Figyelmeztetések: Erotikus tartalom, Saját szereplő, Trágár beszéd, Homoszexualitás

 

 

+18 

 

 

 

5.

 

 

A liftbe már nem tudtak úgy beszállni, hogy Jin még az ölében volt, ezért leeresztette őt a földre, de még így is magához fogta a fiút és magabiztosan tartotta meg karjaiban. Az ajtóban hosszan elszöszmötöltek azonban, mert Jin alig bírta előhalászni zsebéből a kulcsot, ám miután sikerült neki Jack már nem engedte, hogy tovább szenvedjen vele. Kivette azt kezéből, s ő maga nyitotta ki Jin lakásának ajtaját. Emlékezett arra, mit mondott neki Tim, mikor legutóbb náluk járt, hogy a srác milyen körülmények között lakik. Azt azonban maga sem gondolta, hogy a lakás, amit a fiú választott tényleg ennyire kicsi lenne. Bekísérte őt a hálónak csúfolt lukba, segített neki megszabadulni pár ruhadarabtól, majd miután a fiú lefeküdt abba az alig másfél személyes ágyba, ami elfoglalta az egész szobát, ő kiment a konyhába. Egyáltalán nem érezte jól magát ebben a helyzetben most. Sosem gondolta volna, hogy ide juttatja a fiút és ez valóban elborzasztotta. Nem csak a háló maga, de a konyha is rémesen kicsinek tűnt számára, ahhoz képest, ahol azelőtt együtt éltek és nem is értette, Jin miért hagyta ott azt a lakást. Őt nem zavarta volna, ha a fiú ottmarad. Rakott fel magának egy kávét főni, miközben egy cigi társaságában letelepedett az egyik bárszékre. Fáradtnak érezte magát ő is, de megígérte, hogy vigyáz a fiúra.

Miután lefőtt a kávé lekapcsolta a gépet, majd megszabadult kabátjától, mely azóta is rajta volt még és cipőjéből is kibújt. Úgy tervezte iszik egy csészével a fekete nedűből, ám mikor újra belépett a konyhába már nem volt kedve ahhoz sem. Benézett Jinre is, aki látszólag békésen aludt, s egy apró sóhaj hagyta el ajkait. Valamit tenni szeretett volna, de fogalma sem volt arról, hogy mit tehetne. Mindennél jobban szeretett volna bebújni Jin mellé, végre átölelni őt, ám abban nem volt biztos, hogy ezt a fiú is szeretné.

- Alszol? - kérdezte végül elhatározva magát, de hangja alig volt több a suttogásnál, mert nem akarta felkelteni őt, ha mégsem lenne ébren.

- Még nem.

- Melléd fekhetek? Ígérem, nem csinálok semmit!

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, de szeretném - vallotta be végül, s hogy ezt nyomatékosítsa kicsit arrébb is csúszott az ágyon. Jacknek sem kellett több, odalépett az ágy mellé, majd oldalára fekve, háttal Jinnek elfeküdt az ágyban. Szerette volna átölelni őt, ám már ez is több volt annál, mint amit eddig remélt. Lehunyta szemét, s egy apró, de megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait.

Az éjszaka nyugodtan telt, s reggel, mikor megébredt elmosolyodva pillantott le a hozzá bújó fiúra, majd megcirógatta annak vállát. Az órájára nézett. Volt még ideje bőven munkába indulni, így egyelőre nem törte meg azt a nyugalmat, melyet az éjszaka hozott nekik. Régóta várta már ezt a pillanatot, hogy újra karjában tarthassa Jint, s most nem akart kiszakadni ebből az állapotból. Gyengéd csókot lehelt a fiú fejére, mélyen magába szívva annak kellemes és rég vágyott illatát. Percekig figyelte még őt, mire Jin mocorogni kezdett mellette, ám a fiú ahelyett, hogy elhúzódott volna tőle, csak még jobban hozzábújt, s keze ösztönösen landolt Jack ágyékán. Ezt persze már a férfi sem bírta ki kuncogás nélkül, bármennyire is nem akarta felkelteni Jint.

