A múlt eltemetése

Öt éve. Ma öt éve annak,hogy a feleségem elhagyott engem egy másik férfi miatt.
Azóta próbálom elfelejteni dús, szőke haját, zöld szemét, az egész lényét. Nem megy. Próbálkoztam ezer féleképpen. Próbálkoztam kiírta az agyamból, minden amihez valaha hozzáért abban a rohadt lakásban kidobtam, aztán végül új lakást vettem. Ismerkedtem is, de azok nem mentek felhőtlenül. Úgy látszik elvesztettem a képességemet, hogy nőkkel beszélgessek.

Úszik a tegnappal minden pillanat

az idő hatalmas tengerében,

s néhány kósza emlék mégis itt marad

az elfáradt jelennek ölében.

Ringatja őket a meleg nyári szél,

esőcseppek oltják a szomjukat

az ember örök életet remél

de minden napot lezár a napnyugat.

Nem tűnik el és nem fakul a kép

az elázott szempillák alatt,

mert bárha telik az idő és van ami véget ér

az emlék az mindig és mindenkor megmarad.

Csak nő egyre nő a tenger és gyűlnek a tegnapok

lenyugszik a nap és kezdődik az éjjel,

s míg integetnek a búcsúzó pillanatok

az ember új emlékeket érlel. 

A KONTÉNER

Zugló szegénynegyedének egyik félreeső utcácskájában, annak is a legvégén, egy drótkerítéssel határolt kis telek közepén áll egy konténer. Csodapaloták is találhatók ebben a kerületben, de én nem ezeknek a történetét kívánom elbeszélni, hiszen nekünk csak egy konténer jutott. Senki sem tudja, hogy került oda, nem is nagyon veszik észre, az előtte lévő ház eltakarja. Kemény vaslemezekből készült, még a régi, míves munka, azelőtt még egy konténert is egy évszázadra gyártottak, majdnemhogy az örökkévalóságnak. Ez az alkotmány azelőtt nagyon jó vásár volt, több nemzedéket is kiszolgált már, a nehéz időkben is - mondhatnám -, menedéknek számított.

Megannyi csalódás és rossz döntés után, úgy gondoltam, végeztem a pasikkal. Elegem volt. Nem akartam látni, egyet sem. Főleg nem olyat, aki nagy és szőrös. Aztán mégis megtörtént velem, amire nem is számítottam. Olyan édesen, nyálasan, romantikus találkozás, amilyen a filmekben szokott lenni.

A büfénél álltam, mellettem egy srác, magas volt, és markáns arcú, kisfiús vonásokkal. Nyugodtan bámulta, ahogy a büfés néni a kávéfőzővel szenved, nem sietett sehova.