Közös udvar 28.

          Viktor, négy-ötszáz méterre ült a hivatalos határátkelőtől, a  zöld búzában, amelyik igy ülve éppen eltakarta. Ruházata is a zöld szin különböző árnyalatait mutatta, mert tavasz volt, és itt a természet szabad ölén  ez a szin dominált. A vizesároktól legalább harminc méterre volt , mert úgy ítélte meg , hogy ez az távolság ahonnan ő még jól látja a vizparton párosával sétáló határőröket.Bár már csak a holdvilág világitott az ég alján, de ez egy világos hátteret adott,ezért jól lehetett látnia vizesárok környékén minden mozgást,igy a katonák mozgását is. 

          Nem sokára jöttek is felfelé a katonák akik a szolgálatot befejezték, és hangos beszédükkel utaltak arra, hogy az este folyamán kilátásba van egy kis italozás. Viktor pontosan tudta  , hogy amint beérkeznek a katonák a másik páros rögtön indul úgyanazon az utvonalon. Erre ,olyan húsz-húszonötpercre volt szükségük. Amikor elvonultak biztosra vette , hogy legalább egy óráig senki sincs a közelben, mert a katonáknak lekellett sétáljanak egészen a Szamos vizéig.

          Amikor elhaladtak mellette az ujonnan szolgálatba lépő határőrök, azonnal vetkőzni kezdett és ruháját áthajigálta az alig öt-hat méter széles  vizesárkon, A dobás nem sikerült a legjobban mert a nadrágszijjal összekötött és átdobott ruha megindult visszfelé gurulni a viz felé,  amitől egy kicsit beijedt, de félelme hamar el is múlt , mert a ruhacsomag megakadt a viz partján,a sürün benőtt sásba, nádba. A táskát igyekezett egy kicsit távolabbra dobni, de ennek is megvolt a kockázata, mert esetleg, földreérésekor nagyobb, vagy váratlan zajt csaphat. Mert az éjszaka olyan csendes volt,hogy a tücsökmuzsikát szteróban lehetett hallani. Alig ötvenméter  lehet  a frissen boronált senki földjéig -- ez sem volt mindig igy gondolta magában,miközben átgázolt a vizesárkon. Csendben öltözött fel , közben elhessegette magától a nosztalgikus gondolatokat, mert most minden idegszálának az éberségére szükség van , ha nem akar valamit elrontani. Elővette a báránybőrt, rákötötte a lábára és kúszni kezdett. A szőrével a földfelé forditott báránybőr szinte elsimitotta a kúszás nyomait az elég kemény talajon. Meg állás nélkül kúszott legalább egy negyedórát, amikor magyar beszédre lett figyelmes. Már a magyar oldalon volt, és a katonák ott is éppen váltottak. Egy gödörben húzódott meg amelyik fekve is alig takarta. Közben a báránybőrt összecsomagolta és visszatette a táskájába. Kissé fáradtnak érezte magát, és jól esett egy kis pihenés mert tudta , hogy az első akadályon túl van, de azt is tudta  , hogy a neheze még hátra van. Bözsikére gondolt, és a csillagokat kérte meg hogy az üzenetet adják át neki. Bözsikém elindultam a szabadság felé, a boldogság felé, vagyis feléd.

           Sürű volt az éjszaka ismeretlen utakon járt , csak arra vigyázott , hogy mindig nyugati irányba menjen, ami nem is volt nehéz, ameddig a kivilágitott határállomást láta, de utána már csak a hold állása adott némi támpontot. Nagyon igyekezett , hogy az éj  leple alatt minél messzebbre kerüljöna határ zónától , ezért megállás nélkül haladt. Néha kutyaugatásra lett figyelmes, ilyenkor elbizonytalanodott, mert tudta , hogy valami település közelébe ért, és nem tudhatta, hogy a kutyának ki a gazdája, és még kevésbé , azt , hogy számithat a segitségére , vagy jobb ha messze elkerüli. Az esetek többségébe ez utóbbit választotta , mert minduntalan vissztértek azok a rémképek amikor elfogták őket,  egy korábbi szökési kisérlet alkalmával. 

          Hajnalodni kezdett, egy település mellett haladt el, ahol emberek lovakat fogtak be a szekérbe , hogy induljanak szénát kaszálni. Jól meg nézte az embereket, és azt vette észre , hogy a ruhájuk erősen elüt az övétől és emiatt azonnal kiszúrják , hogy nem idevalósi , ami megint csak veszélyt jelent . Az egész éjszakai gyaloglás és az izgalom teljesen kifárasztották, cipője átázott és nadrágszárának az alsó része is csupa lucsok volt a hajnali harmattól a vizes  fűtől . Keresett egy bokros helyett ahol kipihenheti magát, és ruhája is megszárad.