- Ne haragudj - mormogta a srác álmosan és már fordult is át másik oldalára, hogy folytassa az alvást. Hosszú idő óta most először érezte úgy, ki tudja magát pihenni rendesen, s bármennyire is nehezére esett bevallania magának, tisztában volt azzal, hogy ezt Jacknek köszönheti. Annak, hogy a férfi mellette fekszik, biztonságot nyújt neki és vigyáz rá.

Jack azonban nem maradt mellette már sokáig. Amint Jin elhúzódott tőle, kikelt az ágyból és a konyhába caplatott kávét melegíteni, majd rögtön utána elhagyta a lakást, hogy a kinti zuhanyzóban kissé rendbe szedje magát. Mire visszaért a reggeli rutin elvégzéséből, Jin már a konyhaasztalnál ült, kávéval és cigarettával a kezében, s telefonját babrálta. Jack a pulthoz lépett, kivett egy bögrét a szekrényből és kávét készítve magának végül letelepedett a fiúval szemben.

- Hogy érzed magad? - kérdezte az első korty kávé után, miután maga is rágyújtott.

- Kipihenten - ismerte el neki Jin őszintén. - Köszönöm, hogy itt maradtál.

- Nem, én köszönöm, hogy megengedted. Sajnálom, amit este mondtam, nem lett volna szabad, de az a csaj teljesen feldühített!

- Az a csaj, Tanja, a barátnőm! - figyelmeztette őt élek nélkül.

- Jin, én komolyan mondtam, hogy még mindig szeretlek! Hogy szeretném, ha újra velem lennél! Kérlek, adj még egy esélyt, hogy jóvá tehessek mindent!

- Azt hiszed, ez ennyire egyszerű? Már túltettem magam rajtad! Tanjával vagyok, szeretem, jól érzem magam vele…

- És boldog is vagy?

Erre Jin már nem válaszolt. Kiitta maradék kávéját, majd a mosogatóhoz lépett, hogy elöblítse bögréjét és az előző napi edényeket is elmossa. Jack is felkelt eddigi helyéről, majd nem törődve semmivel Jin mögé lépett és átkarolva a fiú derekát gyengéd csókot lehelt nyakába. Halvány, de annál elégedettebb mosoly jelent meg ajkain, ahogy Jin beleborzongott csókjába, s miközben újabbat lehelt a srác nyakának bőrére, kezeit becsúsztatta a fiú felsője alá.

- Jack, kérlek… - szólalt meg halkan, ezzel próbálva megakadályozni a folytatást.

- Nem válaszoltál nekem - lehelte fülébe a férfi a szavakat. Teljesen a mosogatóhoz préselte őt, ágyékát fenekéhez dörgölve, míg keze újra elkalandozott pólója alatt, felsőtestén. - A tested még mindig emlékszik az érintésemre…

Jin megmarkolta a mosogató szélét és ajkait beharapva próbálta elfojtani jóleső szuszogását, de Jacket nem tudta átverni. Túl nyilvánvalóak voltak a reakciói és túlságosan is vágyta a férfi érintését és csókjait. Jack végre reményt érzett. Bár csak egy kicsivel, de mégis jobban mert hinni abban, hogy visszakaphatja a fiút, ha elég kitartóan küzd érte és nem adja fel még akkor sem, ha minden úgy fest, nincs több remény. Ő pedig küzdeni akart. Nem akarta újra elveszíteni őt. Jin azonban erőt vett magán, s kicsit eltolta magát a mosogatótól, majd kipréselt néhány szót ajkai közül:

- Boldog vagyok Tanjával! Szeretem őt! - Nem remegett meg a hangja, pedig egyáltalán nem volt biztos abban, hogy valóban így is érez. Most először kérdőjelezte meg valaki az érzéseit a nő iránt, ráadásul ez a valaki pont Jack volt, amivel a férfi elérte azt, hogy ő maga is elgondolkodjon azon, amit kérdeztek tőle. Vajon tényleg boldog Tanjával, vagy csak az akar lenni, csak hinni akarja, hogy a lány mellett boldog lehet? Elbizonytalanodott végképp, de eldöntötte, hogy amíg Jack a közelében van, nem adja jelét sem bizonytalanságának. Nem kellett sokáig tartania magát, a férfi alig pár másodpillanattal azután, hogy kimondta azokat a mondatokat elhúzódott tőle.

