Szaniszló Barbara, fővárosi bölcsészhallgató, a disszertációjában a konstruktív racionalitásáról elhíresült tanszékvezető szavai szerint nem megfelelően igazodott a természeti törvényekhez, ezért, bár a hölgy indexe überperformanszt diktált, nem lépett tovább a diploma ösvényén. Később azt a vádat is előhúzták, miszerint plágium kapott helyet az esszében, tudniillik a 'Hogy készül a gyerek?' kérdést más fiatalok is felkutatták már.

Szaniszló Barbara munkájában a következő dialógusokat emelték ki pirossal:

 

– Piroska néni, így nyolcvankét évesen, ön szerint, hogy készül a XXI.

 

                                       Versirás.

 

 

                       Kósza  kusza  gondolatok heverésznek

                       szerteszét.

                       Jön a költő, versbe fonja, mert most éppen

                       tettrekész.

 

 

 

 

 

                                       Az én városom, és környéke 56.

 

 

 

 

            Leesett az első hó, az emberek egyre kevesebbet jártak ki, mert a friss hó félméteres magasságban minden belepett, Kemény tél igérkezett - tudták ezt az emberek, mert már december elején egész közelről lehetett hallani a farkasüvöltéseket. Ez annak volt a jele , hogy hosszú  télnek néznek elébe. Ilyenkor a farkasok mikor nagyon éhesek voltak bemerészkedtek a faluba is, és nem egyszer tettek kárt a juhállományban, de volt példa arra is hogy malacokat vittek el és marcangoltak szét.

Vitrinlakók

 

SZEREPLŐK:

Mira - barátnő

Maja - barátnő

Pénztárca - a szerény

Főnök - a látogató

 

Játszódik egy felhőkarcoló földszinti tárgyalójában, jobban mondva innen indul. De aztán, ki tudja...

 

,,Az előrehaladott kapitalizmus miatt csupán passzív szemlélői vagyunk az életünknek."

                                                                                                        Will Ellsworth-Jones

 

1.

Hideg van. Fázom. Már hetek óta tartanak bezárva ebben a jégveremben. Nem bírom a telet, de ez még annál is rosszabb. Alapvető szükségleteimtől megfosztva várom sorsom beteljesülését. Többen is vagyunk, mindenki retteg, hogy mikor jönnek el értünk. Mert eljönnek. Naponta úgy négy-öt társunkat magukkal viszik, és nem tudjuk, mit művelnek velük. Akiket elragadnak, vissza nem térnek közénk. Bár senki sem mondja ki, de az a sejtésünk, hogy elevenen megeszik az elhurcoltakat.

 

 

 

 

                                Gondolatok egy kisregény kapcsán.

 

 

 

           Azért szántam el magam e néhány sor megírására,mert hiányérzetem van. Elsősorban nem magam miatt, hanem az igen tisztelt kollégáim miatt akik felvették a kesztyűt, vállalták a kockázatot egy közös mű megírásához. Ugyanakkor, nagyon büszke vagyok rájuk , hogy szinte teljesen ismeretlenűl - előttük egy rosz példával- bevállalták ezt. Nem kis kihivás volt mert mindenkinek megvan a maga stilusa, elképzelése, hozzáállása.

Ötödik rész

 

- Alessa…

A lány amúgy is merev tartása még fagyosabbá vált; csupán ennyi árulta el, hogy hallotta a félszeg megszólítást. A fal tövében magasodó tölgy lombját fürkészte, és karját melengetőn fonta maga köré.

- Alessa, mi a baj?

A fiatalember lehelete már a nyakát perzselte – nem is vette észre, mikor léphetett ennyire közel –, és aggódó hangja is szinte simogatott. Milyen jólesne beleveszni, főleg most, hogy már a csontja veleje is fázik…

- Még van képed kérdezni?!

 

 

 

 

                                         Az én városom, és környéke 55.

 

 

 

 

           Cika minden tudását bele adva tanulmányozta a tyukcsontokat, miután előzőleg hétszer sétált el Bertáék háza előtt - úgy hogy magánál tartotta a csontokat és a már erős szagot árasztó zuzát.

           Egyre csak mormogott valami csak általa ismert varázsigét, de minduntalan újra kellett kezdje mert nem kapta meg a kivánt eredményt.

Még azt is leközvetítette a tévé, ráadásul élőben, ahogy a kuglóf meghűlésére vár, nyomkodja a villát a puha kis semmiségen nyammogva, zavartan. Nem várta ki a percet, ehelyett felállt, s pár méteres szakasz között ingázva gyalogolt végig tíz kilométert.

Én jártam a fejében. A bizalom körében valahogy sehova sem tudott leültetni.

El akart bújni. Megadta nekem a címét még régről, tudhatná, hogy nem zaklatom.

Nyúlt felé a mikrofon, nem válaszolt a riporternek.

Krisztáéknál kell lennünk tízre, hogy együtt menjünk arra a helyre amit kinéztem. Egy nagyon jó dj fog fellépni. Már fél éve várom ezt a party-t. Mellettem vezet Peti, kissé feszültnek látom. Nehéz hete volt. Meg Krisztát sem kedveli, ha szóba kerül, mindig elvicceli a dolgot, de látom rajta, hogy idegesíti a szőkenős stílusa…én vele jártam egy osztályba, mondhatom hogy megszoktam már ezt az oldalát, mert tudom hogy tud ő másmilyen is lenni. Talán ez jó alkalom lesz rá, hogy végre lazább környezetben is találkozzanak.

A szemafor tátong,

Az embereket lelövik,

A madarak puskát rángatnak,

A bizalmi kör meginog,

Tombol a gyászoló poén,

Vicc, amelyen nem nevetsz,

Ha mégis, úgy mélységgel

Magadra vess.

Valós a kényszer, ha egy nőnek

Levetődik lába,

Elvadult szerszámok közt hempereg

Csonka vádli párja,

Nem önnön tervezett jövőjének

Hasonmása.

 

Haraszt zörög, míg csöndben ül szél;

Unja már, hogy zsibbad összes szála,

Fritzek közt a reváns elalél,

Ha felbukkan a hőn áhított árja.

Szétszakadt, megviselt emlékek 

halvány fényben tündöklő képek,

néhány itt maradt,amit el nem fújt a szél,

mely nem sárgult meg, mint az őszi falevél.

 

Van, amit nem felejt az ember,

amit el nem sodor a tenger,

jönnek rossz napok, jön az ősz, aztán a tél

de az ember amíg él,folyton csak remél.

 

Halványul a napfény, nem éget

a hűs szél leveleket tépked,

és mikor eljön a tél, megdermed minden,

megfagy a föld, csendes a természet.

 

Csend van a szívben, a lélekben

minden ott van az emlékekben,

az a néhány kép, mely még néha felvillan

csak üvegszilánk, ami néha felcsillan.

Sztálin zord szemét kivájta
egy véres sarló.
Ne nézhess többet e tájra!
Tűnj el, te gyarló!

 

 

           Az árnyékos part közelében  előbb nem ismertük fel ,hogy kik a csónakban ülők , de ahogy közeledtünk egymáshoz, szomorúan vettük tudomásul , hogy ez a pár nem más mint a rajztanárunk és a tornatanárnőnk. Mindketten fürdőruhában voltak , és ha az irásom elején azt mondtam , hogy gyönyörű tornatanárnőnk volt akkor most megkell mondjam azt is , hogy igy fürdőruhában, domborulatainak tökéletessége elkápráztatott bennünket.

           Én, még lehetőséget láttam a menekülésre , arra gondolva , hogyha bennebb úszunk , akkor nem ismernek fel , de barátom kijózanitott , hogy erre semmi esélyünk  mert ha engem nem is de őt nagy aranyszőke hajával máris felismerték , és egyáltalán nem lesz nehéz dolog kitalálniuk , hogy ki a másik.Ezért aztán  egy hirtelen elhatározással szépen odaköszöntünk:Kezit csókolom.

 

 

           Hiába , a rajz az müvészeti tárgy, és szerény véleményem szerint  ehhez egyáltalán nem elég a szorgalom, a jóindulat, az óralátogatás, ehhez feltétlenül szükséges , hogy egy kis tehetség is társuljon. Nálam viszont, ez utóbbi   teljesen hiányzott . Ráadásul néha előfordult , hogy hiányoztam  is az órákról mert  nagyon hamar tudomásul vettem magamról, hogy irmagja sincs bennem egy Piccásóból, vagy Daliból.Mentségemre szolgáljon , hogy csak a tanév végén , úgy május , juniusban.

 

 

           Akkoriban nagyon jól éreztem magam ezen a bolygón és talán még jobban a bőrömben, mert alig voltam húszéves és élveztem a szabadság minden áldását, itt a város határain belül és persze annak környékén , mert úgy éreztem , hogy enyém az egész város , enyém a Szamos, annak minden szépségével, ahol kora tavsztól késő őszig , de akár télen is gátlástalanul  csavaroghattam ,futbalozhattam , horgászhattam, vagy akár udvarolhattam is.

 

 

1.        4. Szép álmokat!

 

 

A kórteremhez közel eső oldalfolyosón ácsorogtam, kezemet az öltönynadrágom zsebébe dugtam. Az ablakon keresztül figyeltem a kánikulában hömpölygő emberáradatot. Elvonult alattam egy gyereksereg, bizonyára strandolni készültek, ilyen melegben ugyan mi mást is csinálhatnának. Lelkesen szorongatták a felfújt krokodilokat, és a pattogós labdákat. A hőségtől szinte izzott a betonjárda. Nekem azonban nem volt melegem.

Ismeretlen béke, meg nem élt háború.

Százezrek miatt piperkőc a bú.

Utcát szennyező, keleti őrszem,

A holdról tán olyan, mint a vörheny.

Nem csodálhatik annak sem egésze,

Mert a sarlótól cserélni kell alakját egy félre.

Berlinig eltúr a vöröslő sarló,

Véresen izzik határink felett palló.

Beleszalad végül, a mi kis Hazánkba,

Anyánk nyelvétől mentes kaszárnya.

(Mintha nem volna így is soványka.)

Hiába bontasz falat, vérző a formalin,

Vedd észre, elvtárs, a fűszál is kín,

Ne engedd a kopasz ürgét képeken klónozni,

Odaát a világot fel fogják osztani

Egymást közt, nem mint testvér,

Sem mint együtt font koszorúér,

Rokon vagy, csak voltál, utazni mit sem ér.

 

 

 

                                    Ezerkilencszáz ötvenhatban

 

 

                                      Ezerckilencszáz ötvenhatban,

 

                                      Egy történelmi pillanatban,

 

                                      Rámosolygott az Isten arca

 

                                      A maroknyi magyarokra.

 

 

                                      Bolond Vali nem hazudott!

 

          Azt már tudjuk , hogy bolond Valinak nem volt ki mind a négy kereke, és azt is tudjuk , hogy nem mindig hatalmasodott el rajta bolondéria, de amikor "rájött "akkor az két-három, vagy akár több napig is eltartott.Bolond Vali a negyvenes évei végén, legfeljebb az ötvenes évei elején járhatott --az igazat senki sem tudta , mert ha szóba jött az ílyesmi akkor mindig más és más évszámot mondott húszonöt és hetven között.

Búcsúzni készülök. A világtól, az emberektől, önmagamtól, az élettől.

Hogy miért? Tudom, mindenki erre lesz majd kíváncsi utána. Így hát el is mondom! Miért...?

Azért, először is, mert gyűlölöm a világot, az embereket, önmagamat, az életet. Vagyis inkább… fáradt vagyok. Bele fáradtam mindenbe. Örökre.

Anyám biztosan meg fog zuhanni. Meg is érdemli. Apa miatta akasztotta fel magát. Igenis, miattad! Te szajha! Tessék, leírtam. Ki is mondtam hangosan.

 

1.       3. „A hullát mindig ásd jó mélyre!”

