Zoltán ruganyos léptekkel nyitott be a bőr borítású, puha, hangszigetelt ajtón. A süppedős, finom perzsaszőnyeg, a rendezett polcok, a beáradó, cizellált csipkefüggönyökkel ügyesen szórt fény és a virágok az ablakban mindig lenyűgözték, ha erre járt.

A súlyos tölgyfa asztalon iratok és az ódon írógép állt. A szoborként díszített fém levélnehezékek és töltőtollak mögött egy vékony keretű, klasszikus szemüveg, és egy kellemesen kecses arc ült, élénkvörös hajkoronába burkolva.

- Üdvözlöm Vera! - szólította meg a csinos, negyven körüli szigorú, de élénk és értelmes tekintetű jó alakú hölgyet.

- Üdvözlöm Zoltán, kérem foglaljon helyet – szólalt meg udvarias hangon a nő.

A férfi óvatosan, hogy semmit ne verjen le, megkerülte a szóban forgó masszív kárpitozott széket, és elegánsan elhelyezkedett benne.

- Miben lehetek szolgálatára, kedvesem? – tette fel a lényegre törő kérdést.

- Valami nem stimmel drága Zoltánom – válaszolt a hölgy, és előkeresett néhány lapot. A vastag, merített, drága fehér papírok cirkalmas fejlécei alatt modern táblázatos formában szerepeltek a kimutatások és számlák adatai.

- Az sosem jó, de mégis mire gondol? Én nem észlelek semmi rendellenest, pedig mindenről tudomásom van.

- Akkor remélem a beleegyezésével történik ami történik, mert sajnos ezt már jelentenem is kell a minisztérium felé, de előtte azért meg akartam beszélni.

Vera felállt az asztaltól, és a mögötte lévő polchoz lépett. Karcsú, hosszú lábai és kiváló alakja, már-már kihívó de mégis elegánsan szolid rövid szoknyája elbűvölte Zoltánt. Hajdan gyengéd érzelmeket is táplált a könyvelő iránt, de az már régen volt. Sok éve. Megöregedtek és elhíztak mindketten. A valóságban Vera még idősebb is volt Zoltánnál, ősz haja és korántsem ennyire gusztusos alakja volt. Zoltán pedig a fotelben egy mérsékelten izmos, de elegáns öltönyös negyvenes úriemberként, az exoskeletonja nélkül légiesen üldögélt a Mátrix eme titkos szegletén. A valóságban ugyanabban a vezérlőteremben volt, ahol szinte mindig.

- CM-19-es számla- és jelentésgyűjtő ívek, ez év április – mondta Vera.

A „megszólított” fémveretes kemény karton iratgyűjtő kivilágosodott és enyhén elmozdult a polcon, hogy a nő könnyebben levehesse. Visszaült vele az asztalhoz.

- Itt is van, Zoltánom, Nézze!

Vera orrán a szemüveg rettentő komolynak tűnt, ahogy átnézett felette a távolabb ülő, majd előre hajoló férfira, hogy aztán ismét a lencséken keresztül böngészhesse a lapokat. Ujját a súlyos rongypapír felett járatva lapozott annak tartalmában, amíg megtalálta a megfelelő sorokat. Ezeket kijelölte, hogy sárga alapszínnel világítsanak.

- A karbantartási részleg számlái. Megugrottak. Látom, van egy nagyobb tétel, egy szivattyúcsere. Ez eddig oké, ütemezve volt, utánanéztem, már évek óta javítgatják, végre elérte az avulási idejét, és bár nem állt elő vészhelyzet, ki lehetett selejtezni. Aztán itt ez a másik, a Bölcső használata. A balesetben sérült toronyalkatrészek legyártása oké, arra meg is jött az ellentétel a futárcég biztosítójától, de az anyaghasználat magasabb. Drága kompozitok, a nyomtatók üzemeltetése.

- Tudok róla.

- Igen, annál jobb! Aztán van itt egy, kiszervezték a takarítógépet a Szi-Fly hangárba három órára, ingyen. Ez már sehogy se járja. Nem egy nagy tétel, de a cégnév többször felmerül. Tudta, hogy a toronysérüléses balesetben is az ő négyrotoros kisgépei szerepeltek? Nem az én dolgom, de az ingyenes belépő is könyvelési tétel, és a futárcégnek bejegyeztek kettőt is, egy autóra és egy hatmotoros szállítóra. Holott áramszolgáltatáson kívül nincs szerződésünk az említett céggel.

- Jóváhagytam. Ez minden? – kérdezte Zoltán.

