon nyomban elkezdtem izzadni. A múltam elefánt nehézségű, de nem hagyhatom magam, meg kell tennem, ideje hogy vége legyen ennek az őrületnek.
Összeszedtem az erőmet, vettem egy mély lélegzetet, és felemeltem a zsákot. Erős vagyok, erősebb, mint a múltam. Épp hogy sikerült kiemelnem a csomagtartóból, amikoris meghallottam egy holló károgását. Elejtettem a holmit ijedtemben, mire az még egyet károgott : Kááár!
Rohadt madár. Elindultam a zsákért. Mikor megint megemeltem, éreztem, hogy valami kifolyt belőle, le a karomon és a földre. Remek.
Tovább mentem a tó felé. Nem láttam semmit, lámpát ugyan hoztam, de nem volt több kezem  amivel működtetni tudtam volna. Maradt a sötétben bolyongás. Lassan haladtam a nehéz súly miatt, legalább 60 kiló lehetett a zsákban, ezért apró léptekkel közeledtem végős célomhoz. Emeltem a lábam, letettem majd a másikat emeltem, és megbotlottam. Előre estem, rá a zsákra. Nagyot nyögtem, aztán sóhajtottam és felegyenesedtem. Kezdtem dühös lenni.

Újra felkaptam és elindultam nagyobb elszántsággal, mint ezelőtt bármikor. Ezúttal figyeltem, amennyire bírtam, a lábam elé. Szépen haladtam, már ott voltam a tó előtt, mikor újra megbotlottam. A zsák beleesett a vízbe, de előtte még kiszakadt, így láthattam még utóljára volt feleségem flegma tekintetét, amint elmerül. Ég veled!
Mától. Mától szabad vagyok.