Szaniszló Barbara, fővárosi bölcsészhallgató, a disszertációjában a konstruktív racionalitásáról elhíresült tanszékvezető szavai szerint nem megfelelően igazodott a természeti törvényekhez, ezért, bár a hölgy indexe überperformanszt diktált, nem lépett tovább a diploma ösvényén. Később azt a vádat is előhúzták, miszerint plágium kapott helyet az esszében, tudniillik a 'Hogy készül a gyerek?' kérdést más fiatalok is felkutatták már.

Szaniszló Barbara munkájában a következő dialógusokat emelték ki pirossal:

– Piroska néni, így nyolcvankét évesen, ön szerint, hogy készül a XXI. századi gyerek?

– Hát, azok a meggondolatlan és szemtelen fiatalok két hónap után diétázni akarnak. Aztán, fogalmam sincs, talán megijednek, hogy bennük lakozik a nyolcadik utas, a halál; elmennek a sebészhez, elkezdik őket kenyérre kenni, aztán a sebész kezében egyszer csak ott lesz egy pólyás. Tiszta gyerök, csak valahogy nem működik!

– Gyerekek, a mai csendes pihenő előtt nem mesét fogtok hallani. Egy kérdést szeretni feltenni; szerintetek hogyan lesz a gyerek?

– Én tudom! A gyerek az úgy lesz, hogy egy férfi és egy néni sejtje összeérintkezik, mert ölelkeznek, csókolóznak, de én már láttam olyat is, hogy beveszik egymást kezét a szájukba, pedig anyu azt mondta, hogy azt nem szabad. – egy másik gyerek is felszólalt az ügyben.

– Ez hazugság! Le kell feküdni aludni a szerelmeddel, és reggeli után le kell pisilni a lázmérőt! Anyukámnál is így volt, ezért lett a tesóm ilyen forrófejű.

Szaniszló Barbara megkérdezett bizonyos médiaszemélyiségeket is. Egyikük azt mondta, teljesen mindegy, hogyan készül, csak legyen meg benne az X-Faktor.

Az egyetemista ezt meghallván forrásokat keresett, megdöbbenve került szemei elé az állítás, hogy az emberek valójában az ábécé betűiből, X-ból és Y-ból készülnek.

Szaniszló Barbara a Tudományos Akadémiához fordult, akik szerint a két betű az újmagyar nyelvkorban alakult ki.

A történészek szerint az angolok hatottak ránk; kutatónk Londonba repült, egy szót sem fogott fel az ott hallottakból. A franciákból kiábrándult; állandóan Bon-zsúrt akartak szervezni, legtöbbször az ő nevében.

Elfáradt, a lakásán három álló napot végigaludt, kitekintett a nagykövetségre, a tolmácsok tehetetlenné lettek, önbizalmuk végleg elveszett.

Kéretik, aki tudja, hogyan szaporodik az ember és hogy képes ennyire túlterhelni önnön lakhelyét, keresse Barbarát; a Vas utcában lakik, hajnalonként a Színművészetivel bambul farkasszemet; kedvence a pisztácia fagylalt, de télen a fagylaltos pisztácia. Ezzel könnyen rá lehet venni az élet csínyjeire. Önökön múlik, hogy bölcsész lesz-e, jól gondolják meg: egyhamar nem lesz még egy generáció, aki kitölti a holnapot. Ki tudja, talán nélküle nem lehet majd élni.