A főkönyvelő és az igazgató kapcsolata is azért futott zátonyra, mert a nő volt a másik dudás a csárdában. Az irodájában minden összefutott, és bár a részegységek külön működtek, Veránál minden adat megvolt. Az is, ami Zoltánnak véletlen elkerülte a figyelmét. Bár ő volt az Erőmű kinevezett igazgatója, Vera többször hangoztatta fontosságát, mint azt Zoltán illendőnek tartotta. A szerelmi életük hasonlóan alakult. Mindketten viselni akarták a nadrágot, ráadásul ugyanazt. Szenvedélyes, de viharos románcukat viszont a munkakapcsolat túlélte. Zoltán ragaszkodott hozzá, mert nem ismert jobb szakembert, és Vera nem lett volna képes, és nem is akarta elmozdítani a hatalmi pozíciójából a férfit, mivel ő sem vitatta vezetői képességeit és szakmai alkalmasságát.

- Nagyjából. A karbantartó részleg sosem volt megbízhatatlan. Az a Károly nevű, meg az az ifjonc, Dániel vagy Dávid sosem késett a munkákkal, az Erőmű tökéletes. A nagyobb javításokhoz csak a feltétlenül szükséges tartalékos vagy külsős munkaerőt kérik, még a minisztériumban is feltűnt néhányaknak a hatékony munkájuk. De szerintem most nézzen a körmükre!

- Kedves drága Veronkám! Azt hiszi, nem tudok róla? Meg sem fordult a fejében hogy én adtam nekik utasítást?

- Bármit is mondott nekik, a számok valami olyasmit sugallnak, amik nem illik a képbe.

- Egy általam messzemenőkig jóváhagyott és támogatott fejlesztésen dolgoznak, mely az Erőmű hosszú távú jövőjére lehet pozitív hatással. Mást nem mondhatok egyelőre, ha nem haragszik. Megbízhat bennük és bennem is, ahogy tette ezt évek óta. Én is értékelem a munkáját, sőt azt is, hogy most figyelmeztet. Lehet, hogy szólnom kellett volna, elnézést kérek. Miért is gondoltam, hogy átsiklik felette, hisz Ön mindig olyan precíz.

- Ó, édes Zoltánom, ne bókoljon itt nekem. Akármit is csinál, kérem azért legyen óvatos! Tényleg nem az én dolgom, de tudja milyen feszült az Erőmű anyagi helyzete, és mégis milyen fontos az országnak.

- Nem kell kétszer mondania. Amint talán azt is látja, még van áram, és lesz is. Minden kifogástalanul működik, az Ön által jelzett költségek pedig elhanyagolhatóan kicsik. Kérem, bízzon bennem, ahogy eddig is! Ha minden igaz, az Erőmű olcsóbban és hatékonyabban fog működni. Ne gondoljon nagy dologra, de addig nem állnék vele a minisztérium elé, amíg nem biztos.

- Rendben van, Zoltán. Köszönöm hogy ide fáradt.

- Semmiség. Örülök, hogy találkoztunk.

Zoltán úgy érezte, ezt a kanyart jól vette. Ám egy hét múlva riadót kényszerült fújnia:

„Uraim, van egy kis gond. Lennének kedvesek a tárgyalóba jönni?”

Tamást a városban érte az üzenet, de otthagyott csapot-papot. Behívta Pétert, hogy segítsen neki, amíg távol van. A srác örömmel állt rendelkezésére, élvezte, hogy Tamás már-már helyettesének tekinti. Főnöke egyre többször tűnt el, és elég rejtélyes volt, de amíg ő ezért gyakorlatilag egy céget vezethetett, nem nagyon kérdezett semmit.

Alig húsz perc alatt összegyűltek.

Károly, Dávid és Zoltán elég gondterhelten ültek az asztalnál. A „másik sarokban” még Marika, Vali és János is ott gubbasztottak, amikor Tamás belépett.

Zoltán mélyet sóhajtott, majd belekezdett:

- A gond, a kedves főkönyvelőnk. Sajnos írt egy jelentést a minisztériumba, amit ugyan nekem is elmondott. Az az igazság, hogy amikor nála jártam, úgy gondoltam meggyőztem hogy ne irkáljon semmit, de kötelességének érezte. Nem vethetem a szemére, a szabályok szerint járt el, és a szabályok nem véletlenül vannak. A minisztérium viszont vizsgálódást indított, méghozzá a hátam mögött, amit persze gyorsabban észreveszek minthogy „valakik” öngyilkos játékszereket építgetnek egy külsőssel a hangárban. Megnyugtattam őket, tartottam a hátam, ez volt a megállapodásunk része, igaz, uraim? Viszont sajnos jár némi anyagi vonzattal. Mindenki árgus szemekkel a különféle rezsi felhasználású számlákra fog koncentrálni. Ezzel sajnos azt a lassan csordogáló pénzcsapocskát is el kell zárjam, ha mást nem, egy időre, ami eddig működött.