 

Elég nyilvánvaló, hogy ezúttal nem bízhattam a dolgot a véletlenre. Párszor már elbaltáztam, többet ez nem fordulhatott elő. Túl sok forgott kockán. Túl sok embert érintett. Alattam meg átkozottul rezgett a léc, lebegett felettem Damoklész kardja, szalmaszálon függtem, na meg a többi unalmas klisé. Egy szó, mint száz, ma vagy így, vagy úgy, de két év bizonytalanság után végre pontot teszek az ügy végére.

 

 

                                    Bolond Vali bekeményit

 

          A nap éppen olyan vidáman ragyogott és kúszott fölfelé égi pályáján mint más napokon, és semmi jel nem mutatott arra , hogy ez a nap, akár végzetes is lehetett volna valamelyikünk számára.  Bolond Vali kis kapájával a háza elejét csinositotta , gyomlálgatta a sokszinű bárányka virágok közül a gazt, kihuzgálta a járda és a házfal közül kinövő fücsomókat, majd megpihenve elnézte önfeledt játékunkat.Mi meg gondtalanul játszottunk futkároztunk , ügyet sem vetve rá , egészen addig ameddig , oda nem szólt egyik bátyámnak : Eredj már fel fiam a padlásra --odavan téve a létra --és hozd le nekem a gereblyét , hogy szedjem össze vele ezt a kis giz-gazt.

Ekkor csendesen biccentett, csak úgy magának, majd hallottam a sóhaját, és a kocsiajtó lassan kinyílt.

- Várj - mondtam. Ennyit az önuralomról, és a nagyszabású terveimről. Lassan felém emelte a tekintetét, én pedig megköszörültem egy kicsit a torkomat.

- Felhívtam a nagybátyádat – kezdtem, mert erről tényleg muszáj volt tudnia. Kizárólag ezért állítottam meg, semmi többért.

Azt hittem, ez majd megrémíti, ő azonban kimért lassúsággal visszahelyezkedett az ülésbe, bezárta az ajtót, és kíváncsian pillantott felém.

 

 

 

 

                                          Az én városom, és környéke 54.

 

 

 

 

 

           Kálmán azonnal látta Pólin,  hogy valami nincs rendben vele, mert izgalom látszott rajta. Arca tiszta vörös volt, és felindutságában alig tudott beszélni. Előbb kifujta magát miközben a karos ládára huppant, és csak azután kezdte elmesélni úrának a Bertával és Cikával  megejtett beszélgetését. Bár semmi oka nem volt rá mégis valamit elhallgatott a Bertával való beszélgetésből.Azt a részt miszerint  - "nem is lesz nektek soha gyereketek" valahogy nem volt innyére kimondani.

 

 

 

 

                                        Pletykávézó 14.

 

 

 

Vica:        Jó napot kivánok maguknak!-- rég nem találkoztunk.

 

Pontos:    Jó napot, azért nem találkoztunk , mert magának sohasincs ideje.

 

Gyalog:    A nőknek soha sincs idejük , mert mindig találnak maguknak valami

 

                elfoglaltságot.

 

Pontos:    De milyen elfoglaltságot?--hasznosat vagy csak valami tere- ferét a

 

                a férfi elnyomásról-- valami feminista dumát.

 

                                   A kis mangalica

 

 

            Azt mondjuk magunkról ,hogy bölcs és találékony nép vagyunk. A baj csak az, hogy nem mások mondják rólunk-- mert ha mások mondanák akkor sokkal hitelesebb lenne. Ami a találékonyságot illeti arra találtam példát -- igaz van már  vagy húsz éves-- amikor egy kis juttazsákból honfitársaim egy kis malackát  csomagoltak ki a mátészalkai piac  mellett. Még sajnáltam is a kis mangalicát, hogy ilyen fiatalon olyan hosszú turista utra viszik, ráadásul zsákban.

 

 

1.       2. „Fuss el véle…”

 

A forró csésze égette a tenyeremet, mégsem a fülénél fogva ittam, az nekem túl egyszerűnek tűnt. Inkább elviseltem a bizsergető fájdalmat, mondhatni még jól is esett. Segített letisztítani a gondolataimat. A benne rejtőző feketekávé pedig fokozta a hatást, továbbá tagadhatatlanul ízletes is volt. Erős, és keserű. Kortyonként szürcsöltem, és a számban tartottam egy ideig, hogy az élénkítő aroma bevonja a szájpadlásomat.

Gyerünk! Kezdd már!... Hogyhogy mit? Hát nem tudod, mi a feladatod, te kutya?... Elhalgass! Elég a sajnálkozásból! Csókold meg!... Úgy! Nagyon ügyes. Most szép lassan nyald végig a csizmámat… Orrától a száráig, de vigyázz, nehogy hozzáérj a lábamhoz. Arra nem vagy méltó, te kis féreg!... Nem az „úrnőm” a legmegfelelőbb, de az is megteszi egyelőre. Ezért még nem kapsz büntit… Na, jó, csak egy csapást. Hová kéred?... Oda? Hm. Te csúnya kismalac! Na, jól van, fordulj meg!

 

 

 

 

                                        Pletykávézó 13.

 

 

 

 

Vica:         Jó napot maguknak, ma csak egy kicsit van időm leülni mert sietek

 

                 haza, mert egy kicsit elfáradtam az integetésben, mert voltam

 

                 a városnapi koncerten.

 

Gyalog:     És jó volt?

 

Vica:          Nagyon jó volt, csak később mikor megindult az eső már nem

 

                  városnap volt.

… magányomban megtörtént velem,
hogy rémített a tört-én-elem…
Hol a tükör?

Nedves lábnyomom az aszfalton,
a végtelenbe fulladt fantom…
Mit ér?

Éjjel hallom, ahogy sír megannyi seb.
Gyenge harmat vagyok, annál is kisebb…
Mit adhatnék?

Azt kérted hazudjak azúrkéket,
de én jobban szerettelek téged…
Megfakultam…

Csömör Liliána, Luxemburg hetedik hercegnéje, szűk légvételt engedő vitrinben ébredt fel. Tulajdonképp nem volt különbség közte és a többi ereklye, kitömött állat, portéka és freskó között – azok is libbentek ide-oda a légkondicionálótól, amit jóformán a porondjuk alá építettek.

