Közös udvar 21.

           Sára és Grószné , örömükben úgy belejöttek az italozásba , hogy számolatlanul töltötték magukba a likőrt , aminek hatására megoldódott a nyelvük, és olyan dolgokat meséltek el egymásnak , amiről annak előtte Sára még a gyóntató papjának sem gyónt meg, de Grószné sem örült volna , hogy a tette a rabbi tudomására jut.

           Sára lelkivilágára hamarabb hatott az ital , ennélfogva korábban kezdett el  falusi gyerekkoráról beszélni , amikor még igen nagy becsben tartották a szülők, lányuk lányságának megőrzését , ami az ő esetében , jó sokáig sikerült is, de húsz éves kora után nem sokkal, a párttitkár fia , úgy megkörnyékezte ,egy bál alkalmával , hogy valahol, a kulturház, egy   eldugott szobácskájában találták magukat , és megtörtént az, ami egy lány és egy fíú között előbb-utóbb megszokott történni, de abban az időben inkább esküvő után, mint előtte. Sára elmesélte , hogy addig halvány gyakorlati fogalma sem volt , hogy müködik ez a szerelmi kapcsolat ezért egy-kettőre oda adta magát ,minden érzelem nélkül , mert ő azt hitte , hogy maga az aktus jelenti a szerelmet. Érzelmekről vonzódásról , pontosabban ezeknek a megnyilvánulási formáiról nem volt tudomása , egyszerüen azért, mert nagyon szigoruan minden  sexuális információtól elzárva, eltiltva nőtt fel. Ennak lett az eredménye , hogy az első adandó alkalommal, az első fíúval aki szépen nézett rá szépen beszélt hozzá, és egy kis borral is bátoritotta, azzal minden ellenvetés nélkül, önkéntesen lefeküdt. A következményekkel meg egyáltalán nem számolt. És itt nem a szerelmeskedés következményéről volt szó -- mert annak nem volt semmi következménye, hanem az hogy kiderült a disznóság, és a Sára szülei , nagyon megharagudtak a párttitkárra, meg a fíára   azok  meg rájuk. Igy aztán a két család úgy összeveszett , hogy amikor megjelent a faluba, a hadnagyocska, és megakadt a szeme  Sárán, egy pillanatig sem gondolkodtak azon , hogy ne adnák Sárát , a hadnagyhoz. Sárának ebben sem sok beleszólása volt, különben sem ellenkezett volna mert tudta , érezte , hogy az a legjobb megoldás, ha elhagyja a falut.  A párttitkár fíának még voltak próbálkozásai, szerelmi téren, házasságot is igért , de akkora már úgy elmérgesedett a helyzet a szülők között, hogy ezzel kapcsolatban minden szó, minden közbenjárás teljesen fölösleges időpocsékolásnak bizonyult. Sára lányságát már nem tudták visszaadni, de egy  olyan legényt lehetett találni akit át lehet dobni a keritésen, és aki sohasem tudja meg hogy lyukas lábast vásárolt.

           Igy kezdődött a Sára házasélete, egy kis hazugsággal, egy kis szülői turpissággal , viszont a lehetőségekhez képest jó módban, ami akkoriban nem adatott meg mindenkinek. Nos, ettől a lelki tehertől is megszabadult Sára, amiről a faluján kivűl senki sem tudott, de már nem is volt olyan fontos annyi év után. Fogyott a likőr és telt az idő, és két asszony úgy belemelegedett a beszélgetésbe , hogy Groszné sem birta ki , hogy ne mesélné el  egy kezdetben fájó , de az idő mulásával  kellemessé váló esetét a deportálás ideje alatt. Féltve őrzött titok volt ez , amit még Grósz úrnak sem mesélt el a tizenkét év házassága alatt.

          A táborban,a vacsora előtti gyülekezőn, oda ment hozzá egy német sonderkommandós -- félre hivta --és azt mondta neki , hogy vacsora után ne menjen be a barakkjába , hanem maradjon kint , és várja meg amig ő  jelentkezik.  Grószné, aki akkor még Etel volt, és a maga húszonöt évével egyike volt a legcsinosabb lányoknak , még igy  szinte rongyokba öltözve  is. Etel, fel volt készülve mindenre, mert tudta, minden nap  látta , hogy vacsora után , jónéhány nőtársa, nem tér vissza a barakkba , csak majd egy-két óra elteltével. A barakkban volt aki titkolta , volt aki felvállata és nyiltan bevallotta , hogy, a szappan a törölköző, egy-egy jobb ruhadarab , nem egy szupermarkettből származik , hanem azoktól a felügyelőktől  akiket sexuálisan kiszolgálnak.

         Vacsora után megvárta a felügyelőt, és eldöntötte , hogy csak annyi ellenállást tanusit amennyit feltétlenúl muszáj, mert tudta  jól , hogy nem érdemes magára haragitani a felügyelőt mert annak is csak ő látja a kárát. Szerencséje volt, mert egy  olyan felügyelőt fogott ki, aki egy fokkal szelidebb volt mint a többi, és amikor együtt voltak teljes értékű embernek, nőnek tekintette. Hogy arról ne is beszéljunk , hogy némi élelemmel, ruhanemüvel is  segitette . De ha módjában állt, a nehezebb munkától is megóvta. Több mint egy évig tartott a  kapcsolat, annak ellenére , hogy a szabályzat ezt szigoruan tiltotta. De túl sokan megszegték a szabályt , ezért azt nem lehetett érvényesiteni , mert akkor nem lett volna , hogy ki felügyelje  a rabokat.