A teremben mindenki kiadott valamilyen nonverbális hangot ennek hallatára. Még Marika is nagy híve lett a Szárnynak, annyira lelkesen beszéltek róla a fiúk az ebédlőben, János pedig külön „audienciát” kért a minap Zoltántól, hogy elújságolja neki, milyen fájintos módszerrel lepermetezték a kedvenc szőlőjét. Vali pedig még Tamás gyógyulása után állt elő az ötlettel, hogy a hasonló ájulásokat elkerülendő, orvosi célú széles és strapabíró, de sokkal puhább betegszállító hevederekkel rögzítsék a Szárnyakat a pilótákhoz, hátha nem rántanak akkorát és kényelmesebb viseletet biztosítanak.

Zoltán a közös kis titok fokozott megtartásáról beszélt mindenkinek, és elmondta, hivatalosan senkit nem kér semmire, de ha szívükön viselik a történetet, akkor döntsenek belátásuk szerint. Senki sem ellenkezett. Az igazgató megköszönte Marika, Vali és János figyelmét, majd négyesben maradt a fiúkkal.

- Én sajnálom a legjobban, de ha a minisztérium ránk száll, itt kő kövön nem marad, lévén pont a visszaeső rentabilitás miatt ott húznának a költségvetésen, ahol csak lehet, egy ilyen kétes projectet pedig biztos nem finanszíroznak. Nem is mertem vázolni, hogy mi a valódi terv, mert ismerem őket annyira, hogy nem lehetne őket olyan őszintén meggyőzni, mint vajszívű jómagam.

- Nem használtunk sokat, de ennyire szükségünk van volt és lesz. A karbantartásban nem volt hiba, ez pedig a megállapodás ránk eső része volt. Sajnos viszont már így is akadtak tételek, amiket mi magunk vettünk meg. Tamás szállítja a nélkülözhetetlen alkatrészek jó részét. Emellett vett egy drága konzolt a teszteléshez, Dávid egy védőruhát egy kijelzős sisakkal fizetett magának, hogy csak a komolyabb dolgokat említsem… – szomorkodott Károly.

- Tudom, uraim. Ráadásul bosszant a mi Veránk magánakciója, épp úgy, mint a minisztérium merev hozzáállása bármihez. Eddig mindig el tudtam lenni velük, de most egy kissé felhúztak. Pláne azért, mert az ő képtelen ötletük volt, hogy Önöknek tegyem fel a kérdést, miként lehetne több áramot eladni. Két kiváló szakemberünk, és Ön, kedves Tamás most tálcán kínálnak egy potenciális megoldást. Elgondolkodtam azon, hogy esetleg alapítunk egy külsős céget, vagy megfelelő szerződésekkel a Szi-Fly veszi át a project irányítását, és az Erőmű lesz a stratégiai partner, de ez nem járható. Sajnos az elengedhetetlenül fontos gyártókapacitás és a védőterület légi „inkubátora” a katonaságon és katasztrófavédelmen kívül csak az Erőmű szakemberei számára biztosítható, nem használható külsős, fizetős munkára. A kiskapu az erőmű valamilyen érdeke, ebbe tartoznak a betakarításokkor és a nagy karbantartási feladatokkor ide érkező munkások. Ráadásul az új eszközök szabadalma is egyelőre három ember nevéhez kell hogy kötődjön, akik közül kettő az Erőmű alkalmazottjaiként tették le az alapokat, így bonyolult jogi procedúrára számíthatnánk.

- Lesz még rosszabb is, Zoltán? – tette fel a kérdést Dávid.

- Attól tartok, igen. Beszéltem egy ügyvéddel, aki sokat dolgozik az Erőműnek, és már a szabadalmi beadványok is csak részletes tervekre várnak. Ezt a procedúrát egyelőre a könnyebbség kedvéért jómagam saját zsebből finanszíroztam, pont azért, hogy ne szúrjon szemet. Önök létrehoztak valamit, ami egy baráti kör szellemi terméke, de szövevényes jogi következményekkel járhat. A jogász javasolt egy szerződéskötést, mely személyesen garantálja a szabadalmi pénzek elosztását, a részt vevő cégek, úgy is mint a Szi-Fly Transzport és a Magyar Állami Fúziós Erőmű illetve név szerint a kitalálók felé az arányos elosztásáról szól. Ha sikerül fedél alá hozni a megállapodást, az elkészült termék utáni szabadalmi díjak és bevételtételek a természetes és jogi személyek szellemi és anyagi befektetéseinek arányában kerülnek kiszámításra. Nem bonyolítanám tovább, inkább javasolnék:

