Lelkünk bugyrai: Szerelem más szemszögből!

   Telített téma ez, ezrek írnak róla, százezrek csalódnak benne, milliók érzik ebben a pillanatban. S mégis ha meg kéne határozni vagy csak egy pillanatig megérteni, semmivé lenne, tova tűnne. A szívnek akkora dolga ez, hogy még a tudomány, ami mindenek fölött áll is képes volt leereszkedni ehez az emberi érzéshez, kisérlettel, kémiával, sőt még össztönnel is megmagyarázta a test felépítéseinket is belegyúrva. Amit kaptunk tőle az nem más csak amit mindig is tudtunk, sok tényezőnek azonos pillanatban véletlenszerű rendeződéséből összeálló rendszer eredménye. Vagyis semmi, amiben van valami amitől minden ember megbolondul, kifordul önmagából, felemelkedik vagy még mélyebbre sülyed.

   Mikor szerelmesek vagyunk úgy érezzük más sosem érezte, érezhette úgyanezt, hisz akkora nagy a boldogságunk, a fájdalmunk, hogy azt, csakis mi érezhetjűk, csakis mi szenvedhetjük. S már vissza is tértünk az emberiség legnagyobb átkához az önzőséghez. Itt lesz valami tisztából mocskos, hisz a mi szerelmünk ez a csodás különleges dolog, különlegeségéből adódóan kiváltságokat követel magának. Nemességet amit a barátink szeretetéből lopunk, megértést amit a családunktól kérünk, azonnali célokat amiket a jővőtől követelünk, ártatlanságot csalunk gyerek korunkból, a jővőt követelünk a szerelmünktől. Elraboljuk a nem létező világot és szerelmünk lábai elé rakjuk a csodálatos illuziót, hogy megkapjuk azt ami jár nekünk.

   A szerelem több ennél, hiába vagyunk mi gyarlók, ő felül emelkedik mindenezen és képes átalakítani, az embert változásra késztetni, erőssé önzetlené tenni. A kérdés az, hogy készen állunk, vagy nem teszünk semmit, hanem a kanapén ülve tévézve, előre gyártott gondolatok, mélyhűtött elvek, megrendelt tervek közt várjuk a legfontosabb vendéget. Hiába szabadkozunk, nem volt elég időnk, be voltunk táblázva, de a megtörténtet kitörölni nem lehet, s minél többször fordul elő, annál jobban megszokja az ember, lesüti a fejét, sír, szégyenkezik, majd hibásokat keres, az alkalmat, a helyet az embereket.

    Ez mind lényegtelen, hisz mindenki tudja a szerelem sose jön megfelelő időben, mert az ember épp túl fiatal, nagyon elfoglalt, kiábrándult vagy már kiégett.