A múzeumban félhomály vált ragályossá, s csakhamar feltüntette, hogy Csömör Liliána, Luxemburg hetedik hercegnéje a terem közepén állott. Kristályüveg tartotta helyben, porszem sem rezdült rajtuk.

 

Lehunytam a szememet, és a megsemmisüléstől elöntötte a szememet a könny. Nem tudom, mit gondoltam, hogy mi fog majd történni ezen az úton, ami képes lenne megmenteni a rám váró elkerülhetetlen végtől. Talán igaza volt, ideje beletörődnöm a sorsomba. Ennél többet nemigen tehetek. Persze tehetnék, hadakozhatnék, karmolhatnék, haraphatnék, elránthatnám a kormányt, aztán talán meg is úsznám kisebb sérülésekkel, de minek? Milyen élet várna utána? Két év az utcán megkeményíti az embert, de el is keseríti.

 

 

 

 

                                         Az én városom és környéke 53.

 

 

 

 

           Kálmán nem egészen értette, Póli hírtelen felbúzdulását - tulajdonképpen nem is érthette , mert ő férfiből volt, és ő benne másképp csapódtak le az ilyen fajta események mint egy nőbe, neki az természetes volt , hogy ha még nincs gyerek - majd lesz. Ilyen egyszerüen, fájdalmak, indulatok nélkül. Ráadásul a babonában is kevésbé hitt mint Póli.

Világíts, mint a gyertyaláng,
hiszen mi írjuk a dalt.
A sötétség szörnyen falánk,
mindent apróra vagdalt…

Építsünk egy új világot,
ahol szeretet lebeg.
Ez a föld annyi kínt látott…
szegény krónikus beteg.

Eljött a nap, hogy változtass!
Nyisd ki a szíved, hogy láss!
Nem lehetsz céltalan utas,
a világ sötét padlás…

… mert fegyverek ontják a vért,
az utcákon romhalom.
Ha megkérdik, mégis miért?
Ez az éhes hatalom…

Építsünk egy új világot,
ahol nincs több félelem!

Hegedű az éjszakába:
bánatszonáta…
holdarcú bús érzés kába
melódiája.

Ne játssz… sebes ujjad fájva
érinti lelkem.
A szerelem vörös mályva,
lassan vér serken…

Mélyen remeg a csendfátyol,
foltok cseppennek.
Érzem, ahogy sír a távol:
Mindig szeretlek…

- Szóval, miből éltél meg?

Mérlegeltem. Ez gyakorta megesik velem, és véleményem szerint nincs ebben semmi kivetni való, hiszen én is gondolkodó lény vagyok, mint bárki más. Mivel úgy ítéltem meg, hogy nem ártok vele magamnak, válaszoltam. Legalább annyival is gyorsabban telik az idő. Az a fránya idő.

- Szórólapot hordtam ki. Jól ismerem a környéket.

- És még? – Ez a fickó komolyan kezdett az agyamra menni.

- Egy antikváriumban is besegítettem – adtam meg magam, de bővebben nem óhajtottam kifejteni a dolgot. Még nagyon friss volt az élmény, és ezért igen fájó pontja volt az életemnek.

 

 

 

 

                                        Pletykávézó 12.

 

 

 

  Vica:     Uraim  látták a hiradót?

 

  Gyalog: Melyiket, a kormánypártit , vagy az ellenzékit?

 

 Vica:       Mit tudom én , hogy melyik milyen párti, azt amelyiken 

 

               a vaddisznó vendégségben ment  egy Gellérthegyi villa kertjébe.

 

Pontos:   Miért?- hivatalos volt?

 

Vica:       Jaj , dehogy volt hivatalos--, miket beszél?

 

 

Családi mese

 

1.       1. „Itt a vége…”

 

Már nyolc órája úton voltunk. Ez alatt kétszer álltunk meg, és én háromszor próbáltam megszökni. Legutóbbi alkalommal már a száguldó autóból akartam kiugrani. Nem, nem volt szándékomban meghalni, de mindig eljön az a pont, amikor drasztikus módon kell hangot adni a kétségbeesettségnek. És én nagyjából két órával ezelőtt döntöttem úgy, hogy ez a pont elérkezett.

Azóta egy szót sem szólt hozzám. Láttam rajta, hogy még mindig haragszik rám.

Nem tudhatom, hogy fejem fejeddel

Együtt fáj-e, ha belénk hasít az álmos

Holdsugár alatt a hátrahagyott teendőink

Együtt végzésének végzetes memoritere.

Nem tudhatom, hogy a népi száj

Megszokott ízű gondolata számodra is

Ugyanazt jelenti-e. Mert számomra általam

Lett csemete terméseimet.

Nem tudhatom, hogy a színtelenre mázolt

Körmeid ágyaiban az ebola fertője irányít

Becstelen, visszafogott, viaszdermesztő

Szándékokat, vagy mint idomított macska

Cirógatnád vele az áldott kandúrmancsokat.

 

Úgy gondolta, lerövidíti az utat. Átvág a játszótéren, a murvával szórt kisösvényen keresztül, de kénytelen volt az első, út menti padra leülni és megpihenni inkább. Nem volt túl jó passzban már pár napja. Gyengének érezte magát ezektől az egymást követő frontátvonulásoktól, a vérnyomása sem volt teljesen rendben, ráadásul még a balkarja is fájt, mert tegnap meghúzta, amikor a gyerekkel edzett, hogy felhozza őt egy kicsit a hétvégi kézilabdameccsére.

  A TELEFONÁLÓ

 

 

 

                         Steigmann Samuel kutató, egyetemi tanár mindig többet időzött barátságos dolgozószobájában. Nem csak kutatási területein elmélkedett, dolgozott, de itt élte újra át kellemesebb élményeit. Egy idő óta a későesti órákban kellemetlen telefon betyár próbálta zaklatni fertelmes érdeklődéseivel. Első alkalommal gyanútlanul emelte füléhez a kagylót, amikor a mások oldalról bemutatkozás nélkül jött a szóáradat.

 

 

 

 

                                        Pletykávézó 1O.

 

 

 

Vica:         Jajj, nagyon szégyelem magam, több okból kifolyólag is.

