Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A vizsgáimra készültem. Szőttem a lexikon pókhálóját, amitől tán e novellát is írni tudom, s amitől megtanultam az egy-kettő-hármat.
De egy dolgot nem tanítottak meg. Nyugtalanul fészkelődni kezdtem a széken. Szobám becsukott ajtaja kopogásba remegett.
Erre vártam. A tanítóra.
Teljes C-alakú törzse csak lefelé engedte nézni, protézisét percenként visszaszippantotta, mert a tömegvonzás engedett. Furcsálltam, de sétapálcája helyén most pásztorbot szolgált támasznak. Még mindig erdő-mező lankadt a szemeiben, s örökkön látszó sápadtsága most is könnyeden tette észrevehetővé.
– Tetszik a bácsit ismerni valaki? – kérdeztem.
– Rajtad kívül aligha. – mondta.
– És honnét tetszett jönni?
– Ne félj letegezni, fiam. Egyébként, innét.
Elhallgattam.
– Aztán, – kérdezte – mennyi munkád van befejezve?
– Mondd el.
– Hát, fiam, ha a jelen ambíciódra gondolsz, szorozd meg hárommal, de útfélen oszd el ugyanennyivel!
– Akkor talán ismert munkák, nem?
– Honnét tudjam, az interneten semmi sem marad örök!
Rövid időre megint hallgattam.
– És kik az unokák?
– Nem te mondtad, hogy nem fektetnél bele ilyen vállalkozásba? De azért most, hogy így kérded, bevillannak emlékek. Talán felnőttek, esetleg csak képzelet szüleményei.
– És öltél már embert?
– Jaj, fiam, micsoda kérdés ez!
Nem láttam értelmet további kérdésekre. Eggyel azért mégiscsak előhuzakodtam:
– És mit tanácsol a korombelieknek?
– Hát először is, naponta két óra tornát, de legfőképp...
Hanem a bácsi elaludt. A műfogsor padlót fogott. Vett levegőt, de nem ébredt fel többé, hiába vártam hetekig. Ám feltűnt, ahogy kardinális eseményekkor lázadva felhorkant.
Ilyenkor csak azon agyalok, vajon miért nem mondott semmit.
Nem gond. Majd a végére járok, mint ő!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Átmeneti gyász (Játékra fel!)
Markáns variáció
Magyar Pygmalion
Eszmélet