Amatőr Írók Klubja

Régebbi hírek

Címkék

ammon bodor áron dráma fantasy hatvanas évek horváth tibor játékra fel! kovács andrás krimi meg az utána következők. novella regény romantikus sci-fi szerelem történetmesélő próza. vers versek versike. zádori bence

Amatőr Írók Klubja hírei, ars poetica

A boldogító én

7 éve | Zádori Bence | 2 hozzászólás

No lám, a szemafor irigység.

Nem enged át a vasút kereszteződésén.

Villog, csillog,

Némán elgagyogja;

Belefulladt a mozdony egy felsővezetékszakadásba.

Mire ideér,

Bőrönddel ez a kis talpbetét elcsurog.

És a groteszk lábbeliken a kis nótárius morog,

Ahogy alkonyattal enyeleg a totális premier plán.

S a peronhoz érkezve a pályaudvar pénztárán –

Kattog a zseb, a tikk-takk monodramatikus forgatag –

Elkaplak.

Első az osztály, metál a mennyezet.

Nem építettek ide katapultszékeket.

Kifejezetten örülök, hogy kidomborodtak neked a "soha nem hallott dallamok", mert bizony a mostani verseim jórésze belőlük áll. Sajnos egyre nehezebb magasztosat, földről emelkedettet alkotni, mindazonáltal annyiféle környezet és impulzus kezel, hogy néha szégyenteljes cinizmussal kezdem el skatulyázni a bioszférát. Igazából egyfajta arany középút kellene, kis magamra szánható idővel, mert egyébként érettebb és egyedülállóbb költő lehetnék, mint valaha. Ennek ellenére a magam tökéletlenségében is igyekszem kipréselni az új tónusokat és örülök, hogy végre valahára építő válaszára talált és amit folyton Tőled várok el, Eloise. Köszönöm. :)

Előzmény

Tovább

Az öreg meglátogat

9 éve | Zádori Bence | 5 hozzászólás

A vizsgáimra készültem. Szőttem a lexikon pókhálóját, amitől tán e novellát is írni tudom, s amitől megtanultam az egy-kettő-hármat.

De egy dolgot nem tanítottak meg. Nyugtalanul fészkelődni kezdtem a széken. Szobám becsukott ajtaja kopogásba remegett.

Erre vártam. A tanítóra.

Teljes C-alakú törzse csak lefelé engedte nézni, protézisét percenként visszaszippantotta, mert a tömegvonzás engedett. Furcsálltam, de sétapálcája helyén most pásztorbot szolgált támasznak.

Utolsó hozzászólás

Légrádi Eloise üzente 9 éve

Nemcsak úgy szemléllek, ahogy most vagy. Benned látom a jövőbeli éned kis csiráját is, de most még nem szabad annak az árnyékában élni. Egyszerűen nem szabad. Azért, mert a megelőlegezett bizalom is tévedhet. Meg azért, mert annak a tudásnak sikere csakis akkor aratható le, amikor eljön az ideje. Most máshogy kell hozzáállni dolgokhoz, vállalva magad, a mostani magad, amit csiszolgathatsz, akár állhalunk, akár a traumák által, de semmiképpen sem előre. Olvastam a játékra írt írásod, ami picit visszaigazolja, amire utalok itt. Téged gátol a korod, de észre kell venni a pozitívumot is belőle. Később ezekre emlékezel vissza, a most ért hatásokra, és ez lesz minden alapja, hát ne sürgesd az időt.

Tovább