- Akkor sem fogom feladni! - jelentette ki határozottan Jack, majd egyszerűen kilépett a konyhából, belebújt cipőjébe és magára hagyta Jint a lakásban.

Jack az órájára pillantott. Alig volt ideje már műszak kezdésig és ő még csak most esett be az ajtón, szinte végszóra. Persze Tim és Rock jókat kuncogott rajta, mikor sietősen nekiállt belebújni egyenruhájába. Ám most Jacket ez sem érdekelte. Csak arra tudott gondolni, hogyan szerezze vissza Jint, hogy hogyan tudja tőle távol tartani azt a nőt, ám egyelőre semmi használható ötlete sem támadt, s gondolataiból is csak akkor sikerült visszakeverednie a valóságba, mikor Tim a kezébe nyomta szolgálati fegyverét.

- Szétszórt vagy ma reggel! - jegyezte meg neki a férfi minden él nélkül.

- Hosszú volt az éjszaka - ismerte el. - Tudunk majd beszélni? Nem most… - tette is rögtön hozzá. - Ha előbb nem, műszak után.

- Gyertek már, kezdődik az eligazítás! - sürgette meg őket Rock, aki valamivel távolabb állt tőlük, az előadó ajtajában.

- Megoldjuk - felelte Tim. - Baj van?

- Nem, nincs. Ne aggódj. Jinről van szó - tette ezt már hozzá halkabban, miközben elindultak ők is az előadóba.

- Ha előbb nem, este megbeszéljük - biztosította róla a férfi, majd mindketten megálltak a terem végében és várták, hogy a kapitány megkezdje a reggeli eligazítást.

Nem tudta, mihez kezdjen magával. Csak abban volt biztos, hogy nem akar találkozni még Tanjával sem kivételesen. Teljesen összezavarodott. Egyedül akart lenni, gondolkodni és legfőképpen pihenni. Ma szabadnapos volt amúgy is, ám neki nem volt senkije, akihez mehetett volna, hogy valamivel elüsse az időt, így jobb híján maradt lakásában és várta, hogy befusson barátnője.Tanja már otthonosan mozgott, nem csak a lakásban, de az egész bérházban is, mintha már évek óta ott lakott volna. Szeretett Jinnél aludni, annak ellenére is, hogy saját lakása sokkal tágasabb és komfortosabb volt minden szempontból. Most is, amint befejezte a papírmunkát, minden gondolkodás nélkül vette az irányt a férfi lakása felé. Neki még volt egy műszakja a sűrgősségin, mielőtt pár nap pihenőre mehetett volna, de tudta jól, egy darabig nem sűrűn lesz alkalma Jinnel lenni. Úgy hozta a sors, hogy váltott műszakban lesznek jó pár hétig, ezért igyekezett minden alkalmat kihasználni, amit csak tudott.

Mikor belépett a lakásba, meglepetten vette észre, hogy Jin ébren van és a konyhában ülve valószínűleg már sokadik cigijét pusztítja, ahelyett, hogy még az igazak álmát aludná. Tanja pedig tudta, hogy bántja valami a férfit.

- Jó reggelt! - lépett oda hozzá, amint megszabadult dzsekijétől és táskájától, majd kivéve Jin kezéből a cigit beleslukkolt, végül csókot lehelt a srác ajkaira. - Miért nem alszol még?

- Nem voltam álmos már.

- Minden rendben?

- Persze - ölelte magához a lányt derekánál fogva. - Milyen volt az éjszaka?

- Csendes - felelte elmosolyodva -, csak két riasztásunk volt egész éjjel.

- Ennek örülök. Legalább tudtál pihenni is valamennyit.

