Amatőr Írók Klubja

Magamról

11 éve | Zádori Bence | 2 hozzászólás

A rakpart alsó lépcsőfokán ültem.

Hallgattam, miként fonnyad a termés,

Szunnyad a rejtelem.

A belváros szennyes zajának sarja,

A vidék lélegzetének kopja.

A neoncégér haldoklását néztem.

Vágyakozva pislákol az éjben.

Emberfővel nyílt, tágult az ajtó,

Mintha ujjként fenyegetne, hogy túlhaladnom Őt nem jó.

A monoklipárom ferde fényforgácsát néztem.

Hogy miként játszik a porcicával az üvegen.

Tanultam én, hogyha megtisztítják,

Az ördög bújik belénk, fellép a vakság.

Tisztán látom, ahogy a Lánchíd

Két kőoroszlánja éhinségtől sántít.

Hogy a talapzattól keresztre feszül

A művészet, véresen csücsül,

Hogy tiszta szívvel ráförmedjenek.

Kilyukadt már az ózonréteg,

Töredezettek az összes fellegek.

Miért akarsz hát felmenni? Ez nem túl sok?

Fogalmazzák mások.

A vízcseppes pamacson hallgat a a mencsvár,

A rikkancs áruja ott fenn nem lehet bulvár.

Sokszáz pamacs együtt isteni piszoár,

Lehúzott, öblített, s tán ki is nyalt.

Még most is érzem, miként másztak utánam.

Kővel, bottal, gyáván és bátran.

Még ma is megértem, miért nem kaptam levegőt,

S adtam fel magam a kornak. Sőt.

Athéné meddő. Új gyerekért könyörög.

Az erkélyen terpsztett, fejnehezlő könyök

Álma nem térít meg.

Segítsetek.

Mert nem vagyok olyan, mint azt hinnétek.

Címkék: ars poetica zádori bence

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

Légrádi Eloise üzente 11 éve

Megfoganunk. Elírtam, elnézést.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 11 éve

Már-már azt gondoltam, hogy egy egyszerű József Attila átiratról van szó, de a végére megérkeztél te is. A verseidben érdekes módon letisztultabban vagy jelen, mint a prózai műveidnél. Persze ilyen élesen nem lehet különválasztani a két közlésformát, de nekem úgy tűnik, a versírásban teljesebb képet tudsz átadni a gondolataidról, amik most is, mint már nem először, éles kritikát fogalmaznak meg. Nem állítom, hogy nem értek egyet. Adyra is sokszor dühös volt a világ, jó, tudom, te nem kedveled, de senki sem születik angyalnak. Ez erős tévhit. Már akkor megmutatkozik, hogy milyenek vagyunk, amikor megfognunk. De ha felnövünk magunkhoz, még csiszolódhatunk.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben