Közös udvar 23.

           Viktor, keményen dolgozott, és eltökélt szándéka volt, hogy ha  ősszegyül a kellő mennyiségű pénze azonnal megpróbál  kereket oldani. Még az is megfordult a fejében , hogy akár hivatalosan is megpróbálhatja, de ezt az ötletét  hamar el is vetette, mert tudta jól, a rendőrségen , az útlevélosztályon dolgozó rendőrök és hivatalnokok, egyáltalán nem feledékenyek. Aztán tovább gondolta a dolgot, annak ismeretében , hogy a román magyar határon való áthatolás lehetőségét már ismerte, de nem tudta elképzelni, hogy mi a helyzet a magyar-osztrák határon. Éppen kapóra jött egy börtöntársával való összefutása, aki éppen azért ült, mert ő Ausztria  irányába akart szökni , és már majdnem sikerült,hiszen  már a senki földjének a szélén volt, amikor a magyar határőrök elkapták és visszazupálták.Ez az illető elmesélte neki, hogy a magyar oldalon, hasonló a helyzet mint a román határon, viszont ha már átjutott, az osztrákoktól nem kell félni ,hanem jelentkezni kell, és akkor elhelyezik egy menekülttáborba, és továbbiakban, már kérésre akár tovább is mehet , de maradhat is ha dolgozik.

         Ez az információ is jól jött , bár túl sokat nem jutott előbbre, de azt megtudta, hogy még egyáltalán nincs kész a szökésre , sőt azt is hogy ha dolgozni akar, akkor   német nyelvtúdásra kell szert tennie ami egyáltalán nem volt könnyű-- bár akkor még nagyon sokan beszéltek németül , de csak nagyon kevesen mertek vállalkozni arra , hogy másokat tanitsanak, mert aki idegen nyelven beszélt az bizony gyanus volt még jóval később is. Pedig Viktor tudta jól, hogy villanyt szerelni bármilyen nyelven lehet.

         Aztán mégis talált egy  volt nyugdijas német tanárt, aki aránylag olcsón tanitotta a német nyelvre, bár azt is minden köntörfalazás nélkül tudomására adta Viktornak , hogy bizony nem egy igazán nyelvi őstehetség. Viktor viszont nem adta fel , mert olyan ember volt, hogy ha elszánta magát valamire azt véghez is vitte. 

         Sára, a Grósznéval történt hosszas tere- fere  után bejelentette bátyámnak , hogy nem tart igényt a továbbiakban  a szerelmére , és hogy ő most mindenképpen be akarja fejezni ezt kis szerelmi kitérőt, több okból is.

         Először is azért mert úgyis rövidesen elmennek, és különben is sok mindent megkapott a szerelemből , csak azt nem amit legjobban áhitott a gyereket! Bátyám lehangoltan vette tudomásul, de nem tehetett semmit ellene.

Később viszont kimondottan örült , hogy vége-- a talán nem is igaz-- szerelemnek, mert ha kitudódott volna, akár tragikus következményekkel is járhatott volna.

         De Sára, nem végérvényesen mondta  fel a tiltott szerelmet, hanem csak ideiglenesen, mert az agyában ott motoszkált a Grószné ötlete, hogy talán a hátraléévő rövid időre még összehozhatna  egy kis kalandot Viktorral, aminek talán eredménye is lehet. Szép szemeket vetett Viktorra, és szinte mindennap érdeklődött Bözsike iránt  , pusztán csak azért , hogy észrevetesse magát az éppen facér Viktorral . Szépen alakultak a dolgok, egészen addig ameddig Viktor egy levelet nem kapott Bethy Rose-tól. Viktor forgatta a levelet a kezében, és nem tudta hova tenni a dolgot mert neki, legjobb tudomása szerint ilyen nevű   ismerőse nem volt. Aztán amikor meglátta , hogy a levél Izraelből jött, boldog mosoly futott végi az arcán, és türelmetlenül tépte fel a levelet. 

         Mindjárt az első sorokból megtudta , hogy Izráelben nincs Erzsébet, és nincs Rózsa, ahogy itthol hivták, hanem Elisabeth Rose, Bethy van.Nagyon örült a levélnek , különösen akkor amikor azt olvasta Bethytől, remélem nem felejtetted el , hogy mit ígértél   nekem, mert én nem felejtettem el, azt mondtad , hogy ha nem hozlak ki, akkor majd kijössz a magad erejéből! Ez a mondat valósággal sziven ütötte Viktort, és végképp eldöntötte, hogy akár élete árán is találkozni fog Bethyvel!

         A levél megérkezése után Sára hiába próbált a Viktor szivébe,  kegyeibe férkőzni-- számára ott már nem volt hely.

         Bethy a levelében felsorolta az egész egykor volt közös udvar lakóinak a nevét és mindenkit szerettel üdvözölt, de a levélben az is benne volt,hogy Viktor, az Ő néhány könyvét adja nekem, sőt az is ,hogy nekem rövidesen külön levelet fog írni. Nagyon meglepődtem amikor Viktor tizenkét könyvvel állitott be, és azt mondta ez a tied, mert Bözsike azt a parancsot adta nekem , hogy neked adjam. Ezekkel a könyvekkel a "könyvtáram" éppen megduplázódott.