- Nem igazán sikerült - ismerte el a férfinak egy félszeg mosollyal. - Aggódtam miattad.

- Felesleges volt. Jack hazahozott és utána egyből lefeküdtem aludni.

- Nem is gondoltam semmire - mentegetőzött egyből a lány -, csak egyszerűen aggódtam. Visszabújsz még velem az ágyba? - túrt bele Jin hajába incselkedve végül.

- Pihenned kellene, nem? - kérdezett vissza elmosolyodva a férfi, miközben felállt helyéről, ám ahelyett, hogy elindult volna a szobába magához vonta Tanját és forró csókot lehelt ajkaira.

- Kellene, de… - hagyta függőben a mondatot, kezei pedig már Jin felsője alatt jártak, végigcirógatva a férfi hátán.

Jólesett neki Tanja kedveskedése, ám mégsem ez volt az, amire igazán vágyott. Eszébe jutott, Jack hogyan simogatta őt alig egy órával ezelőtt, s megborzongott. Tanja persze azt hitte, jó úton halad, így megszabadította Jint a felsőjétől, majd maga után vonta őt a szobába és ravasz mosollyal ajkán az ágyra lökte a férfit. Levette felsőjét végül ő is és a fiú fölé térdelve szerelmes csókba vonta. Jin kezei végigsimogattak a lány oldalán, érzékien cirógatva végig annak puha bőrén, végül megállapodtak derekánál, miközben tovább falta ajkait. El akart vonatkoztatni a reggeli eseményektől. Nem akart gondolni Jackre, arra, hogy mennyire a férfi hatása alá tud még mindig kerülni, de képtelen volt kiverni a fejéből őt. Felszuszogott attól, ahogy Tanja végigcsókolt mellkasán, egyre lejjebb haladva ezzel testén, míg ő beletúrt ujjaival a lány szőke fürtjeibe. Elégedett sóhaj hagyta el ajkait, mikor Tanja kiszabadította férfiasságát a nadrágból, s megremegett attól, ahogy a lány nyelve végigsiklott merevedésén. Lehunyta szemét. Érezte, ahogy férfiassága eltűnik szép lassan a puha és forró ajkak között, ő maga pedig felnyögött a testét átjáró gyönyörtől.

***

Lassan egy hete nem beszéltek és találkoztak egymással. Pontosan azóta, hogy Jin Jack nevével az ajkain élvezett el alatta. Még sosem érezte magát annyira megalázottnak, mint akkor. Persze nem szólt egy szót sem, a büszkesége nem engedte. Felkelt az ágyról, megtörölte száját, belebújt felsőjébe, majd miután sietősen összeszedte a holmijait és magára kapta cipőjét is, s bevágva maga mögött az ajtót elhagyta a lakást. Jin csak ez után eszmélt rá, mi is történt, hiszen az orgazmus teljesen leterítette őt, s bár még erősen a hatása alatt volt nehézkesen kitelepedett az ágy szélére és tenyereibe temette arcát. Undorítónak érezte magát. Jacket hibáztatva azért, ami történt, hiszen a férfi teljesen összezavarta, ám tudta jól, hogy ő is vétkes ebben az egészben, mert hagyta hogy ez történjen. Rá kellett jönnie azonban arra, hogy a férfinak igaza volt. A teste még mindig emlékezett Jack érintéseire, s amint felidézte őket, megborzongott.

Elterült az ágyon ismét, s egy rövid pillanatra lehunyta szemeit. Újra az az érzés kerítette hatalmába, hogy egyedül akar maradni, hogy senkit nem akar a közelében tudni egy jó darabig. Órákig feküdt még így, a plafont bámulva, s hol Jack, hol Tanja arcképe jelent meg előtte a mennyezet hófehér festékén. Jó dolgok jutottak eszébe, olyanok, melyek mosolygásra késztették. Rengeteg emlék tolult elméjébe, a Jackkel töltött kellemes pillanatok, ám a Tanjával közösen eltöltött napok sem hagyták nyugodni. Úgy érezte, mintha agya azt próbálná mérlegelni, kihez is kötődjön jobban, miközben szíve már nagyon is jól tudta a választ erre a kérdésre.  Jin azonban nem akart hallgatni erre a belső késztetésre, mely újra Jack felé kezdte őt terelni. A büszkesége nem engedte.

