Közös udvar 2O.

           Amikor rávettem magam , hogy megemlitsem ezeket az ötvenes éveket,  naivul azt hittem , hogy ezt megtehetem  anélkül, hogy a magas politikával foglalkozzak.  Sajnos nem -- lehet , hogy csak azért mert közben kinyilt a szemem minta kismacskának. Tény, hogy Grószék kivándorlása is bonyodalmakba ütközött, pedig Grósz úr , úgy gondolta , hogy neki , beosztásánál fogva, könnyű lesz a kivándorlás ügyét lebonyolitani. Nem igy történt , mert az akkor  tartományi rendszerben müködő közigazgatási felosztás -- székhelye Nagybányán volt -- már tartományi szinten elutasitotta a kérelmezést. Grósz úr akkor keményen vakargatta a fejét , de túl sokat, helyi , vagy tartományi szinten nem tehetett.

           Ekkor hittársaihoz fordult segitségért. Hogy pontosan kihez azt nem tudom , de úgy hallottam , hogy maga a szatmári rabbi járt közben az  érdekében a román minisztertanácsnál.

           Akkor a román kormánynak , magyar, sőt zsidó tagjai is voltak.Csak egyet-kettőt emlitek , akik még nem hullottak ki az emlékeim rostáján.  Ilyen volt Mogyorós Sándor-- azaz Alexandru Moghioros, vagy forditva. De hozzá nem fordulhatott, nem ismerte kellő képpen, és ő inkább Ana Paucher-hez folyamodott-- mármint a rabbi -- aki zsidó nő volt és igen befolyásos politikusnak számitott, nemzetközi szinten is.  Állitólag, nagyon nagy része volt annak kiharcolásában , hogy az oroszok  kivonúljanak  Romániából, még korábban.

            Mindezek ellenére, Grósz úréknak is még rá kellett tenni néhány hetet ameddig elérték céljukat. Grósznét, ráadásul még az is idegesitette , és számtalanszor megemlitette a férjének , hogy annak a kurva Bözsinek , hogyan sikerült már rég kimennie-- biztos "kifeküdte magának"! Egész közel járt az igazsághoz, mert úgy talán még hamarabb sikerült volna , mi viszont tudjuk , hogy, Bözsike erre is talált egy emlékezetes megoldást.

            Aztán mégis eljött a nagy nap, és Grószék is pakolózni kezdtek. Ekkor már mindenki számára világos volt , hogy  egy ujabb család szedi fel a sátorfáját, és elmegy. Az igazság az , hogy az utóbbi időben-- miután Vékonyék elmentek-- A Hilda öccse is hozzánk "nőtt", és beszállt a pimpikába és a ugrókötelezésbe is . Engem viszont az egész nem nagyon érdekelt mert én azzal voltam elfoglalva , hogy a továbbiakban kivel fogok játszani, Hilda nélkül. Nem szivesen de  megkellett barátkoznom a gondolattal , hogy Hilda nincs többé, és akkor üresebb lesz az egész udvar, a Kalahári sivatagnál.

            Sárát értesitették , hogy elmehet a kért vizsgálat eredményéért. Egy kicsit  bajban volt ,mert Bözsike már nem volt , és nem talált egy olyan valakit , egy olyan személyt akivel elmehet , mert nem szivesen akart , és nem is  avatott be senkit az ő problémájába.

            Nem szivesen , de kénytelen-kellettlen, be kellett avassa az ő nagy titkába Grósznét. Grószné el is vállalta a kiséretet ,de előbb még alaposan kikérdezte  Sárát-- és pontosan ez volt az a fájó pont amit Sára elakart kerülni. De nem lehetetett , mert az asszonyi kiváncsiság velejéig hatott, és mindent elkellett mondania, töviről   hegyire kivéve a félrelépéseit.

            Másnap, kellő képpen kicicomázva mindketten, karonfogva elmentek a már ismert  doktorhoz. A Grószné legnagyobb meglepetésére, az orvosban ismerőst vélt felfedezni, akinél ő is járt a második gyereke megszületése után, éppen azért mert nem óhajtott több gyereket. Jó ideig elbeszélgettek, aminek a végén  a doktor egy leragasztott boritékot nyújtott át Sáranak.Nem merte kibontani, és nem is bontotta ki , egészen hazáig.

            Még otthon is bátortalan volt és még hinodált egy darabig , de aztán fogta magát behivta Grósznét , két poharat vett elő, likőrt töltött belé, koccintottak-- bár még nem tudták mire , majd leguritották ! De Sárának még most is remegett a keze, és ez nagyon jól látszott, mert az ujabb pohárka likőr kiöntésénél, bizony a likőr a pohár mellé is ment. Megitták! Grósznénak elfogyott a türelme, kivette a boritékot a Sára kezéből, feltépte és olvasni kezdte... Sára és Grószné boldogan ölelkeztek össze , majd ismét töltöttek --ezuttal Grószné--és még egy pohárka likőrt küldtek le a torkukon, most már azzal a biztos tudattal , hogy Sárának igenis lehet gyereke, de nem akárkitől.

            Sára erre kifakadt-- kihitte volna , hogy engem a sors  két ilyen nemzésképtelen emberrel hoz össze? Grószné elértette a dolgot. Ne aggódjon Sára, van elég nemzőképes férfi a világon!