 

Gyalog:     Úgyan miért szégyelli magát kedves Vicuska, csak tán nem történt 

 

                 valami magával mostanában?

 

Vica:          Sajnos igen, történt, de annyira szégyelem magam , hogy  nem

 

                 tudom , hogy elmesélhetem -e.

 

 

 

 

                                         Pletykávézó 11.

 

 

 

 

        Vica:     Na csak képzeljék el , hogy mit múvelt velünk ez az Orbán!

 

        Gyalog: Drága Vica, mondtam már magának , hogy maga ne politizáljon,  

 

                     hagyja meg  azt a hülye politikát  a férfiaknak , mert az nekik való

 

                     nem nőknek!

Láttam a meredek

Hegységeidet,

S köztük a völgyeket,

Melyeken át magadhoz

Engedtél.

 

Láttam a völgyek

Epicentrumában

Az őrzőidet, melyekkel

Termetedbe félelmet

Csepegtettél.

 

Láttam azokon túl

A bókjaimat amint

Egy tisztáson

Eszterláncoznak,

S riadtan rájuk emlékezel.

 

Látom az időt, mi alatt

A sok fogva tartott gondolat

Felgyülemlett benned,

S kétkedve egy láncon

Forgácsolja beléd

Az örömöket, s gondokat.

 

Nézz csak fel; Az ott

A Nap.

 

 

 

 

                                         Az én városom, és környéke 52.

 

 

 

           Este amikor Kálmán hazament, Póli azzal fogadta az urát , hogy azonnal elmesélte , hogy anyósa milyen kérdést szegezett neki. Kálmán ezen nagyot nevetett. Póli nem tudta mire vélni a dolgot ezért sürgette urát , hogy azonnal mondja meg , hogy minek ez a nevetés. Amikor Kálmán elmondta neki , hogy az édesapja ugyanazt a kérdést tette fel neki , akkor Pólin tört ki a nevetés, és ráborult férje keblére, jelezve ezzel is, hogy ő máris készen áll arra , hogy az a gyerek létrejöhesen.

Negyedik rész

 

- Bezzeg ifjabb koromban, meg se kottyant! Most pedig tessék: alig fertályórája vagyok itt, és lefogadnám, hogy holnap meg se bírnék mozdulni, ha idejében be nem kenném a derekamat – morgolódott Matteo, ahogy sarkára ereszkedett a zsályaágyás mellett. Az esti szellő szárnyára kapta az illatot, s beterítette vele az öreget, aki meghatottan szívta be a friss, tiszta aromát.

- Maria, most jót nevetsz rajtam odafenn, igaz? Édes szívem, hányszor lamentáltál, hogy miért nem a füveimet vettem feleségül, hiszen pont úgy zsörtölődöm velük, mint az öreg házasok szoktak… de azért mindig mellettem voltál, bármi viharban is álltunk.

 

 

 

                                       Pletykávézó 9.

 

 

Vica:        A multkor már érdeklődtem --annak kapcsán, hogy itt az ősz nya-

 

               kunkon a tél és még nem mesélték el , mivel melegitik a lakásukat,

 

               netán reumás tagjaikat.

 

Gyalog:   Én gázzal szoktam fűteni, mert az tiszta, kényelmes , csak az utóbbi

 

                      időben úgy megiramodott az ára, hogy a fizetésem , semmikép-

 

               pen sem tudja utólérni.

A Knézich parknak nagy napja volt. Habár ezt senki nem tudhatta előre, legfőképp ő maga, mert ha a gyökérnek nem kél lába – lásd a papucsférjeket –, csak a szemét tudja forgatni össze-vissza. De egy parknak csak fűszálai vannak; hintái, amit ráfeszítenek. Hát akkor meg hogy működik ez?

Lloyd és Einsmann – utóbbi nagyon szeretett együgyű lenni – az egyébként szemtávolságban három másikkal konkurens söntés hátsó traktusából sompolyogtak ki. Tudni érdemes, hogy ők ketten távoli bajtársak, s mivel tombolt a június, összejártak játszani.

 

 

 

                                      Pletykávézó 8.

 

 

Vica:         Nem szivesen foglakozom a témával, mert nem szeretném megsér

 

                 teni

 

                 Gyalog úrat, de azt azért elkell mondjam ,hogy némi súlyfölöslege

 

                van.

 

Pontos:    Vicácska, mondja csak ki , ne fukarkodjon, mondja ki bátran

 

                hogy Gyalog úr enyhén szólva is kövér .

Egy szőlőcukor szalad az ipar szalagján.

 

Hirtelen citrommal vonódik be.

 

Érkezik még egy szőlőcukor.

 

Őt eukaliptuszlevéllel csiklandozzák.

 

Végül egy harmadikból pezsgőtabletta lesz.

 

A csomagolást elkerülik, a szemétvödörbe vetülnek. Azt mondják, nem akarnak többé szőlőcukrok lenni.

 

Pedig még jó hasznuk lett volna az érettségi vizsgákon.

 

 

 

                                       Pletykávézó 7.

 

 

Vica:     Ha jól emlékszem, egyszer már beszélgettünk arról , hogy mindannyian

 

             szeretünk szinházba járni.

 

Gyalog: Még szerencse , hogy Pontos úr is!

 

Pontos: Ha tudni szeretné, megmondhatom magának, hogy én régebben járok

 

             szinházba mint maga.

 

Gyalog: Milyen régen?

 

Pontos:Olyan régen, amikor maga még csak a téglagyár kéményét ismerte,

 

            és azt hitte , hogy az tartja az eget --mert a nagyapám szinházi asz-

 

           talos volt és nekem már akkor szabadbejárásom volta szinházba ,

 

            amikor          már megtudtam törölni az orromat egyedül!

 

 

 

                                  Pletykávézó 6.

 

 

Vica:    Nem tudom mire vélni a dolgot,Pontos úr, de azt elárulom , hogy 

 

           ma Gyalog úrat több mészárszékben is láttam. Azt nem tudom meg-

 

           mondani milyen célból járt ott mert csak kivűlről láttam, be vallom őszin-

 

          tén én  nem nagyon járok mészárszékbe , hérfőn  meg pláne nem.

