Tűz, tölt

Füst

Tűz, tölt

Füst

A férfi a vitorláról a fedélzetre ugrott. Patkolt bőrcsizmája hangosan koppant, és ő karcolás nélkül landolt. Geromo kapitány még a bort is kiköpte, egyenesen a kormányosa szemgödrébe, amikor meglátta, hogy a férfinak kutyabaja, pedig húsz kalóz lőtte.

-- Mi az isten vagy te? – kérdezte Geromo a pisztoly mögül.

-- Hogy én? – ágaskodott fel a férfi.

Feketére festett száját széles vigyorra húzta, mintha egészbe akarná nyelni a teljes legénységet.

– Nem tudom. – mondta, és szürke pupillájával a kapitányra nézett.

-- Ez ő. A Sötét Dalnok – ültette a szavakat Geromo fülébe a kormányos, de olyan hangosan, hogy a többi bajtársa is hallja.

-- A Sötét Dalnok? A Végzet Bárdja? – ismételték a kalózok.

A férfi eszeveszetten felnevetett, olykor hörgött mintha levegőt sem kapna, aztán krákogott és folytatta. Olyan hangosan kacagott, hogy a tenger is belevisszhangzott

-- Yosrey, így hívnak – mondta, majd színpadiasan meghajolt. Hosszú, vörös tincsekkel díszített haja a szemébe hullt.

-- Mit akarsz itt? –sziszegte a kapitány.

-- Szórakozni jöttem jó uram.

A kalózok összesúgtak.

-- Vészmadár vagy te – dörmögte Geromo. – Ahol megjelensz, ott valami tragédia történik…

-- Na de kapitány, ne légy már ilyen búskomor. Inkább tölts abból a borból – mondta Yosrey és a kapitány felé lépett.

Egy legény, kezében a pisztollyal nem bírta tovább a feszültséget. Töltött és lőtt, de a golyó mintha átment volna a dalnokon. Ekkor szúrni akart kardjával, de az utolsó, amit látott az Yosrey keze volt, ahogy kitörte nyakát.

Geromo meghátrált, a többi toporzékolt.

-- Nyugalom – mosolyogta a dalnok, elengedve a legény ernyedt testét. – Miért rontjátok el a szórakozást?

-- Miről beszélsz te rémség? – kérdezte Geromo. – A hajómra tolakodsz, megölöd egy emberemet és még itt bohóckodsz?

-- Azt mesélik a madarak, hogy Geromo kapitány szép leánya féltett kincs. Hajadon, akit a vasszívű apja jobban őriz mindennél, ami nem is csoda. Gwendolin szépségéről már dalokat írtak -- mondta Yosrey. – Gondolom ő is a hajón tartózkodik? Meglátogatnám…

Geromo elvörösödött.

-- Meg ne próbáld te szörny! – vicsorogta a kapitány, és nyáladzva lőtt. A fegyver hangosan dördült, még a sirályok és felsírtak. S mire a második lövést akarta adni, a kalózok egy emberként rontottak a dalnokra, körülzárták. Kardjaikkal csapkodtak, mintha kévét csépelnének, de a férfi eltűnt.

-- Fény ura kegyelmezz –sziszegte a kormányos, s csend telepedett a hajóra. Csak a hullámok csobogását lehetett hallani.

Geromo, aki túl élte a Szövetség munkatáborát, négyszer szökött meg az akasztófáról, egyszer pedig a Sólyomflotta kapitányát is legyőzte, most, talán életében először félelmet érzett.

A lányára gondolt és remegni kezdett… Mit tesz vele a szörnyeteg? Jaj, ne!

-- Gwendolin! – kiáltotta, úton a lánya kabinjához, nyomában a sokat látott legényeivel.

FOLYT.

BETÉTDAL  https://www.youtube.com/watch?v=v1epxESSM3U