Jack már az öltözőben volt, s komótos mozdulatokkal szabadult meg szolgálati kabátjától. Beakasztotta azt szekrényébe, majd lecsatolta derekáról a pisztolytáskát és nekiállt elpakolni fegyverét. Azóta nem beszélt Jinnel, hogy aznap reggel otthagyta őt a lakásban. Valójában kerülte a fiút. Jobbnak látta, ha egy darabig nem megy a közelébe, ám magának sem tudta megmagyarázni, miért is teszi mindezt. Túlságosan is vágyott már Jinre és ez eszelőssé tette, éppen ezért eldöntötte, hogy megfogadja Tim tanácsát, s kicsit távol tartja magát a fiútól. Lassú léptekkel halad és igyekszik nem lerohanni, hanem újra meghódítani a srác szívét, ám arról fogalma sem volt, hogyan kezdjen bele mégis. Nem akarta, hogy Jin megrémüljön és inkább elmeneküljön előle. Már éppen farmerjába bújt bele, mikor Tim és Rock is megjelent az öltözőben. Egy ideje már nem beszéltek Jinről egymás társaságában. Rock továbbra is ellenezte azt, hogy Jack újra meghódítsa a fiút, míg Tim mindennél jobban vágyott arra, hogy ők ketten újra boldogok legyenek egymás mellett. Ezért inkább mellőzték a fiút, mint témát.

- Hé, Jack! Van kedved bedobni egy sört valahol? - kérdezte lelkesen Rock a férfitől, miközben nekiállt maga is megszabadulni az egyenruhától.

- Miért is ne? Te is jössz, Tim!

- Semmi pénzért nem hagynám ki - felelte. - Mint a régi szép időkben.

- Pontosan! Úgyhogy a 911-be megyünk! - nevetett fel Rock.

- Már megint nincs csajod? - kérdezte tőle Jack.

- Tudod, hogy megy ez… - vigyorodott el kajánul a férfi.

- Reménytelen vagy - jelentette ki Tim fejét csóválva. - Mikor nő már be a fejed lágya?

- Ráérek még arra, Tim. Különben sem fér bele az életembe most egy komoly kapcsolat.

- És tegyük hozzá, a pár éjszakás kalandok sokkal kényelmesebbek is, mi? - heccelte őt Jack.

- Pontosan! - kacsintott rá vigyorogva Rock. - Másrészről egy ilyen testet vétek lenne egy emberre pazarolni - tette hozzá röhögve.

- Hogy te mekkora egy egoista fasz lettél! - nevetett fel hitetlen képet vágva Jack.

- Ugyan már, Jack! Csak élvezem, amit lehet.

- Na te, tökéletes és pazarolhatatlan, csípkedd magad, mert itt hagyunk! - csatlakozott Tim is a nevetéshez.

- Eddig feltartottatok, most meg panaszkodtok?

- A kezed járjon, ne a szád! - szólt rá az idősebb férfi.

- Jack, védj már meg!

- Én? Különben is igaza van! Úgy készülsz, mint egy mennyasszony! - jelentette ki évődve.

- Jó munkához idő kell! - vonta meg vállát Rock, miközben begombolta nadrágját, végül belebújt cipőjébe és bőrdzsekijét is magára véve nagynehezen kijelentette, hogy menetkész.

