Közös udvar 22.

           De térjünk vissza a  mába, ide Sárának a kis konyhájába , ahol éppen örömünnepet  tartanak Grósznéval, afölött, hogy Sárának mégis csak lehet gyereke. Miután mindketten kiöntötték a lelküket egymásnak,  megszabadultak féltve örzött titkaiktól és mélyen a pohár fenekére néztek, úgy elhatalmasodott rajtuk az érzelem , hogy könnyezni kezdtek, és nem győzték megköszönni egymásnak  azt , hogy  egyáltalán egymás segitségére voltak. Az idő viszont  egyáltalán nem állt meg, hanem óriási léptekkel haladt előre , amire a két asszony egyáltalán nem volt tekintettel, mert sokkal fontosabbnak tartották most azt , hogy végre kibeszélgethették magukat -- talán többet beszélgettek most, mint az elmult időben összesen.

           Egyszercsak, Grósznénak felcsillant a szeme, és életében először tegeződve szólt oda Sárának!-- Te Sára, most ,hogy meggyőződtél  már, hogy  veled minden rendben van,  ígazán megpróbálkozhatnál Viktorral -- nem mondhatod ,szép szál legény , és most , hogy elment Bözsi , olyan magányos szegény -- bizisten néha még megsajnálom. Nem is érdemelte meg az a  koca! Különben is jogod van revansot  venni , hisz a férjed is  összejött vele. Sára  egyre vörösebb lett-- azt nem lehetett tudni , hogy a Grószné ajánlatától , vagy az elfogyasztott italoktól. Válaszolni nem válaszolt, de úgy nézett ki , hogy valami megmozdult benne, már csak azért is mert az utóbbi időben, egy kicsit megvonta magától a férfit. Mert mikor  a férjét ápolta, akkor egyszerüen nem vitte rá a lelkiismeret , hogy mással pótolja  azt, amire a férje jelen állapotában képtelen.

            Délutánra járt az ídő, ebben az órában más alkalmakkor, már az ebéd kivan főve , az asztal megteritve, kés, villa, kanál ragyog ,és az ennivaló se hideg se meleg, hanem éppen fogyasztható  hőmérsékletű. Ma viszont, még csak addig sem jutottak el , hogy mit főzzenek , pedig már igen -igen kopogtatott a táplálkozás ideje, úgyannyira , hogy már valami improvizációra sem maradt idő. Szétrebbentek mint a verebek , és őrült kapkodásba kezdtek. De már késő volt mert  gyors egymásutánba befutottak a férfiak , előbb Szerdahelyi , később Grósz úr.

            Egyikőjük sem volt hozzászokva , hogy ne várja őket friss finom ebéd, ráadásul mindkét asszonynak  ki volt sirva a szeme , és elég bizonytalanul egyensúlyoztak csinos lábaikon. Egy pillanatra sem volt kétséges előttük , hogy asszonyaik mélyen a pohár fenekére néztek, csak éppen az okát nem ismerték és nem is ismerhették.

            Grósz úr, mikor meglátta kisírt szemű nejét, azonnal rákérdezett , hogy mi miatt sír, talán történt valami baj, valami rendkivüli eset , vagy egyáltalán  mi az a dolog ami egyáltalán kiboritotta , és mit jelent  az  hogy egyedül neki áll ,és inni kezd? Grószné, könnyebb helyzetben volt,mert egy kis ügyes hazugsággal , egész közel tudott maradni a valósághoz, és töredelmesen bevallotta, hogy egyáltalán nem egyedül ivott , hanem  Sárával és annak is megvolt az oka , mert Sára úgy tudta , hogy nem lehet gyereke, de most kiderült , hogy mégis lehet. Emiatt aztán behivta és egy "kicsit "elbeszélgettek! Még azt is megemlitette , hogy annyi mindenről elbeszélgettek, például , hogy rövidesen mindketten elköltöznek és , mennyire  fáj nekik , hogy itt kell hagyni ezt kicsi , de már megszokott fészket.  

            Sára nehezebb helyzetben volt, mert az ő esetében nehezebben volt megfogalmazható  egy olyan hazugság ami közel jár az igazsághoz,de  sem rá sem a férjére nézve nem tartalmaz fájó, terhelő elemeket. Ráadásul a fogadó fél is egészen más agybéli kapacitással birt. Mert ha Sára azt mind elmondta volna, ami  az egész nap folyamán szóbakerült, akkor bizony már akkor este sem vacsoráztak volna együtt, az elmaradt ebéd után.

            De hát Sára is asszonyból volt , és egy kis megerőltetéssel, ő is összehozott egy elfogadható mesét férje ura számára, ami abból állt , hogy egyes dolgokat kifelejtett, másokat egy kicsit kiemelt, majd azzal tette fel a koronát a meséjére , hogy nagyon megsajnálta Grósznét , amikor elmesélte  lágerbeli  történetét, de a részletekre nem tért ki. Mert azt mégsem mondhatta el , hogy Grószné Viktort ajánlotta figyelmébe.