1.: Károly és Dávid papíron a lehető legkisebb átfedéssel dolgoznak egymás mellett, mindig csak egyikük van bent. Az akkor esedékes karbantartásokat mindig az épp „soros” írja alá, akkor is, ha közösen csinálják, vagy épp a másikuk a beosztott szakember. Természetesen a munkarendjüket úgy osztják be, ahogy eddig kényelmes volt, annyi az értelme, hogy így a Szárnyon mindenki kizárólag munkaidőn kívül dolgozzon. Ily módon a szabadalom is maradhat a nevükön, hiszen nem a cég megbízásából, munkaidőben végzett tevékenység terméke. Ha a minisztérium kérdezi, eddig is csak szabadidőben barkácsoltak.

2.: Az eddig felhasznált anyagokról teljes listát kérek, gyártanunk kell egy számlát, a Szi-Fly felé, amelyen ezeket minimális haszonnal eladjuk. Még mindig nem teljesen kerek, mert a Bölcső elvileg nem dolgozhat, csak állami megrendelésre, de ezt meg tudom majd magyarázni. Hogy Tamásnak ne kelljen ezért egy komoly összeget átutalnia, a JCF-nek lesz ma egy rossz napja. Néha ugyanis nekünk is szükségünk van légi szállításra, ezt eddig szerződéses módon velük végeztettük, bár nem ezen keresték degeszre magukat. Az alkatrészek hivatalosan kopter alkatrészek lesznek, ez hihető. Ellentételezésként pedig megfelelő mennyiségű szállításról kötünk szerződést, két lukas garassal olcsóbban, mint eddig. Az ilyesmit szeretik „odafent”. Ezeket szép lassan ledokumentáljuk. Semmilyen tétel nem szerepelhet sehol, ami arra utalhat, hogy valaki az Erőmű forrásait magáncélú hasznon szerzésére fordította. Ha a minisztérium megkeresi Önöket – itt Károlyra és Dávidra nézett – és megkéri, hogy a magánszámlájukról kimutatást adjanak, akkor ha egy mód van rá, ne tagadják meg! Én tudom, hogy nem szerepel kétes tétel, elég régóta ismerem az alkalmazottaim, viszont egy ilyen betekintés meggyőzné a hatóságot. Tudom, hogy ez nagy kérés, és Önök megtagadhatják, joguk van hozzá. A vizsgálóbizottságnak nincs hatalma kikényszeríteni, de az őszinte együttműködés nagy fegyvertény lenne!

A két mérnök bólintott, az igazgató folytatta:

- 3.: Ezen nehéz helyzetben fel kéne pörgetni a tesztelést. Volt már szó további pilóták bevonásáról, ők papíron a Szi-Fly kötelékéhez tartoznának, a legegyszerűbb az lenne, hogy közülük verbuváljunk önkéntes „öngyilkosjelölteket”, ha sikerül. Ezt Tamás, Önre bíznám. Minél előbb eredményeket tudok felmutatni, minél előbb véget vethetünk a titkolózásnak, annál jobb.

4.: Hivatalosan mindenki, aki a védőterületen repülni fog, a karbantartásra beosztott önkéntes gyakornok vagy segédmunkás státuszt kap. Elejét véve sok problémának. Rengeteg papírmunka lesz még ezzel. Még aludnom kell rá nekem is, és az ügyvédi szöveg nekem is fárasztó. Ez az én dolgom lesz, de számítok az együttműködésükre. szerencsére az ügyvédemet megbízhatónak tartom, különben már rég nem alkalmaznám.

- Azt hiszem, hogy nagyjából világos – sóhajtott Károly.

- Részemről is – helyeselt a kollégája.

- Uraim, köszönöm Önöknek is a részvételt, még Tamással lenne egy kis megbeszélni valóm, de ne feledjék! Én is ki szeretném majd próbálni az eszközüket, de tudom, hogy jelen állapotomban sem az, sem én nem vagyunk alkalmasak, úgyhogy nem sürgetek semmit.

Amikor négyszemközt maradtak, Tamás, aki eddig nem nagyon szólalt meg, most kérdőre vonta:

- Minden rendben lesz? Mint cégvezető, én legalább a saját döntéseimért felelek, legfelsőbb főnököm a piaci helyzet. De Önt most nem irigylem.

