Most vagy soha többé

                                             3.

              A kapkodó, előrehaladó támadójátéka a Ceglédnek, a sikeres ám mégis sikertelen akció után, jócskán lecsökkent.     A térfelükre szorulva, próbálták kivédekezni a támadásokat, ugyanis az ellenfél csapat még a mérkőzés eleji támadójátékánál is jobban ráfeküdt a labdára.

- Zsolt, csak én hallucinálok, vagy te fogytál mióta először láttalak? – szegezte a kérdést Péter a haverjának, amíg hazafelé bandukoltak a szántóföldek mellett Nagykál határában.
- Könnyen lehet, hogy tényleg fogytam.
- Csak nem Eszternek akarsz tetszeni?
- Hagyjál már, te lökött! Különben is Don Juan, nőkről veled nem akarok többet beszélni. Elég volt egyszer toronynak repülni miattad.
- Ezt életem végéig fogom hallgatni tőled?
- Persze!
- Na, kösz. Szóval te gyúrsz, mi?

                                        Közös udvar 29.

          Kora  délutánra járt az idő amikor Viktor megébredt. A rekettyés bokrain keresztül szemébe sütött a nap. Gyomra korgott kegyetlenül, ezért a táskája után nyúlt a feje alá, de a táskát nem találta. Egy kicsit megijedt, mert arra gondolt , hogyha nincs, akkor valaki elvitte és  már tudnak róla, sőt az is lehet , hogy már el is indultak hogy rá hozzák a rendőrséget határőrséget.

Zűrös zseni

Gábor a fővárosban élt, a műszaki egyetemen dolgozott, Kőrössy professzor mellett segédkezett a fizikai tanszéken. Kicsit bogaras volt, nehezen  létesített kapcsolatokat, furcsa gesztusai miatt sokan utálták. Legutóbb például Kondor professzort kergette az őrületbe, amikor beült egyik előadására, és kérdéseivel boncolgatni kezdte a kohéziós kötések teóriáját. Megtehette volna, hogy a kérdéseivel a tanszék irodáján ostromolja Kondort, de gonoszkodó hajlamát így jobban kiélhette, közönség is volt hozzá.

Lelkünk bugyrai: Szerelem más szemszögből!

   Telített téma ez, ezrek írnak róla, százezrek csalódnak benne, milliók érzik ebben a pillanatban. S mégis ha meg kéne határozni vagy csak egy pillanatig megérteni, semmivé lenne, tova tűnne. A szívnek akkora dolga ez, hogy még a tudomány, ami mindenek fölött áll is képes volt leereszkedni ehez az emberi érzéshez, kisérlettel, kémiával, sőt még össztönnel is megmagyarázta a test felépítéseinket is belegyúrva.

14. fejezet

Imara

Eljött a temetés napja. Trevor megrendülve állt a koporsó mellett, amiben a lánya feküdt. Nézte a feliratot: Suzan Scott, élt nyolcvanegy évet. Nyolcvanegy év. Elrepült, mint egy pillanat és nem érezte úgy, hogy jó apa lett volna. Főleg az utóbbi években. Suzan ellenezte ezt a „párducosdit”, ahogy ő szokta mondani, s lám, nem ok nélkül. Miatta halt meg. Nem tudta megvédeni! Apaként megbukott. De nem fogja hagyni, hogy még valakinek baja essen!

                                         Közös udvar 28.

          Viktor, négy-ötszáz méterre ült a hivatalos határátkelőtől, a  zöld búzában, amelyik igy ülve éppen eltakarta. Ruházata is a zöld szin különböző árnyalatait mutatta, mert tavasz volt, és itt a természet szabad ölén  ez a szin dominált. A vizesároktól legalább harminc méterre volt , mert úgy ítélte meg , hogy ez az távolság ahonnan ő még jól látja a vizparton párosával sétáló határőröket.Bár már csak a holdvilág világitott az ég alján, de ez egy világos hátteret adott,ezért jól lehetett látnia vizesárok környékén minden mozgást,igy a katonák mozgását is. 

          Nem sokára jöttek is felfelé a katonák akik a szolgálatot befejezték, és hangos beszédükkel utaltak arra, hogy az este folyamán kilátásba van egy kis italozás.

Zsolt futott. Most azonban nem céltalanul. Ő lakott ugyan a legmesszebb az Erőműtől, mégis mindig visszautasította Dávid, Károly vagy Tamás ajánlatát, hogy elviszik a szervizhangárba. Az elmúlt két héten minden létező szabadidejét ott töltötte. Egyszer még bent is aludt, a kiépített kuckóban, de nem akarta nagyon igénybe venni az idősebbik mérnök vendégszeretetét. Hamar rájött, hogy miért szeretne jobb erőnlétet tőle Tamás. A Szárny nehéz volt, és az ereje is véges.

                                        Közös udvar 27.

          Viktor, számolgatni kezdett, számolgatta a kilómétereket, előbb a magyar határig, ami nem több mint tiz kilóméter, aztán hozzáadott még vagy hatszázat Hegyeshalomig, meg még egy pár kilómétert, de azt már osztrák teületen ,Nickelsdorfig. Borzasztó egyszerünek tünt igy  elméletben eltünődni az utazáson, és percek alatt túllenni a határárkon , a senkiföldjén, de legalább kétszer, és ott máris elébe tárul a szabad világ, a szabad embereivel, és a szabadság lehetőségeivel .

                                        Közös udvar 26.

          Ha egy üzlet beindul , az bizony megy, de az is igaz , hogy amikor valami fogyni  kezd az fogy az utólsó darabjáig , porlad. A közös udvarban, már csak heten voltunk,mint a gonoszok , de nem voltunk gonoszok , csak esendőek gyarlók , mint akármelyik más  ember ezen a földön. Talán egyetlen hátrányunk volt, hogy nem a világ szerencsésebb felére születtünk, hanem oda ahol, évtizedenként határ módositásokat, hajtanak végre , háborúk végén, majd ujabb háborúra készülnek, ahol  jó ha van tartalékban különböző nemzeti szinű zászló mert sohasem tudhatja az ember , hogy mikor kell bevenni az egyiket, és kitenni a másikat , esetleg a harmadikat -- amelyik egyformán idegen a helyi lakosok számára , de most a nagypolitika az erőviszonyok , és a hamis ideológia éppen ezt követeli meg.

Elit rab

A tiszti iskolásokat az első félévben a katonai életre szoktatták. Kiképzésük kemény, olykor durva és megalázó volt, de csak ez edzette jellemüket, szilárd és fegyelmezett emberekké váltak. A tematika széles skálán mozgott, minden olyan elemet oktattak, amely valaha is megtörténhet egy katonával.

Gábor eleve konok jellem volt, amely némi önhittséggel párosult, ezek segítették a katonai pályán. Könnyedén vette az akadályokat, harcolt, őrködött, sportolt, alakizott, tette amit kell.

Álmomban a padlón hevertem. Nem bírtam megmozdulni, mert egyrészt túl sokan álltak fölöttem, másrészt éppen hatalmas vihar tombolt a lelkemben.
Ennek a viharnak az oka az volt, hogy akik körülvettek, mind azt várták volna el, hogy szeressem őket.
"Hiszen azt mondod, hatalmas nagy szeretet van benned, mutasd hát meg!" - mondták. Vagy: "Ha olyan nagy benned a szeretet, miért szereted egyik embert jobban, mint a másikat?"
Nem értették, és valójában ez volt az, ami iszonyatos erővel szaggatta a lelkem.

A sieani csavargó

Első rész

- Merre visz az út a láp felé?

A kérdés harsány hahotára fakasztotta a kocsmárost; jókedve azonban gyorsan elhalt a füle mellett elzúgó tőr nyomán. A penge rezegve állt meg a falban.

- Mit találsz olyan mulatságosnak? – csattant fel a frissen érkezett fiatal nő, erélyesen a söntésre tenyerelve. A heves mozdulattól egy kósza hajfürt az arcába hullt; a szemtelen tincset dühösen fújta arrébb. Úgy a negyedik próbálkozásra sikerrel is járt.