 

Gyalog: Értem a célzást, kedves Vica , de elkell oszlassam azt a tévhitét ,

 

          hogy én esetleg húst akartam volna venni, különben is tudja nagyon

 

          jól , hogy milyen ellensége vagyok a koleszterinnek és egyéb zsira

 

          dékoknak.

 

 

 

                                     Pletykávézó 5

 

Gyalog: Már ne haragudjon kedves Vica, de már elég régen  nem látogatta meg

 

             asztaltársaságunkat, és be kell valljuk , hogy már nagyon hiányoltuk

 

             magát. Képzelje , már egyszerüen nem volt miről beszélnünk, nem

 

             voltak információink, ha hiszi ha, nem barátunk Pontos úr már azon

 

             gondolkodott , hogy kerestetni fogja az Interpollal.

Tízóraikor az uzsonnás dobozt cipelők terítették be az udvart, melyet szolidan, s már elölről-hátulról átuntan, alázkodóan terített be a beton. Szegényke nem tudott mivel elnézést kérni, ha egy gyerek belebukott a járólapba és megütötte magát.

Az ereszcsatorna jól bírta, ahogy Puskás Laci, az iskolaújság diákszerkesztője és legkedvencebb osztálytársa, a fotomán Péter a tetőre másztak. A doboznyi bon-bon, amit hátukon hordoztak, egyfajta szórványozott vigaszdíjként volt előkészítve.

Néha nem tudod merre van az utad

néha a sors rád, hosszú ujjal mutat,

de elég egy ember, ki melletted áll

lehet a párod vagy szimplán egy barát

ki szótlanul úgy ölel, hogy már nem félsz,

aztán csak sóhajtasz, mert te sem beszélsz,

mert nem kell szó csak a nyugtató érzés

csak az hogy élsz, csak ki és a belégzés. 

 

Mindenki tudja, hogy együtt a könnyebb

amikor két szemből folyik le könnycsepp,

amikor nem csak vagy hanem létezel,

az érzések dús halmából étkezel.

 

 

 

                                    Pletykávézó 4.

 

 

Gyalog: Mintha olyasmit mondott volna , hogy mély átérzéssel játszottak.

 

Vica:      Nem jól hallotta , mert azt mondtam , hogy mély áthallással! De ez

 

             igen természtes, mert azt akarták , hogy a közelben lévő halak a

 

             Szamosban, még a mélységben is élvezehessék a koncertet. Az áthal-

 

             lás meg azért volt, mert a koncert átkellet hallatszodjon a város má-

 

             sik végébe az éppen frissen bevonuló kiskatonák kaszárnyájába.

 

 

  HÓHULLÁSBAN KARÁCSONYT VÁRVA…

 

                                                            "Ne higyjetek a hazug beszédekben."

                                                                                              (Jeremiás    7,4)              

 

 

 

                       „Pihe, pihe, hópihe hulldogál a földre,

                         Erdő, mező, házikó mind fehér lesz tőle.”

Isten tudja miként jutott eszembe ez a kisiskolás koromba tanult gyermekdal.

Elmélkedések a létezésről

 

Nincs. Már nem létezik. Nehéz, tompa szavak. Súlyosan dobbannak, mint a koporsóra dobott rög. Fizikálisan olyan érzés, mintha kitépnének egy darabot az emberből. Hiszen nem rég még volt! Még nevetett, viccelt, vagy legalább nyögött, szenvedett, de volt!A "nincs"-et nem lehet felfogni! Ha nincs, hát hová lett? Hova száll az ember lelke, miután a teste már nem szolgálja tovább? Mindenki hite szerint próbálja magyarázni.

Te féltél a szenvedéstől, de nem féltél a haláltól.

Újpesti anziksz

 

Kora délutáni forgalom az utakon. Tömött parkolók. Reménytelennek látszó helyzetben próbálunk a Munkásotthon utcában az Ady Endre Művelődési Ház mellett parkolóhelyet találni. Végre az utca sarkán pont egy autónyi szabad hely van a zebra előtt. Kiszállunk. Férjem tanakodik magában, végül mégis csak más helyet keres.

Álldogálok a járda szélén, várok és közben nézegetem egy üzlet kirakatát. „Szépséghibás műszaki áruk boltja”- olvasom.

A délután nyugodt,
A szobában egy dal szól.
Nézlek, ahogy alszol.
Arcodra békét festett az álom,
Az összes kis gödröcskét látom,
Fejed kezemre barázdákat rajzol.

Nem rezeg most semmi,
A részecskék is gyöngék.
Álmodó halk zöngék
Zúgnak a fülembe, és elmesélik,
Hogy csónakázol a folyón végig,
És én úszom utánad, önként.

 

 

MEGKÉSETT KIÉRTÉKELŐ

 

¨                       Azon tűnődtem, hogy ha már megtörtént a kiértékelő, mennyire érdemes az én variációmmal előhozakodni.? Eloise megtette, amit egyáltalán nem vonok kétségbe és ezért nem is nyúlok a nyertes megnevezésén,csupán igazolni szeretném,hogy minden betegségem ellenére nem futamodtam meg a feladattól. „Most ugrik a majom a vízbe!” ezzel kezdeném, s talán örömömre szolgálna,ha én lennék a majom, s ez által minden felelősség elszállna, amíg a víz fenekén ólálkodom.

 

 

 

 

                                   Az én városom, és környéke 51.

 

 

 

 

           Jaj, lelkecskéim bejöttem volna én magamtól is , még ha nem is hivtok ,mert lent voltam a Szamoson egy kicsit, meg néztem a vizet - elég nagy - és azt is megnéztem , hogy mikor vághatom a  kosárnak való fűzfavesszőt. Való igaz elfáradtam egy kicsit , de különben is be akartam jönni , mert valami olyan érzéseim vannak , hogy ez a Berta megint mesterkedik valamibe.

Kedves Network

 

Közösség!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a Network.hu életében tulajdonosváltás történt.

 

Tele vagyunk friss ötletekkel, tervekkel arra vonatkozólag, hogyan tehetnénk még szórakoztatóbbá és értékesebbé az itt eltöltött időt.