Odakint mindannyian Tim kocsija felé vették az irányt. Megszokták már, hogy ilyenkor a férfi fuvarozza őket, mivel ő volt az egyetlen a bandából, aki soha sem ivott. Néha persze a fiúk rá tudták beszélni egy üveg alkoholmentesre, de többre sosem. Bezzeg Rockot és Jacket nem kellett félteni, bár szerencsére rájuk sem volt jellemző, hogy túlzásba vitték volna. Talán csak egyetlen egyszer fordult elő mindkettejükkel, hogy másnap fogalmuk sem volt arról, hogyan is keveredtek haza. Ám a másnaposság következményei elég elrettentőnek bizonyultak ahhoz, hogy többet ne akarják még egyszer átélni. Főleg Jack esetében volt ez igaz. A férfi egy egyszerűnek induló lazítás után úgy keveredett haza társai segítségével, hogy másnap fogalma sem volt arról, mi is történt a sokadik ital elfogyasztását követően. Ha pedig ez mégsem lett volna elég, másnap rettenetesen érezte magát. Szédült, hányingere volt, a feje szét akart robbanni. Tim hívott hozzá mentőt, a kórházban pedig kiderült, hogy a szervezete rosszul bontja le az alkoholt. Azóta Jack nagyon odafigyelt arra, mit és mennyit iszik, így sosem volt belőle nagyobb baja szerencsére.

Jó háromnegyed órás kocsikázás után Tim végül leparkolt egy a klubhoz közeli utcában, s miután mindannyian kiszálltak, lezárta az autót. Bent már javában folyt a buli, ám még most sem volt az a kimondott tömeg, mint ami a hétvégékre volt jellemző. Persze ezt most egyikük sem bánta és szerencséjükre még a jól megszokott asztaluk is szabadnak bizonyult. Rendeltek maguknak italt, s amint megkapták söreiket helyet foglaltak törzshelyükön. Sokáig nem szóltak egymáshoz egy szót sem, csak csendben fogyasztva italaikat pásztázták a terepet, aztán az egésznek az vetett véget, hogy Rock megtalálta legújabb áldozatát.

- Látjátok azt a kis vöröst? - kérdezte a többieket elvigyorodva és a nem messze tőlük táborozó női csapat felé biccentett fejével. - Ma éjjel az én ágyamat fogja fűteni! - jelentette ki magabiztosan.

- Mibe fogadjunk, hogy esélyed sincs nála? - kérdezte ravasz mosollyal Jack.

- Mibe fogadjunk, hogy van? - kérdezett vissza.

- Kizárt! - jelentette ki ezt már a férfi nevetve.

- Na jó, ha mégis összejönne, egy hétig te írod a jelentéseket, ha nem akkor én írom a tieiteket is.

- Hmm, megfontolandó ajánlat. Rendben, legyen!

- Na jó, akkor most figyuzzál, kisapám! - itta ki maradék sörét, majd felállt helyéről és elindult kiszemeltje felé, hogy felszedje őt.

Jack jót mosolygott barátján, de hagyta, hagy próbálkozzon, s mikor Tim kérdőn rápillantott, csak egy ravasz vigyorral kacsintott rá. A férfi tudta jól, hogy Rocknak semmi esélye a nőnél, hiszen már a mozdulatain is látta, a saját neméhez vonzódik. Mindkettejüket szórakoztatta azonban a férfi, ahogy letelepedett a társasághoz és próbált beszélgetést kezdeményezni a vörös hajú nővel, akinek úgy tűnt, annak ellenére is bejön a férfi személyisége, hogy cseppet sem érdekli őt. Rocknak volt valami különleges kisugárzása, amivel bárkit le tudott venni a lábáról és mindig meg tudta nevettetni az embereket. Hosszú percek, talán egy óra is eltelt, mire végül Rock visszatalált hozzájuk, egy újabb üveg sörrel a kezében.

- Na, mi a helyzet? - kérdezte Jack komolyságot erőltetve magára.

- Mi lenne? - húzta meg az üveget. - Lepattintott.

- Én mondtam neked.

- De azt nem, hogy azért, mert a nőket szereti - morgolódott. - Pedig annyira biztos voltam benne, hogy bejövök neki.

- Ugyan már, rá se ránts! Nézz csak körbe, tele van a hely neked va… Ez meg mi a francot keres itt? - akadt el a mondata közben.

- Ki? - pillantott körbe Rock és Tim is hátra fordult, hogy megnézze, mit látott Jack.

- Hogy is hívják? Tanja… Mit keres ez itt?