- Én sem magamat – mosolyodott el Zoltán.

- Miért kell ennyire titkolózni? Önt is meggyőztem, pedig első mondatomra, ami irányába tettem, a mai napig szégyennel gondolok vissza.

- Spongyát rá! Engem személyesen meg lehetett győzni, mert itt voltam. Ha valaki nekem egy lábtörés után is azt mondja, hogy újra eltörné a szent célért, odafigyelek rá, bármekkora őrült. A minisztérium nem ilyen. Nekik ez elsőre egy „veszélyes kísérlet”, és ebből a kifejezésből egyik szóval sem kívánnának azonosulni. Sokukat még én sem láttam személyesen, szinte mindig agyontitkosított Mátrix szobákban találkozunk. Ráadásul ugyanezt a trükköt, amit velem előadott, nem várom el még egyszer, nemhogy egy egész minisztérium összes döntéshozója előtt.

- Ezt örömmel hallom. Az az egy zuhanás nekem is elég volt.

- János valami másról mesélt.

- Ő úgy néz ki nem látta át tisztán. Én így szállok le! – nevetett Tamás.

- Értem – mozdult meg felfelé Zoltán szája sarka.

- Nos, beszéljünk másról. Nem akartam a többiek előtt. Meg kell vegyem azt a konzolt. Magamnak. Persze nem vágyom rá, van hasonlóm, de annak, hogy a hangárban csücsül, az lehet az egyetlen magyarázata, hogy én személy szerint javíttatom a fiúkkal, saját zsebből, a szabadidejükben. Utánanéztem mibe kerül, ezt az összeget a magánszámlámról utalom át. Az ügyvédi költségen kívül egyelőre ezzel hozzájárulok a Szárny fejlesztéséhez, illetve az imént a többiek előtt vállalt szállítási szerződésben szereplő tételeknek is valósnak kell lennie, ami a cégének kiesés lenne, tehát valamennyit magára testáltam volna költségként a saját ügyetlenségem miatt, ezt kívánom ellentételezni.

- Köszönöm. Nem a pénz miatt, hanem az egész belénk vetett bizalma miatt úgy érzem, ennek a létesítménynek nem lehetne Önnél rátermettebb vezetője. Ha a minisztérium valamiben engem is megkeres, bármiben tartom magam ahhoz, amit javasol. Nem csak azért, mert a Szárny sorsa már az enyém is, de mint cégvezetők is tartsunk össze.

Kezet fogtak, elhagyták a termet. Zoltán visszacammogott a vezérlőtermébe, és ismét előszedte a Szárny szimulátorát. Ki akart próbálni valamit. Folyamatosan növelte a súlyt mindig átállítva a saját avatarját. A legújabb verziójú szoftvert, és a legfrissebb terveket használta. 115 kilóig tudott úgy felszállni, hogy teljes erőből elrúgta magát a földről, és sokadik gyakorlásra már majdnem megbízhatóan meg tudott kapaszkodni a levegőben. 120-nál már bárhogy gyakorolta, csak elvétve tudott a digitális gázmolekulák hátán maradni. Szinte mindig menthetetlenül lezuhant, hiába hajtotta ki az összes motort, és töltötte csordulásig az ugrót. Tudta, hogy megfelelő gyakorlással talán ezt meg tudja üzembiztosan valósítani, talán 1-2 kilót még javítani is tud.

Ez után „felmászott” az egyik védőtoronyra, és onnan vetette le magát. Teljes motorterhelésen a szimuláció majdnem 150 kilóig a levegőben tartotta, de ekkor már csak egyenes vonalú mozgással tudta megőrizni a magasságot, ha egy kicsit is kanyarodott, megkóstolta a digitális füvet. Ráadásul az őrtorony tetejéről teljes gázzal épphogy fel tudott úgy gyorsulni a talajba csapódás előtt, hogy utána a levegőben maradjon.

Megmérte magát a fémcsontváza talpaiba és más támaszkodási pontjaiba szerelt nyomásérzékelőkkel: a számított érték 183.65 kg lett. Az eredménytől nem lett a korábbi fejlemények tükrében boldogabb. Tudta, a fiúk nem lesznek képesek csak neki egy Szárnyat tervezni és tesztelni, ami őt is elbírja, és igazából nem is ez lett volna az egész értelme. Nem egy repülőben akart ülni, ugyanazt szerette volna érezni, amiért Tamás a betegszobán feküdve is lelkes tudott maradni. Mélyet sóhajtott, majd nekiült jelentéseket és szerződéseket kreálni…