Hűvös ese volt, mikor eljöttem Imrétől, és visszaszálltam a kamionomba. Ha Sturovóból jövök haza, mindig megállok egy órácskára nála, a táj, itt a Dunakanyarban, gyönyörű.

Irmével még együtt koptattuk az iskolapadot Békésben. Ő aztán a postaforgalmin tanult tovább, és most idehelyezték, Nagymarosra. Szolgálati lakása van, azt mondja, nagyon megéri, olcsó a bérleti díj. Valamikor volt egy kis terrier kutyája, de elütötte egy autó; azóta a környék macskáit eteti.

Péter érkezett elsőként. Gyalog jött a város túlsó feléből, ami alapvetően kissé megerőltető séta volt, de fűtötte a lelkesedés. Bár Nagykál utcáin át elgondolkodott rajta, hogy miért nincs valami kellemes eszköz, ami eljuttathatná porhüvelyét A-ból B-be. Amint azonban kiért a mezőre, érzékeit torkon ragadta a természet. Növények illatát, fák susogását, föld szagát és állatok neszeit figyelte. Minden igazi volt és élő. Nem volt számára újdonság, de az elmúlt heteket vagy az üvegházakban, vagy a Szi-Fly főhadiszálláson töltötte, így most direkt élvezte a nyers, szabad valóság érintését.

                                        Közös udvar 25.

           Túl voltam a harmadik telemen a közös udvarban. Ez idő alatt sok minden történt az  udvaron az udvarban, és az udvar lakóinak életében. Nem is hinné az ember , hogy három év milyen nagy idő , én viszont tudom , mert már nem tiz , hanem tizenhárom éves voltam , és egyformán fogékony , jóra , rosszra. Na jó, a rosszra  egy kicsit jobban  hajlottam.

Adam Harris a hátsó ülésre dobta a felszerelését, majd gázt adott. Ma elintézi a dögöket! Sajnos legutóbb megzavarták akció közben, de ma másként lesz. Ma nem menekülhetnek!

A Stockton utcához ment, ahol elég gyér volt a világítás, mindössze egyetlen lámpa pislákolt. Ez a része a városnak gyárterület volt, így sötétedés után senki sem mászkált arra. A töltényeket kivette a kabátja belső zsebéből, és a fegyverébe tette. Egy lövés és a mocskoknak annyi!

Állt a koldus a parton, és nézte a Halált.

Egy tizenéves kisfiú alakjában úszott előtte, aki ki tudja, mióta lehetett már a vízben megfulladva. Teste élettelen volt, a koldus ezt azonnal meg tudta állapítani a bőr kékes színéről.

Ha élt volna még, minden bizonnyal segített volna rajta. Vagy legalábbis megpróbálja.

Így viszont csak állt, elöl összekulcsolt kezekkel, és nézte, ahogy a folyó egyenletesen áramló habjai közt öntudatlanul, magát teljesen átengedve a sodrásnak, úszik a nagy Halálnak legújabb áldozata.

                                        Közös udvar 24.

           Néhány nap mulva levelet kaptam Bethy Rose-tól. Egyszerre voltam büszke, boldog, és megilletődött. Nem tudtam megérteni , hogy miért kapom a levelet attól a nénitől, akit én-- és nem csak én--  aljas módon kukkoltam. Persze ezt most mondom, mert akkor nem tudtam, hogy a kukkulás,  nem szép dolog. Akkor csak a kiváncsiság hajtott.

          Szokatlanul hosszú volt a levél és sok minden részletesen levolt irva benne , olyan dolgok is amit nem értettem és azt sem tudtam , hogy mit jelent.

Szeretett vezetni. Már gyerekként is imádta, mikor a nagyszülőkhöz kellett utazni vidékre, mert hosszú órákat tölthetett az autóban és ez a szenvedélye a mai napig megmaradt. Most is egy hosszú fuvarból tartott hazafelé, miközben már azon elmélkedett, fia milyen történeteket fog neki mesélni a gólyatáborban töltött pár napról. Hogy a felesége vajon mit szól majd a lányuknak szerzett pöttyös gumilabdához, melyet még Franciaországban vett. Szerette kényeztetni a családját ilyen kis apróságokkal, ezzel is kompenzálva minden távol töltött időt.

A határőrök kutyája már ismer. Hogyne kedvelne, egy kis sertéshúst mindig kap. Én úgysem eszem belőle. Nem mintha utálnám, csak sokszor az az érzésem, hogy csak rámondják, milyen állatból van. Mindegy, az a dög imádja. Már-már mosolyog. Persze sebhelyes pofája így is leginkább egy ocsmány vigyor. Félelmetes jószág. Egy bernáthegyi méretű pitbull. A kedvenc gumilabdája állapotából ítélve nem bunyóznék vele. A dög most a kétkilós izomdarabbal viaskodik.

Tűz, tölt

Füst

Tűz, tölt

Füst

A férfi a vitorláról a fedélzetre ugrott. Patkolt bőrcsizmája hangosan koppant, és ő karcolás nélkül landolt. Geromo kapitány még a bort is kiköpte, egyenesen a kormányosa szemgödrébe, amikor meglátta, hogy a férfinak kutyabaja, pedig húsz kalóz lőtte.

-- Mi az isten vagy te? – kérdezte Geromo a pisztoly mögül.

-- Hogy én? – ágaskodott fel a férfi.

Feketére festett száját széles vigyorra húzta, mintha egészbe akarná nyelni a teljes legénységet.

Vas Krisztina neve az elmúlt éjszakáig teljesen ismeretlen volt előttem.

Álmomban hallottam róla életemben először.

Láttam őt úszni; láttam, milyen szenvedélyesen küzd meg mindenért, amit el szeretne érni; láttam a kudarcok, veszteségek ellenére is zavartalanul továbbhaladni; láttam, ahogy az esélytelenek nyugalmával is teljes erőbedobással képes megharcolni a győzelemért.

Vas Krisztina (bár még csak egyetlenegyszer találkoztam a személyével) hősnőmmé lépett elő.

                                             A tolvaj

           Itt van ez az Iveco,vadonatúj és úgy szalad akár egy kiskocsi. És olyan halkan is. Tiszta élvezet benne dolgozni. Itt van hátul ez a kis fekvő hely, hát nem mondom hogy  mindig egyedül  alszom benne.  Van egy csajom, akit mindig felkeresek - ő az állandó nőm, és ha közbe  még akad valami, és meg kivánom akkor , őt  is beeresztem a medvebarlangba. De nem igen szoktam.

"Mindenütt jó, de a legjobb otthon."

Otthon: Helyhatározó. Azon helyen, házban, hol valaki rendesen lakni, tartózkodni szokott.
 "Messze jártam, másutt is volt jó dolgom,
De szívem csak azt mondja: jobb otthon."
/Petőfi/

Állítja A magyar nyelv szótára. De hol is van ez a hely? Hol az otthonom?

Kisgyermekként egészen egyszerű volt válaszolnom. Ott, ahová iskola után megyek. Ahol anyukámmal és a nővéremmel együtt etetjük a hörcsögeinket és a papagájokat.

Ha növény lennék, terebélyes, erős törzsű fa lennék. Alatta nyíló rózsa volnék, narancs szirmaimat gyengéd tövisekkel védelmezném. Körülötte szálló, költöző madár lennék, díszes tollaim az ég kékjében tündököltetném. Forró záporként a száradó ruhákat összevizezném, majd frissen mosott, vékony blúzként nyári szellőben lágyan lengedeznék.

Lennék folyó, mely messze-messze vinné habjaim fehérjét, hullámokkal játszó halak ezüstösen tündöklő pikkelyét, s csak folynék, folynék, el, egészen a korongvilág széléig.

Nem akarom, hogy fájjon.

Itt van az ősz, itt van újra, szele sárgult leveleket fúj az aszfaltra. Felkapja a röppentyűket, s azok vidáman pörögnek a fejem mellett. Messze-messze repülnek, nem is látom, hol érnek földet. Ők is tovarebbennek, a szeptemberrel elköltöznek.

Gázolok az avarban, rugdosom, mint egy kisgyermek: gondtalanul, vadul, mégis szelíd szívvel. Belehemperednék, mint egykor takaródba, de a nyirkos hűvöstől karjaid már nem óvhatnak.

A fa kérge, mint borostás áll, érces, érdes, amint végigsimítok rajta.

13. fejezet

Adam

Theresa szíve a torkában dobogott, a pár hónappal ezelőtti este jutott az eszébe, mikor ugyanígy futott végig a kórház folyosóján, ám akkor az édesanyjáért aggódva. Csak remélhette, hogy a mai este más kimenetelű lesz, mint az volt. William és Trevor szorosan a nyomában voltak, titkon mindketten bűnösnek érezték magukat. Igaz nem tudták, mi történt pontosan Ted Harrisszel, ám gyanították, hogy Arthur műve lehetett az egész.

Károly a szervizhangár munkaasztalánál szorgoskodott, mert elakadt a Szárny egyik alkatrészének áttervezésében. Kellett valami sikerélmény, ezért egy szelep felújításába kezdett volna bele. Megzörrent a terminálja.

„Kolibrik és egyéb szárnyasok: le!”

Értette a főnöke virágnyelvét. Szerencsére épp egyikük sem volt a levegőben, sőt Tamás is a saját céges ügyeivel foglalkozott a Szi-Fly épületében. Azért a privát kommunikátoráról küldött neki egy üzenetet:

„Ellenség a kapuknál!”

- Dávid, kapás van!

                                        Közös udvar 23.

           Viktor, keményen dolgozott, és eltökélt szándéka volt, hogy ha  ősszegyül a kellő mennyiségű pénze azonnal megpróbál  kereket oldani. Még az is megfordult a fejében , hogy akár hivatalosan is megpróbálhatja, de ezt az ötletét  hamar el is vetette, mert tudta jól, a rendőrségen , az útlevélosztályon dolgozó rendőrök és hivatalnokok, egyáltalán nem feledékenyek.

                                 Most vagy soha többé

                                                2.

          Hirtelen elszakadt a múlt barátságtalan gondolatától.

   Testét minden egyes részében átjárta a hidegrázás, amikor az érkező labda arcon találta. 

     Ettől megtorpant és igyekezett nem elesni, hanem megmaradni mindkét lábán.    Persze megszédült és az ütés alaposan felidegesítette.

Adam Harris elcsigázottan nyújtózott a kimerítő nap után, hosszú lábait feltette az íróasztalára. Beletúrt rövid, barna hajába, ásított egyet. A fegyverét lecsatolta az oldaláról és az asztalra tette. Belekortyolt a kávéba, ami már elhűlt, állapította meg bosszúsan.

– Még bent vagy? – kérdezte a hang a háta mögött.

– Trevor? – nézett fel meglepetten, nem számított a társára. – Mit keresel te itt?

– Nem bírtam hazamenni – sóhajtotta a magas fekete férfi, végigsimított göndör tincsein, majd leült a másik székre.

                                        Közös udvar 22.

           De térjünk vissza a  mába, ide Sárának a kis konyhájába , ahol éppen örömünnepet  tartanak Grósznéval, afölött, hogy Sárának mégis csak lehet gyereke. Miután mindketten kiöntötték a lelküket egymásnak,  megszabadultak féltve örzött titkaiktól és mélyen a pohár fenekére néztek, úgy elhatalmasodott rajtuk az érzelem , hogy könnyezni kezdtek, és nem győzték megköszönni egymásnak  azt , hogy  egyáltalán egymás segitségére voltak.

Míra fiatal és gyönyörű. Arcán mosoly, szeme ragyog, selymes haját meglebbenti a szél, Magamhoz szorítom, és megcsókolom. „Egymáséi mindörökre” – mondja. „Én a tied, te az enyém” – mondom, s a násznép tapsol.

Könny sarjad az arcomon…

Míra fiatal és gyönyörű. Arcán bánat, szeme sötét, és ahogy átölelem, selymes haja elengedi a hófehér párnát. Magamhoz szorítom, és megcsókolom. „Félek. Nem akarok meghalni” – mondja. „Nem fogsz” – nyugtatom, félszemmel a diagnózist nézve.

                                        Közös udvar 21.

           Sára és Grószné , örömükben úgy belejöttek az italozásba , hogy számolatlanul töltötték magukba a likőrt , aminek hatására megoldódott a nyelvük, és olyan dolgokat meséltek el egymásnak , amiről annak előtte Sára még a gyóntató papjának sem gyónt meg, de Grószné sem örült volna , hogy a tette a rabbi tudomására jut.

           Sára lelkivilágára hamarabb hatott az ital , ennélfogva korábban kezdett el  falusi gyerekkoráról beszélni , amikor még igen nagy becsben tartották a szülők, lányuk lányságának megőrzését , ami az ő esetében , jó sokáig sikerült is, de húsz éves kora után nem sokkal, a párttitkár fia , úgy megkörnyékezte ,egy bál alkalmával , hogy valahol, a kulturház, egy   eldugott szobácskájában találták magukat , és megtörtént az, ami egy lány és egy fíú között előbb-utóbb megszokott történni, de abban az időben inkább esküvő után, mint előtte.

A fiúk szomorúan ballagtak vissza tárgyalóteremből a hangárba. Nem tetszettek nekik a fejlemények.

- Egyértelmű uraim, hogy a show-nak folytatódnia kell – jelentette ki Károly, aki az első prototípus legyártása és a két pilóta sikeres repülései óta legalább akkora megszállottja lett az egésznek, mint bajtársai.

- Valamennyi alkatrészünk még maradt, ha ügyesen tervezünk 4 vagy akár 5 Szárnyat le tudunk gyártani.

- Igen. Olyan nincs, hogy abbahagyjuk.

Figyelmeztetések: Erotikus tartalom, Saját szereplő, Trágár beszéd, Homoszexualitás

+18 

5.

A liftbe már nem tudtak úgy beszállni, hogy Jin még az ölében volt, ezért leeresztette őt a földre, de még így is magához fogta a fiút és magabiztosan tartotta meg karjaiban. Az ajtóban hosszan elszöszmötöltek azonban, mert Jin alig bírta előhalászni zsebéből a kulcsot, ám miután sikerült neki Jack már nem engedte, hogy tovább szenvedjen vele.

                                        Közös udvar 2O.

           Amikor rávettem magam , hogy megemlitsem ezeket az ötvenes éveket,  naivul azt hittem , hogy ezt megtehetem  anélkül, hogy a magas politikával foglalkozzak.  Sajnos nem -- lehet , hogy csak azért mert közben kinyilt a szemem minta kismacskának. Tény, hogy Grószék kivándorlása is bonyodalmakba ütközött, pedig Grósz úr , úgy gondolta , hogy neki , beosztásánál fogva, könnyű lesz a kivándorlás ügyét lebonyolitani.

6.

Kétségek zaklattak legbelül, amik nem hagytak nyugodni..

A régmúlt dolgok elárasztottak, és szemeimbe könny csordult.. 

Az emlékek, a magány utolért. Talán fel kellene, keresem a hajó orvost, vagy tudom is én hogy kit.. Azt az előkészítőt, de ahhoz is lusta voltam, hogy pislogjak, inkább szemeimet becsukva merengtem magam elé.

Emlékeim Eráról, a faluról ahol születtem, minden olyan távoli volt már, és mint egy kis gyermek elsírtam magamat.

Nem tudom meddig lehettem ebben az állapotban, de egy hang a hátam mögött azt mondta, hogy ne aggódj! Minden rendbe fog jönni.

Írta:

 Tejfel Gyula

Versek és idézetek:

 Bossányi Kálmán barátom által.

Elveszve

Előszó

Túl sokk minden történt azon a nyáron, de nem elég sokk hogy sokáig élvezzem.

Emlékszem édesanyám és Apókámra, akik olyan nagy szeretettel támogattak engem abban az időben és én nem számoltam azokkal a tényezőkkel, amiknek mostanság a része lettem.

Tudom, hogy ezek csak emlékek, de kinek nincsenek emlékei olyan örömtelikről, amikre szívesen emlékszik vissza.

Az amatőr

       Béla kedvenc sarkában ücsörgött egy forgatható karosszékben, előtte egy rövidhullámú adó-vevő, annak minden tartozékával. Amikor ideje engedte, bolyongott az éterben,aztán ha összeakadt valakivel, hosszasan csevegtek mindenféléről. Komolynak számító körsugárzó antennája volt, a „penetrátorral”  összejött már spanyol honban járó kamionossal, olasz taxissal,de a legbüszkébb egy iraki magyarral tartó néhány perces összekötetésére volt, ahhoz a kétezerötszáz kilométerhez mindennek össze kellett jönni: iongóc, pontos hajlásszögek, kitűnő terjedési viszonyok, és nagy adag szerencse.

Gyors válás

   Huszonhárom évnyi házasság után a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nem bírunk tovább együtt élni, és közös megegyezéssel beadtuk a válópert. Békességben, a lehető legrövidebb időn belül akartuk lezárni ezt a hosszú korszakot. Erre minden esélyünk megvolt. Nem halmoztunk fel óriási vagyont, amin hosszú ideig civakodhatnánk, nem áldott meg Isten bennünket gyermekekkel, két lakás lévén (egyik az én nevemen a másik az övén) már egy hete külön laktunk.

- Psszt! – bökte oldalba Endrét a mellette ülő Tokay. Endre a füle botját se mozdította, gépiesen körmölt tovább, ám hogy megint egy novellán dolgozott e vagy csak nem akart lemaradni a táblára felírtakról, nem tudni. Amióta Cigány Laci, Saroksár hűbérura, lehúzta ( sőt a lehúzás még bók is az esetre) Endre műveit, azóta mindig olyan ingerült, ha megzavarják alkotás közben. Talán jobb is, ha nem firtatjuk a Maestro dolgait, amíg ír. Tokay várt még egy pillanatig, hátha történik valami
Semmi.

Az elemző

   Bár László alapvetően műszaki érdeklődésű üzemmérnök volt, szívesen olvasgatott, olykor még verseket is. A romantika nem érdekelte, viszont tárgyilagossága ellenére volt benne némi hajlam az empátiára, és könnyedén megértette az írók költők hátsó gondolatait. Valamikor régen még a gimnázium padjaiban verselemzéseket is elkövetett, sőt a beígért ötösök reményében maga is faragott közepes verseket. Rendszeresen olvasott napilapokat, hiszen a postás mindennap hozta a friss példányokat, az irodalmi mellékleteket is átböngészte.

12. fejezet

1852

Miután Amman elment, Theresa és William kinyitották a titkos ajtót és lementek Madison rejtekhelyére. A könyveken vastag por állt, csupán néhány gyertya és lámpás fénye világította be a szűk helyiséget. Mindenhol éktelen rendetlenség uralkodott, pókhálók feszültek a szoba sarkaiban. Látszott, hogy rég jártak itt.

– Olvastál már belőlük? – kérdezte Williamet, mialatt a felső naplót felemelte és lesodorta róla a port.

– Mikor megvettem a házat és néhány hónap múlva rábukkantam az ajtóra, párszor lejöttem ide és beleolvastam egyik-másik könyvbe, de igazából egy idő után elegem lett Madison kegyetlen gondolataiból.

                                          Kincsek

            Régi történet, nagyon régi, '89 elötti. Szomszédommal Péterrel a gangon ültünk, és napraforgo magot magoltunk. Mintha vártunk volna valakit, vagy valamit. Hát persze vártunk is, pontosan ezerkilencszáz nyolvankilencet.

De ki nem várta? Ja, persze voltak olyanok is , de azok akkor már nagyon kevesen. Szóval ültunk a gangon,és szotyizás közben, keresztrejtvényt fejtegettünk.

Zoltán ruganyos léptekkel nyitott be a bőr borítású, puha, hangszigetelt ajtón. A süppedős, finom perzsaszőnyeg, a rendezett polcok, a beáradó, cizellált csipkefüggönyökkel ügyesen szórt fény és a virágok az ablakban mindig lenyűgözték, ha erre járt.

A súlyos tölgyfa asztalon iratok és az ódon írógép állt. A szoborként díszített fém levélnehezékek és töltőtollak mögött egy vékony keretű, klasszikus szemüveg, és egy kellemesen kecses arc ült, élénkvörös hajkoronába burkolva.