- Gondolom, azt, amit mi is. Szórakozni jött - vonta meg vállát Rock. Jack felállt az asztaltól.

- Most hova mész? - kérdezte tőle Tim.

- Hozok egy sört!

- Ne csinálj baromságot - kérte tőle az idősebb férfi.

- Ne aggódj.

Jack elsétált a bárpulthoz, s miután rendelt magának egy újabb üveg sört, leült az egyik székre, majd Tanját kezdte el figyelni. Be kellett vallania magának, hogy a szőke doktornő igenis vonzó teremtés. Hogy ha annak idején nem botlik bele Jinbe, valószínűleg hasonló nőt választott volna feleségnek. Jack mindig is biszexuális volt, nem úgy, mint Jin, ezért sem értette, a fiú végül miért egy nőnél keresett vígaszt, miután ő kidobta. Újabb üveg sört rendelt. Nem foglalkozott már semmi mással, igyekezet még a gondolataiból is kitörölni Jint, s csak Tanjára koncentrált. Ahogy telt az idő, egyre erősebbé vált benne az az érzés, hogy meg akarja kapni azt a nőt, azonban maga sem értette, miért. Talán csak a bosszúvágy dolgozott benne, ám ahogy ez eszébe jutott, azonnal el is hessegette a gondolatot. Jack sosem volt ennyire alantas. Nem hagyta magát persze sosem, de arra mindig gondosan ügyelt, hogy a lecke lecke legyen, ne kicsinyes bosszú. Akaratlanul is elmosolyodott, ahogy eszébe jutott az első találkozásuk Jinnel. Mikor egyszerűen rátört a srácra a zuhanyzóban és pusztán kedvtelésből kielégítette őt. Elégtételnek érezte a fürdőben történteket és tetszett neki, hogy a srác még akkor sem hagyta annyiban a dolgot és simán nekitámadt. Gondolatai közül az rángatta végül vissza a valóságba, hogy Tanja megjelent mellette a pultnál, aminek ő már annyira nem örült és csak egy elégedetlen fintorral mérte végig a nőt.

- Ha ennyire nem tetszik a látványom, akkor nem kéne órákig stírölnöd - közölte vele a doktornő szenvtelenül.

- Csak arra próbáltam rájönni, mit eszik rajtad Jin.

- Ahogy látom, nem igazán sikerült, de mit is vár az ember egy rendőrtől - jegyezte meg neki gúnyosan, miközben belekortyolt italába.

- Másra is tudod használni a szádat vagy csak feleselésre?

- Kérdezd csak meg Jint, elég átélten szokott nyögni a szájmunkámtól.

- Nem láttam veled, csak nem egyedül merted hagyni?

- Nem vagyunk összenőve.

- Nekem nem úgy tűnt eddig. Lepattintott? - kérdezte Jack ravasz mosollyal.

- Ne reménykedj!

- Tehát igen.

- Ha azt hiszed, hagyom, hogy visszamenjen hozzád, nagyon is tévedsz!

- Nem hiszem, hogy rajtad fog múlni.

- Dehogyisnem - jelentette ki magabiztosan, egy ravasz félmosollyal ajkain. Jacknek sem kellett több. Megragadta Tanja derekát, majd közelebb rántotta őt magához és megcsókolta. A nő egy pillanatra ledöbbent, majd mikor végre feleszmélt, mi is történik vele, eltolta magától a férfit és egy hatalmas pofont kevert le neki. Jack elégedett volt ezzel a válasszal, ám arra, ami ez után történt maga sem számított, mert Tanja ahelyett, hogy otthagyta volna, az ajkaira tapadt.

 

 

Maga sem tudta, hogyan is keveredtek a lakására, ám amint bezárta az ajtót, nem is érdekelte tovább. Szenvedélyesen falta a nő ajkait, miközben a háló felé terelgetve vetkőztetni kezdte őt. Az ágyra döntötte, s miután felsőjét hanyagul a földre dobta, fölé magasodott. Hosszú másodpercekig csak nézte az alatta elterülő szőkeséget, majd ismét ajkaira tapadt.