 ELSŐDLEGES CÉLJAINK: 

- NAPRAKÉSZ és KEZELŐBARÁT felület (szem előtt tartva, hogy korábbi felhasználóink még könnyebben eligazodjanak kedvenc közösségeikben.) 

- a közösségek tagjait aktívabb kommunikációra BÍZTATJUK !

Véget ért a ráadás ráadása, az ünnepelt sztár fáradtan, de a sikeres koncerttől feldobva lépett be a csillogásból a színpad mögötti sivárságba. Becsukta maga mögött a sztárnak járó különöltöző ajtaját. Egy ideig még hallotta a háttérénekesek és a zenekartagok harsányságát, aztán hirtelen csend ült a kicsiny helységre. Szeretett ilyenkor egyedül, a felfokozott állapot lassan lecsillapodott benne. A többiek ezt a szokását tiszteletben tartották, még a mindenese sem zavarta.

Kikapcsoló gomb....megvan

És a készüléken elhalvánnyul a kép......

Parányi monda,éjfélt ütöt az óra.

ami az alvás közeletét jellzi!!!

Álomba hívnak!!!

Hogy ott együt vészeljük át, a reggel közeletét!

Ahol személyesen, kellőképpen,üdvözölhetlek....

Itthon

 

 

 

Drága, aranyom! Arankám!

 

Már a napját sem tudom olyan rég volt, amikor szépséged sugara utoljára kápráztatta el szemem világát! És amikor édes kacajodat utoljára hallottam vízhangozva tovarebbenni rikoltozva menekülő kondorkeselyűként, mindannyiszor megrengetve a zárudvar függőfolyosóinak betongerendáit, érthetetlen lincshangulatot teremtve a második emelet lakói közt!

Hiányzol Arankám... nagyon, nagyon hiányzol nekem...

Hiányzik kedves mosolyod, ami melengető napfénnyel vonta be ébredő elmémet reggelente, valahányszor az éjjeliszekrényeden pihenő pohár vízre pillantottam!

18+

 

 

Greta

 

Greta, bár először próbálta lebeszélni húgát, de belül örült, amiért testvére végre egyszer mellette állt. Érezte, hogy számíthat rá. Abban bízott, hogy együtt megfékezhetik majd az őrjöngő édesanyjukat. Nem élte volna túl, ha Annabellnek valami baja esik. Tudta, hogy Philip sem. Megvárta, ahogy férje az elsősegélydoboz segítségével szépen ellátta Jennifer sérülését, összevarrta a sebét, aztán kiadta a parancsot, nehogy még több időt veszítsenek.

 

 

 

 

                                         Pletykávézó 15.

 

 

 

 

 Vica:      Jó napot úraim, hogy vannak, rég nem láttam magukat, már nagyon

 

               hiányoztak.

 

Gyalogh: Úgyan miért hiányozhattunk magának, talán elhagyta a férje?

 

Vica:        Már miért hagyott volna el?-- Hol talál ő egy olyan nőt mint én...?

 

Pontos:  Ne haragudjon Vicácska , de szerintem még ebben a kis cukrászdában

 

              is   szaladgál néhány olyan nő mint maga.

18+

 

 

Jennifer

 

Jennifer még mindig le volt döbbenve a közte és Greta közötti vita kimenetele miatt. Valami megmozdult benne a kemény szavak hatására, sőt, már az is elkezdte érdekelni, hogy vajon mi baja lehet az anyjának, ha egyszer emlékszik, máskor meg nem. Gyerekkorukban is voltak hangulatingadozásai Victoriának, de ez most valami egészen más volt, sokkal komolyabbnak tűnt. Szánakozva bámulta a velük immáron szemben, továbbra is a mosogató mellett remegő lábakon álló édesanyját, miután zaklatott nővére és Philip elhagyták a konyhát.

 

 

 

 

                                          Áramszünet.

 

 

 

                                       Panaszkodtam,

                                       hogy magas a számla.

                                       Meghogy sok az

                                       áram ára.

                                       De amikor egy napig

                                       nem volt, "volt".

– Nem akarsz segíteni? – kérdezi Zsófi tőlem.

– Nem volt még elég mára? – kérdezem tőle.-Inkább pezsgőzünk!

– Képzeld el, Robi, még elég sok munka van– ahogy el kezd magyarázni, a szőke haját összeköti hátul egy hajgumival.

         Zsófi legalább húsz percig mondja, hogy mi mindent kéne csinálnunk kis albérletünkben, ami egy nappaliból, egy kis konyhából, egy szobából és egy fürdőből áll. Nem rég költöztünk be ebbe a lepukkant olcsó lakásba, és már legalább egy hete azon dolgozunk, hogy lakhatásra alkalmas legyen az ingatlanunk.

                                              Gyenyisz élete                                                  


Posztapokaliptikus jövőben járunk két évvel.Ja amúgy Gyenyisz vagyok Moszkvából.Én egy átlagos katona voltam aki harcolt a
FOLZARKONOK ellen harcoltam.FOLZARKONOK amúgy ufók akik a negyedik sectorban élnek akik meg akarnak ölni minket mert itt sok a
víz ami nekik "pénz".Találtam az utcán egy újságot melynek a 6.

 

 

A legbelső szoba

 

            A délszláv háború alatt történt. Misi a vajdasági magyar fiú szerencsésnek mondhatta magát, mivel a híradósokhoz vonult be a szerb hadseregbe. Ez azt jelentette, hogy jóval a frontvonal mögött teljesíthette a kötelező katonai szolgálatát. Több mint egy év után két hét pihenőt kapott hét társával együtt. A két hetet egy boszniai tanyán, egy háromszobás parasztházban tölthették el. Pár nappal a tanyára érkezésük előtt már azt is beosztották, hogy kik lesznek egy szobában.

18+

 

 

Jennifer

Másnap, a későn ébredő fiatalok miatt, már a vacsoraidőbe nyúló ebédhez készülődtek, melyet Victoria készített, tőle szokatlannak mondható lelkesedéssel. Hangulatingadozásaival ugyanúgy az őrületbe kergette Gretát, mint a valószínűsíthető Alzheimer-kór, vagy annak egyik változata, amiben szenved. Persze Jennifer mindig jókat derült nővére gondjain, így most sem zavartatta magát, kuncogása mindenkinek jelezte, hogy jól mulat. Greta és Annabell kivételével mind a családi asztalnál ültek.

Harmadik rész

 

- A segítségedre van szükségem – tolt arrébb egy nagy csokor citromfüvet, s leült, azaz inkább lerogyott a lócára.

- Nocsak – vigyorodott el Matteo, anélkül, hogy ránézett volna – Most meg mi kellene? Meghűtötted magad az éjszakai mulatozásaid során? Másnaposság kínoz? Esetleg gyomorrontás?

- Az csak egyszer fordult elő! – vörösödött el a diák – Egyébként pedig az a hal romlott volt.

- Akkor sem kellett volna két tállal is megenned belőle.

Harmadmagammal

 

Leila igazán kedves lány, amolyan harmóniára áhítozó, béketeremtő típus. Szereti a rendet, sőt, meg is követeli. Elkötelezett híve a természettel való háborítatlan együttélésnek, és mélyen elítél mindent, amely ezt meggátolja. Ő az, aki bio élelmiszereket fogyaszt, környezetbarát termékeket használ, mosódióval mossa a ruháit, szelektíven gyűjti a hulladékot, és amit csak tud, azt újrahasznosítja. A maga egyedi módján rendkívül szabadszellemű, ugyanakkor kiegyensúlyozott személyiség, nyugodt jelenléte gyakorta engem is ellazít, amikor összecsapnak a fejem felett a hullámok.

 

Philip

A helyzet komolysága ellenére, belül csak jót nevetett a testvérpáron, akik a civakodásban még azt sem vették észre, hogy újra zöld veszi őket körül. Életében egyszer járt a tanyán, de a mai napig is átkozza azt a napot. Betty hét éves volt, Annabell négy. Utóbbi természetesen több törődést igényelt, jobban féltették mindentől, míg Bettyt egy fokkal szabadabban kezelték. Azt kívánta, bár ne tették volna. Akkor talán ma is velük lehetne. Jobban kellett volna figyelni rá.

Mosolygok,
Te felnevetsz,
Én félrenézek.
Én szólok,
Te kérded, miért?
Minden a rendnek megfelel,
És ezért kissé elszomorodom.
Kölcsönös kézfogással
A rakpart lépcsőjétől elballagunk.
Szeretetben, s diplomáciával elválunk.
Így hát állunk most, és várunk,
És eközben nagyokat sóhajtozunk.
Mindannyian emberek vagyunk.
Visszamegyek a színes útra,
S földre kísérem a kóborszíveket.
Ők csak gurulni tudnak, erőltetve,
Csücsökről csücsökre,
Izgatottan bukfencezve.

 

 

  Hazugságban élni 2

 

 

        Átment az ellenőrző szerkezeten, elvették a csomagját és indulhatott a géphez. Mindegyre visszanézett és látta a hatalmas ablak mögött Irénke

 Alakját, aki feltartotta a kezét, ezzel jelezte a véget nem érő búcsút. Aztán a lépcső tetején teljesen megfordult és két kézzel intett, sőt mókásan még meg is hajolt. Most utazott először repülőgépen. A légikisasszony megnézte a jegyét és elkísérte a helyére..

Horror, 18+

 

A TANYA

Philip

Az autó ötvennel szelte a homokot a még éppen járható állapotban lévő földúton. Philip nem mert többel menni, nem lett volna biztonságos a méretes sártócsákkal teli felületen. A múlt árnyai démonként kísértették, évek óta már egy perc nyugtot sem hagytak neki. Mellette ülő feleségére nézett, a látszólag nyugodt nő képe egy pillanatra elterelte a gondolatait. Jó ötletnek tartotta a kiruccanást, és bízott benne, hogy neje lelkivilága is helyrebillen a visszatérés hatására.

    - Nem!

      - Pedig muszáj!

      - Akkor sem vállalom! Nem kényszeríthetsz!

      - Nem is kell, tudod te nagyon jól, hogy kötelező! Tisztán és egyértelműen megnyertem a fogadást, így el kell jönnöd!

      - Az egy dolog, abba beleegyeztem… De nincs az az isten, aki rávenne, hogy az arcomra kenjem ezeket a vackokat!

      Lily és Ariyn heves vitája egyre jobban kezdett kiélesedni, a neves eseményig pedig már csak órák voltak hátra.

Egyik reggel a bíbor horizont bíbelői monokróm dzsörzékben és szmokingban arra voltak tekintettel, hogy bár a Hold rend és mód lelkével bújócskázott, a kékülő égen a keleti zsarát ismeretlen okokból nem csigázott fel. Ugyanakkor ez igencsak felbőszítette a furcsa lakókat; hétköznapi rutinjukból kibillentek, mely egyébként különösképp úgy állt; hajnal négytől delelőig önnön sírhelyüket hivatottak kukkolni. Bele voltak simulva a térbe, tátongó síkidomok voltak, tudniillik, és az egyikük, Masevszki Apollónia combja, frufruja, lapockája, csípője és balettcipője egyaránt kettészelte a tollashüllőket – újabban így akarják hívni a biológusok a madarakat –, a sűrűn kondenzáló repülőket, legritkábban a szabadesők ejtőernyőit.

Ó drágám, én olyan boldog vagyok! Szerelmem... Igen, én is szeretlek téged! Akkor felbontom a pezsgőt, rendben? Ideadnád a dugóhúzót? Köszönöm édesem… hoppá! Bocsi a csempéért. Ez eldurrant… höhö. Hogy? Ezt komolyan mondod, Joli? Jó, jó, persze, igazad van… Nem, nem vagyok igénytelen. Máris feltakarítom… Már mondtam, hogy elnézést! Jézusom! Nem is tudtam, hogy ilyen indulatos is tudsz lenni. Na, meg is van. Elhárult a fertőzésveszély. Csak poénkodtam, ne nézz már ilyen csúnyán!